Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)

2017-04-09 / 14. szám

Az Evangélikus Élet kéthetente megjelenő hírlevele 82. évfolyam, 14. szám 2017. április 9. Virágvasárnap Ára: 100 Ft Evangélikus.hu eisz.lutheran.hu Dies Academicus a megújulás jegyében Dies Academicust - akadémiai napot - tartottak az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetemen március 30-án, amelynek keretében az intézmény díszdoktorává avatták Paavo Kettu­­nen finn teológusprofesszort. A refor­mációi emlékévben az egyetemi nap témája a megújulás volt. Moderátorként dr. Orosz Gábor Viktor, az egyetem docense, majd a Közel együttesnek, az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetem (EHE) zenekarának szol­gálata köszöntötte az egybegyűlteket. Felsorolva a keresztény teológia priori­tásait, dr. Szabó Lajos, az intézmény rek­tora a nap témája kapcsán az Istennel, egymással, önmagunkkal való meg­újulás fontosságára hívta fel a figyelmet. „A jólét és a jóllét két különböző fo­galom” - kezdte Egészség és életmód; ge­netika és nevelés című előadását Falus András akadémikus, a Semmelweis Egyetem professzora. Folytatás az 5. oldalon A díszdoktorrá avatott Paavo Kettunen teológusprofesszor kezében az oklevél (jobbján Fabiny Tamás püspök, balján a tolmácsként közreműködő Joób Máté lelkész, mellette Szabó Lajos rektor) Missziói nap az Északi és a Déli Egyházkerületben Kegyeibe fogadta az Úr az Északi Evangélikus Egyházkerület idei missziói nap­ját, hiszen nyarat idéző melegben, szikrázó napsütésben gyülekeztek április í-jén reggel a testvérek az aszódi evangélikus gimnáziumban. Aligha lehetett vol­na alkalmasabb helyet találni az eseménynek, mint ezt a vörös téglafalakkal ke­rített, lágy vonalú, ugyanakkor időtlen erőt sugárzó épületet, amelynek közös­sége szívesen fogadta be a találkozóra érkezett közel kilencszáz evangélikust. A nap házigazdái Kárnyáczki. Eszter és Szöllősi István Sándor nyíregyházi is­kolalelkészek voltak, akik - a reformá­ció kezdetének ötszázadik évforduló­ja jegyében - Bóra Katalinnak, illetve Luther Mártonnak öltözve Richly Zsolt most készülő, Luther életét feldolgo­zó rajzfilmjének színpadképe előtt konferálták a programokat. A megnyitón elsőként az aszódi is­kola igazgatója, Roncz Béla köszöntöt­te a sportcsarnokot megtöltő, az alka­lomra Luther-énekek közös éneklésé­vel készülő egybegyűlteket. Lőrincz Csaba parókus lelkész a négyszáz éves aszódi gyülekezet múltjáról és jelené­ről beszélt. Elmondta, hogy az Úr ki­vételes kegyelmének élik meg, hogy a Galga völgyében az evangélikusok láthatják egymás harangtornyait, hall­ják a szomszéd gyülekezet harangjá­nak hangját, hiszen evangélikusként nem kisebbségben élhetnek ezen a tá­jon. Fábri György, az Északi Egyház­­kerület felügyelője köszönetét mondott Istennek azért, hogy ezen a napon erőt adhatunk egymásnak ahhoz, hogy tu­datosan vállaljuk evangélikusságunkat, és ne legyünk kishitűek. Folytatás a 2. oldalon !► Sem az időjárás, sem a rendezvény nem tréfálta meg április í-jén a Déli Egy­házkerület missziói napjának résztvevőit Bonyhádon, ahol a péntekihez ha­sonló verőfényes napsütés és minden elemében tartalmas program várta a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumhoz sereglőket. Jósze­rével már a kilenc órától kezdődött közös éneklés alatt megtelt a központi helyszínként szolgáló atlétikai csarnok, ahol a Győri Dávid vezette pestszent­lőrinci Új Teremtés együttes, valamint a Soltvadkerti Kossuth Lajos Evan­gélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Carmina Hungarica Orff zenekarának - vezetőjük dr. Fodor Katalin - jóvoltából kaphattak íze­lítőt az érkezők a nap témacímében olvasható „felszabadító örömhírből”. Ötödik alkalommal adott helyszínt a Völgység fővárosa a déliek missziói napjának, s a kezdetek óta immár csak­nem megduplázódott az előzetesen re­gisztráltak száma. Szerény becslések sze­rint is legalább másfél ezren töltötték meg múlt szombaton a bonyhádi intéz­ményt, amelynek igazgatója, Andorka Gábor mellett házigazdaként Aradi András helyi esperes-lelkész köszöntöt­te az egybegyűlteket, közöttük az egy­házkerület Bonyhádtól legtávolabb eső gyülekezeteiből érkezetteket is. A hivatalos megnyitó előtt szót ka­pott még a Szélrózsa-előtalálkozót e hét végén szintén Bonyhádon lebonyolí­tó mintegy kétszáz fős csoport egyik „atyja”, Pongrácz Máté kaposvári lelki­­pásztor is, aki jelezte: a fiatalok maguk is részt fognak venni a napot kerete­ző istentiszteleteken. Folytatás a 2. oldalon !► Oratio cecumenica Jézusunk! Ünneplő, hallelujázó tö­meg köszöntött téged azon a virágva­sárnapon Jeruzsálemben. Alázatos ki­rályként, szamárháton érkeztél, hogy beteljesítsd, ami rád bízatott. A hozsan­názók még nem sejtették, hogy az utolsó földi utad ez, amely Jeruzsálem­be vezetett. Ők éljeneztek, győzelmes Messiást láttak benned, földi reménye­ik megvalósítóját. De csupán néhány óra telt el, és ugyanaz a nép hamaro­san a dicshimnuszok helyett gúnyolni kezdett, „feszítsd meg”-et kiáltott, és csalódása után már a következő győ­zelmes Messiást kezdte várni. Könyö­rülj rajtunk, hogy mi felismerhessük: te jöttél értünk, és egyedül benned van igazi örömünk, reménységünk. , Ezen a vasárnapon újra megérkez­tél hozzánk. Szelíden, alázatosan jöt­tél. Szeretnénk eléd lépni a csendben és hálát adni neked, hogy nem feled­kezel meg rólunk, hanem szereteted­­del, hűségeddel jössz hozzánk. Kö­szönjük, hogy hallhattuk szavadat, és öröm ébredt szívünkben. Köszönjük, hogy úgy tekinthetünk rád, mint aki a halálon győztes, egyetlen, igazi Mes­siás vagy. Nem földi, szűk látókörű re­ményeink beteljesítője, hanem életet hozó nagy Király. Kérünk, add, hogy ezt mindig hin­ni, élni és hirdetni tudjuk. Segíts min­ket, hogy igazi örömöt vigyünk a szo­­morkodóknak, bátoríthassuk a féle­lemben, csüggedésben élőket, szeret­hessük azokat is, akiket olyan nehéz szeretnünk. Áldj meg minket jelenlé­ted életújító erejével. Vigyázz, kérünk, vérző földünkre, ahol földi uralkodók, nagy hatalmú politikusok vívják ki maguknak népek, tömegek ünneplését vagy félelemben gyökerező tiszteletét. Hamis igazságo­kért folynak embertelen háborúk, ár­tatlanok szenvednek a gyűlölet meg­annyi kifinomult fegyverétől. Hozd el, kérünk, a te békességedet! Indíts min­ket, tanítványaidat, hogy a béke köve­tei lehessünk ott, ahol élünk. Ámen. Virágvasárnap (Palmarum) - Ézs 50,1-10 Kérdésektől a felkiáltójelig A VASÁRNAP IGÉJE Hol vagytok? Miért nem válaszol ne­kem senki sem? Miért gondoljátok, hogy nem tudlak megmenteni benne­teket? Kérdések sorjáznak egymás után ebben az igeszakaszban. Felrázó hangok egy rezignált, reménytelenség­be fásult közösség számára. Hol vagytok? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak benneteket? A száműzetés földjén, Babilonban bi­zony nehéz meghallani ezeket a kérdé­seket. Még az is kétséges, hogy e kér­dések magától Istentől erednek... Egyáltalán, hol van ő? Az ókori Keleten széles körben elter­jedt az a nézet, hogy csak az lehet erős nemzet, amelynek erős istene van. Ha az istenek hatalmi versenyében alulma­rad egy istenség, elbukásával szük­ségszerűen együtt jár, hogy az őt tisz­telő nép, közösség is „szégyenpadra” ül. Izrael Istene pedig lényegében le­­győzetett. Júda földje a babiloniak kezére került. Jeruzsálem romokban állt, így az istentisztelet, amely az örökkévaló Istennek a templomban va­ló „jelenlétéhez” kötődött, lényegében megszűnt. Hol van most Isten? Talán ott maradt a jeruzsálemi templom romjai alatt? Egy névtelen próféta kiált a re­ménytelenség, a fásultság pusztájába. Felhangzik a vigasztaló ige: Izrael Is­tenének hatalma nem tört meg! Ő az Élő: most is, itt is a teremtő és megvál­tó Úr - minden ellenkező látszat elle­nére. Az a fogságtapasztalathoz kötő­dő, meglehetősen letargikus teoló­giai megközelítés, miszerint Isten gyenge, sőt legyőzetett, hamis teoló­gia! Izrael Istene nem áll versenyben semmiféle más istenséggel, és így so­ha nem is lehet a második, hanem mindig kizárólag az első, az egyetlen! Ez az Isten keresi, szólongatja, ébreszti száműzött népét. Mert Izrael minden hűtlensége, vétke ellenére az Úr to­vábbra is kitart népe mellett. Nem veti el Izraelt végérvényesen. A próféta sze­rint az a tény, hogy Isten nem írt vá­lólevelet, és nincs adásvételi szerződés sem, amely rögzítené, hogy immár más úr tulajdonába került á népe, azt jelzi: Isten nem akar lemondani er­ről a kapcsolatról. Ezért zendül föl ki­áltása a pusztában, ezért szólal meg Is­ten igéje, élő szava. Az „ige” szó a ma­gyar nyelvben két alapvető jelentéstar­talommal bír: egyrészről a cselekvést, történést, létezést vagy állapotot kife­jező szófajt értjük rajta, ugyanakkor Is­ten szavát is jelöli. Különös összecsen­­gés ez, amelyből ezt az üzenetet hall­hatjuk ki: Isten szava dinamikus, erő­vel telített ige, amely megmozdít, cse­lekvésre indít, hatással van arra, akit elér. Az Ige valóságos „szóesemény”: olyan aktív történés, amely életet újí­tó, új útra indító hatalom. Az Úr prófétája egy névtelen szol­ga ott, Babilon földjén. Egy tanítvány, aki már hallja ezt a szót, és engedel­mesen várja, figyeli, hogy milyen feladatra indítja őt Isten. Készen áll arra, hogy az ige ereje rajta keresztül is elérhessen másokat. Még akkor is, ha majd értetlenséggel, közönnyel, felháborodással vagy agresszióval találkozik. Még akkor is, ha szenved­nie kell majd az Úr igéjéért. Még ak­kor is, ha az életébe kerül ez a tanú­ságtétel... A szolga szavait, életének „felkiál­tójeles” történetét megőrizte az emlé­kezet. Fél évezred telik el ezután. A tör­ténelem színpadán egymást váltják a hatalmasok. Babilon helyett immár Róma uralja a világnak azt a térségét, ahonnan most egy másik próféta in­dul el, hogy rajta keresztül Isten sza­vának ereje elérhesse az embereket. Azért, hogy megszólítsa, felrázza azo­kat, akik most is, úgy, mint egykor, cél­talanul, közömbösen, reménytelenül, életük romjai között élik mindennap­jaikat. A názáreti Jézus nem a hatalmasok módján, hanem az ige erejével és a sze­retet hatalmával élt: tanított, gyógyí­tott, vigasztalt és szabadított. Alázatos szolgaként vonult be a város kapuján, hogy kiszolgáltassa önmagát a földi ha­talomnak. A kereszten kitárt karja volt a megváltás jele: így mentette meg az embert, aki céltalanul, félelmek között és nyomorúságban él. Az utol­só „felkiáltójeles” szava ez volt: „Elvé­geztetett!” (Jn 19,30) Mert végül nem vallott szégyent: az Élet Istene megsegítette őt, nem ma­radt gyalázatban. Az Atya szándéka célhoz ért vele. Halála életet hozott ne­künk is. Ezért ma, itt, nekünk szól a hí­vás: „Aki köztetekféli az Urat, hallgas­son szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Ür nevében, és támaszkodjon Istenére!” ■ Varga Gyöngyi Imádkozzunk! Életünk Istene! Áldunk, hogy igaz szolgád, Krisztus által kinyúj­tottad felénk karodat, és megmentettél minket. Ő alázatos királyként meg­mutatta nekünk hatalmadat és szaba­­dításodat. Légy közel hozzánk igéddel, hogy megértsük és hittel fogadjuk sze­­retetedet és irgalmadat. Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents