Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)
2017-05-21 / 20. szám
4 • Forrás 2017. május21. • KRÓNIKA Húsvét ünnepe után 5. vasárnap (Rogate) - Jn i6,2^b-2y Hát nem én imádkozom? A VASÁRNAP IGE|E Látszat. Temesvár egyik tágas terén egy mobilozó, sétáló fiúcska lendületes szobra teszi érdekessé a környezetet. Az élethű alkotás a távolból első pillantásra megtévesztésig hasonlít egy közöttünk sietős léptekkel, magabiztosan haladó, hetyke fiatalra, közelebbről azonban inkább ijesztő. Ugyanis a fiúcska testének egyes részei hiányoznak A lyuggatott testen átnézve a szétesés és az üresség veszélye sejlik. Ezt az élményt még inkább fokozza, hogy kezében nincs mobiltelefon, csupán hüvelyk- és kisujja széttárásával imitálja a beszélgetést. Ami Jézus után marad. Az evangéliumban megrajzolt tanítványok hasonló félelmekkel küzdöttek Eszközként kapják az imádság ajándékát, ám nemigen értik, hogyan használják majd. Rogaténak, az imádság vasárnapjának igéjét olvasva olyan érzésünk van, mintha Jézus ezeket a természetesen bekövetkező tanítványi bizonytalanságokat előre tudta volna, hiszen Mesterük arról beszél, hogy elmegy az Atyához, és egy ideig nem is jön vissza. Kérdések törnek elő a tanítványokból: Jézus két eljövetele között mi történik velük? Vajon valóságosan tudnak-e majd Istennel kapcsolatot tartani? És ha igen, milyen formában? Ráismerünk magunkra, mert bizony a Jézus nélkül maradó gyülekezet kérdéseit fogalmazza meg az evangélium írója. Az imádság ugye nem csupán a széteső személyiséggel küzdő tanítvány képzeletbeli beszélgetése lesz? Ugye lesz valaki a vonal másik végén? János evangélista arra emlékszik vissza, hogy erre Jézus különös szavakat mondott legközvetlenebb barátainak: „. ..amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (23. v.) A ráhangolódás. Az elmélyült imádság egyik ismérve, hogy nincs elkapkodva. Olyan ez, mint amikor valaki nagyon szeretne elaludni, ám épp a sürgetés miatt nem tud. El kell tudnia engedni azt a gondolatot, hogy el akar aludni, máskülönben pont ez válik az elalvás akadályává. Jézus megtanít bennünket elmélyülten imádkozni. Sokan vágynak erre. Istennel közvetlenül beszélgetni a keresztény hitélet virágba borulása. Akaratunkon túl azonban másra is szükségünk van. Jézus két kapcsolatból indul ki. Magára és az Atyára tesz utalást. Ennek a két kapcsolatnak a viszonya köt össze bennünket Istennel, akit megszólítunk, akinek hálát adhatunk, akihez könyöröghetünk, akitől kérhetünk. Minél többet értek meg Jézus személyéből - sugallja ő maga -, minél inkább krisztusi az életem, annál inkább hasonlít az imádságom az ő imádságaihoz. Azt szeretné, ha imádságunk olyan lenne, amit az Atya nem utasít el. Az Atya Fia imádságát sohasem utasítaná el, hiszen ők ketten egyet gondolnak, egyet akarnak; ebbe a nagy egyetértésbe Jézus főpapi imádsága már minket is bevon. „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük, és te énbennem...” (Jn 17,22-233) Míg a hívő - és különösen egy kereső ember, akinek ez még életbevágóbb kérdése - reményvesztett pillanataiban azon őrlődik, hogy a feltámadt és mennybe távozó Jézus visszajqveteléig milyen kapcsolati lehetősége maradt Istennel, addig Jézus a lehető legegyszerűbben mondja el a megoldást. Az imádság ereje a Jézussal megtörtént azonosulásban van. Aki erre rátalál, megnyugszik, és imádsága minden benne lévő gondolatnál tisztább lesz. Egyszerre lesz sajátja, és lesz Krisztusé. Ez vezet el bennünket ahhoz a gondolathoz, hogy Jézus nevében kérni valamit csakis tökéletes tartalom lehet. Ezzel Jézus azt is elmondja, hogy amit saját eszemmel, erőmmel kérek, nem talál meghallgatásra. Keresztény életünk nyári zápora a helyes imádság. Megannyiszor felüdít. Ráhangolódás ez Isten szent és jó akaratára. Az Istenre hangolódott tanítvány öröme. Minden helyes imádságot azért tud teljesíteni az Atya, mert az már imádságunk előtt is terve volt. Olyan ez, mint a jó házasság. A feleség szeretne egy jó nagyot sétálni a tóparton a munkájába merült férjével, amit egy mondattal jelez is, mire a férj mosolyogva csak ennyit mond: „Már felvettem a cipőmet, indulhatunk.” Isten tudja, mi a jó nekünk - nekünk is meg kellene tudnunk, mi a jó nekünk, a beteg édesanyánknak, a kamasz gyermekünknek, szeretett gyülekezetünknek. Végül kiderül, hogy az imádság nem a széteső ember délibábja, hanem a hiánytalansággal megajándékozott tanítvány életének öröme. Ez ad egy mégis magabiztosságot az alázatosan Isten felé forduló énünknek, amely belép egy olyan világba, ahol már nem a steril logikai rendszerek, hanem a krisztusi logikába vetett hit bizonyossága uralja a szót és a jövőt. ■ Horváth-Hegyi Olivér KÉTHETI UTRAVALÖ „Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” (Zsolt 66,20) Jézus Krisztus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Húsvét ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az imádkozó és az Orra néző gyülekezetnek tanácsolják: Rogate! „...szüntelenül imádkozzatok...” (iThessz 5,17) Isten Krisztusért meghallgat: imádkozzatok, mert ez a lélek lélegzetvétele! Jézus esedezik érettünk. „Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről, a világosság Atyjától száll alá...” (Jak 1,17; LK) Jézus az imádság meghallgatását ígéri hívő tanítványainak: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek [...]: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16,23.24) „Az imádság egyes-egyedül a hit műve, ezért imádkozni csak a keresztyén ember tud. Isten parancsolta, hogy Krisztus nevében imádkozzunk, és Ő meghallgatást ígért az ilyen imádságra” - bátorít Luther. Pál arra kér: „...mindenekelőtt [...] tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért [..,]. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt...” (íTim 2,1.3) Jézus sok beteget meggyógyított, ám „nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott”. (Mk 1,35) S ő tanítványainak azért mondja el a hamis bíróról szóló példázatát, „hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk [...]. Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá?”. (Lk 18,1.7) A tisztátalan lelket tanítványai nem tudták kiűzni a megszállott fiúból. Jézus ráparancsolt, s az kiment belőle. „Ez a fajta Semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal!’ (Mk 9,29) Feltámadása után negyven nappal Jézus megáldotta tanítványait. „És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.” (Lk 24,51) „...szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. [...] íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták:” (ApCsel 1,9-11) „Galileabeli férfiak, mit néztek az ég felé? Ez Jézus, ki felvitetett tőletek a mennybe, ekképpen jő el ítéletre.” (GyLK 708) Ő előre kijelentette: „. ..ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket” (Jn 12,32) „Nézzünk fel Jézusra!” (Zsid 12,2; LK) Ő Isten jobbjára ült, s közbenjár egyházáért. S Pilátus kérdésére így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok.” „De az én országom nem innen való” (Jn 18,37.36) János láthatta s hallhatta a mennyben, ahogy az élőlények s a vének Istent dicsőítik: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten! [...] Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom...” (Jel 4,8.11) „Kik itt neved dicsérik [...]./ Örök életre nékik / Hajlékod nyitva áll.” (EÉ 514,4) Húsvét ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a földön szolgáló gyülekezetei bátorítják: Isten meghallgatja erőtlen népének kiáltását! Jézus nem hagyta magára egyházát, hanem Isten jobbján szüntelenül közbenjár érte. Exaudi! „Halld meg Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!” (Zsolt 27,7) „Az Űr gazdagon megáld mindenkit, aki őt segítségül hívja.” (Róm 10,12; LK) Az Úr Jézus megígérte a Szentjeiket övéinek: „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek.. ” (Jn 15,26-27) Pál azért könyörög az Atyához, „hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által [...], és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét...” (Ef 3,17- 19) Isten megígérte választott népe hazatérését: „Összegyűjtelek benneteket [...], és összeszedlek [...], és nektek adom Izráel földjét. Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük...” (Ez 11,17.19; lásd az év igéjét: Ez 36,26a) A szeretet apostola a lelkek megvizsgálására figyelmeztet: „... mert sok hamis prófétajött el a világba [...]: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. [...] Mi Istentől valók vagyunk. ..” (íjn 4,1.2.6) Az Ószövetség evangélistája boldog jövendőről prófétái: „Végül kiárad ránk a lélek a magasból. [...] A pusztában is jog lakik [...]. Az igazság békét teremt [:..]. Békés hajlékban lakik majd a népem...” (Ézs 32,15-18) Jézus mennybemenetele után Péter így szólt Júdás helyett: „Szükséges tehát, hogy [...] még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának. Ekkor kijelöltek kettőt [...], és [...] imádkoztak. [...] Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.” (ApCsel 1,21-26) Pünkösd böjtjében Pál imádságában kéri: „...a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok...” (Ef 1,17-18) Isten Krisztust mindenek fölé emelte, s ő búcsúbeszédében megígérte: „... azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. [..JŐ engem fog dicsőíteni...” „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem...” (Jn 16,13.14.8-9) „Tehát üdvösségünk is, kárhozatunk is azon fordul meg, hogy hiszünk-e Krisztusban, vagy sem. Krisztuson kívül minden kárhozatos és elveszett, Krisztusban viszont minden jó és üdvösséges” - vallja Luther. „Krisztus, ki híveidnek / Küldtél mennyből Szentleiket [...],/ Öntsd ki Lelked reánk is [...], / Hogy általa igédben / Ismerhessünk meg téged!” (EÉ 233,2) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (május 21.) Az Úr [...] ezt mondta [Salamonnak]: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte [...]: Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. íKir 3,5.9a (Jak 1,5; Jn i6,23b-28[29-32]33; íTim 2,i-6a; Zsolt 30) Értékválasztásunkat leginkább a reklámipar akarja befolyásolni. Zúdít ránk mindent, ami el akarja hitetni velünk a boldogság, a szerencse illúzióját. A szépség, a gazdagság, a gondtalanság ebben az összefüggésben csak álom. Olyan ábránd, mint a lottószelvényét kitöltő emberé, aki gondolatban már kezdi is elkölteni soha meg nem érkező pénzét. Salamon engedelmes szívet kér, hogy tudjon kormányozni és különbséget tenni jó és rossz között. Merj kérni ilyen szívet, hogy jól láss a mindennapok világában! Hétfő (május 22.) Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Róm 12,2 (Jer 4,3; Mk 1,32-39; ApCsel 2,42-47) Az embert alapvetően meghatározzák örökölt génjei, a múltja, a neveltetése. Erősen hajlamos a mintakövetésre, és amikor becsődöl, széttárja a karját: ez van, ilyen vagyok. Pál apostol leírja a változás lehetőségét. Olyan ez, mint amikor a szemorvos a próbaszemüvegen cserélgeti a lencsét. Lesz egy, amelyik minden eddiginél jobb. A keret a régi, a lencse egészen más. Ki az a bolond, aki nem a legjobbat akarná választani? Isten akaratánál nincs jobb egyikünk számára sem! Kedd (május 23.) Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt. iThessz 5,15 (Péld 14,21; Lk 18,1-8; ApCsel 3,1-10) Valamikor még érvényes volt a „szemet szemért, fogatfogért” (2MÓZ 21,24) törvénye. A Krisztus nélküli világban ma is ezt látjuk. Pál apostol a jézusi aranyszabályt fogalmazza meg saját szavaival. Ez nem ideál, hanem a lehető legjobb életirány. Sok szülő dilemmája, hogyan nevelje a gyermekét, hiszen a szelídet, a jót mindig eltapossák. Ám lehet, hogy egy „csatát” elveszítünk, de a „háborút” megnyerjük. Mert a Krisztusba vetett hit legyőzi a világot. Az ige mértékén megálló élet, lelkiismeret nagyon nagy kincs! , Szerda (május 24.) Jézus így imádkozott: Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldték Jézus Krisztust. Jn 17,3 (5MÓZ 7,9; Mk 9,14-29; ApCsel 3,11-26) „Örök élet? Sose halunk meg?” - kérdezi egy negyedikes hittanos fiú. Tízévesen még mer kérdezni, a hitetlen felnőtt meg legyint: ostobaság. Az örök élet „kulcsa” az Isten-ismeret, a megváltottságom tudata. Tudom, hogy „elvégeztetett” (Jn 19,30), és ez az én megváltásom is. A számítógépet használók nagyon jól tudják, milyen az, amikor a leírt szöveg „elszáll”, mert nem volt elmentve. A folyamatos mentés őrzi az információt. Az örök élet a folyamatosan megmentett élet. Ha ezt tudjuk is, hisszük is, nem vagyunk elveszettek. Csütörtök (május 25.) Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben. Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. ApCsel 9,13.15 (Zak 6,15a; Lk 24,[44-49)50-53; ApCsel 1,3—4[5—7)8—11; Zsolt 47) Értékítéletünk általában a tudásunkon és a tapasztalatainkon alapul. Hagyományosan tudjuk, hogy kutyából nem lesz szalonna. És mégis... Ahol Isten megmutatja magát, ott a lehetetlen is lehetségessé válik. Lehet, hogy a Krisztus-hívőket üldözőből apostol legyen? Megértem Anániást: előítéletes, mint oly sokan. Jézus szava, a teremtő erejű szó meggyőzi. Eszköz lesz, hogy Saul-Pál is eszköz lehessen az evangélium terjesztésében. Hallgass Jézus szavára! Péntek (május 26.) Imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! Jel 14,7 (Jób 9,8-9; Jn 18,33-38; ApCsel 4,1-12) Imádom, imádlak - milyen gyakran halljuk ezeket a szavakat! Pozitív tartalmakat akarnak hordozni, csakhogy ez a bibliai mértéken nem áll meg. Imádni bibliai értelemben csak azt lehet, akihez imádkozunk. Ezért merjük imádni azt, aki a világ teremtője. Teremtő szavára állt elő a világmindenség, a látható és láthatatlan világ. Az új atomfizikai felismerések, az űrkutatás legújabb felfedezései mind megerősítenek bennünket abban az einsteini felismerésben, hogy „Isten nem szerencsejátékos”. Imádandó. Szombat (május 27.) Ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva. íMóz 8,21 (íjn 3,5; Jel 4,1-11; ApCsel 4,13-22) A Biblia egyik legszomorúbb mondata az, amikor Isten kimondja: megbánta, hogy embert teremtett a földre. Isten szomorúsága az ember végtelen gonoszsága miatt van. Mégis, az özönvíz végén kimondja a megmásíthatatlan ígéretét: nem átkozza meg többé a földet az ember miatt. Talán jobb lett az ember? Dehogy. Ifjúságától kezdve gonosz a szívének indulata. Akkor mi változott? Isten az ítéletet mutató arca helyett a kegyelmes arcát mutatja meg. Mintha az evangélium egyik csíráját tapasztalnánk meg. Van kiút a katasztrófából. Ez nem a magunk építette út, hanem Isten útja. Járjunk rajta! ■ Varsányi Ferenc KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó DAvid Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24.Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy ZoltAn. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hirlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309
