Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)

C) Függelék

— 272 — Istenem ellen, lia dolgaim nem kedvem szerint folytak, ha az ő látogató kaija keresztet mórt rám, nem gondolván meg, hogy atyai dorgálása csak javamra van. És minél tovább fűzöm ezen összehasonlítást, annál inkább meggyőződöm arról, hogy bennem valóban nincs meg azaz indulat, mely volt Jézus Krisztusban, sőt hogy nincs oly napja életemnek, melyben szóval vagy tettel Istenemet meg ne sértettem, feledékenységből, gyarlóságból vagy akaratosan parancsolatjait át ne hágtam volna. Mit tegyek e bűntudatban? támaszkodjam talán érdemeimre, a melyek nincsenek? bizakodjam jó tetteimben, melyeket itt-ott cselekedtem ? hiszen »ha megcselekeszszük mindazokat, melyek parancsoltattak, haszontalan szolgák vagyunk: mert a mit kellett cselekednünk, csak azt cselekedtük«. Bizonyára nincs itt egyéb hátra, mint elismernem, hogy áthágván Isten törvényeit, megérdemlém a büntetést s támaszkodnom Jézus érdemeire, vétkeimet szánva ós bánva megjavultam s kérnem mennyei atyámat, ne szállana pörbe én velem, de bocsátaná meg Jézus érdemeiért bűneimet, melyeket tiszta szívből szánok és bánok és megjobbítani akarok. Jézusom és Megváltóm, adj ily szent föltétellel járulnom ma szent vacsorádhoz. Amen.