Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)
C) Függelék
— 249 — rályunk, Megrontod feltételében Csak mi el ne hajoljunk. Bizvást lehet reménységgel Hozzád, mert te nem hagyod el Azt, ki téged el nem hágv. 304. 1. Erős vár a mi Istenünk; Biztos fegyver s vértezet. A vészben nem hágy elvesznünk, A mely most megkörnyezett. A régi ellenség Most is dühtől ég, Ravasz cselvető, Készlete rettentő, A földön nincsen mása. 2. Erőnk ellenében csekély, Jó hogy már el nem veszénk ' De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérded-e, hogy ki az? Jézus Krisztus az ! Ser'gek Istene, Ki győzne ellene?! A harcztért ő tartja meg. 3. S volna bár a világ telve Ránk éhező ördöggel, Szivünk még akkor sem félne, A sikernek jönni kell ! E világ bősz m-a, Bár tör bosszúra, Nem árthat immár! El van Ítélve már, Egy szó tönkre verheti. 4. Hagyják az igét érvényben, Czéljok ügy sem érik el, Az Ur velünk a harcztéren Gyámolító lelkével ! S vesszen bár életünk, Kincs, nőnk, gyermekünk ; Hagyján ! hadd vigyék ! Azzal sem nyernek még, A menny, az miénk marad. 305. 1. Ha Krisztus maga oltalma Anyaszentegyházának, Nem árt ügy neki hatalma Világ gonoszságának. Ki Isten jobbján ül, Az erős egyedül Nyáját megtartani, Hogy nem tud ártani Vad düh szent országának.