Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)

C) Függelék

— 269 — ujitsam meg lelkemben annak emlékezetét, a ki érettem szenvedett és a keresztfán meghalt; mert ezek az ő szavai, melyeket ezen vacsora elrendelése alkalmával mondott: »ezt míveljétek az én emlékezetemre«; másrészt pedig azért rendelte ő e szentséget, hogy mielőtt azzal élek, magamba szállván, bevalljam bűnös voltomat s a megtérés föltétele alatt megnyerjem Jézus érdemeiért bűneimnek bocsánatját, mert ide czéloznak eme szavai: »ezen pohár ama új szövetség az én véremben, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnöknek bocsánatára^ Úgyde bűnös vagyok-e én? Áthágtam-e Istennek törvényét s mikor és miképpen? Honnan tudom meg ezt? Bizonyára leginkább azon az úton jövök gyarló bűnös voltomnak esméretéhez, ha magamat más magasztosabb erénypéldányokkal összehasonlítván, megkérdezem : mint éltek azok ? élek-e én úgy, mint éltek ők? gyak orlom-e az önmagát megtagadni tudó erényt úgy, mint gyakorolták ők ? kerülöm-e a gonoszt ú g y, mint kerülték ők ? S ki lehet e részben magasztosb példányképem, mint az, kitől mint keresztyén nevemet birom, Krisztus? Van-e én bennem oly indulat, mint volt Krisztusban? Oh ha magamat az erénynek ezen példányképével összehasonlítom, a menny nincs oly távol a földtől, mint a milyen távol áll az