Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)
2017-03-12 / 10. szám
4 • Forrás 2017. március 12. • KRÓNIKA Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere) - Mt 15,21-28 Körön kívül A VASÁRNAP IGÉJE Életünk egyik fontos kérdése, hogy körön belülinek számítunk-e. Ez a bibliai történet egy körön kívülinek számító ember elkeseredett próbálkozásáról szól, hogy bekerüljön azoknak a körébe, akik számítanak, akikre odafigyelnek. Mit tanulhatunk ettől az elszánt asszonytól, és hogyan befolyásolhatja mindez az Istenhez való viszonyunkat? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Pontosan mi is történt? Jézus Tírusz és Szidón környékére vonult vissza, a mai Libanon területére. Akkor hagyta el Galilea és Júdea felségterületét, amikor különösen forró volt a talaj a lába alatt. Máté evangéliumában a 15. fejezet azzal kezdődik, hogy írástudók jönnek, és felelősségre vonják őt, mert a tanítványai nem tartják be a mózesi törvény tisztasági előírásait. Jézus magyarázata már önmagában alkalmas lett volna arra, hogy vallástörvényi pert kezdeményezzenek ellene, és letartóztassák, de ő ezt nem várta meg. Inkább átkelt a határon, hogy ott várja meg, amíg az indulatok elcsendesednek irányában. De a határon túli területen is voltak besúgók, akiknek a tevékenységétől még ott is' lehetett tartani, ezért kerülnie kellett a feltűnést. Ilyen helyzetben jelenik meg a színen egy asszony, aki jól informált annyira, hogy felismeri a rejtőzködő csapatot, de annyira mégsem, hogy tudja, ilyenkor mi a helyes magatartás, és kiabálással ne keltsen feltűnést. Hangoskodása rendkívül kellemetlen, hiszen félő, Jézus lelepleződik. A tanítványok érzékelik a veszélyt, ezért sürgetik Jézust: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” Szavaikból kiérezni a türelmetlenséget: „Bocsásd már el, mert egyre jobban kiáltozik!” Talán nem kiáltozott egyre jobban, de ilyenkor az ember úgy érzi. Ha magunk elé képzeljük a jelenetet, akkor úgy rajzolódhat ki előttünk, hogy Jézus nem fordul a kiáltozó felé, és látszólag nem vesz tudomást róla, úgy tesz, mintha nem is hallaná, hogy valaki Dávid fiának nevezi, és akar tőle valamit. Ez a magatartás bizonyos személyek esetében elég ahhoz, hogy meghátrálásra késztesse őket. Érzékelik, hogy nem akarják meghallani a kérésüket. Csalódottan elhallgatnak, vagy dühösen mondanak az illetőre valami csúnyát. Jézus a tanítványok kérésére sem hajlandó az asszonnyal foglalkozni. A tanítványokhoz szól ugyan, de elutasítóan, és kifejezi, hogy nem akar az idegen nép egyik tagjával érintkezni, rajta segíteni. Mi pedig meg vagyunk döbbenve: ezt a Jézust ismerjük mi, aki elutasítóan elfordul a hozzá folyamodótól?! Jézus nem az a személy számunkra, akit a másokon való segítés jellemez leginkább? A történetnek ennél a pontjánál megtorpanunk. El kell időznünk, hiszen ez a helyzet annyira ismerős. Hasonlít ahhoz, amikor egy nem vallásos ember kísérletet tesz, hogy valahogy keresztény módon megnyíljon Isten felé, és Jézushoz közeledjen valamilyen módon. Egy hátat lát csupán, egy távolodó alakot. És hiába fejezi ki azt, hogy segítségre van szüksége, kiszolgáltatottságában csalódást kell átélnie. Közben pedig azt tapasztalja, hogy a tanítványok, a bennfentesek zavartan forgolódnak, előresietnek, és megpróbálják mesterüket más magatartásra bírni, de hiába. Ami történt, bőven elég lehetne ahhoz, hogy a kiáltozó megtorpanjon, felszámolja az illúzióit, és visszazuhanjon a „csendes kétségbeesésbe”, ahogy Ortega y Gasset fogalmaz. De van más választás: odaszaladni, és elállni Jézus útját. Odaállni hatalmas kérdőjelként. A kánaáni asszony is ezt tette, úgy, hogy ne lehessen kitérni előle: „Uram, segíts rajtam!” Udvariasan elküldeni többé már nem lehet. Jézus válasza azonban felér egy sértéssel: kutyához hasonlítja az asszonyt és népét... Újra és még könyörtelenebből szembesülnünk kell azzal, hogy aki bajban van, és kívül esik a bennfentesek körén, aki nem tartozik bele a nyájba, a gondozottak testületébe, az ott marad a bajával egyedül. Lehet ő elveszett juh, az is marad. A történet folytatódhatna úgy is, hogy az asszony feláll, némán leporolja a ruháját, és hazamegy. Érthető lenne egy ilyen végkifejlet. Jézus csak egy falat enged látni neki. Csakhogy ez az asszony még ezek után sem adja fel. Felvállalja a képet: „De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból...” Ez a kánaáni asszony az érveivel akarja meggyőzni Jézust, még ha sértő is a megfogalmazás. A sértéstől nem veszti el tisztánlátását, felül tud emelkedni rajta, használja az eszét. Ahol falba ütközünk, és úgy tűnik, nincs tovább, ott merni kell vitába szállni, érvelni igazunk mellett. Erre buzdít bennünket ez a történet. Ne bénítson meg az elutasítás, a feléd fordított hát és a kemény, sértő beszéd. Merj folyamodni az akadályok mögé rejtőző Istenhez, hogy azt a választ kapd, amit a kánaáni asszony: „.. .nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” Ámen.■ Réz-Nagy Zoltán KÉTHETI ÚTRAVALÓ „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8) Böjt 2. hetében az Űtmutató reggeli és heti igéi az Úr Szolgájának küldetését állítják elénk (lásd Ézs 53,11). Ő szeretett minket, és vére által megszabadított bűneinktől. „Isten Fia szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fii 2,7.8; LK) „Aki hiszi, hogy bűnét és az egész világét a mi áldott Urunk hordozza mint egyetlen bűnbak és vezeklő, azé a bűnök bocsánata és az örök élet.” (Luther) Reminiscere:„Gondolj, Uram, irgalmadra...”(Zsolt 25,6) Engedelmes Szolgád áldozatáért „emlékezzél meg, Uram, a te irgalmasságodról és a te jóvoltodról, melyek öröktől fogva vannak”. (GyLK 686,5) Ő a te szeretett Fiad, akiben gyönyörködöl (lásd Mt 3,17; 17,5). A példázatbeli szőlősgazdának „volt még egy szeretett fia. Utoljára őt küldte el” a gonosz szőlőmunkásokhoz a termésért, akik „megölték őt, és kidobták a szőlőn kívülre”. (Mk 12,6.8) Jézus is a város kapuin kívül szenvedett kereszthalált a Golgotán (lásd Zsid 13,12). Mi pedig „őáltalajárulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk [...], a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete...” (Róm 5,2.5) József is előképe Jézusnak, mert testvérei „ezt mondták egymásnak [...]: Gyertek, öljük meg dobjuk bele egy kútba [...]. Akkor fogták József ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe”. (íMóz 37,19-20.31) Jób a betegségében istenfélő maradt. „A Sátán eltávozott az Úr színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig” De ő ezt mondta: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” (Jób 2,7.10) Jézus így bátorítja tanítványait: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) Minden gyónáskor hallhatjuk az apostol tanítását: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő [Isten]: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (íjn 1,8-9) Mert Krisztus „engesztelő áldozat a mi bűneinkért”. (íjn 2,2) Pál böjti önvizsgálatra késztet: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van?” (2Kor 13,5) S hirdeti: amegigazulás csak a belé vetett hit által lehetséges Isten színe előtt, és megvallja: „...többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem [...], aki szeretett engem, és önmagátadta értem.”]Gál 2,20) „Jézusom, Krisztusom, / Én szerelmesem! [...]/ Eggyé lenni kíván / A szívem veled [...],/ Hogy így mindörökké / Teveled legyek.” (EÉ 381) „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62) Böjt 3. hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Isten Bárányára irányítják tekintetünket; aki szolgálni jött, és halálra adta magát érettünk (lásd Jn 1,29.36), hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) Oculi: „Szemem állandóan az Úrra néz...” (Zsolt 25,15) „Jusson színed elé az én imádságom! Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyekben lakozol.” (GyLK 758,1) Nézzünk fel Jézusra (lásd Zsid 12,2), s kövessük őt, mert a keresztyének küldetése: lmitatio Christi! Ő ma is hív: „Kövess engem [...], menj el, és hirdesd az Isten országát!” (Lk 9,59.60) Pál így bátorít: „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben [...]. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban...” (Ef 5,1.2.8) Urunk előre meghirdeti az ő követésének előfeltételeit: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27) „Bár a keresztet nem azért vállaljuk, mintha ezzel szeretnénk üdvözülni vagy csak a legcsekélyebb érdemet is szerezni, mégis Krisztus példája szerint szenvednünk kell, hogy hozzá hasonlóvá legyünk.” (Luther) Jób Istenéhez fordul böjti kérdéseivel: „Micsoda az ember [...], hogy így törődsz vele? [...] Miért nem veszed le rólarp a szemed?[...] Miért nem bocsátód meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet?” (Jób 7,17.19.21) A mennyek országa minden áldozatot megér; hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez és a nagy értékű gyöngyhöz. Az ember „örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt”. (Mt 13,44) Ám a gazdag ifjú nem így tett, pedig az örök életet akarta elnyerni! Jézus kérte őt: „... menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. [...] a tanítványok [...] így szóltak: Akkor kicsoda üdvözülhet? Jézus [...] ezt mondta nekik: Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,21-22.25-26) Jézus megismétli követésének kizáró okait: aki bárkit jobban szeret, mint őt, „és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. [...] aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt”. (Mt 10,38.39) Pál vallomása ez: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára” (Gál 6,14) „Jézus hív: »Jertek énutánam! /[...] Vegyétek föl keresztetek! / A keskeny útra térjetek!« / [...] Kövessük őt, a drága Mestert!” (EÉ 438,1.5) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (március 12.) Kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! Jer 6,16 (Zsid 6,12; Mk 12.1- 12; Róm 5,1—5[6—11]; Zsolt 10) Önmagával meghasonlott, békéden világban élünk. Életirányváltásra, váltóállításra van szükség az emberiség életvonata számára: Megváltóra! Jézus Krisztusra! Mert elhagyta az ember Isten útját, az élet útját. Pedig Isten törvénye az élet törvénye, az ő útja az élet útja. Boldog ember az, aki megtalálja. Mert akkor békességünk lesz Istennel, embertársainkkal, önmagunkkal, és nyugalmat találunk lelkűnknek! Hétfő (március 13.) így szól az Úr: Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicső- séget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak. íSám 2,30 (íMóz 37,3- 4.12—14.23—35(36]; 3MÓZ 19,31-37) Az emberi élet fő céljának kellene lennie, hogy az Úr nevét dicsőítsük. Azonban az ember hajlamos arra, hogy csak a maga dicsőségét keresse. Nem attól hangos-e az életünk, hogy a saját dicsőségünket zengjük? Emberi dicséretre vágyunk, s nem az Úrtól várjuk a jutalmat. Az Úr az ő igéje által a mai napon is figyelmeztet minket, hogy őt és az ő dicsőségét keressük, hogy gyalázatra ne jussunk. Szép ifjúsági énekünk így fogalmaz: „Tied a dicsőség és imádat, felemeljük kezeinket, / És dicsérjük szent neved! / Ó, hatalmas, kezed nagy csodákat tesz, / Veled senki nem ér fel!” Kedd (március 14.) [Uram,] erős vára vagya nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben - mert a hatalmaskodók bűne olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar. Ézs 25,4 (Róm 8,35.37; Jób 2.1- 10; 3MÓZ 25,1-12) Milyen nagy jelentősége van a hegyi menedékházaknak a turisták, kirándulók életében! Életünk országútján nekünk, földi vándoroknak is van egy biztos menedékházunk: maga az Úr. Sőt örök menedékházról is gondoskodott az Úr számunkra, ha „földi porsátorunk” összeomlik. Adja az Úr, hogy az ő házában örökre menedéket kaphassunk egykor mindannyian! Szerda (március 15.) Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden. Zsolt 119,148 (Lk 2,19; Jn 16,29-33; 3MÓZ 25,35-43) A zsoltáros példája által az Úr minket is fel akar ébreszteni még idejében a testi-lelki álomból. A lelki éberség, a lelki látás még fontosabb, mint a testi szemeinkkel való látás. Mert hiába látjuk életünk útkereszteződéseiben testi szemeinkkel az utat, ha rosszul döntünk. Ha lelki szemeinkkel nem tudjuk meglátni a számunkra helyes életutat. Adja az Úr, hogy soha ne veszítsük el lelki szemeink elől Krisztus keresztjét, a megbocsátás, a naponkénti újrakezdés, a reménység keresztjét. Csütörtök (március 16.) Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelynek nincsen állandóan vize. Jer 15,18 (íKor 13,12; íjn 1,8-2,2 [3-6]; Lk 18,31-43) Hegyi kirándulásaink során találkozhatunk egy nagyon érdekes természeti jelenséggel. Amint jövünk le a hegyről, gyönyörködhetünk egy lefelé csörgedező patakban, amely váratlanul eltűnik a szemünk elől. Azt gondolhatnánk, az a patak megszűnt, nincs is! De lent, a hegy lábánál újra előbukkan. Vajon nem így vagyunk-e Isten személyével kapcsolatban? Sokszor kételkedünk Isten megsegítő kegyelme felől. De az Úr testi szemeink számára láthatatlanul is munkálkodik. Nem késik el. Még idejében jön segítsége. Ezért soha ne kételkedjünk benne! Adjon nekünk az Úr mindenkor benne bízó, rendíthetetlen hitet! Péntek (március 17.) Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak. Zsolt 86,11 (Mt 4,21-22; 2Kor 13,3-9; Lk 19,1-10) Isten igéje az élet igéje, amely az élet útját mutatja nekünk. Boldog ember az, aki megtalálja. Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.. ” (Jn 14,6) Út, amelyen járni lehet, út amely - Aki - célhoz vezet. Szívből kérjük a zsoltárossal együtt: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsolt 25,4) Szívleljük meg egy ismeretlen költő interneten terjedő szavait is: „Az élet útja kétes és nehéz. / Vezessen rajt’ egy láthatatlan kéz. / Azért ha lépsz, fontold meg léptedet, / Mert visszalépni nem mindig lehet.” Szombat (március 18.) Jövevény vagyok a földön. Zsolt 119,19 (Fii 3,20; Gál 2,16- 21; Lk 19,11-27) Bizony jövevények vagyunk. A zsidókhoz írt levél szerzője így fogalmaz: „Mert nincsen itt maradandó városunk...” (13,14) Ennek ellenére próbálunk úgy berendezkedni a földön, mintha öröklakásunk lenne itt. Azon fáradozunk, hogy minél nagyobb vagyonra tegyünk szert. Tanulságos egy gazdag ember végrendelkezése: azt kérte, hogy koporsóján vágjanak kétoldalt lyükat, hogy a két üres tenyere kiférjeü rajta. Hadd lássa mindenki, hogy semmi földi értéket nem visz magával. Pál apostol ezt az örömhírt mondja: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk...” (Fii 3,20) Nekünk és mindazoknak, akik elfogadják Jézus Krisztust személyes Megváltójuknak, életük Urának, és akarata szerint élnek. ■ Riczinger József FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! :° i© i© I© í© I© !co Vy !oc !os !^ !<N ■r-KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lütheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: ■ Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309
