Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 3. Katolikus hatás és átvétel

31 mutatná. Hogy csak néhányat említsünk, idetartozónak mondhatjuk az „Űj világosság jelenék" kezdetű himnuszt, melynek csak megindulása kapcsolódik a „Lux ecce surgit aurea" kezdetű latin énekhez. A 4. versszakban már teljesen új sorokat költ, melyekből a fordító protestáns érzelme csillog elő: „Ezt az mi hitetlenségünk és nagy telhetetlenségünk érdemiette tévelygésünk emberbéli reménységünk." (1) Itt említhetjük meg az „Istentől választott népek" kezdetű himnuszt, melynek sorai közt felismerni a „Gratuletur omnis caro" kezdősorral biró latin himnuszt. Német forrásból kerülhetett át a „Jó keresztyének kik vagyunk" (25), a húsvéti ének „Freu dich du werthe Christenheit" (W. II. 741.) nyomán. A Batthyány kódex himnuszainak forrását tehát nemcsak a latin, de a német himnuszköltészet körében is kereshetjük. Ugyancsak német protestáns átdolgozásra mutatnak az „Aures ad nostras deitatis" kezdetű latin himnusz gondolatmenetét követő „Ó kegyelmes Jézus Krisztus" kezdetű ének toldalékver? szakjai (O Gottes Sohn, Herr J. Kr.). Nyolcadik versszakja jellemző protestáns hangú: „Mutasd hozzánk jóvoltodat, oltalmazzad országodat törd meg, hogy az te híveid kik ellenünk dühösködnek." (58) Nem találunk megfelelő forrást az „Ez világnag fényessége" kezdetű himnusznak sem, melynek csak a megindulása rokon az „Aurora lucis rutilat" kezdetű latin énekkel, de nem lehet vele a szöveget összekapcsolni. Talán a fordító maga írta a himnuszt, vagy itt is német protestáns eredetit kell forrásként feltenni. Azonos forrásra megy vissza a három pünkösdi himnusz is: 1., 1. Jövel Szentlélek Úristen, bánatinkban (87) 2. „ „ „ ki Atyával (88) 3. „ „ „ szállj be (90). A forrás megegyezik Szegedi Kis István „Jövel Szentlélek Isten, tarts.. ." kezdetű énekének forrásával. Ez