Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

ELŐSZÓ Célunk az evangéliukus templomi ének kialakulásának és XVI—XVIII. századi állapotának felvázolása. A „templomi ének" kifejezést azért használtuk, mert benne egyesíteni kívánjuk a gyülekezeti és egyházi (liturgikus) énekek fogalmait. Fejtegetésünket a keresztyén éneklés megindulásának korával kezdjük, a reformáció előtti állapot érintésével a reformáció elterjedésének történetére térünk r|á, vázoljuk az eredeti evangélikus liturgia mivoltát stb. így a tulajdonképpeni bevezető rész elég terjedelmesre nő, de nem tudtuk és nem akartuk nélkülözni ezen fontos s tárgyunkhoz szervesen hozzátartozó kérdéseket. Szempontunk volt, hogy a röviden tárgyalt énektörténet szemléltetve adja anyagát. Ezért alkalmaztuk több helyen az »összefoglaló táblázatokat. A XVI. század közepéig közös volt az evangélikus éniekkincs és énekeskönyv a reformátussal, ezért ezen időpontig a „protestáns" elnevezést használtuk s csak ezután a megkülönböztető „evangélikus"-t. Idézeteinkben nyomdatechnikai okokból lehetőleg a mai helyesírást követtük s csak ott, hol mindenképpen szükséges volt, vagy ahol nem jelentett különös nehézséget, alkalmaztuk a régi írásmódot. A nehéz könyvtári és utazási viszonyok nagy mértékben gátolták célunk elérésében. Azonban minden erőnkkel azon voltunk, hogy tanulmányunkon minél kevésbbé legyen érezhető korunk válságos volta.