Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)
2017-01-15 / 2. szám
2 • A nyolc nap tematikája 2017. január 15. • KRÖNIKA Bibliai gondolatok és imádságok az imahét napjaira 2017. január 15-22. Ferenc pápa 2013-as, Evangelii gaudium (Az evangélium öröme) című apostoli buzdítása szolgáltatta a Krisztus-hívők egységéért tartandó idei imahét témáját ezzel az idézettel: „Krisztus szeretete szorongat minket...” (2Kor 5,14) Ezzel az igeverssel és a Korinthusiakhoz írt második levél egész ötödik fejezetének összefüggését figyelembe véve fogalmazta meg az ez évi tematikáért felelős német bizottság a 2017-es imahét témáját: Megbékélés - Krisztus szorongató szeretete (2Kor 5,14-20). 1. NAP „...egy meghalt mindenkiért...” Olvasmányok • Ézs/Iz 53,4-12: Jóvátételül áldozta fel magát. • Zsolt 118,1.14-29: Az Úr nem adott át a halálnak. • íjn 2,1-2: Krisztus meghalt értünk. • Jn 15,13-17: Életét adja barátaiért. Magyarázat Egy meghalt mindenkiért: erre a gyökeresen új felismerésre jutott Pál apostol, amikor megtért Krisztushoz. Jézus nem csupán a saját népéért halt meg, nem csak azokért, akik az ő tanításával rokonszenveztek. Jézus mindenkiért meghalt. Mindazokért, akik a múltbanéltek, vagy most a jelenben, de egyaránt azokért is, akik a jövőben fognak élni. Az evangéliumhoz hűen a századok során sok keresztény mondott le életéről barátai javára. így például Maximilian Kolbe ferences szerzetes, akit Auschwitzban koncentrációs táborba zártak, majd 1941-ben életét áldozta azért, hogy egyik rabtársa életben maradhasson. „Mert Jézus meghalt mindenkiért, mindenki meghalt vele.” (2Kor 5,14) A meghalt Krisztussal a mi életünk régi útja a múlté lesz, és a létezés új formájába lépünk a bővelkedő életbe. Abba az életbe, amelyben megtapasztaljuk az isteni gondviselést, a hitet, a megbocsátást - abba az életbe, amely a halál után is folytatódik. Ez pedig az Istenben való élet. Amikor Pál apostol Krisztus szeretetét felismerte, ez arra indította, hogy prédikálja a megbékélés örömhírét. A keresztény egyházak osztoznak abban a megbízatásban, hogy továbbadják ennek az örömhírnek az üzenetét. Fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy felekezeti megosztottságunkban miként tudjuk hirdetni a megbékélés evangéliumát. Kérdések 1. Mit jelent az, hogy Jézus mindenkiért meghalt? 2. Dietrich Bonhoejfer német teológus azt írta: „Testvére vagyok a másik embernek azért, mert Jézus ezt tette értem; a másik ember azért lett a testvérem, mert Jézus érte is ezt tette.” Milyen hatással van ez arra, ahogyan másokat látok? 3. Milyen következményei vannak ennek az ökumenikus és vallásközi párbeszédre vonatkozóan? Imádság Mennyei Atyánk! Jézusban azt adtad nekünk, aki meghalt értünk. Ő a mi életünket élte, és a mi emberi halálunkat halta. Elfogadtad áldozatát, és új életre támasztottad fel magad mellé. Nekünk is megadtad, hogy mi, akik meghaltunk Jézussal, egyek legyünk a Szentlélek által, és a Te isteni jelenléted bőségében éljünk most és mindenkor. Ámen. 2. NAP „...többé ne önmaguknak éljenek...” Olvasmányok • Mik 6,6-8: Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! • Zsolt 25,1-5: Utaidat, Uram, ismertesd meg velem. • íjn 4,19-21: Mi azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket. • Mt 16,24-26: Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Magyarázat Jézus Krisztus halála és feltámadása révén megszabadultunk attól, hogy kizárólag a saját értelmünk és erőnk által cselekedjünk. Ehelyett Krisztus életadó erejével élünk, aki élt, meghalt és feltámadt értünk. Amikor életünket elveszítjük érte, éppen akkor nyerjük el. A próféták folyamatosan szembenéztek azzal a kérdéssel, hogy miként éljenek helyesen Isten előtt. Mikeás próféta nagyon világos választ talált erre: „Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” A 25. zsoltár szerzője tudta, hogy ezt magunktól nem tudjuk megcselekedni, ezért Istenhez kiáltott útmutatásért (Zsolt 25,4). Az elmúlt években Németországban fontos téma lett a társadalmi elszigetelődés és a növekvő elmagányosodás, ahogyan ez sok ország társadalmában jelentkezik. A keresztények küldetése az, hogy olyan új közösségi életet építsenek, amelyben meg tudják osztani erőforrásaikat másokkal, így a különböző nemzedékek is tudják egymást támogatni. Az evangéliumi hívás, hogy ne önmaguknak, hanem Krisztusnak éljünk, arra is vonatkozik, hogy másokat is elérjünk, ledöntsük az elzárkózás korlátáit. Kérdések 1. Mivel kísért a kultúránk, hogy csak önmagunknak, ne pedig másoknak is éljünk? 2. Miként tudunk másokért élni hétköznapjainkban? 3. Milyen következményekkel jár az ökumené szempontjából az a hívás, hogy többé ne önmagunknak éljünk? Imádság Mennyei Atyánk! Jézus Krisztusban felszabadítottál minket arra az életre, amely túlmutat önmagunkon. Kérünk, vezess minket Lelked által. Segíts, hogy testvérekként éljük életünket Krisztusban, aki élt, szenvedett, meghalt és feltámadt értünk, aki él és uralkodik örökkön örökké. Ámen. 3. NAP „Úgyhogy mi mostantól senkit sem ismerünk test szerint...” Olvasmányok • íSám 16,1.6-7: Az Úr nem a külső megjelenésre tekint, hanem arra, ami a szívben van. • Zsolt 19,7-13: Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. • ApCsel 9,1-19: Saul a Pál nevet kapta. • Mt 5,1-12: A boldogmondások. Magyarázat A Krisztussal történő találkozás szinte a feje tetejére állítja életünket. Pál is megtapasztalta ezt a damaszkuszi úton. Ez volt az első alkalom, amikor Jézust a maga valójában láthatta meg: a világ Megváltójaként. A Jézusról alkotott addigi felfogása teljesen megváltozott. Félre kellett tennie emberi, e világi ítélkezésmódját. A Krisztussal való találkozás életszemléletünket is megváltoztatja. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy a múltban maradunk, és emberi normák alapján ítélünk. Olyan dolgokat igénylünk, vagy olyasmiket teszünk „az Úr nevében”, amelyek valójában a saját érdekeinket szolgálják. Ha Németország történelmét nézzük, de sok más országban is, a vezetők és az egyházak visszaéltek hatalmukkal és befolyásukkal azért, hogy igazságtalan politikai célokat kövessenek. A Krisztussal való találkozás következtében létrejövő átalakulás egy példáját adta 1741-ben a herrnhuti testvérgyülekezet. Arra a felszólításra, hogy ne emberi módon ítéljenek, azt válaszolták, hogy „alávetik magukat Krisztus uralmának”. Ha ma alávetjük magunkat Krisztus uralmának, arra kaptunk elhívást, hogy úgy tekintsünk másokra, ahogyan Isten, bizalmatlanság és előítéletek nélkül. Kérdések 1. Merre van azén életem damaszkuszi útja? 2. Mi változik, ha úgy tekintünk más felekezetű keresztény vagy más vallásé emberekre, ahogyan Isten? Imádság Szentháromság Isten! Te vagy a kezdete és célja minden élőnek. Bocsáss meg nekünk, amikor csak magunkra gondolunk, és a saját ítélkezésünk elvakít bennünket. Nyisd meg szívünket és szemünket. Taníts minket, hogy szeretetteljesek, elfogadók és irgalmasak legyünk, így növekedhessünk abban az egységben, amely a Te ajándékod. Tiéd legyen a tisztelet és a dicsőség most és mindenkor. Ámen. 4. NAP „...a régi elmúlt...” Olvasmányok • íMóz/Ter 19,15-26: Ne nézz hátra! • Zsolt 77,5-15: Isten mindig kegyelmes. • Fii3,7-14: ...ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé... • Lk 9,57-62: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint... Magyarázat Gyakran a múltban élünk. Hasznos lehet a visszatekintés, és gyakran szükség is van rá, mert így könnyebben gyógyulhatnak az emlékek. Ugyanakkor ez meg is béníthat, és megakadályozhat minket abban, hogy a jelenben éljünk. Pál apostol üzenete felszabadítóan hat ránk: „...a régi elmúlt...” A Biblia arra bátorít bennünket, hogy őrizzük a múltat emlékezetünkben, merítsünk erőt emlékeinkből, és elevenítsük fel mindazt a jót, amit Isten tett. Bár a bibliai üzenet azt is sugallja, hogy engedjük el a régit, és még akkor is engedjük el, ha jó volt. Mindezt azért tegyük, hogy követni tudjuk Krisztust, és új életet éljünk Őbenne. Ebben az esztendőben sok keresztény emlékezik Luther Márton és a többi reformátor munkásságára. A reformáció ugyanis jelentős változásokat hozott a nyugati egyház életében. Sok keresztény tett hősies tanúságot, és sokan megújultak a keresztény életben. A Szentírás azonban arra is figyelmeztet, hogy ne csupán a múltban történtekre szorítkozzunk, hanem hagyjuk munkálkodni a Szentlelket, hogy új jövőt tárjon elénk. Olyan jövőt, amelyben legyőzhető a megosztottság, amikor Isten népe teljes egésszé lehet. Kérdések 1. Mit tanulhatunk megosztottságunk és kölcsönös bizalmatlanságunk történetének közös olvasásával? 2. Minek kell változnia egyházamban ahhoz, hogy a megosztottságon felülemelkedjünk, és az egységet erősítsük? Imádság Úr Jézus Krisztus! Te tegnap, ma és mindörökké ugyanaz vagy. Gyógyítsd be a múlt sebeit. Áldd meg a zarándoklatunkat, segíts minket ezen az úton, hogy egyek legyünk. Vezess a Tejövődbe, amikor az Atyával és a Szentlélekkel minden leszel mindenben, örökkön örökké. Ámen. 5. NAP „...új jött létre.” Olvasmányok • Ez 36,25-27: Új szívet adok nektek. .. • Zsolt 126: Megtelve örömmel. • Kol 3,9-17 Krisztusban megújulva. • Jn 3,1-8: Lélektől születetten. Magyarázat Pál találkozott Krisztussal, a feltámadott Úrral, ezáltal megújult - csakúgy, mint mindenki, aki Krisztusban hisz. Ez az új teremtés puszta szemmel nem látható, hanem a hit valósága. Isten bennünk él a Szentlélek ereje által, és megadja nekünk azt a lehetőséget, hogy a Szentháromságban életében részesüljünk. Az új teremtésnek ezen megnyilatkozása győzelem a bűnbeesés felett, általa új, megváltott kapcsolatba kerülünk Istennel. Igazán csodálatos dolgokat hallunk magunkról, amint Pál mondja: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az..Jézus a feltámadással legyőzte a halált, ezért senki és semmi nem ragadhat ki minket Isten kezéből; egyek vagyunk Krisztusban, és Ő bennünk él; Krisztusban „Istenünk papjaivá és országa népéve Tettünk (Jel 5,10). Hálát adunk Krisztusnak, hogy legyőzte a halált, és az új teremtés ígéretét hirdetjük. Ez az új élet akkor válik láthatóvá, amikor engedjük, hogy az alábbi tulajdonságok formálják életünket: „könyörület, kedvesség, alázatosság, türelem”. Ezeknek ökumenikus kapcsolatainkban is láthatóvá kell válniuk. Sok egyház közös meggyőződése az, hogy minél inkább Krisztusban vagyunk, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Különösen a reformáció kezdetének 500. évfordulója emlékeztet bennünket történelmünk sikereire és tragédiáira. Krisztus szeretete arra késztet minket, hogy megújult élettel, fáradhatatlanul keressük az egységet és a megbékélést. Kérdések 1. Mi jelzi életemben, hogy új teremtés lettem Krisztusban? 2. Milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy új életem legyen Krisztusban? 3. Mi az új élet jelentősége az ökumené szempontjából? Imádság Szentháromság Istenünk! Úgy nyilatkoztattad ki magad nekünk, hogy Te vagy a teremtő Atya, a megváltó Fiú és az életadó Szentlélek, mégis egy Istenünk vagy. Átszakítod emberi korlátáinkat, és megújítod életünket. Adj nekünk új szívet, hogy legyőzzük mindazt, ami veszélyezteti a Benned való egységünket. Jézus Krisztus nevében, a Szentlélek ereje által imádkozunk. Ámen. 6. NAP „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által...” Olvasmányok • íMóz/Ter 17,1-8: Isten szövetségre lépett Ábrahámmal. • Zsolt 98: Az egész világ látta Isten győzelmét. • Róm 5,6-11: Megbékéltettünk Istennel Fiának halála által. • Lk 2,8-14: Az örömhír hirdetése. Magyarázat A megbékélésnek két oldala van, egyszerre lenyűgöz és megfélemlít. Felhívja a figyelmünket arra, hogy vágyjunk egyrészt az önmagunkkal, másrészt az egymással való megbékélésre, de a különböző felekezeti hagyományok közötti megbékélésre is. Ennek az árnyoldalát is látjuk, ami megrémít. A megbékélés ugyanis azt jelenti, hogy felhagyunk vágyainkkal és önös érdekeinkkel. Krisztusban Isten kegyelmesen megbékéltet minket önmagával, még akkor is, ha elfordultunk tőle. Isten tette azonban még ezen is túlmutat, mert nemcsak az egész emberiséggel békéi meg, hanem az egész teremtett világgal. Az Ószövetségben Isten hűséges és kegyelmes volt Izrael népéhez, amellyel szövetséget kötött. Ez a szövetség arra emlékeztet minket, hogy: „...megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása.” (Róm 11,29) Jézus, aki vére által állította fel az új szövetséget, Izrael fia volt. A történelem során gyakran előfordult, hogy az egyházak elfelejtették ezt tiszteletben tartani. Különösen sajátos feladatai vannak a német egyházaknak a holokauszt után, hogy felvegyék a harcot az antiszemitizmussal. Minden egyháznak az a hivatása, hogy közösségein belül megbékélést hirdessen, és ellenálljon a diszkrimináció minden formájának, mivel mindannyian Isten szövetségének részesei vagyunk. Kérdések 1. Keresztény egyházként/gyülekezetként/közösségként hogyan értsük azt, hogy Isten szövetségének részesei vagyunk?
