Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)

A) Templomi énekek - XV. Közönséges vasárnapokra

— 84 — 6. Oh a mennynek e csudás boltozatja Csillagbetűkben irt könyvben mutatja, Hogy Istenünk nem holtak Istene, Ki jobb életre ne ébresztene. 7. S e jobb élet sejtelmét elpecsétli, Midőn lelkünket felfelé vezérli S hogy el ne nyelne a földnek pora, Ragyog felettünk csillagsátora, 8. Oh add, Atyám, hogy mindig azt keressem A mi fent van s ne a földit szeressem, Hogy járjak, mint a mennynek sorsosa, A földnek ugy sincs ölök városa. 9. Örömvirágok bár itt is teremnek Gazdag kegyéből legjobb Istenemnek, De a föld az ő minden kincsivei A lélek szomját nem olthatja el. 10. Lelkemnek szomja, mig az óra kedvez Méltóan élnem hozzád, Istenemhez, S te szent kezedbe, ha a sir temet, Nyugodtan adnom vissza lelkemet. 104. Külön hangra. 1. Isten, dicső eged alatt állok, Látva fönn világok ezerét; Zajtól távol szivemnek találok Enyhet, zengve hitem énekét. Tied a sötét bolt ezer fénye És »legyen« szavadra lett az ég; Én, testvérem, angyal, teremtménye Kezednek s az a nagy mindenség. 2. Téged, oh fölséges, téged zenglek, Ki a csillagokat .hinted szót, Melyek ott a távolban kerengnek, Melyeknek utat te kezed mért, Mint barát barátját az vezérli Őket mind most is