Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)

B) Halotti énekek

— 226 — 4. Isten immár veletek, Jó szülők, és béke, Lelkem szárnyal tőletek, Boldogabb vidékbe, Angyalok honában, Hol én már örvendek, Istennek fény házában, Itten majd fölleltek! Iflak fölött. 274. Mint : Memu mladému ziwotu. Mein junges Leben hat. 1. Az én fiatal éltemnek Mely korán lett vége! Ily mulandó itt mindennek Dísze, dicsősége ! Immár elhagyom testemet, A mély sír eltemet, Itt tovább élnem nem lehet. 2. Isten hozzád földi pálya, Itt hagylak örökre, S megyek Uram hívására Tartósb örömökre, A kiket oly hőn szerettem, Sírnak én felettem, Hogy oly korán elsiettem. 3. De mit sírtok? itt senkinek Nincs örök hazája, Elébb-utóbb mindenkinek Nyitva a síiszája, A halál nem néz szépségre, Korra, egészségre, S elhervaszt mindenkit végre. 4. Én is még oly ifjú voltam, S ime most mi vagyok! Oh azt korántsem gondoltam, hogy igy elhervadok: De az Ur int s el kell mennünk, Testünket letennünk, S porok lévén porrá lennünk. 5. Kedveseim, kik engemet Hiven ápoltatok, S most már, hogy kora sír temet, Könyeket hullattok : Rám, kérlek emlékezzetek, Boldogok legyetek, És most már Isten veletek!