Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 3. Katolikus hatás és átvétel

28 Egy másik himnuszban: „Bűnös ember, ha ezt hiszed, hogy te érted született és te érted megöletett, áldozott és fizetett te az bűntől és haláltól hát immár megszabadultál." (64) A megváltás protestáns értelmezése is több helyen jelentkezik: „Te általad megváltattunk, teáltalad szabadultunk, teáltalad igazoltunk teáltalad idvezültünk." (72) A böjtre való felhívást, arról való elmélkedést a fordító elveti. Pl.: egy helyen a „servemus hoc jejunio" sor helyén a fordító „és szolgáljuk ő irgalmát" sort alkalmazta. (49) Másutt a latin „Dictator abstinentiae qui ob salutem mentium hoc sanxeras jejunium" versszaknak a magyarban „Minden mi szenvedésinknek idei már eljöttek, hogy mi testünkben szenvedjünk és lelkünkben tiszták legyünk." (155) felel meg. A példák közel sem merítették ki a kódexben található protestáns vonatkozásokat, a himnuszok csaknem mindegyikében találunk ilyen szellemet. A protestáns vonatkozás a fordítások technikáján is jelentkezik. A fordítók általában a hűségre törekedtek, de magukat nem tudták megtagadni és talán nehézségbe is ütközött volna nékik a hű fordítás. Leghívebben fordították az „O Pater sancte" kezdetű latin himnuszt (Ó mi szent Atyánk. 135. I.). Ε hü fordításhoz talán azon változatok állnak legközelebb, melyek két himnusz összekeveredését mutatják. Ilyen pl. a „Jézus Krisztus mi váltságunk" kezdetű himnusz, amely a „Jesu nostra redemtio" és a „Aeternae rex altissime" kezdetű latin himnuszokból készült, mégpedig úgy, hogy az 1. 3. 6. versszak az első, a 2. 4. versszak a második szövegéből for-