Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-10-23 / 42. szám
4 • Forrás 2016. október 23. • KRÓNIKA Szentháromság ünnepe után 22. vasárnap - Mt 18,21-35 Bocsánat, kegyelem A VASÁRNAP IGÉJE Sokszor előfordul még a rendszeresen templomba járókkal is, hogy nem arra figyelnek, ami az igehirdetésben elhangzik, hanem arra, ami éppen a szívükben van. Péterrel is ez történt. Vajon miért merült fel benne a kérdés, hogy hányszor kell megbocsátani? Azért, mert a megbocsátás.egyáltalán nem természetes velejárója az életünknek. Péter kérdése leleplez mindnyájunkat. Mi csak egy bizonyos mértékig tudunk és akarunk a másiknak megbocsátani. Péter egyfajta receptet kér Jézustól, de Jézus ilyet soha senkinek nem ad, mert ő ennél mindig többet akar. Vagyis Jézus mindig a legtöbbet akarja kihozni belőlünk, mert a hívő embernek nem recept van az életére, hanem élő Ura és élő közössége Jézussal. Mégis nagyon jó, hogy Péter kérdést tesz fel Jézusnak, mert olyan választ kap rá, amely mindannyiunk számára tanulság. Ebből is látszik, hogy riincs olyan kérdés, amelyet ne tehetnénk föl neki, és nincs olyan kérdés, amelyet ő szeretettel, türelemmel meg ne válaszolna. ' Hányszor? Még hétszer is meg kell bocsátani? Nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer, vagyis mindig. Háromszor vagy hétszer? Hetvenszer hétszer? Nem ez a kérdés. Hanem az, hogy mi van a szíyünkben. Az igazi kérdés nem az, hogy valaki hogyan rendezi el a bocsánat kérdését valakivel, hanem az a kérdés, hogyan rendezzük el az életünket naponta Istennel. Mert hogy miként tudunk és akarunk megbocsátani, az attól függ, hogy milyen a kapcsolatunk a mindenható Istennel. Rendezett vagy rendezetlen? Ezen múlik minden. Ez határozza meg a nézőpontunkat, az emberekkel való beszédünket. Az indulatainkat, a szándékainkat, a cselekedeteinket. Azt mondja Jézus ebben a példázatban, hogy nekünk nap mint nap, újra és újra Istennel van rendeznivalónk elsősorban, és akkor tudjuk jól elrendezni a kérdéseket az emberekkel is. Lesz számonkérés. Jézus ezzel a példázattal azt is mondja, hogy kikerülhetetlen a számonkérés. Nem lehet elkerülni. Egyszer meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt, és számot kell adnunk. Mi nem tudjuk ennek az idejét, Isten tudja, hogy mennyi idő van hátra. Ez az adós szolga sem maga döntötte el, hogy mikor megy a király elé. Odavitték. Nem ő döntötte el. Egyszer eljött az idő, és neki oda kellett mennie az ura elé, és számot kellett adnia. Fizetésképtelen adósok vagyunk. A másik egyértelmű tanítása a példázatnak az, hogy kivétel nélkül minden embernek adóssága van Isten előtt. Mi mindnyájan Ádám és Éva leszármazottai vagyunk. Az Isten nélküli életbe szült bele minket az édesanyánk. Senki nem születik bele az Isten országába, mindenki úgy születik meg, hogy azon kívül van, és a neve mellett oda van írva, hogy fizetésképtelen adós. A példázatbeli szolgának is olyan nagy az adóssága, hogy nincs olyan hosszú emberi élet, amely alatt törleszteni tudná. Mégsem a bűn nagysága rendítette meg, hanem a számonkéréstől félt. Azon spekulált, hogyan úszhatná meg ezt az egészet, hogyan lehetne rajta túl. Csak türelmet kért, és nem kegyelmet. Sokan vagyunk így ezzel. Időt nyerni Isten előtt. Nem elhagyni a bűneimet, megvallani, elfogadni a bocsánatot, hanem csak úgy lassan kiöregedni, lassan leszokni róluk. A bűnre pedig egyetlen megoldás van csak: ha megvalljuk, és elfogadjuk a bűnbocsánatot. Nekünk Szabadítóra van szükségünk, nem türelemre. Nagyon rosszat tett volna a király, ha türelmes, és vár a törlesztésre, mert az adós végképp elmerült volna az adósságban. Megszán, elbocsát, és elengedi az adósságot. A példázatbeli király és a mindenható Isten is valami mást tesz az adósokkal. Úgy olvassuk, hogy elengedi a szolga adósságát. Erre senki nem gondolt. Az egész példázatnak ez áll a középpontjában. A király elengedi az adós adósságát, és többé már nem az a fontos, hogy mit tett az adós, hanem az, hogy mit tett a király. Mi mindig arra vagyunk büszkék, hogy mi - emberek - mit tettünk, pedig az ember életében mindig az a meghatározó, hogy mit tesz érte Isten. Megszánja, elbocsátja, és e kettőből fakad, hogy elengedi az adósságát. Isten Jézusra néz: megszán minket, kegyelmével megajándékoz, és a bűnök bocsánatát adja. Valaki egyszer azt mondta nekem: az Isten szeretete és kegyelme a mennyország kutyája. Jön utánunk, még mindig jön. Szeretne beterelni az Isten országába. Isten így bánik, ha akarjuk, kérjük és elfogadjuk, mindnyájunkkal. Szeretetével és kegyelmével szeretne beterelni minket az ő országába. Ámen. ■ Rostáné Piri Magda KÉT HÉTI ÚTRAVALÓ „...nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.” (Zsolt 130,4) Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli s heti igéi figyelmeztetnek, hogy járjunk keresztyén elhívásunkhoz méltóan - megbocsátásban (lásd Ézs 55,7 s Lk 17,3-4). „Ahogyan könyörül az atya az ő fiain, úgy könyörül az Úr az őt félőkön.” (Zsolt 103,13; LK) Az Úr Jézusban az Atya bűnbocsátó szeretete öltött testet e világban, ezért: „Üdvösség és szabadulás kelyhét veszem, és az Úr nevét éneklem.” (GyLK 750) Péter kérdezte: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” S a gonosz szolga példázatával mondta el: „így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátótok, mindenki az ő testvérének.” (Mt 18,21-22.35) Luther így tanít: „A bűnbocsánatnak nincs se határa, se mértéke. Ha Isten kegyelméből a mi sok bűnünk megbocsátja, hogyne kellene nekünk is megbocsátani felebarátunknak a keveset?” Pál hálát ad és könyörög a gyülekezetért: „...azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértései hogy megítélhessétek, mi a helyes [...], és gazdagon teremjétek az igazsággyümölcsét...” (Fii 1,9-11) Izráel népe folytatta ősatyja, Jákob bűneit, ezért a Seregek Ura figyelmezteti: „Térj hát meg Istenedhez, ragaszkodj az irgalomhoz és az igazsághoz, és reménykedj szüntelenül Istenedben!” (Hós 12,7) Pál már bebizonyította: „Nincsen igaz ember egy sem [...], valamennyien megromlottak [...], Isten félelmével nem törődnek.” S megállapítja: Isten előtt „a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni”. (Róm 3,10.12.18.20) Ézsau így békült ki Jákobbal, aki „hétszer borult le a főidre, amíg a bátyjához ért. Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak”. (íMóz 33,3-4) A felmagasztalt Krisztus nem csak a laodiceai gyülekezetnek üzeni: „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. [...] Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és [...]. Aki győz...” (Jel 3,15.19-21) Isten gyermekei szívbéli bizalommal szólhatnak, mert megtartják parancsolatait. „Az őparancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást [...], és hogy ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg akit nekünk adott.” (íjn 3,23- 24) Isten ítélettel tisztítja meg a tőle elpártolt népét: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Ha készségesen hallgattok rám...” (Ézs 1,18-19) „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe, / Hogy megtartassál, mosódj hófehérre.. (EÉ 460,1; lásd Lk 11,4) ,,[Ő] a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság [...]: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.” (íTim 6,i5b-i6) ' Szentháromság ünnepe után a 23. héten az Útmutató reggeli s ünnepi igéinek fókuszában Krisztus és a benne hívők örök élete tündököl. Bibliavasárnap üzenete ez: Isten igéje élő és ható! (Lásd Zsid 4,12-13) S e földi életünkben járjunk elhívásunkhoz méltóan - két világ polgáraiként! (Lásd Zsid 13,14) ,,Áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek Istenéi.” (íKor 6,20; LK) A képmutató farizeusok kísértő kérdésére Jézus így felelt az adópénzre utalva: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Mt 22,21) Pál nem római polgárjogával dicsekszik: „Nekünkpediga mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül...” (Fii 3,20-21) A lutheri reformáció kezdetének 499. évfordulója figyelmeztet: „Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus.” (íKor 3,11; lásd Zsid 13,8) Pállal és reformátorainkkal valljuk: Krisztusért, kegyelemből, hit által, ingyen igazulunk meg! „Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. [...] Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember...” (Róm 3,24.28) Urunk kijelentette: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket [...]. Örüljetek és ujjongjatok, mert...” (Mt 5,11-12) „A Seregeknek Ura velünk van, Jákob Istene erős várunk.” (GyLK 707) Pál Thesszalonikában, a zsinagógában mondta, hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek”. (ApCsel 17,3) Halottainkra emlékezve Jézus kijelentése ad reménységet: „Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” (Lk 20,38) János látta a tízszarvú és hétfejű fenevadat, aki nagy hatalmát a sárkánytól kapta: „...és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen [...]. Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen...” (Jel 13,6-7) De akiknek a neve be van írva a Bárány életkönyvébe, azok nem imádták a vadállatot! Luther bátorít: „Álljatok meg hát szilárdan, keményen, életre-halálra a hitvalló hitben mindaddig, míg üdvözítő Krisztusunk ereje, győzelme az ördögöt egészen ki nem veti!” Jeruzsálemi bevonulásakor Jézus megtisztította a templomot, mert „az én házamat imádság házának nevezik”. (Mt 21,13) Áz újszövetségi gyülekezet Isten jelenlétének a helyszíne: „... mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok [...]. Ti viszont Krisztuséi vagytok...” (íKor 3,17.23) Péter emlékeztet: el fog jönni az Úr napja! „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk [...]. Ti tehát [...] növekedjetek a kegyelemben [...]. Övé a dicsőség...” (2Pt 3,13.17-18) „Téged kérünk, mi Krisztusunk, / Mivel mi csak benned bízunk. / Segíts szent neved által...” (EÉ 260,4) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (október 23.) Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál! Ézs 63,19b (Mk 13,26; Mt 18,21-35; Fii 1,3-11; Zsolt 143) Bizonyára sokan imádkoztak hatvan évvel ezelőtt, hogy bárcsak megváltozhatna az az istentelen rendszer, hogy békében, biztonságban élhetnék életüket az emberek. Ötszáz éve is sok ember szívében ott lehetett imádságként, hogy a teremtő, megváltó, megszentelő Isten bárcsak átlépné a szokás, a hagyomány kereteit, és megújítaná egyházát. Ma azonban az Úr a te szívedbe szeretné beleültetni a vágyat, hogy személyes találkozásod lehessen vele az istentiszteleten. Az ige hallgatásában, az imádságban átélhetnéd, hogy az Isten szétszakította az eget érted, hogy Fiában, az Úr Jézus Krisztusban vele megbékélhess. Hétfő (október 24.) Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek! Zsolt 4,9 (Ef 2,14; Hós 12,1-7; ^Kor 4,1-6) Gyermekek nagy örömmel tanulják szüleiktől, nagyszüleiktől az esti imádságot, amelyben hálát adnak az elmúlt nap történéseiért, kérik az Urat az éjszaka csendjéért, a másnapi ébredésért és a következő nap áldásáért, és hittel rá mernek erre az alapra állni. Jézus tanít bennünket: „...ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek...” (Mt 18,3), nem lesz olyan a kapcsolatotok az Úrral, hogy gyermeki bizalommal tudnátok kezébe tenni a múltat rendezetlenségeivel, bűneivel, a jelent félelmeivel, bizalmatlanságaival, a jövőt terveivel, reményeivel együtt. Kedd (október 25.) Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. íTim 3,16 (Ézs 42,9; Róm 3,9b- 20; 2Kor 4,7-18) Sokan szívesen keresik elméletekben, izmusokban a kegyesség titkát, de Isten Szentlelke nagyon komolyan a szívünkre helyezi most, hogy vitán felüli a kegyesség titka. A megelőző versekben arról tanít bennünket, hogy a gyülekezetért felelősséget hordozó ember miként igazítsa, mihez szabja az életét. Ez az Úr Jézus Krisztushoz szabott élet a vitán felüli kegyesség. Aminek aztán velejárója az „igazság, békesség és öröm a Szentiélekben...” (Róm 14,17) Szerda (október 26.) Ezt mondja az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Jer 2,2 (Zsid 10,23b; íMóz 33,1-11; 2Kor 5,1-10) Istenünk előszeretettel hasonlítja a vele való kapcsolatunkat a jegyességhez, mátkasághoz, a házassághoz. A reformáció folyamata is az elfeledett ifjúkori hűséghez és a mátkaság szeretetéhez fordította vissza az egyházat. Azonban nemcsak közösségi szinten érvényes ez, hanem a személyes kapcsolat szintjén is. Milyen állapotban van az Úrhoz való hűséged, és milyen mély az iránta való szereteted? Igénk egy nehéz időszak ellenére jól működő kapcsolatról beszél, amikor nem volt biztos a megélhetés, amikor nem volt biztonságot nyújtó meleg otthon, mégis lángolt a szeretet, és érezhető volt a hűség az emberek szívében. Csütörtök (október 27.) Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek. íKor 12,21-22 (Zak 7,10; Jel 3,14-22; 2Kor 5,11-15) Az emberi test Isten csodája! Napról napra egyre többet tudhatunk meg a működéséről, mégsem ismerünk mindent: a kutatók a vizsgálataik során mindig újabb felismerésekkel gazdagodnak; kiderül, hogy amit addig szabályozási központnak gondoltunk, azt is befolyásolja egy másik rendszer, és valójában csak végrehajtó szerepe van. Az egyházat Jézus Krisztus testének ábrázolja az ige. Az erősebbnek látszó részek sokszor tetszelegnek a helyzetükben, de mi tudhatjuk, hogy a rendszer működése a gyengék összhangján múlik. Ötszáz évvel ezelőtt X, Leó pápa erős helyzetben volt, mindenki úgy ítélhette meg, hogy az Úr cselekedete rajta keresztül kell, hogy érkezzen. De voltak gyenge részek, akik közül egy volt Luther Márton, és a változás mégis rajta keresztül jöhetett, aki a nagy rendszert az Úr iránti engedelmessége és a Bibliához való hűsége által megfordította. Péntek (október 28.) Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Zsolt 105,4 (Lk 11,1; íjn 3,19-24; 2X0r 5,16-21) Luther Márton sokat emlegetett mondása: „Bizony koldusok vagyunk”, igazolódik ebben az igében is. Kolduljátok el az ő hatalmát, mert „Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre. ..” (íPt 1,5). Kutassátok a jelenlétét, mert nélküle semmit sem ér az életetek. Az önmaga körül forgó, saját eszméibe csavarodott keresztyén ember és egyház éppen erről feledkezik meg. Úgy gondolja, hogy hatalom ádatott a kezébe, és meg tudja faragni az Isten képmását. Szombat (október 29.) Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok... Az Úr uralkodjék rajtatok! Bír 8,23 (Mk 10,42-43; Ézs 1,18-20 [21-25)26- 27; 2Kor 6,1-10) Jézusi gondolat volt ez Gedeontól: „...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok...” (Mk 10,43) Az uralom pedig hadd legyen az Úr kezében, mert ő látja a jövő próbáit, kihívásait, és tud kormányozni Lelke által. Te csak figyelj őrá! ■ Györfi Mihály KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2.Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapúzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309
