Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)

A) Templomi énekek - VIII. Urunk szenvedéséről

— 36 — vánnak, Hozzád simulni szivemet, Mely hogy halálba nem veszett, Oka az: elvégeztetett! 5. Add, hogy lélekben sirkövedre Hajtsam le fáradt testemet, S onnan kiáltsam, a halál majd Ha megkivánja lelkemet : Befejeztem az életet, Már minden elvégeztetett. 51. Mint : Müj Jezjsi nejmilejsí. 1. Legkedvesebb Üdvözitőm, Oh mit tettél, mit műveltél, Hogy oly szörnyen sértve lettél? Legkedvesebb Üdvözitőm, Mi oka szenvedésednek, Keresztre feszítésednek ? Én vagyok Jézusom, csak én, A ki kínaidat szerzém, Bűneim sebeztek téged, Miattok omla ki véred. 2. Legkedvesebb Üdvözitőm, Ragyogó korona helyett Szúró tövis érte fejed, Legkedvesebb Üdvözitőm, Arczod, az erénytől szende, Bűnös kéztől vala verve, Méltóságteljes termeted Méltatlanul megtöretett, Áldó kezed, áldott lábad Keresztre szegezni láttad. 3. Legkedvesebb Üdvözitőm, Bűnöm terhét te viseled, Yáltságomat te fizeted, Legkedvesebb Üdvözitőm, A bűnt, melyet elkövettem, Te bünhödöd én helyettem, Mikép róvjam te irántad Ezért tartozó hálámat, Tied mindörökre szivem, Élek hozzád méltón, hiven. 4. Legkedvesebb Üdvözitőm, Tűrtél értem készségesen, Magadat adtad érettem, Legkedvesebb Üdvözitőm, Én is neked adom magam,