Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)

B) Halotti énekek

— 229 — 277. Mint : Boze mug, opet swetlo. Wer nur den lieben Gott lässt, 1. Immár bevégeztem éltemet, Sír homálya borul reám: Fogadd el hát fáradt testemet, Oh föld, te hűséges anyám: Hű kebeledbe békével Megyek pályám végeztével. 2. Mint az útjában elfáradott Utas vágyva néz czéljára; Mint vár a munkában izzadott Munkás a nap lenyugtára ; Engem is oly nyugodalom Vár benned, csendes sírhalom. 3. Küzdöttem, harczoltam eleget, Terhes pályám megfutottam, Halálom engem nem retteget, Mert hitemet megtartottam, S azon szent hit biztat engem? Dicsőbb éltet lelek mennyben! 4. Hozzád térek már, élet atyja, Levetvén éltem igáját ; Te hívsz, s im gyermeked elhagyja Kész szívvel földi munkáját. Isten hozzád, földi pálya! Fogadj be, sírom ajtaja! 278. Mint : Dostit jsem dlúhó. 1. Immár eleget éltem, Végződött földi éltem Terhes vándor pályája, Mely fut árnyék módjára. 2. Jézus, ki Megváltóm vagy, Szeretetedbe fogadj, Te ki értem véredet Ontád, segéld hívedet. 3. Vigy mennyei honomba, Örök boldogságomba, Hol nincs bú, nincs siralom. Hol vár örök nyugalom. 4. Mit késel hát, oh halál ? Intésed készen talál, Hívásodra ím megyek, Nyíljatok meg, oh egek!