Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)
2017-05-21 / 20. szám
2 • Evangélikus élet 2017. május 21. • KRÖNIKA Istendicséret közös énekléssel Országos evangélikus kórustalálkozó Folytatás az 1. oldalról A nap folyamán hallhattunk Bachot, Briegelt, Praetoriust, Purcellt, Kodályt, Szokolay Sándort és kortárs zeneszerzők műveit is, és bár a kórusok eltérő minőségben szólaltak meg, minden előadásban voltak kifejezetten áldott és szép pillanatok. Gáncs Péter elnök-püspök igehirdetésében Pál és Szilász közös imájából és énekéből (ApCsel 16,25) kiindulva arról beszélt: a zene megmutatja, hogyan lehetünk foglyokból szabadokká, hogyan szabadulhatunk meg a belső, nyomasztó gondoktól az ének által. „Aki gyülekezeti kórusban énekel, nem magának énekel, hanem Istent magasztalja. Azért éneklünk, mert hisszük, hogy jelen van, neki éneklünk.” Több mint négyszáz kórustag volt jelen a találkozón, kamarakórusokban, vegyes karokban éneklők, de zenekari együttesek is. A saját repertoárok eléneklése után többször volt közös ének is. Az egyik ilyen összkari mű kifejezetten a kórustalálkozóra készült. Kecskés Balázs Tarts meg, Urunk, szent igédben című kórusműve mind szövege, mind zenei stílusjegyei alapján több különféle lelki hátteret megjelenítő, egyesítő, a szó tágabb értelmében vett „ökumenikus” kompozíció lett. Dr. Bence Gábornak, a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség karvezető kántorának vezényletével a nap folyamán kétszer is elhangzott az érdeklődők és a kórustagok örömére. A találkozón részt vevő kórusok másnap, Cantate vasárnapján fontos és szép szolgálatot vállaltak, hiszen különböző környékbeli templomokban énekeltek, olyan gyülekezetekben, ahol nincs kórus. ■ Kézdi Beáta Ki leszek, ha nagy leszek? Ilyen volt a 11. KOSZI Életfonal életvezetési tábor Tizenegyedik alkalommal rendezték meg a tavaszi KOSZI Életfonal életvezetési tábort. Ez évben ismét a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthon várta április 28. és május 1. között a tizenkét-tizennyolc éves fiatalokat. A tábort ebben az évben Nemes Anikó vezette, a lelki vezető Seben Glória, a téma pedig a középiskola utáni „nagybetűs élet” volt. Egy hideg téli napon megcsörrent a telefonom. Nemes Anikó, régi konfirmandustársam volt a vonal túlsó végén. A szokásos udvarias körök után feltette a nagy kérdést: „Akarsz-e jönni KÖSZI-táborba?” A mai napig nem tudom, miért mondtam rá azonnal igent. Annyi más, fontosabbnak tűnő dolgom lehetett volna. Talán egy megérzés, talán az isteni gondviselés mondatta velem, nem tudom. Az azonban az első vezetői találkozó után kiderült, hogy a tábor nagyon profi lesz, s a kezdeti kétségeim után bizakodva néztem a hétvége elé. Aztán eljött április utolsó hétvégéje. Pici izgalommal érkeztem Piliscsabára, de ez hamar elmúlt, hiszen amikor megjelentek az első gyerekek, már érződött, hogy remek közösségbe csöppentem bele. A táborban nagyszerű beszélgetések alakultak ki, többek közt a gimis élet nehézségeiről, jövőbeli tervekről, a párkapcsolatokról és minden olyan témáról, amely segíthet a mai fiataloknak elindulni a „felnőtté” válás útján. Ezeknek a jóízű beszélgetéseknek a hangulatát nem is igazán tudom papírra vetni... Mesélhetnék helyette a programokról, a remek játékokról és a fantasztikus előadásokról. Például Benkő Vilmoséról, aki pazar humorral, érdekfeszítő és egyedi stílusban vázolta, mi kell ahhoz, hogy egy fiatal sikeres legyen. Vagy elmondhatnám, hogy dr. Kővári-Horváth Márta vezetésével mindannyian elmesélhettük, milyen is lenne a mi álomiskolánk. Elmesélhetném a Seben Glória által vezetett áhítatokat, a közös énekléseket, az éjszakai túrát és azon belül is a kilátót. Vagy leírhatnám a záró bankett fergeteges hangulatát, esetleg beszélhetnék az esti kiscsoportos pokrócmesékről is... Vagy mesélhetnék a résztvevőkről: a jó tollú Csábiról, a fociban verhetetlen Ábelről, a következő olimpiai bajnokunkról: Hannáról, az örökké mosolygó Csilláról, az érdeklődő Lucáról, a hihetetlenül értelmes Andrisról, a cselgép Mátéról; Juliról, aki igazából Sipi. Vagy részletezhetném Vica nevetését, Lilla kapcsolati hálóját, Bazsi remek humorát vagy épp Mid kedvességét. Megoszthatnék az olvasóval remek sztorikat, mint mondjuk a záró pakolást Olivérrel, vagy épp azt, hogy Ádám szenvedélyének köszönhetően majdnem megnyertünk egy focimeccset 2:7-ről. írhatnék sok mindenről, de csak az érezheti át egy ilyen tábor hangulatát, aki részt vesz benne. Teljesen új élmény, hogy szűk négy nap után az elköszönésnél úgy éreztem, mintha ezeréves barátaimtól köszönnék el. Furcsa, hogy négy nap alatt mennyi közös élményt lehet összegyűjteni. Ha legközelebb megcsörren a telefonom, s megkérdezik, hogy akarok-e KÖSZI-táborba menni, már egy szemernyi kétségem se lesz a válasz felől. Ha valaki jó társaságra vágyik, új barátokra, tartalmas programokra, akkor ezt a tábort neki találták ki. Ha valakinek igénye van újfajta, fiatalosabb áhítatokra, közös éneklésekre, akkor ez az ő tábora. Köszönjük szépen a tiszta és rendezett Béthel-otthont Kiss Péter szolgálatvezetőnek és lelkiismeretes csapatának. Ez a 2017-es tavaszi tábor számomra örök élmény marad, őszintén remélem, hogy egyszer látom még minden résztvevőjét. Koszi, KOSZI! A KOSZI táborszervezői már most javában készülnek a nyári táborokra: a 21. KOSZI Napvető kreatív tábort július 16-22. között a kamaszoknak, a 21. KOSZI Napvető kalandtábort augusztus 6-12. között a gyerekeknek rendezik meg. Információk és jelentkezés a koszi.net oldalon. * A11. KOSZI Életfonal életvezetési tábor a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KOSZI) szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal és a Piliscsabai Evangélikus Egyházközséggel együttműködve valósult meg. ■ Szilagyi Szabolcs Liturgia a betegek szolgálatában Kórházlelkészek ökumenikus konferenciája „Kórházi területen dolgozó lelkészeket, papokat, önkénteseket és teológiát végzett szolgatársainkat várjuk 2017. május 13-án, szombaton 10.00-15.00 óra között Vácra egy közös találkozásra” - szólt a meghívó, a címben jelzett témamegjelöléssel. A szervező, Kalocsa Zsuzsanna evangélikus kórházlelkész és munkatársai, valamint dr. Faragó Artúr, a katolikus Váci Egyházmegye kórházlelkésze értékes, szakmai ismeretekben és találkozásokban gazdag nappal ajándékozta meg azt a mintegy félszáz résztvevőt, akik ezen a napon a Váci Egyházmegye Képzési Központjának vendégei voltak. A szakmai napot Kalocsa Zsuzsanna nyitotta meg, majd Faragó Artúr atya üdvözölte házigazdaként az egybegyűlteket. Egyházunk részéről jelen voltak - többek között - a kórházlelkészi szolgálat munkatársai: Tóth Melinda Anna ózdi lelkész, Bajuszné Orodán Krisztina kórházlelkész és Kecskés Anita, a szolgálat munkatársa. Az első előadó is az evangélikus egyház soraiból került ki: dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész, egyházzenész, liturgikus szakember, a kormányzati Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa Hazakísémi - kevésbé ünnepélyes, de annál fontosabb liturgia címmel tartotta meg előadását. Dr. Káposztássy Béla katolikus pap, liturgikus és mentálhigiénés szakember előadása olyan történeti áttekintést adott, amely nemcsak a protestáns résztvevőknek, de minden bizonnyal a katolikus testvéreknek is sok új ismerettel szolgált. Az atya A szavak, gesztusok, rítusok nyelvén - betegek lelkipásztori ellátása a katolikus hagyományban címmel a kétezer éves kereszténység kezdeti évszázadainak gyakorlatát foglalta össze. Kerekes Márton református lelkipásztor, kórházlelkész előadása a Bibliai ihletésű és egyéb spirituális témájú szövegek használata a betegek lelkigondozásában címet viselte. „Az Ige egyházának” nevezett felekezet lelkésze arról beszélt, hogy milyen kihívással jár a tény: a betegágynál „valamit mondani kell”. Ugyanakkor felhívta a figyelmet azokra a hibákra, amelyeket nem szabad elkövetni: nincs bibliaolvasási kényszer, mint ahogy az idő sem sürget! Időt kell adni a betegnek és az őt gondozónak is, s abban kell eszközzé válni, ami az adott betegnek, családjának fontos. Miként számos előadó, a református lelkész is imádságokkal és történetekkel fűszerezte gondolatait. Dr. Varga Gyöngyi evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének docense Életünk tánca: áldás, mozdulás, gyógyulás címmel tartott előadást, ebéd után meg is mozgatva a jelenlévőket. Szavait Dietrich Bonhoeffer mártír teológus, evangélikus lelkész szavaival zárta: „Aki áldott, maga is áldás.” Útravalóként pedig a lelkésznő szép áldással engedte útjára a résztvevőket. ■ Stifner-Kőháti Dorottya Munkatársunk elismerése Újságírói és közösségi munkásságáért nemrégiben Békés Városért kitüntetést vehetett át az Evangélikus Élet egyik tudósítója, Szegfű Katalin a viharsarki település várossá nyilvánításának negyvennegyedik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi közgyűlésen. Szegfű Katalin hosszabb ideje dolgozik a nyomtatott és a hangzó médiában. Nem csupán a helyi lap, a Békési Újság főszerkesztője, hanem független újságíróként nagyjából másfél évtizede az Evangélikus Életnek is küld tudósításokat a Békés megyei - kiemelten a békéscsabai - evangélikusság életéről, interjúkat készít jeles személyiségeivel. Hosszú évek óta segíti az Evangélikus Rádiómisszió és a Híd magazin munkáját is. Alapító tagja a Protestáns Újságírók Szövetségének, a szervezet cikkgyűjteményes kiadványaiban rendszeresen publikál. Egy időben egyházunk médiabizottságának a munkájában is részt vett, a kevés számú vidéki hangot erősítve ebben a grémiumban. Megalapította és évekig szerkesztette a mezőberényi német, valamint a békéscsabai gyülekezeti lapot. Sokszor tudósított az egyház ifjúsági nagyrendezvényeiről, legalább féltucatnyi alkalommal a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozókról. Újságírói munkája mellett Szegfű Katalin a mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgyat tanítja békéscsabai középiskolákban, óraadó tanár a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnáziumban is, számos diákot segítve e tantárgyból sikeres érettségi vizsgához. Békés Város Önkormányzatának Képviselő-testülete által adományozott kitüntetéséhez szívből gratulálunk. ■ EvÉlet-infó
