Gyurátz Ferenc: Kézi agenda. 3. kiad. (Pápa, 1916)

II. RÉSZ. Avatási szertartások és imák

— 184 —. az ezzel egybekapcsolt felelősségre emlékeztetés után felhívlak benneteket, hogy itt az Urnák színe és szentegyházunk bizonyságképen jelenlevő tagjai előtt feleljetek meg következő kérdéseimre: El határoztátok-e magatokat szilárdan az evangéliomi lelkészi hivatalra? Elhatároztátok-e? Fogadjátok-e, hogy ezen hivatalt Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nyomdokán járva, az ő szent tanához hiven, lelkiismeretesen viselitek, a keresztyén vallást a teljes szentírás tartalma és az ágostai hitvallás szerint a híveknek tisztán és igazán hirdetitek, a szentségeket Jézus rendelése szerint szolgáltatjátok ki, a rátok bízandó hívek lelki gondozásán tanítás és példaadással is buzgón munkálkodtok: Fogadjátok-e? Készek vagytok-e ezen elhatározástokat és fogadástokat kézadással és a lelkészi eskü letételével megerősíteni? Készek vagytok-e? A felavatandók egyenként kezet adnak. Azután a püspök felhívására bal kezüket az egyik segédkező lelkész által tartott bibliára téve, jobb kezük három ujját felemelve mondják el fenhangon a másik segédkező lelkész által felolvasott lelkészi esküt. A püspök felavató szavai: „A mindenható Isten, kinek lelke titeket a kézadásra indított, s az eskütételre akaratot adott: adjon erőt mindannak hűséges teljesítésére, amit abban fogadtatok. Ő, aki elkezdette bennetek a jót: végezze is el a mi hitünk fejedelme, a Jézus Krisztus által. Én pedig, mint az Urnák szolgája, az anyaszentegyház által reám ruházott hatalomnál fogva ezennel felavatlak és rendellek téged Ν. N. és téged Ν. N. stb. (e szavak mondása közben jobb kezét a lelkészjelöltek mindegyikének