Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)

2017-04-09 / 14. szám

6 • Forrás

2017. április 9- • KRÖN IKA

Nagypéntek - Ézs 52,13-53,12

Prófétai passiótörténet

AZ ÜNNEP IGÉ)E

Az egész Biblia egyik legmegrendítőbb szakasza ez. Ézsaiás könyvének 53. fejezete olyan fogalom, mint az „egy-korinthus-tizenhárom”. Egységes egész, amelyből nehéz bármit is kiragadni. Legjobb volna kétszer egymás után szép lassan felolvasni, aztán csöndben ülni, majd elénekelni néhány nagypénteki éneket.

A próféciában megrajzolt férfiú képe tökéletesen eltér attól, amit magazinok címlapján, televíziós reklámokban vagy sorozatokban látunk. A mai kor követelménye ugyanis a külső szépség, erő és önbizalom. Gyengeséget, esendőséget és betegséget nem szabad mutatni. Ezért is érvényes a szakasz bevezető mondata: „Ki hitte volna el, amit hallottunk.... ?” Mert amit - Radnóti Miklós Töredék című verséből idézve - a „rettentő szavak tudósa, Ésaiás” leír, az egy végletekig esendő ember agóniája.

Az ószövetségi írásmagyarázók számos megközelítésben értelmezik az itt ábrázolt szenvedő szolga személyét. Magának Ézsaiásnak, esetleg Jeremiásnak vagy valamely más prófétának a gyötrelmei fogalmazódnak itt meg? Netán nem is individuálisan, hanem kollektíván kell mindezt érteni, és ez a gyötrődő alak az örökké szenvedő Izraelt személyesíti meg? Érdekes elgondolások ezek - az Újszövetség fényében azonban nem lehet számunkra kétséges, hogy Jézus szenvedéseinek megrendítő prófétai képe tárul itt elénk! Már a Bibliában is egyértelmű ez az azonosság, hiszen az Apostolok cselekedetei szerint Fülöp az írásnak ezen helyéből kiindulva hirdette Jézust az etióp kincstárnoknak (ApCsel 8,35). Az „érted is, amit olvasol?” (ApCsel 8,30) kérdését mindenesetre ma is fel kell tennünk magunknak és másoknak. Az „Úr Lelke” (ApCsel 8,39) segíthet nekünk is annak megértésében, hogy a szenvedő szolga nem más, mint az értünk csúfos halált vállaló Jézus Krisztus. így lehet Ézsaiás próféciája igazi nagypénteki prédikáció.

Az ő szenvedése. Végtelenül egyedül volt a szenvedő szolga, vagyis Jézus Krisztus. A próféta úgy beszél róla, mint egy lepráshoz hasonlóan kiközösített emberről, egy végletekig magára hagyott férfiról: „Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.” A szenvedő embert sokszor magára hagyják gyötrelmeivel, testi és lelki kínjaival. Az evangéliumból tudjuk, hogy Jézus a Gecsemáné-kertben éppen akkor marad végtelenül egyedül, amikor leginkább szüksége lett volna támaszra. És ma? Ma is hányszor hagyjuk magára Jézust! Péterként, Jánosként, Jakabként alszunk. Júdásként indulunk az árulás útjára. Eltakarjuk arcunkat előle. No, nem az Ézsaiás által leírt iszony miatt, hanem érzéketlenségből, kényelmességből vagy éppen struccpolitikából. Megpróbáljuk kiiktatni az életünkből.

A mi fájdalmunk. A szenvedő szolgát éppen azok hagyják magára, akikért ő a legnagyobb áldozatot hozta. ,A mi betegségeinket viselte, a mi fáj dalmainkat hordozta, [..fa mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.”

Jézus nem öncélúan szenvedett, hanem halálának konkrét célja volt: az ember megmentése, mások bűnének magára vállalása. Hiszen aki bűntelen, tiszta, az saját vétkeiért nem szenvedhet, csak másokéért. Ő ezt tette. Ennek visszautasítása az ember részéről a legnagyobb hálátlanság. Azt hisszük, nem szorulunk rá az ő önkéntes áldozatára - pedig valójában abból, csakis abból élünk.

A mi életünk az ő halála árán. Jézus életet kínál nekünk saját halála árán is. „Ö bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Ezen a ponton csillan fel a prófétai remény: Jézus földi működése mégsem torkollik majd tragédiába, nem a nagypénteki jelenet e dráma utolsó felvonása. Nem gördül le végleg a függöny, sőt a kárpit kettéhasad (Mt 27,51), megnyílik az ég, amelyen bezúdul a földre a húsvéti fényesség. Az ő sebei árán gyógyultunk meg! Lehetséges ez? Jézus képes erre a csodára: az ő sebei árán gyógyul meg a beteg ember, a szenvedő ország, a lőtt sebeket kapott Európa, az agonizáló emberiség.

Nagypénteken is meghallhatjuk az evangélium szavát. Sok templomban fekete lepellel takarják le ilyenkor az oltárképet. A fekete szöveten csak a kereszt fehérsége rajzolódik ki. Minden fekete, de a szenvedés keresztje fehér! Ez a kereszt kellett ahhoz, minden gyalázatával együtt, hogy nekünk életünk lehessen.

Megtisztulhatunk, meggyógyulhatunk, életre támadhatunk a szenvedő szolga, Jézus Krisztus keresztje által!

■ Fabiny Tamás

Imádkozzunk! Üdvöz légy, kereszt, egyedüli reménységünk! Köszönjük, Urunk, hogy Jézus Krisztusban .megszentelted a szenvedést is. Adj nekünk gyógyulást az ő sebei által. Ámen.

KÉTHETI ÚT RAVA LÓ

„...ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (Jn 3,14-15)

Böjt 6. hetében, nagyhéten az Útmutató reggeli és ünnepi igéi az Emberfiát úgy láttatják, amint nekünk szolgál: mint alázatos király, mint az új szövetség szerzője, mint a fájdalmak embere, aki halálra adatott a bűnökért, és mint az elhunytak üdvözítője. „Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45; LK) Palmarum: virágvasárnap, „amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna!” (Jn 12,12-13) Segíts, ments meg, üdvözíts! „Hozsánna Dávid Fiának! Örökre áldott, ki eljött az Űr nevében!” (GyLK 751) Pál őskeresztyén himnuszt idéz: „...és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fii 2,11) Megkenetésekor mondta Jézus: ez az asszony, „amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő”. (Mt 26,12) Miután Isten beszélt Jóbhoz, ő így felelt: „Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” (Jób 42,5-6) A kovásztalan kenyerek ünnepe előtt „a Sátán pedig bement Júdásba. [...] Elment, és megbeszélte a főpapokkal [...], hogyan adja őt a kezükre”. (Lk 22,3.4) Nagycsütörtök este, az utolsó vacsora alatt Jézus megmosta tanítványai lábát, és ezt mondta nekik: „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek...” (Jn 13,14-15) Pál az úrvacsora szereztetési igéit idézve figyelmeztet: „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok epoharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.” (íKor 11,26) „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29; LK) Nagypénteken a kereszten lett nyilvánvalóvá, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem Örök élete legyen”. (Jn 3,16) Pilátus ezt a feliratot készíttette rá: „A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. [...] Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” (Jn 19,19.30) Pál a békéltetés szolgálatát végzi: „Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” (2Kor 5,20) Isten számára mindenki él; ő az élők Istene (lásd Lk 20,38). „Krisztus [...] halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint, így ment el a börtönben levő lelkekhez is...” (íPt 3,18-19) Hisszük s valljuk: „alászállt a poklokra...” „Krisztus Ür ördögön, poklon, és az ördögnek Krisztuson és övéin nincs hatalma.” (Luther) „Jézus él, én is vele! [...] / Ott leszek, hol Uram van...” (EÉ 223,1)

Krisztus mondja: „. ..halott voltam, de íme, élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,18)

Húsvét hetében az Útmutató reggeli és ünnepi igéi ezt az örömhírt zengik: Jézus feltámadt megigazulásunkra; ő a halál legyőzője és a húsvéti hit teremtője! „Az Úr feltámadt! Az Úr valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja!” (Agenda) „Áldott az Isten [...], aki nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” (íPt 1,3; LK) Az első húsvét óta minden vasárnap a feltámadás ünnepe. „A hét első napján, korán reggel [...] egy fehér ruhába öltözött ifjú” ezt mondta a három asszonynak: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16,2.5.6) „Három ellenség támadt rá egyszerre: halál, bűn és ördög. S íme, mindhárom ellensége a lábánál hever. E dicső győzelmet ünnepeljük ma!” (Luther) Pál felsorolja Krisztus feltámadása utáni megjelenéseinek tanúit. „... legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.” (íKor 15,8) Ő kérdezte az Emmaus felé tartó két tanítványtól: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?És [...] elmagyarázta nekik mindazt, ami az írásokban róla szólt.” Ezek visszatértek Jeruzsálembe, és a tizenegynek „elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről”. (Lk 24,26.27.35) Pál ezt hirdeti Krisztusról: „Ha [...] feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak? [...] Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (íKor 15,12.20) „Jézus Krisztus legyőzte a halált, és világosságra hozta az el nem múló életet az evangélium által.” (2Tim 1,10; LK) „A hét első napján, korán reggel [..fa magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.” (Jn 20,1) „Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? [...] nevén szólította: Mária! [...] Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat.ff Jn 20,15.16.18) A nagy halfogás a Tibériás-tengeméÉ.már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül”. (Jn 21,14) így köszöntötte övéit: „Békesség nektek! [...] És [...] megmutatta nekik a kezeit és a lábait. [...] és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között...” (Lk 24,36.40.46- 47) Az asszonyokhoz így szóltak a mennyei hírnökök: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt!’ (Lk 24,5-6) „Jézusunk feltámadt! / Diadala áthat / Síron, halálon. [...]/ Zengjük dicsőségét!” (EÉ 220,1)

■ Garai András

Új nap - új kegyelem

Vasárnap (április 9.)

Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket [Jézus] tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! - haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet”? Mt 21,15-16 (Ézs 44,3; Jn 12,12-19; Fii 2,5-11; Zsolt 22,23- 32) Bizonyára a gyermekek őszinteségére gondolva felébred bennünk is a vágy: de jó lenne ismét gyermeknek lenni! Tiszta szívből énekelni: „Szeretnék lenni, mint ő, / Alázatos, szelíd, / Követni híven, mint ő, / Atyám parancsait. / Szeretnék lakni nála, / Hol mennyei sereg / Dicső harmóniába’ / Örök imát rebeg...” (EÉ 427,4)

Hétfő (április 10.)

De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! íKor 15,57 (Ézs 25,8; Mt 26,6-13; Lk 22,63-71) Milyen jó, hogy a mi Urunk nem szép vallási rituálét hozott nekünk, hanem az Isten országát hozta közénk. Isten országa pedig az ő erejében nyilvánult meg. Isten gyermeke olyan lelki, szellemi erővel van felruházva, amelyet ez a világ nem ismer. A Szentlélek ad diadalt önmagunk felett is. Hála legyen érte.

Kedd (április 11.)

Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. ApCsel 2,39 (Ez 16,60; Jób 38,1-11; 42,1-6; Lk 23,1-12) Gyermekkorunktól fogva különböző vágyak hajtanak minket. Szeretnénk sok mindent megszerezni s elérni az életben. Őszülő halántékkal visszatekintve életünkre, láthatjuk, mire is jutottunk. Tárgyak sokasága, amelyeknek a jelentős része felesleges. Pozíciók, amelyek mégsem adták meg a lélek nyugalmát. Boldog ember az, aki megismerte Isten szeretetét és ajándékait. Boldog ember az, aki mindezt el tudja mondani családjának. Az ilyen ember a leggazdagabb ezen a világon, mert a legtöbbet hagyja gyermekeire, utódaira.

Szerda (április 12.)

Jézus mondja: Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Jn 15,15 (íSám 2,1; Lk 22,1-6; Lk 23,13-25) A magukat keresztyénnek valló emberek közül is soknak hamis istenképe van. Számosán törekszenek arra, hogy megfeleljenek Istennek, és így kiérdemeljék majd a mennyországot. Mások nem olvasnak Bibliát, nem járnak templomba; mert nincs idejük - mondják. Lehetséges az, hogy a legfontosabbra, az élet Urára nem jut időnk? Keressük őt, amíg megtalálható, és amíg számunkra tart a kegyelem ideje! Egy énekes, amikor rátalált a szerető Istenre, írt egy gyönyörű dalt, amelynek a refrénje így hangzik: „Én Isten barátja vagyok, mert ő barátjának szólít engem.”

Csütörtök (április 13.)

íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét! Jn 1,29 (Jóéi 2,17b; Jn 13,1—15(34— 35]; íKor 11,23-26; Lk 23,26-31) Nagycsütörtök estéjén Jézus a tanítványaival elfogyasztotta a páskavacsorát, amikor is az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztek a zsidók. Ilyenkor bárányok ezreit hozták a jeruzsálemi templomba, feláldozni Istennek. Az állatáldozat a bűnöktől való szabadulás kifejezése volt. A bárányokat péntek délután kezdték el levágni. Ezen a napon a templomtól néhány száz méterre függött Jézus a kereszten, és adta életét a mi bűneinkért. Nem kell már bárányok vére újra és újra bűneinkért, mert Jézus egyszeri áldozata elég mindnyájunkért, csak hittel el kell fogadnunk.

Péntek (április 14.)

[Az egyik gonosztevő] így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Lk 23,42 (Préd 12,1; Jn i9,iőb-3o; 2Kor 5,[i4b-i8]i9-2i; Lk 23,32- 49) Mit látunk Jézusból? Ez mindig nagy kérdés. Voltak, akik csak az ács fiát látták, mások rabbit, egy nagy tanítót véltek felfedezni benne. Sokan gondolták, hogy ő lesz az a politikai messiás, aki kiűzi a rómaiakat Izraelből. Ő kezdettől fogva Isten Fiának vallotta magát. Ennek a látásnak a csodáját élte át a Jézus mellett függő lator, gonosztevő. Nagypéntek legnagyobb ajándéka ma is: meglátni Jézusban az én Megváltómat, Uramat és Istenemet.

Szombat (április 15.)

Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. Jn 19,26-27 (5M0Z 8,18; íPt 3,18-22; Lk 23,50-56) Mi az, ami minden problémánkra gyógyszer? Sokan a pénzt vagy az egészséget tartják annak. Jézus másra tanít minket. Az ő válasza a tőle kapott szeretet. Az a szeretet, amelyről Jézus beszél, nem az, amire mi gondolunk. Nem önmagunk szeretete vagy ételek iránti vágy... Ennél sokkal többről van szó. Lelkünk megnyitása, amely által képesek lehetünk terhek hordozására. Olyan szeretet, amelyben önmagunkat is le tudjuk győzni. Szeretet, amely be tud fogadni, és le tud hajolni a másik felé. Szeretet, amely irgalmasságot cselekszik.

■ Sándor Frigyes

KRÓNIKA

Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele

E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu

• Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu

• Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518.

Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál.

• INDEX 25 2ii, ISSN 2498-5309