Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)

2017-02-26 / 8. szám

4 • Forrás 2017.február26. • KRÓNIKA Ötvened vasárnap (Esto mihi) - íKor 12,31-13,13 Istentisztelet Pál szerint A VASÁRNAP IGÉJE Gyónás (1-3. vers). Kemény mondatok ezek: „.. .szeretetpedig nincs bennem.. Sorban lehántják rólam minden sike­rem, eredményem burkát, ahogyan a háziasszony pucolja a hagymát. Egyik réteget a másik után. „...szeretetpedig nincs bennem.. .’’Reggel Biblia-olvasás­sal és imádsággal kezdődött a napom- így szoktam meg. Aztán megterítet­tem az asztalt, mert elvárom, hogy a csa­lád együtt reggelizzen. Miután kivettem a részemet az otthoni feladatokból, dolgozni indultam, mert hív a köteles­ség, és szeretem pontosan végezni a munkámat. Útközben felhívtam egy ba­rátomat, akinek szüksége volt a taná­csomra - jól éreztem magam, hogy tu­dok segíteni. És így tovább, „...ha sze­retet nincs bennem...” S itt maradok, minden réteget elve­szítve, üresen, tartalmatlanul. Vallom előtted, szent és igaz Isten... Kyrie (4-7. vers). Úr Jézus Krisztus, aki türelmes és jóságos vagy hozzánk - Uram, irgalmazz! Úr Jézus Krisztus, aki nem keresed a magad hasznát, nem gerjedsz haragra, és nem rovod fel a rosszat - Krisztus, kegyelmezz! Úr Jézus Krisztus, aki nem örülsz a hamisságnak, de együtt örülsz az igazsággal - Uram, irgalmazz! Kollektaimádság (8. vers). Atyánk, aki öröktől fogva mindörökké vagy - a szeretet soha el nem múlik. Látod vál­tozó világunkat, örömeinket és bána­tainkat, győzelmeinket és bukásainkat- a szeretet soha nem veszíti érvényét. Ott voltál születésünknél, és ott állsz mellettünk halálunk óráján - a szere­tet mindig időszerű marad. Odaülsz asztalunkhoz, ránk tekintesz, amikor ki­nyitjuk a pénztárcánkat, benne vagy a gyertya lángjában, amely szerelmünk fe­lett őrködik, és velünk együtt hallgatod a híreket, és figyeled az okostelefon ki­jelzőjét.- a szeretet sehol sem veszti ha­tályát. Látod vétkeinket, a megbocsát­­hatatlanokat is, és újból útra indítasz - a szeretet soha nem bukik el. S egyedül te vihetsz át örökkévaló országodba - mert a szeretet hatalmasan munkálko­dik. A szeretet - aki Jézus Krisztus, a te Fiad, akié a dicsőség örökkön örökké. Igehirdetés (8-12. vers). A korinthusi gyülekezetnek írt levél részlete a szere­tet himnusza. Tehát közösségnek szóló üzenet. Mi is közösségben hallgatjuk, még ha egyedül olvassuk is az Evangé­likus Életet. Közösségnek szóló igehir­detés Pál apostol tanítása a szeretetről. A szeretetről úgy beszél, mint amely minden kegyelmi ajándéknál feljebb való. Nem kegyelmi ajándék - hiszen azokat kinek-kinek úgy osztja a Szent­lélek, ahogyan neki kedves. Az egyik em­ber ismeretet kap, a másik erősebb az imádság terén, a harmadik bátrabban szól a hitéről. A szeretet azonban min­denkinek adatott. A legkiválóbb út - te­hát nem állapot, nem érzés, hanem életfolytatás. A karizmák kísértése, hogy dicsek­szünk azokkal. A legkiválóbb út azon­ban nem a mi utunk, hanem Jézusé, aki felment Jeruzsálembe, és magára vette életünk terheit. A szeretet maga Jézus. A szeretet himnusza közösségnek szóló üzenet, jó hír. Amikor a gyüleke­zet a küldetésének vallja, hogy minden ajándékát szeretetben élje meg, akkor arról is bizonyságot tesz, hogy Jézus Krisztus maga a szeretet. Nem csak mintája annak - ahogyan ő szeret minket, mi is úgy szeressünk. Nem csak forrása Jézus a szeretetnek - mert ő sze­ret minket, mi is szeretünk. Hanem Jé­zus maga a szeretet. S mert a kereszt - ség és a hit által önmagával összekap­csolt, már nem magunknak élünk, ha­nem annak, aki értünk meghalt és fel­támadt, ezért mi is szeretetben élünk. Ezért nincs megnevezve, hogy a him­nusz Isten szeretetéről vagy az emberek egymás iránti szeretetéről szól. Mert a Lélek elhívása révén őbenne élünk. Sokszor fájdalmas, hogy a szeretetünk mégsem teljes. Hányszor tapad szere­­tetünkhöz az önzés, az énközpontúság, a félelem vagy az elvárások földi pora! Hogyan juthatnék el arra a szeretetre, amelyről e himnusz szól? Magam is küzdők a bennem töredé­kessé vált szeretettel. S éppen eközben csodálkozom rá a teljes szeretetre, ahogyan minket szeret az Úr. Hogy nincs mértéke szeretetének - szerétéi­ből vállalta a halált értem. Rácsodálko­zom Jézus szeretetére. S már nem frusztrál a magam hiányos szeretete, s nem vetem meg mások töredékes sze­­retetét. Hiszen mindkettő ugyanabból a teljes és maradandó szeretetből, Jé­zus szeretetéből származik. Ugye, mi­lyen elválaszthatatlan szálakkal köt össze bennünket a szeretet! Áldás (13. vers). Menjetek tehát béké­vel! Azon a töredékes úton, amelyen Jé­zust követjük szenvedései útján. S ame­lyen követni akarjuk őt a konkrét, az egymás terhét hordozó szeretet keskeny ösvényein, töredékesen és szétforgácso­­lódva. Menjetek békével, mert ő „a mor­zsát, diribdarabot / se hagyta veszni, földre ejteni... / És én hiszem... hogy Ő... / a forgáccsal is... tud mit kezde­ni!”. (Túrmezei Erzsébet: Forgács) ■ Bencze András KÉTHETI UTRAVALO Jézus így szólt a tanítványokhoz: „íme, felmegyünk Jeruzsá­lembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.” (Lk 18,31) Ötvened hetében az Útmutató reggeli s heti igéi azt üzenik, hogy böjt kapujában jussunk el a lelki vakságból Isten művei­nek látására. „Áldott legyen az Úr neve örökkön örökké, mert övé a bölcsesség és az erő.” (Dán 2,20; LK) Ehhez mi is kap­hatunk tőle bölcsességet (lásd Péld 9,10 és Jak 1,5-6; 3,17-18). Quinquagesima ünnepén kérhetjük: Esto mihi - „Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!” (Zsolt 31,3b) „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, hűséges Isten.” (GyLK 691,6) Lássuk meg: azért jött Jézus, hogy életét adja vált­­ságul sokakért. Tanítványainak így szólt először nyíltan kül­detéséről: „. ..az Emberfiának sokat kell szenvednie [...], és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia." A sokaságot így hívta követésére: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagad­ja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Mk 8,31.34) Erről Luther így vall: „A kereszt dicsőségét a szíved­ben kell érezned, hogy hálát tudj adni Istennek a szenvedé­sért, mint aki örvendezve kész keresztre, halálra. Ez a kereszt megszenteltetése.” Isten: szeretet, s Pál tanítja: „Most azért meg­marad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (íKor 13,13, lásd íjn 4,16 s Róm 5,5) A kereszt felé induló Jézus üzent Heródesnek „Íme, ma és hol­nap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet.”S ítéletet mondott Jeruzsálem felett: „...hány­szor akartam összegyűjteni gyermekeidet [...], de nem akartá­tok!" (Lk 13,32.34) Jézus tanítványai nem böjtöltek, s ő így vá­laszolt e vádra: „Kívánhatjátok-e a násznéptől, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De [...] amikor .elvétetik tőlük a vő­legény, akkor [...] böjtölni fognak.” (Lk 5,34-35) Hamvazószer­da a negyvennapos „hétköznapi” böjt kezdete, s Jézus így ta­nít: „Böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejt­ve van [...], gyüjtsetek magatoknak kincseket a mennyben [...]. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Mt 6,18.20.21) Pál múlt időben szól a Krisztusban elrejtett élet­ről: „. ..levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, ésfel­­öltöztétek az új embert [...]. Itt [...] minden és mindenekben Krisztus.” (Kol 3,9-11) Ő él bennünk is? Pál megtapasztalta a belső ember harcát a bűnnel: „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (Róm 7,24-25) A választott nép nem Isten kedvéért tartott böjtöt. „Szívüket gyémántke­ménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt. [...] Nem hallgat­tak rá...” (Zak 7,12.13) „Én lelkem, útra készülj, / Kísérd el Ura­dat! [...]/ Hordozni a keresztet / Téged is megtanít.” (EÉ 209,1) „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit le­rombolja.” (íjn 3,8b) , Böjt 1. hetében az Útmutató reggeli és heti igéinek örömhíre: az Úr Jézus a sátán legyőzője! A kereszten ő legyőzte a bűn és halál hatalmát. „Jézus is megkísértetett és szenvedett, ezért se­gíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid 2,18; LK) Ő szere­tett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Hívjuk segít­ségül az Urat a próbatétel idején! Invocavit - „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.” (Zsolt 91,15) „Menedékem vagy és váram, én Istenem, benned bízom.” (GyLK 729) Megkeresztelkedé­­se után „elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög”. Ö negyvennapos böjt után a sátán mindhárom „ha Is­ten Fia vagy" kezdetű felszólítására Isten élő igéjével válaszolt: „Meg van írva [...]. Ekkor elhagyta őt az ördög...” (Mt 4,1-11) „Két fegyverünk van, amelytől rettegve fut az ördög: az ige és az imádság. E kettő közül az egyik mindig útban legyen, hogy meg ne akadjon a beszélgetés Isten és ember között. Akárme­lyik történjék, az ördög nem bírja ki, s megfutamodik” - ta­nít Luther. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusá­hoz, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor se­gítségre van szükségünk.” (Zsid 4,16) Pál könyörög az evangé­lium terjedéséért, s így bátorít: „Az Úr pedig irányítsa szívete­ket Isten szeretetére és Krisztus állhatatosságára” (2Thessz 3,5) Böjtben végigkísérhetjük a kegyes Jóbot a szenvedés útján. A sátán megrágalmazta Isten előtt, de ő a bajban is istenfélő maradt. Az őt ért négy csapás után sem vétkezett, hanem így szólt: „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) Isten jósága hűségre kötelezi minden gyermekét: „.. .föl nefuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz az Úrról, a te Istened­ről [...]. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót te­gyen veled.” (5MÓZ 8,14.16) íme, Jakab böjti tanítása: „Engedel­meskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és el­fut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. [...] Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.” (Jak 4,7.8.10) Az Úr Jézus élete, halála és feltámadása egyet­len főpapi istentisztelet embertestvéreiért, „hogy engesztelési szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek”. (Zsid 2,17-18) Pál figyelmeztet: a kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk „.. .álljatok Isten szolgálatába [...], mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. [...]Mi­után tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá let­tetek.” (Róm 6,13.14.18) „Ó, végtelen / Nagy kegyelem! / Jézu­som, üdvösségem, / Bűneimet, vétkeimet / Mosd le, és vezess engem!” (EÉ 193,4) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (február 26.) Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Jn 1,4 (Neh 9,6; Mk 8,31-38; íKor 13,1-13; Zsolt 15) Benned élet és világosság van, Uram. Bennem kavargó egyvelege a lobogó lángnak, az izzó parázsnak és a hi­deg hamunak. Hol lobog bennem a világosságod, hol csöndben izzik, hol pe­dig csak élő hitem emléke gyűlik hideg hamukupacba. De te nem hagysz ma­gamra. Önmagadat adod nekem. Életet a te életedből. Világosságot a te világos­ságodból. Hála érte neked! Hétfő (február 27.) Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. Zsolt 33,4 (Mt 5,17; Lk 13,31-35; Lk 11,29-36) Volt, hogy boldog csillogással csendült szívemben ez a mondat. Utólag viszont szelíd megértéssel megmosolygom ma­gamat. Megelőlegeztem ezt a mondatot neked boldog hittel. Aztán örvények és mélységek gomolyogtak. Jelenem és jövőm a múlt árnyainak fogságába került. Én pedig dolgoztam. Keményen. A te tenyereden. Együtt dolgoztunk azon, hogy ne pusztán lelökjem ezeket magamról, hanem végigéljem a szabadítást. És lám, milyen másképpen csendül már szívemben ugyanez a mondat! A boldog (na­iv) csillogás helyett ősi bizalom, élmény és megtapasztalás: mert átéltem, Uram, hogy igaz az igéd, és mindent hűségesen cselekszel. Ez már hitvallás. A vissza­tekintésből felszakadó sóhaj. Kedd (február 28.) Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned re­ménykedünk! Zsolt 33,22 (Lk 10,20; Lk 5,33-39; Lk 11,37-54) Te kérni (is) taní­tottál, Uram. Kimondani és megfogalmazni azt, ami a szívemben van. Még ak­kor is, ha tudtomra adtad: már előbb ismered kéréseimet, mint hogy én meg­fogalmazhatnám őket. Úgy alkottál, hogy fontos legyen mindaz, amit felisme­rek magamban. Itt vagyok hát, és őszinte szívvel kiáltom bele szeretetedbe em­beri óhajomat, emberi szavaimat: maradjon velem, Uram, szereteted, mert én is benned reménykedem! Szerda (március 1.) Az Úr így szólt Mózeshez: [...] Arcomat azonban nem lát­hatod [...], mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. 2MÓZ 33,20 (Zsid 11,1-2; Mt 6,16-21; Lk 12,1-12) Én többet szeretnék látni. Többet szeret­nék tudni. Te viszont kevesebbnél húzol határt. Sokáig nem értettem, hogy rtii­­ért. Aztán megannyi élmény után - amelyeket belső szobámban átéltem veled - emberlétem korlátái vészcsengőt rángattak bennem. Ne akarjak továbbmen­ni, mert nem élném túl. Nem tudnám elhordozni. Végre megértettem, ami ol­vasva ismerős volt már régről: áldás, hogy nem tudhatok mindent. Áldás, hogy nem láthatlak még színről színre. Csütörtök (március 2.) Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor me­hetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Zsolt 42,3 (Róm 8,23-24; Kol 3,[5-7)8-11; Lk 12,13-21) Szinte érzem az élő vizet, ahogy ajkamat érinti. Könnyedén halad át a torkomon, és halad egyre tovább. Telis-tele van tápláló, vigasztaló és gyó­gyító szEreteteddel. így érinti szívemet, gondolkodásomat, hallásomat, tapintá­somat, beszédemet, mozgásomat és egész létezésemet. Kérlek, adj még többet belőle! Tegyél alkalmassá arra, hogy minél inkább magamba tudjam szívni! Hi­szen tudom, te folyamatosan azon dolgozol, hogy újra és újra hozzád találjak. Ébressz bennem szomjúságot utánad! Szítsd fel bennem a zsoltáros sóvárgását! Péntek (március 3.) Salamon így imádkozott: Megtartottad, amit ígértél a te szol­gádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesí­tetted a mai napon. íKir 8,24 (íPt 2,3; Róm 7,14-253; Lk 12,22-34) Ünnepélyes pillanat. Olyan, amit csak sok év után lehet kimondani. A beteljesedés, a visszá­­tekintés és a felismerésből fakadó hálaadás szavai. De mennyi zegzugos út van mögötte! Mennyi kérdés, sóhaj, kétségbeesés, esdeklés, kérdezés, reménykedés, imádkozás, felismerés, bűnbánat és folytatni akarás! Én is szeretnék ilyen be­teljesedést átélni! Szeretném a magam odavezető útját ugyanúgy veled járni vé­gig, Uram, mint Salamon! Adj kitartást nekem hozzá! Szombat (március 4.) Gondolj rám, Uram, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod! Zsolt 106,4 (íTim 1,16; Zak 7,2-13; Lk 12,35-48) Néha félek, hogy olyan kicsi vagyok, hogy még te is elfeledkezel ró­lam, Uram. Persze tudom, ez nincs így. De eddigi tapasztalataim olyan kis göm­böccé tapadtak össze bennem, hogy a félelmem a hitemen is át tud csapni. Ép­pen ezért kimondom kérésemet. Kimondom, mert mondhatom, és kíváncsi vagy rá. Kérlek, ne hagyj el! Gondolj rám, amikor megkegyelmezel választott néped­nek! Gondoskodj rólam, amikor befejezed szabadításunkat! ■ Pethő Judit HIRDETÉS Gyülekezeti elnökségi konferencia. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége szeretettel hívja és várja egyházközségeinek lelkészeit és felügye­lőit a március 3-4-én a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ­ban tartandó gyülekezeti elnökségi konferenciára. A találkozó témája: Megújulás - múlt, jelen és jövő időben. Mottója: „17/ szívet adok nektek, és új lel­ket adok belétek..." (Ez 36,26a) |0C ÍO io ■ o o ——— o ——■— o---S' KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Balia MAria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi SAndor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó DAvid Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutfieran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24.Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy ZoltAn. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents