Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)
2017-04-09 / 14. szám
Az Evangélikus Élet kéthetente megjelenő hírlevele 82. évfolyam, 14. szám 2017. április 9. Virágvasárnap Ára: 100 Ft Evangélikus.hu eisz.lutheran.hu Dies Academicus a megújulás jegyében Dies Academicust - akadémiai napot - tartottak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen március 30-án, amelynek keretében az intézmény díszdoktorává avatták Paavo Kettunen finn teológusprofesszort. A reformációi emlékévben az egyetemi nap témája a megújulás volt. Moderátorként dr. Orosz Gábor Viktor, az egyetem docense, majd a Közel együttesnek, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) zenekarának szolgálata köszöntötte az egybegyűlteket. Felsorolva a keresztény teológia prioritásait, dr. Szabó Lajos, az intézmény rektora a nap témája kapcsán az Istennel, egymással, önmagunkkal való megújulás fontosságára hívta fel a figyelmet. „A jólét és a jóllét két különböző fogalom” - kezdte Egészség és életmód; genetika és nevelés című előadását Falus András akadémikus, a Semmelweis Egyetem professzora. Folytatás az 5. oldalon A díszdoktorrá avatott Paavo Kettunen teológusprofesszor kezében az oklevél (jobbján Fabiny Tamás püspök, balján a tolmácsként közreműködő Joób Máté lelkész, mellette Szabó Lajos rektor) Missziói nap az Északi és a Déli Egyházkerületben Kegyeibe fogadta az Úr az Északi Evangélikus Egyházkerület idei missziói napját, hiszen nyarat idéző melegben, szikrázó napsütésben gyülekeztek április í-jén reggel a testvérek az aszódi evangélikus gimnáziumban. Aligha lehetett volna alkalmasabb helyet találni az eseménynek, mint ezt a vörös téglafalakkal kerített, lágy vonalú, ugyanakkor időtlen erőt sugárzó épületet, amelynek közössége szívesen fogadta be a találkozóra érkezett közel kilencszáz evangélikust. A nap házigazdái Kárnyáczki. Eszter és Szöllősi István Sándor nyíregyházi iskolalelkészek voltak, akik - a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója jegyében - Bóra Katalinnak, illetve Luther Mártonnak öltözve Richly Zsolt most készülő, Luther életét feldolgozó rajzfilmjének színpadképe előtt konferálták a programokat. A megnyitón elsőként az aszódi iskola igazgatója, Roncz Béla köszöntötte a sportcsarnokot megtöltő, az alkalomra Luther-énekek közös éneklésével készülő egybegyűlteket. Lőrincz Csaba parókus lelkész a négyszáz éves aszódi gyülekezet múltjáról és jelenéről beszélt. Elmondta, hogy az Úr kivételes kegyelmének élik meg, hogy a Galga völgyében az evangélikusok láthatják egymás harangtornyait, hallják a szomszéd gyülekezet harangjának hangját, hiszen evangélikusként nem kisebbségben élhetnek ezen a tájon. Fábri György, az Északi Egyházkerület felügyelője köszönetét mondott Istennek azért, hogy ezen a napon erőt adhatunk egymásnak ahhoz, hogy tudatosan vállaljuk evangélikusságunkat, és ne legyünk kishitűek. Folytatás a 2. oldalon !► Sem az időjárás, sem a rendezvény nem tréfálta meg április í-jén a Déli Egyházkerület missziói napjának résztvevőit Bonyhádon, ahol a péntekihez hasonló verőfényes napsütés és minden elemében tartalmas program várta a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumhoz sereglőket. Jószerével már a kilenc órától kezdődött közös éneklés alatt megtelt a központi helyszínként szolgáló atlétikai csarnok, ahol a Győri Dávid vezette pestszentlőrinci Új Teremtés együttes, valamint a Soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Carmina Hungarica Orff zenekarának - vezetőjük dr. Fodor Katalin - jóvoltából kaphattak ízelítőt az érkezők a nap témacímében olvasható „felszabadító örömhírből”. Ötödik alkalommal adott helyszínt a Völgység fővárosa a déliek missziói napjának, s a kezdetek óta immár csaknem megduplázódott az előzetesen regisztráltak száma. Szerény becslések szerint is legalább másfél ezren töltötték meg múlt szombaton a bonyhádi intézményt, amelynek igazgatója, Andorka Gábor mellett házigazdaként Aradi András helyi esperes-lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, közöttük az egyházkerület Bonyhádtól legtávolabb eső gyülekezeteiből érkezetteket is. A hivatalos megnyitó előtt szót kapott még a Szélrózsa-előtalálkozót e hét végén szintén Bonyhádon lebonyolító mintegy kétszáz fős csoport egyik „atyja”, Pongrácz Máté kaposvári lelkipásztor is, aki jelezte: a fiatalok maguk is részt fognak venni a napot keretező istentiszteleteken. Folytatás a 2. oldalon !► Oratio cecumenica Jézusunk! Ünneplő, hallelujázó tömeg köszöntött téged azon a virágvasárnapon Jeruzsálemben. Alázatos királyként, szamárháton érkeztél, hogy beteljesítsd, ami rád bízatott. A hozsannázók még nem sejtették, hogy az utolsó földi utad ez, amely Jeruzsálembe vezetett. Ők éljeneztek, győzelmes Messiást láttak benned, földi reményeik megvalósítóját. De csupán néhány óra telt el, és ugyanaz a nép hamarosan a dicshimnuszok helyett gúnyolni kezdett, „feszítsd meg”-et kiáltott, és csalódása után már a következő győzelmes Messiást kezdte várni. Könyörülj rajtunk, hogy mi felismerhessük: te jöttél értünk, és egyedül benned van igazi örömünk, reménységünk. , Ezen a vasárnapon újra megérkeztél hozzánk. Szelíden, alázatosan jöttél. Szeretnénk eléd lépni a csendben és hálát adni neked, hogy nem feledkezel meg rólunk, hanem szereteteddel, hűségeddel jössz hozzánk. Köszönjük, hogy hallhattuk szavadat, és öröm ébredt szívünkben. Köszönjük, hogy úgy tekinthetünk rád, mint aki a halálon győztes, egyetlen, igazi Messiás vagy. Nem földi, szűk látókörű reményeink beteljesítője, hanem életet hozó nagy Király. Kérünk, add, hogy ezt mindig hinni, élni és hirdetni tudjuk. Segíts minket, hogy igazi örömöt vigyünk a szomorkodóknak, bátoríthassuk a félelemben, csüggedésben élőket, szerethessük azokat is, akiket olyan nehéz szeretnünk. Áldj meg minket jelenléted életújító erejével. Vigyázz, kérünk, vérző földünkre, ahol földi uralkodók, nagy hatalmú politikusok vívják ki maguknak népek, tömegek ünneplését vagy félelemben gyökerező tiszteletét. Hamis igazságokért folynak embertelen háborúk, ártatlanok szenvednek a gyűlölet megannyi kifinomult fegyverétől. Hozd el, kérünk, a te békességedet! Indíts minket, tanítványaidat, hogy a béke követei lehessünk ott, ahol élünk. Ámen. Virágvasárnap (Palmarum) - Ézs 50,1-10 Kérdésektől a felkiáltójelig A VASÁRNAP IGÉJE Hol vagytok? Miért nem válaszol nekem senki sem? Miért gondoljátok, hogy nem tudlak megmenteni benneteket? Kérdések sorjáznak egymás után ebben az igeszakaszban. Felrázó hangok egy rezignált, reménytelenségbe fásult közösség számára. Hol vagytok? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak benneteket? A száműzetés földjén, Babilonban bizony nehéz meghallani ezeket a kérdéseket. Még az is kétséges, hogy e kérdések magától Istentől erednek... Egyáltalán, hol van ő? Az ókori Keleten széles körben elterjedt az a nézet, hogy csak az lehet erős nemzet, amelynek erős istene van. Ha az istenek hatalmi versenyében alulmarad egy istenség, elbukásával szükségszerűen együtt jár, hogy az őt tisztelő nép, közösség is „szégyenpadra” ül. Izrael Istene pedig lényegében legyőzetett. Júda földje a babiloniak kezére került. Jeruzsálem romokban állt, így az istentisztelet, amely az örökkévaló Istennek a templomban való „jelenlétéhez” kötődött, lényegében megszűnt. Hol van most Isten? Talán ott maradt a jeruzsálemi templom romjai alatt? Egy névtelen próféta kiált a reménytelenség, a fásultság pusztájába. Felhangzik a vigasztaló ige: Izrael Istenének hatalma nem tört meg! Ő az Élő: most is, itt is a teremtő és megváltó Úr - minden ellenkező látszat ellenére. Az a fogságtapasztalathoz kötődő, meglehetősen letargikus teológiai megközelítés, miszerint Isten gyenge, sőt legyőzetett, hamis teológia! Izrael Istene nem áll versenyben semmiféle más istenséggel, és így soha nem is lehet a második, hanem mindig kizárólag az első, az egyetlen! Ez az Isten keresi, szólongatja, ébreszti száműzött népét. Mert Izrael minden hűtlensége, vétke ellenére az Úr továbbra is kitart népe mellett. Nem veti el Izraelt végérvényesen. A próféta szerint az a tény, hogy Isten nem írt válólevelet, és nincs adásvételi szerződés sem, amely rögzítené, hogy immár más úr tulajdonába került á népe, azt jelzi: Isten nem akar lemondani erről a kapcsolatról. Ezért zendül föl kiáltása a pusztában, ezért szólal meg Isten igéje, élő szava. Az „ige” szó a magyar nyelvben két alapvető jelentéstartalommal bír: egyrészről a cselekvést, történést, létezést vagy állapotot kifejező szófajt értjük rajta, ugyanakkor Isten szavát is jelöli. Különös összecsengés ez, amelyből ezt az üzenetet hallhatjuk ki: Isten szava dinamikus, erővel telített ige, amely megmozdít, cselekvésre indít, hatással van arra, akit elér. Az Ige valóságos „szóesemény”: olyan aktív történés, amely életet újító, új útra indító hatalom. Az Úr prófétája egy névtelen szolga ott, Babilon földjén. Egy tanítvány, aki már hallja ezt a szót, és engedelmesen várja, figyeli, hogy milyen feladatra indítja őt Isten. Készen áll arra, hogy az ige ereje rajta keresztül is elérhessen másokat. Még akkor is, ha majd értetlenséggel, közönnyel, felháborodással vagy agresszióval találkozik. Még akkor is, ha szenvednie kell majd az Úr igéjéért. Még akkor is, ha az életébe kerül ez a tanúságtétel... A szolga szavait, életének „felkiáltójeles” történetét megőrizte az emlékezet. Fél évezred telik el ezután. A történelem színpadán egymást váltják a hatalmasok. Babilon helyett immár Róma uralja a világnak azt a térségét, ahonnan most egy másik próféta indul el, hogy rajta keresztül Isten szavának ereje elérhesse az embereket. Azért, hogy megszólítsa, felrázza azokat, akik most is, úgy, mint egykor, céltalanul, közömbösen, reménytelenül, életük romjai között élik mindennapjaikat. A názáreti Jézus nem a hatalmasok módján, hanem az ige erejével és a szeretet hatalmával élt: tanított, gyógyított, vigasztalt és szabadított. Alázatos szolgaként vonult be a város kapuján, hogy kiszolgáltassa önmagát a földi hatalomnak. A kereszten kitárt karja volt a megváltás jele: így mentette meg az embert, aki céltalanul, félelmek között és nyomorúságban él. Az utolsó „felkiáltójeles” szava ez volt: „Elvégeztetett!” (Jn 19,30) Mert végül nem vallott szégyent: az Élet Istene megsegítette őt, nem maradt gyalázatban. Az Atya szándéka célhoz ért vele. Halála életet hozott nekünk is. Ezért ma, itt, nekünk szól a hívás: „Aki köztetekféli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Ür nevében, és támaszkodjon Istenére!” ■ Varga Gyöngyi Imádkozzunk! Életünk Istene! Áldunk, hogy igaz szolgád, Krisztus által kinyújtottad felénk karodat, és megmentettél minket. Ő alázatos királyként megmutatta nekünk hatalmadat és szabadításodat. Légy közel hozzánk igéddel, hogy megértsük és hittel fogadjuk szeretetedet és irgalmadat. Ámen.
