Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-07-17 / 28. szám

4 • Forrás 2016. július 17. • KRÓNIKA Szentháromság ünnepe után 8. vasárnap - Róm 8,12-17 Igazibb az igazinál A VASÁRNAP IGÉJE Megható, de korántsem meglepő kép egy templomban. Kisgyermek, szülők és keresztszülők az oltár előtt. Kedves mosolyú, ám idegenekkel kissé bizal­matlan hétéves kislány igyekszik meg­bújni anyja karjai közt. Ami nem mindennapivá teszi ezt az alkalmat, az az, hogy e gyermeket a körülötte állókkal nem a vér köti össze: közvet­lenül a születése után édesanyja le­mondott róla. Életének első három évét részle­tekbe menően nem ismerjük. Nem tud­hatjuk, mindez mennyire nyomta rá a bélyegét a további sorsára, és hogy mennyi sérelem érte ez idő alatt. A ri­deg tények, amelyek rendelkezésre áll­nak: gyermekotthonban, majd nevelő­szülőknél cseperedett, mígnem szere­tő, örökbe fogadó szülőkhöz került, s akinek most az ölelésébe fúrja magát, bár nem hordta őt a szíve alatt, annál inkább hordozza a szívében. Ahogy ott álltunk egymással szem­ben, felötlött bennem, hogy éppen en­nek az egykor árva kisgyermeknek és örökbefogadóinak a példája által ért­hető meg a legjobban mindaz, amiről Pál a Rómaiakhoz írott levelén ke­resztül akar meggyőzni mindannyiun­kat. Üzenetének legfontosabb tartalma az, hogy a kiszolgáltatottságnak és a fé­lelmeknek vége, ezeket hátrahagyhat­juk, s az öröm és a bizalom töltheti be életünket, mert mi magunk, keresztyé­nek is örökbe fogadott gyermekek vagyunk. Méghozzá Isten örökbe fo­gadott gyermekei. Isten az, aki befogad bennünket, Atyánkká válik. Nemrég a Harmat Kiadó gondozásá­ban megjelent egy interjúkötet Igazibb az igazinál címmel, a szerzője Fekete-Si­­pos Márti. A tizenhárom család történe­tét az olvasók elé táró könyv „testközel­ből” mutatja be, mit is jelent az örökbe­fogadás. Ha valakik, az árva gyermekek igazán tudják, hogy mit jelent a félelem. Féle­lem attól, hogy egyedül maradnak, hogy nincs, aki segítsen, támogasson, vi­gasztaljon, ha kell. A környezetük részé­ről is megannyi atrocitás érheti őket véd­­telenségük miatt, ezért jelentéktelennek, értéktelennek gondolják magukat. Meg­tapasztalták, hogy mit jelent a kiszolgál­tatottság, hiszen intézetből nevelőszü­lőkhöz kerülnek, s onnan talán az utcá­ra. Leghőbb vágyuk, hogy az állami gon­dozásból olyan családba kerüljenek, amelynek teljes jogú és teljes értékű tag­jává válhatnak. A döntés azonban nem az ő kezükben van, hanem a lehetséges szülőkében. Az ember elveszettségét éppen ezek­nek az árva gyerekeknek a példáján szemlélhetjük a legteljesebben. Hiszen nem a mi elhatározásunk az, hogy hit­re akarunk jutni, meg akarunk térni, és Isten családjába akarunk tartozni. Mind­addig a félelem és a kétségbeesés ural­kodik az életünkben, amíg meg nem lát­juk a hozzánk lehajoló Istent, aki Atyánk lett, mert a Szentlélek bennünk végzett munkája által, Krisztus érdeméért a gyermekévé tesz minket. „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az en­gemfogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött” - olvassuk a Szent­írásban (Mk 9,37). Minden bizonnyal az örökbe fogadó szülők értik meg a legjobban Isten szenvedélyes vágyako­zását, hogy örökbe fogadjon minket. Tudják, mit jelent betölteni a tátongó űrt. Tudják, mit jelent keresni, nagy erőket megmozgatni és felelősséget vál­lalni egy olyan gyermekért, akinek fe­hér foltok vannak a múltjában, és bi­zonytalan a jövője. Ha valaki megérti Istennek a gyermekei iránti buzgalmát, akkor az olyasvalaki, aki már megmen­tett egy árvát a reménytelenségből - mert Isten pontosan ezt tette. Isten gyermekei mindannyian „adop­táltak”. Ez a tény azonban nem teherté­tel, nem megszégyenítő bélyeg, hanem igazi kiváltság. Merőben új viszony, amelyet nem a vér szerinti származás, nem is a törvény, egy esetleges jogi ak­tus hoz létre, hanem maga a Lélek, ami­kor általa azt kiálthatjuk: „Abbá, Atya!” Mindennapi imádságunk, a Mi­atyánk éppen erre emlékeztet bennün­ket: Atyánk van. Örököstársunk, ma­ga Jézus tanított bennünket ezekre a szavakra, hogy mindenkor bizalommal szólítsuk meg őt. Senki sem szólít meg egy idegent így: „Atyám.” Atyá­nak nevezni valakit csak egy gyermek tud, aki ismeri, aki olyan bensőséges viszonyban van vele, hogy így szólít­hatja. Ámen. ■ Asztalos Richárd Imádkozzunk! Istenünk! Formáld úgy éle­tünket, hogy Atyánkként szerethessünk té­ged. Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy meghaltál azért, hogy mi is gyermekek le­hessünk, és példát mutattál nekünk ab­ban, milyennek kellene lennünk Isten gyermekeiként. Kérünk, Szentlelked ál­tal formálj minket ilyenekké. Ámen. KÉTHETI ÚTRAVALÓ „... éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyű- „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíz­mölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef 5,8b—9) tak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48b) Szentháromság ünnepe után a 8. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben mennyei Atyánk sötétségből világosságra hív­ja gyermekeit (lásd Ef 5,8a), s gyakorlati életvezetési taná­csait tárja elénk. Isten gyermekei Krisztus szeretetével sze­retnek, aki az ő újjáteremtő szeretetének tanúja e világban. „Az Isten szeretet: és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (íjn 4,16; LK) „Áldott Úris­ten, segíts meg minket, a te nevednek dicsőségéért szaba­díts meg minden gonosztól!” (GyLK 759) A gyümölcsho­zó élet forrása Krisztus - tanítja Luther. „Mert szentségem, igazságom és tisztaságom nem magamból sarjad, hanem egyedül Krisztusból, akiben hitemmel gyökerezem. Általa igaz gyümölcsöt is termek, amely nem az enyém.” Pál éb­resztőt fúj: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, ésfel­­ragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14) Hegyi beszédében a vi­lág világossága (lásd Jn 8,12) kijelenti: „Ti vagytok a föld só­ja. [...] Ti vagytok a világ világossága. [...] Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy...” (Mt 5,13.14.16) Urunk bátorít az imádkozásra, „mert aki kér, mind kap”. Is­ten meghallgatja gyermekeit, és jót ad „a ti mennyei Atyá­tok azoknak, akik kérnek tőle”. (Mt 7,8.11) S az aranyszabály (lásd Mt 7,12) alkalmazását ajánlja a reá hallgatóknak: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük! [...] Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót [...], és a Magasságosfiai lesztek, mert ő jóságos...” (Lk 6,31.35) A törvényt így magyarázza az Ür Jézus: „Én pe­dig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek [...]. Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem...” (Mt 5,34.37; lásd Jak 5,12) Pál emlékeztet: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” S a legkiválóbb életutat ajánlja, mert ha „szeretet [...] nincs bennem: semmi vagyok” (íKor 12,27; 13,2). Péter a tanácsát minden christianusnak szánta: cselekedjétek a jót állhata­tosan, s „mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. [...] De még ha szenvednétek is az igaz­ságért, akkor is boldogok vagytok [...]. Mert jobb jót, mint go­noszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata” (íPt 3,9.14.17). Pál ezt ajánlja: „.. .szeretteim [...], félelemmel és ret­tegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” És mártírsorsát vállalva kéri: „...örüljetek velem együtt!”(Fii 2,12-13.18) Mi is kérjük: „Sze­retet jó Atyja, / Áldj meg oly lélekkel, / Amely szívesen tesz / Jót minden emberrel!” (EÉ 446,5) Legyünk embertársa­ink Krisztusává! „...ő szertejárt, jót tett...” (ApCsel 10,38) Szentháromság ünnepe után a 9. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a christianusok felelősségéről tanítanak. Őket az jellemzi, hogy hűség és engedelmesség által élnek Krisztus­sal közösségben, aki az Úristen mindenek iránti szereteté­nek tanúja e világban. „Hű az Isten, aki elhívott minket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (íKor 1,9; LK) „Oly jó nékem Isten közelsége! Reménységemet az Úrba vetem: hadd hirdessem minden tettedet!” (GyLK 723,11) Pál Krisztusért kárnak ítélt mindent az életében, hogy őt meg­nyerje: „... hogy megismerjem őt és feltámadása erejét...” (Fii 3,10) Mivel megragadta őt Jézus, egyenest a cél felé fut. Urunk a talentumok példázatával arra (is) figyelmeztet, hogy a ké­pességeink szerint kapott tehetségeinket, testi-lelki ajándé­kainkat Isten dicsőségére s embertársaink javára kamatoz­tassuk. A hű és engedelmes szolga jutalma: „.. .sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!” A gonosz és rest szolgát pedig kivetik a külső sötétségre, mert attól, „akinek nincs, még az is elvétetik, amije van” (Mt 25,21.23.29). Sala­mon bölcs és értelmes szívet kapott Istentől, s a király igaz­ságos ítéletet hozott: „... látták, hogy isteni bölcsesség van ben­ne, és azzal szolgáltat igazságot.” (íKir 3,28) Pál így figyel­meztet: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, ha­nem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt [...], és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért...” (Ef 5,15— 16.20) A pogányok apostola a keresztyének felelősségéről ta­nít: „Minden szabad, de nem minden használ [...], nem min­den épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét [...], mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (íKor 10,23.24.31) Pál pré­­dikálásával ingyenessé tette Krisztus örömhírét. „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!” S mindenki szol­gájává tette magát: „...hogy minél többeket megnyerjek [...], mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen meg­mentsek némelyeket.” (íKor 9,16.19.22) Isten így állítja mun­kába prófétáját: „...indulj, hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok [...], én veled leszek [...], és majd megmentelek!” (Jer 1,17.19) Az okos és a gonosz szolga példázatával Urunk minket is megkérdez: „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel.Válasza a miénk is lehet: „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr...” (Lk 12,42-43) Lu­ther ma is tanít: „Ne feledd, hogy téged Isten azért tett ilyen vagy olyan állásba, hogy magadat alárendelve szolgálj má­sokat! Csak maradj meg hivatásodban, melyre rendelt, s ab­ban szolgáld Istent felebarátaidon.” Kérd: „Testvéreim javá­ért / Fáradnom, küzdenem / Adj erőt, örök Isten...” (EÉ 455,1) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (július 17.) Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyü­mölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ef 5,8-9 (Zsolt 111,9; Mt 15,31; Mt 5,13-16; Ef 5,8b-i4; Zsolt 124) Micsoda buzdítás, de egyben figyelmeztetés is a heti igénk! A minap éppen sárgabarackot tisztítottunk, hogy különféle mó­don elkészítsük. Lányaim közben egyre többet dobtak ki undorodva: „Pfuj, ez nyomott, csúnya!” „Nem úgy van az, kóstold csak meg!” Nagy nehezen meg­kóstolták, és utána csak úgy falták. Pál is így buzdít bennünket. Éljük meg bát­ran, következetesen Jézustól kapott hitünket! Hogy amikor az emberek „bele­harapnak” életünkbe, és „megízlelik világosságunkat”, megtudják, kitől van éle­tünkben a nehézségek ellenére is jóság, igazság és egyenesség. Hétfő (július 18.) Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk meg­romlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 2Kor 4,16 (JSir 3,22- 23; Mt 7,7-12; Mk 3,7-19) Urunk megújító ereje. Milyen csodálatos is ez! Nem erre vágyunk? Oly jó, amikor valami lelkesít, reggel szinte kipattanunk az ágy­ból, s már neki is kezdünk a teendőknek. Jó a kedvünk, nekifeszülünk az elénk gördülő akadályoknak, és leküzdjük őket, a reménységünk rendíthetetlen. Érez­zük, hogy van értelme, van hozzá erő és kreativitás! De miért ne lehetne a csüg­­gedés ellenszere maga a hit: Jézus Krisztus keresztjének és feltámadásának ere­je, Isten gondoskodó szeretete és az örök élet reménysége? Kedd (július 19.) Jézus mondja: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Lk 6,27-28 (Ézs 55,8; Mk 9,38-393.40; Lk 6,27-35, Mk 3,20-30) „Micsoda?! Tegyek jót azzal, aki csak hibáztat, megaláz és kigú­nyol? Minek? Hogy még jobban bátorítsam? Azt már nem!” Pedig de! Azért, mert Isten is ezt tette velem Krisztusban. Szeretett, befogadott, nekem is irgal­­mazott. Sőt neki is irgalmazott, csak még nem tudja. Meg azért, mert nem mond­hatok le arról, hogy Isten szeretete a legnagyobb ezen a világon. Ezt látom Jé­zuson. Csak a szeretetnek van ereje önmagát feláldozva is megtörni a sötétsé­get, a gonoszságot, a halál erejét. És legyőzni önmagamat, aki nem akar kereszt­re menni. Pedig Jézus oda ment értem. Szerda (július 20.) Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól, aki adja azt neked. 5MÓZ 16,17 (íPt 4,10; Mt 5,33-37; Mk 3,31— 35) Kért már tőlem bármit Isten, amit ne ő adott volna? Célt, feladatot, szolgá­latot, ötletet, időt és energiát? Bármit és bárkit. Volt, hogy úgy gondoltam, azért adta, hogy éljek vele. Hogy föléljem, mind bekebelezzem. Anyagiakat, lehető­ségeket. De rájöttem, azért kell adnom, mert arra van szükségem, hogy újra és újra megtudjam: minden tőle van. Mert én akkor is csak visszaadok. És titok­zatos módon arra is rádöbbenek, hogy a legszebbet, a legdrágábbat kell oda­adnom. Mert ö is így tett értem. Csütörtök (július 21.) Az Úr pedig irányítsa szíveteket Isten szeretetére és Krisz­tus állhatatosságára. 2Thessz 3,5 (Ez 12,25a; íKor 12,27-13,3; Mk 4,1-9) Nem jó az Útmutatót úgy olvasni, mintha csak szabályoknak és elvárásoknak kellene megfelelnem. Ma arra figyelek, hogy ne hazudjak, másnap meg arra, hogy ne lopjak, és ne kívánjam a másét. És akkor mikor élek? Hogyan lehetnék boldog? Jézus éppen ezért is jött el, hogy ezt életén keresztül bemutassa nekünk. Az apos­tol pedig éppen arra hívja föl a figyelmet, hogy törekedjünk arra, ami a legfon­tosabb: Jézus Krisztusra. Ha ő él bennünk, ha törekszünk az ő megismerésére, és engedünk neki, akkor a keresztyén élet boldog, szeretettel teljes élet lesz, amely nem erőlködve próbál megfelelni valakinek, hanem boldogan szolgál. ' * Péntek (július 22.) [Jézust szülei] a templomban találták meg, amint a tanító­­mesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket. Lk 2,46 (Zsolt 119,24; íPt 3,8- 17; Mk 4,10-20) Olykor nagy kihívás hittanórát tartani. Csak úgy záporoznak a gyermekek kérdései, és meg sem hallgatják a választ. A kisgyermek Jézustól azt tanuljuk meg, hogy Isten igéjére oda kell figyelnünk, tanulnunk és ismer­nünk kell azt. És amikor jönnek a döntési helyzetek, a nehézségek az életünk­ben, akkor a Szentlélek megeleveníti az igét, jelenvalóvá teszi Jézust. Sok kér­désünkre kapnánk választ, sőt átélnénk, hogy már meg is kaptuk, ha odafigyel­nénk arra, hogy az Űr mit mond és hogyan. Szombat (július 23.) Jézus mondja: Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. Mk 4,25 (Ézs 51,7, Lk 6,26; Fii 2,12-18; Mk 4,21-25) A gyerektáborban megkaptuk a reggeli kakaós csigát. Egy gyermek így kiáltott föl: „Nézzétek, az enyémnek a közepén egy szívecske van!” Ugyanek­kor az asztal végén veszekedés tört ki. Az étel leesett a földre, a tea kiömlött, min­den maszatos és ragadós lett. Akiknek volt reggelijük, azok megették, utána ki­mentek játszani. Akiknek nem volt, azoknak összeszedtünk valamit, hogy még­se éhezzenek. Utána takarítani kellett. Mire végeztünk, már kezdődött is az áhí­tat és a foglalkozás. Akinek volt békessége, annak öröme volt. Akinek semmi sem volt jó, és békétlenkedett, az kiborult, és sok feladata lett. Jó lecke volt ez! Többet nem veszekedtek. ■ EndreffyGéza KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá MAria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér KArolv (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi SAndor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: MAtéTóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó DAvid Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest,Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 2ii, ISSN 2498-5309. (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents