Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)

2017-05-07 / 18. szám

4 • Forrás 2017. május 7- • KRÓNIKA Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate) - Jn 16,16-230. Öröm itt és most A VASÁRNAP IGÉJE Az egyház gyakran vetítette az ember elé az örök élet tökéletességének képe­it, hogy az adott pillanat fájdalmait és szenvedéseit elviselhetővé tegye: „Bár most szenvedsz, most csak sötétség vesz körül, kilátástalan az életed, de ha engedelmes maradsz, eljön az idő, amikor az örök életben, a mennyor­szágban lesz részed, és ez mindenért kárpótol majd.” Ha a mindennapi élet szenvedéseiben vergődő ember be­ment a templomba, és felnézett a mennyezeti freskókra, a megnyíló eget és a mennyország tökéletességét láthatta. Ez lesz a jövő! Majd! Egyszer! Jézus a szenvedéstörténetre, a halá­lára készíti fel tanítványait. Elmegyek, egyedül maradtok. És máris jönnek a kérdések. A tanítványok tele vannak bizonytalansággal, szorongással, fé­lelemmel. Mit jelent ez? Meddig tart majd mindez? Mi lesz azután? Jézus ígéretet tesz nekik. Eljön az idő, ami­kor mindent megértetek majd, amikor helyükre kerülnek a dolgok, amikor új­ra együtt leszek veletek. Eljön az idő, amikor nem lesz több kérdésetek, mert minden egyértelművé válik. A feltámadás, a húsvét öröme a minden kérdésre választ adó pillanat. A feltámadt Krisztus elhozza azt az időt, amikor teljes lehet az öröm. Krisztus ígérete beteljesült. A kérdések mégis itt maradtak velünk. Már a János evangéliumát hallgató­kat is sok-sok kérdés kínozta. Hitték, hogy Jézus feltámadt. Húsvét után vol­tak már, mégis szenvedtek. Üldözték őket, bujkálniuk kellett, az életük része volt a rettegés, a halálfélelem: „Mi lesz velünk holnap? Hogyan éljük ezt túl? Mi lesz, ha nem éljük túl? Mi lesz azokkal, akik már belehaltak?” - ezek a kérdések nyomaszthatták őket. Szük­ségük volt az evangélium biztatására, erejére ahhoz, hogy elviseljék a minden­napokat. Válaszokra volt szükségük. Mi sem vagyunk ezzel másként. A szenvedés, az értelmetlen szenvedés, a halálhoz vezető szenvedés elválaszt­hatatlanul része az életünknek. Nem tudjuk elfordítani a fejünket. Nem tudjuk kikerülni ezeket az élethelyze­teket. Amikor a baráti körünkben egy alig kétéves, daganatos beteg kisfiúért izgul a család, akkor mi is tele le­szünk félelemmel, szorongással és kér­désekkel. Amikor el kell engednünk a gyermekeinket egy buszos kirándulás­ra, akkor nekünk is összerándul a gyomrunk. Elég egy orvosi diagnózis­ra várni néhány napot, és alólunk is ki­csúszik a talaj. Nem beszélve arról, hogy sokak életének mindennapos része a betegség, a szenvedés, a kilátástalanság. Nem elég az, ha valaki a távoli jövő­be mutatva azt mondja: „Majd egyszer minden a helyére kerül. Majd egyszer mindent megértesz.” Nekünk itt és most kell a válasz, nekünk itt és most kell a bizonyosság. Mert mindert ne­héz időszak kibírható akkor, ha biztos, ha egészen biztos lehetek abban, hogy jó jön utána. Úgy lehet türelemről, ki­tartásról, a helyzet elfogadásáról beszél­ni, ha biztos a menekülés. Itt és most kell a segítség! János evangéliuma azoknak idézi Jé­zus szavait, akik már húsvét után, a fel­támadott Krisztusba vetett hittel éltek. Nem majd valamikor a jövőben lesz bi­zonyosságotok, hanem itt és most le­hettek meggyőződve arról, hogy Krisz­tus feltámadt. Ami már megtörtént, az nemcsak a távoli jövőt, hanem a jelent is meghatározza. Krisztus feltámadá­sába vetett hitetek a mustban, a jelen­ben valóság. Jelen van a félelem, kike­rülhetetlen a szenvedés, itt vannak a megválaszolatlan és ezért elbizonyta­­lanító kérdések. De itt van, jelen van, meghatároz benneteket a feltámadás valóságába vetett hitetek is. Ez a hit át­formálhatja a szenvedéseteket, re­ménységet hozhat a teljesen remény­telenbe. Nem a távoli, elérhetetlennek tűnő jövőben lesz igaz Krisztus ígére­te, hanem már most beteljesedett. Ma sem kell templomok mennyeze­tének freskóit nézegetnünk ahhoz, hogy közel érezzük magunkhoz Isten valósá­gát. Ma sem kell úgy tűrnünk a szenve­déseinket, hogy azokat egyszer, majd va­lamikor ellensúlyozni fogják Isten ígé­retei. Isten Krisztusban valóra váltott ígé­rete már jelen van bennünk. Itt és most lehet valóságos a feltámadott Krisz­tusba vetett hitünk. Itt és most alakíthat­ja át ez a hit a mindennapjainkat, adhat türelmet, kitartást, reménységet. Az örömünk itt és most van, Jézus Krisztusban. ■ Krämer György Imádkozzunk! Jézus Krisztus! Köszön­jük, hogy feltámadásod a jelenben erő­sít meg minket, nem csak a jövő ígére­te. Kérünk, add meg ezt a reménységet minden nehéz helyzetben lévő, aggódó és szenvedő embernek. Légy az erőtle­nek ereje és a szomorkodók vigasza. Légy a mi örömünk és reményünk. Itt és most. Ámen. KÉTH ÉTI ÚTRAVALÓ „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17) Új nap - új kegyelem Vasárnap (május 7.) Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. iThessz 5,16-18 (Zsolt 71,8; Jn 15,1- 8; íjn 5,1-4; Zsolt 19) Az öröm, a derű gyógyír tud lenni. Például amikor nem tör­ténik semmi különleges a nap folyamán, mégis meg tudjuk látni az apró örömö­ket és szépségeket: a napsütést, a nyíló virágokat vagy az emberek mosolyát a bu­szon. Ezek olyan élmények, amelyek a nehézségek közepette is képesek feltölteni bennünket. A másik gyógyszer az imádság. Számtalan gondolatunkat, érzésün­ket nem merjük másoknak elmondani, sőt olykor még magunknak sem. Amikor imádkozunk, és létrejön egy bensőséges kapcsolat a Mindenhatóval, akkor olyan lelki tér nyílik meg bennünk, amely képes felszabadítani minket a terheink alól. Hétfő (május 8.) Nem halok meg hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Zsolt 118,17 (ApCsel 16,23.25; íMóz 1,6-8; Jóéi 1,1-20) A sikertelenségek sokszor földre vetnek bennünket, és nem tudunk talpra állni. Edison a villanykörte feltalálása közben számtalan ku­darcot élt át. Egy riporter meg is kérdezte tőle: „Nagyon örülünk annak, hogy kész van a villanykörte, és tudunk vele világítani, de mondja el, hogyan dolgoz­ta föl ezt a rettenetes kudarcot, hogy több mint ötszáz vereség van a háta mö­gött!” Erre Edison azt mondta: „Földolgozni ezt a kudarcot? Talán az egyetlen ember vagyok, aki tudom, milyen ötszáz mód van, ahogy nem lehet villanykör­tét készíteni. Én ezt tudásnak tartom, és ezzel a többlettudással tudok javára len­ni másoknak.” A kudarcaink, sikertelenségeink nem sebek, nem szégyellni va­ló dolgok. Épp ellenkezőleg: meríteni tudunk belőlük, és mások javára tudjuk fordítani őket. Kudarcaink, sebzettségeink által vagyunk azok, akik vagyunk. Kedd (május 9.) Pál írja: Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok. Gál 1,6 (Hós 8,12; íMóz 1,9-13; Jóéi 2,1-11) Nagyon könnyű elszakadni Istentől. A hétköznapok terhei, a szorongás, a ren­geteg félelem, a megfelelési kényszer felőrli az embert. Nem tudunk eleget Is­tennel lenni, nincs vele töltött minőségi időnk. A rohanásban nem tudunk időt szakítani az imádságra, a vasárnapi istentiszteletre vagy a gyülekezeti alkalmak­ra. Egyszerű megfogalmazásban: nem érünk rá. Ez könnyen elszakít Istentől, és ha ehhez még az is társul, hogy sebeket szerzünk, kudarcokat élünk át, ak­kor nem tudunk hinni benne. A katolikus Pál Feri atya azt mondta egyszer: „.. .az élet azután kezdődik, hogy az ember a halálos sebét megkapta.” Szerda (május 10.) Vigyázzatok, nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül, mert mondom nek­tek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát. Mt 18,10 (Péld 17,5; íMóz 1,14-19; Jód 2,12-17) A gyermekek tisztalelkű­­sége és őszintesége példa lehet számunkra: amikor egy kisgyerek belekapasz­kodik anyukája karjaiba; vagy amikor felcsimpaszkodik az édesapjára; vagy ami­kor megöleli őket, és éjszaka csak úgy tud elaludni, hogy mellette van az anyu­kája, aki fogja a kezét. Ez az igazi, őszinte szeretet. Mi is erre a szeretetre vágyunk, és Jézus azt mondja, hogy akik így képesek szeretni, azok meglátják az Atyát. Próbáljunk nap mint nap mi is így szeretni, mert erről lehet felismerni, hogy mi az ő tanítványai vagyunk. Ez a szeretet vigyen az úton, hogy odaérjünk! Húsvét ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Isten első és új teremtéséért, a Szentiélekben való öröm­re bátorítanak. Jubilate! „Örvendj, egész föld, az Istennek!” (Zsolt 66,1) Feltámadásával az Úr Jézus örökkévaló örö­möt szerzett népének, és részesít győzelmében: ujjongja­tok! „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! / Szolgálja­tok az Úrnak örvendezéssel! / Vigadozva járuljatok színe elé!” (GyLK 739,1) Heti igénkről dr. Luther így tanít: „A ke­resztyén ember új teremtés, Isten újjáalkotott műve. S már e földön elkezdi jövendő életét, amelyet most még csak hi­tében hordoz, de amely egykor teljessé és nyilvánvalóvá lesz.” János így vall a hit győzelméről: „Mert aki Istentől szü­letett, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőz­te a világot, a mi hitünk.” (íjn 5,4) Jézus hatszor (!) kéri ön­kijelentése indoklásában: maradjatok meg „énbennem”. „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. [...] Ha megmaradtok énbennem [...], akkorj. ..j.Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” (Jn 15,1-8) A Szentírás első lapja­iról ismerhetjük meg a világ teremtésének történetét: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” Az első na­pon elválasztotta „Isten a világosságot a sötétségtől”. (íMóz 1,1.4) A második nap „elválasztotta a boltozat alatt levő vi­zeket a boltozat felett levő vizektől”. (íMóz 1,7) A harma­dik nap „elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek [...]. Hajtott [...ja föld növénye­ket: különféle füveket és [...] gyümölcstermő fákat”. (íMóz 1,10.12) A negyedik nap „megalkotta Isten a két nagy vilá­gító testet [...] és a csillagokat”. (íMóz 1,16) Az ötödik nap „megteremtette Isten a nagy víziállatokat [...], különféle úszó élőlényeket és [...] a madarakat”. (íMóz 1,21) A hatodik nap „megalkotta Isten a különféle vadállatokat, jószágokat és a [...] csúszómászókat. [...] Megteremtette Isten az embert a maga képmására [...], férfivá és nővé teremtette őket. Az­után megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Sza­porodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! [...] És látta Isten, hogy minden, amit alko­tott, igen jó”. (íMóz 1,25.27.28.31) „A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik na­pon [...]. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és meg­szentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után!’ (íMóz 2,2.3) »Új teremtés vagy: vet­­kezd le a régit! / Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, / Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, / Véled az Űr van!” (EÉ 460,6) „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!” (Zsolt 98,1a) Húsvét ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéi erre ösztönöznek: Cantate! Isten csodálatosan cselekedett: éne­keljetek! S az Úr Jézust a halálon aratott győzelméért új ének­kel dicsőítsük! „Jó dolog az Urat dicsérni és éneket zengeni a te nevednek, ó, felséges!” (Zsolt 92,2; LK) Akik felöltözték az új embert, azokat így bátorítja Pál: „Krisztus beszéde lak­jék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes böl­csességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol 3,16) Az Úr Jézus hálaadása így zengett: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura...” S így hív magához: „Jöjjetek én­­hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megvagytok ter­helve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és..(Mt 11,25.28-29) Mózes és Mirjám hálaadó éneke azonos tartalmú volt: „Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett.” (2MÓZ 15,1) „És valahányszor Istennek az a szelleme megszállta Sault, fogta Dá­vid a lantot, és játszott rajta valamit. Saul ilyenkor megkönnyeb­bült, jobban lett, a gonosz szellem pedig eltávozott tőle!’ (íSám 16,23) Dr. Luther így vall: „Isten egyik leggyönyörűbb s leg­dicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember. Mint Saul királynál látjuk, elűzi a szomorúság lelkét.” Pál nem akart má­sok munkaterületén működni: „Ezért úgy tartottam becsüle­tesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek, hanem amint meg van írva: »Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik mégnem hallották, azok megértik.«”(Róm 15,20-21; lásd Ézs 52,15) És a nyelveken szólásról s a prófétálásról ez a véle­ménye: „Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, di­cséretet éneklek lélekkel de dicséretet éneklek értelemmel is. [...] de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” (íKor 14,15.19) János láthatta és hallhatta a mennyben, Isten trón­jánál a mennyei lények dicsőítő, új énekét: „Méltó a megöle­tett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcses­ség és a hatalom, a tisztesség a dicsőség és az áldás! [...] A tró­non ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség a dicsőség és a hatalom örökkön örökké! [...] Ámen!” (Jel 5,12-14) Péter val­lástétele e földön „prózában” hangzott el: „Uram, kihez men­nénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,68-69; lásd 6,63 és 10,36) „Őt, Isten Bárányát zengi új énekem, / Őt áldja megváltott életem.” (EÉ 386,3) ■ Garai András Csütörtök (május 11.) Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmám ifjúkorom óta. Zsolt 71,5 (2Kor 4,16; íMóz 1,20-23; Jóéi 2,18-27) Legyünk a reménység embe­rei, azok, akik képesek hirdetni Isten igéjét, akik képesek fényt vinni a világba. A sebzettségeink ellenére is táplálkozzunk Istenből, aki által a logikátlan logi­kussá, a káosz kozmosszá, a sötét világossá válik. Péntek (május 12.) Jézus Krisztus mondja: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evan­géliumot minden teremtménynek! Mk 16,15 (Mik 1,2; íMóz 1,24-31; Jóéi 3,1-5) A keresztények legfontosabb feladata a missziói parancs teljesítése, vagyis az, hogy hirdessük Isten igéjét mindenkinek. Nemrég Wittenbergben, a Lutherá­nus Világszövetség találkozóján a záró istentiszteleten a világ minden tájáról ér­kezett lelkészekkel szolgálhattam együtt. Hihetetlen megélni azt az élményt, ami­kor Istenben, az ő igéjében a világ bármely tájáról érkezett emberekkel testvér lehetsz, egy közösség lehetsz, egy lehetsz őbenne. Szombat (május 13.) Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete! Jer 33,11a (Jn 3,29; íMóz 2,1-3; Jóéi 4,1-21) Isaac Asimov, a nagyszerű író hihetetlenül találó gondolata szerint a sakkozók tudják, a játszma addig tart, amíg valaki kimondja a szót: sakk-matt. A sakkjátékban ez így van, ám az életben nincs így, mert az emberi élet a sakk-matt után is folytatódik. Az Úr értünk meghalt és feltámadt, ez a mi örök örömünk! ■ Szlaukó Orsolya KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2.Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendém K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents