Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

I. Előzmények

5 A zsoltárok és himnuszok alkotják az istentisztelet két jellemző énekformáját. „Himnuszt egyedül Istennek és egyszülött Fiának, mint Istennek énekelünk: és dicsőítjük Istent és Egyszülöttjét ugyanúgy, mint a nap, hold, csillagok és az egész mennyei sereg. Mert mindebből isteni kórus alakul, mely a hivő emberekkel Istent és Egyszülöttjét himnuszokkal dicsőíti" — nyilatkozik Origenes.

7 Ambrosius pedig teljes elragadtatással festi a zsoltárok hatását: „Mi sziebb a zsoltárnál? Isten dicsőítése ez s a keresztyének hitvallása ... az öregek feledik szigorúságaikat, komolyságukat, fiak és leányok veszély nélkül énekelnek, kedves, hajlékony szavakkal. Mennyi bajt okoz az egyháznak felolvasások alkalmával a nép csendben tartása, de mihelyt hanzik a zsoltár, azonnal mindenki elhallgat. Királyok és császárok szintúgy énekelhetik a zsoltárokat, mint a nép Minden fáradság nélkül megtanulhatók és örömmel emlékünkben tartjuk. Az egyenetlenek között egyességet szülnek s a megbántottakat kibékítik. Ki is ne bocsátana meg annak, kinek szavával egyesülve emelkedik Istenhez? A zsoltár egyszersmind tanítás és gyönyör. Gyönyörködve énekeljük, okulás végett tanuljuk. Nem tartós az, mit kényszerülve kell tanulni, de amit valaki örömmel tanult, többé el nem felejti."

8 Ambrosius különösen nagy hatást gyakorolt az egyházi énekre. Az előtte szokásos fél-éneklést, szavalásszerű recitálást felváltotta a „cantus harmonicus" néven nevezett új éneklési rendszerével. A fejlődés folyamán a nagyobb városok külön iskolákat állítottak az énekesek nevelésére. (Sylvester pápa iskolája Rómában.) Már a művészi énekre törekedtek. Nagy Gergely reformálta az egyházi éneklést és meghonosította a „cantus planus"-t, azaz a mérték által okozott változatosságot mellőzte és énekeiben minden hangot egyenlő időértékkel látott el. (Gregorián). Ambrosius refludszere fennmaradt, de az egyházban nem ápolták. Nagy Gergely rendszerét tartotta meg az egyházi tekintély és máig ez maradt fenn a katolikus hivatalos használatban. De Ambrosius néhány énekét még ma is énekeli az ünneplő nép templomaiban (pl. Te Deum). 7 Hegyi: i. m. 68. lap. 8 Sörös: i. m. 66. lap. /