Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-05-22 / 20. szám

Az Evangélikus Élet kéthetente megjelenő hírlevele 81. évfolyam, 20. szám 2016. május 22. Szentháromság ünnepe Ára: 100 Ft www.evangelikus.hu „Halljátok... az igéket” Oratio oecumenica Hetedik alkalommal „vitték utcára” a Szentírás szavait pünkösd hétfőjén Budapesten. A Kálvin téri református templom lépcsőjére helyezett ambó mögül 14 és 17 óra között olvastak fel különböző szakaszokat a Bibliából középiskolás, egyetemista és felnőtt ön­kéntesek (képünkön). A Magyar Bibliatársulat Alapít­vány, a Református Közéleti és Kultu­rális Központ, a Kálvin Kiadó és a Lu­ther Kiadó közös szervezésében zajlott program céljával kapcsolatban a ren­dezők így fogalmaztak „Szeretnénk tu­datosítani az emberekben, hogy a Lé­lek ma is képes megszólítani, akit csak akar, és amikor csak akarja - akár az utcán séta közben vagy épp egy ká­véházban ücsörögve. Ehhez nem kell más, csupán olvasni vagy éppen felol­vasni Isten igéjét.” A pünkösdi bibliaolvasás után - im­már Isten házában - Pál Diana orgo­naművész, a kelenföldi evangélikus templom orgonistája szólaltatott meg J. S. Bach-, G. P. Telemann- és F. X. Schnizer-műveket. A délutánt ökume­nikus istentisztelet zárta - evangélikus részről Bácskai Károly teológiai tanár szolgálatával. Hagyománynak tekinthető az is, hogy pünkösd ünnepét megelőzően kö­zös zenélésre várják a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházába a keresztény fele­kezetek könnyűzenei együtteseit és az egyetemista közösségeket. Idén május 12-én az evangélikus, református, me­todista, baptista és pünkösdista fiata­lok mellett a katolikus egyetemi gyü­lekezet zenekara és közössége is képvi­seltette magát. A jelenlévőket Szontágh Szabolcs, a református zsinati ifjúsági iroda vezetője köszöntötte, az alkalom igehirdetője pedig Fischl Vilmos evan­gélikus lelkész, a MEÖT főtitkára volt. Az ökumenikus pünkösdi vigília taizéi imaórával zárult. ■ G. Á. Dadogva- Jó lenne, ha Jézus eldöntené végre magáról, hogy milyen formában akar megjelenni. Hittanosom kissé kaján mosollyal észrevételez­te az általa felfedezett furcsaságot. János evangéliu­mát olvastuk. Ö pedig folytatta:- Egyszer ő a jó pásztor, aki életét adja a juho­kért. Aztán ő a juhok ajtaja, akin keresztül a bárá­nyok ki-be járnak. Ezen keresztüljön be a pásztor is. Nem beszélve arról, hogy máskor ő az Isten bá­ránya... Bizony ebben nem könnyű rendet teremteni, plá­ne nem egy olyan hittanórán, ahol jó lenne néhány használható információval ellátni a tanulókat. Ezek a képek ugyanis együttesen hatnak, mindegyik igaz. Minden megnevezés egyféle metafora, mely megfogalmazásunk esendőségét mutatja. Maga Jézus is szenved ettől. Szeretné elmonda­ni küldetésének, személyének lényegét, de az embe­ri szavak kevesek. Kénytelen a használt megfogal­mazások síkján maradni, kénytelen képeket halmoz­ni egymásra. Bízik abban, hogy ezek - szemben az én okos tanítványom észrevételeivel - nem egymás mellett, pláne nem egymás után, hanem egy időben és egymásra téve, esetleg egymásba olvadva hatnak. Ez is egyféle szentháromság. Lehetne továbbfolytat­ni a diák ötletét például így: ez annak megfogalma­zása, hogy kicsoda Jézus, hogy jön hozzánk, és ho­va vezet. Erőtlen próbálkozás. Szentháromság ünnepe van. A töredékes megfo­galmazás ünnepe? Általában nem így szoktunk be­szélni erről. Sokkal inkább tartjuk ezt a napot Isten titkában, hatalmában való gyönyörködésnek. Tel­jessége előtti lebomlásnak és imádatnak. Mózesről úgy tudjuk, hogy nehéz beszédű volt, mert ő maga ezt állította magáról. Amikor azon­ban ezt mondta, éppen Isten előtt állt. Az evangé­liumok arról beszélnek, hogy amikor Jézust a ma­ga dicsőségében látják a hegyen, akkor összevissza beszélnek a rémülettől vagy a meghatódottságtól. Csak két kiragadott kis pillanat a Bibliából. Isten ta­lálkozik az emberrel, az ember találkozik Istennel. Ez nem a szavak ideje. Amikor azonban mégis mondani kellene valamit, mert hiszen élünk-halunk a meghatározásokért, ak­kor jövünk rá erőtlenségünkre. Az általam nagyon tisztelt biokémikus tudós, Csermely Péter nagyszerű könyvének bevezetőjében ír munkatársi körének elragadtatottságáról, amikor számukra ismeretlen tudományos területre értek: „Hideglelős perc volt, amikor a LINK-csoporttal elő­ször értünk el oda, hogy elkezdtünk egymásnak va­lamit mondani, és... tátogtunk csupán. Amit meg akartunk fogalmazni, arra nem volt még szó... Olyan területre értünk, ahol még nem járt senki. Olyat akartunk megfogalmazni, amire még a nyelvi szer­kezet sem született meg.” Tudom, hogy most az Olvasó éppen az ellenke­zője miatt jajong. Hogy nagyon is gyakran használ­juk, elkoptatjuk, csak a szó hangzik, nincs mögöt­te a fogalom. Hogy a megfogalmazás nagyon is ké­szen van, a fogalmak használatával van a baj. Le­hetne ennek ellene vetni, hogy talán a Szenthárom­ság szó mégsem ilyen, annyira nem érthető, talán még megmaradt a misztikuma, hiszen még károm­kodásban is csak ritkán hangzik így. De bennem is ott van az áhítat, a magasztos pillanat elvesztésé­nek rettenete. Lehet, hogy mégis a csend ideje ez? Ahogy Hamvas Béla ír erről: „Az Isten szó nem név, hanem fogalom. De nem ismerek senkit, sem élőt, sem holtat, aki valaha is ki tudta volna ejteni.” Másfelől megható Isten hasonló küzdelme. Em­beri formát vesz fel, hogy lássuk a láthatatlant. Lel­két adja, hogy megértsünk mindent. Heroikus har­cot folytat, hogy találkozhasson velünk, hogy meg­lássuk teremtésének, törvényeinek, akaratának lé­nyegét. Szentháromság ünnepe töredékességünk ünnep­lése. A vágyakozó ember ünnepe, aki szavaiban pró­bálja kimondani azt, amire nincsenek szavak. A vá­gyakozó Isten ünnepe, aki végtelenségét emberi ki­fejezésekbe préseli. Bár lehetne Szentháromság ünnepe a találkozás ünnepe is! ■ Koczor Tamás Integrációs házat nyitott az Evangélikus Diakónia Az Evangélikus Diakónia a menekül­tek segítésére létrehozta tanácsadó irodáját, ahol a jövőben szociális mun­kával, közösségi programokkal és nyelvi kurzusokkal segítik a hazánk­ban élő bevándorlókat. Az Evangélikus Diakónia Integrá­ciós Irodájának nyitórendezvényét május 9-én tartották a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség Mandák Mária Gyülekezeti Házában. Dr. Fabi­­ny Tamás diakóniáért felelős püspök megnyitóbeszédének végén áldást kí­vánt a házban folyó munkára, a mun­katársakra és a segítséget kérőkre is. Buda Annamária, az országos iroda diakóniai osztályának vezetője kö­szönetét mondott a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, a Lutheránus Világszövetségnek és a Bajor Diakóniá­­nak is, amiért anyagilag támogatták munkájukat, és módszertanilag is so­kat segítettek abban, hogy ez az intéz­mény létrejöhessen. Az alkalmon részt vett az ENSZ menekültügyi szerveze­tének (UNHCR) két képviselője, De­borah Moss és Jón Hoisaeter is. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Mennyei Atyánk! Fel nem foghatjuk gaz­dagságod, bölcsességed, mégis Atyánk­ként szólíthatunk meg. Köszönjük, Hogy fenségedben közel jöttél hozzánk, és te magad biztatsz arra, hogy életünk ese­ményeit, kérdéseinket, kétségeinket, fé­lelmeinket és örömeinket, hálaadásun­kat eléd vigyük. Atyánk, te bölcsen megteremtetted és fenntartod világunkat. Otthonunk­ká lehetett Földünk, és ránk bíztad fe­lelős gondozását. Könyörgünk azért, hogy élni tudjunk ezzel a felelősséggel. Bocsásd meg rövidlátásunkat, amellyel a jövő nemzedékek elől szívjuk el a tisz­ta levegőt, pocsékoljuk a tiszta vizet, tesszük tönkre a tiszta élelem lehető­ségét. Bocsásd meg, hogy önzésünkben nem tudunk mások nélkülözésén eny­híteni. Könyörgünk emberségért azoknak, akik feleslegben élnek, könyörgünk az igazságosság lelkületéért azoknak, akik önzésükben sokakat taszítanak nyo­morba. Kérünk azokért, akiknek a ká­rán mi éljük egyre magasabb színvona­lon életünket: állj te melléjük, és állítsd meg az emberi önzés pusztítását. Könyörgünk a minden értelmet meg­haladó közösségért, egyházadért. Segíts, hogy ne legyünk felszínesek mindabban, amit rólad hirdetünk, és amit egymás­sal cselekszünk. Add nekünk a szeretet és a békesség Lelkét, hogy hiteles tanú­id lehessünk ebben a világban. Atyánk, könyörgünk minden szenve­dőért. Azokért, akiknek élete saját hibá­jukból, bűneik miatt tört össze. Segítsd őket, hogy az összetöretettségben meg­lássák a kegyelmed felé vezető utat. Könyörgünk azokért, akik mások igazságtalansága, gonoszsága miatt szen­vednek. Adj erőt nekik elhordozni az igazságtalan szenvedés terhét, és őrizd meg őket az ellened való lázadás terhé­től. Könyörgünk a magányosokért, a be­tegekért, a halállal viaskodókért, a gyá­szolókért. Közelségeddel enyhítsd szen­vedésüket, és mutasd meg nekik, hogy minden szenvedésben és mélységben is életet adó közösségedre találhatunk. Atyánk, hálát adunk neked, hogy mindenünket a te kezedbe helyezhetjük, mert tőled, általad és érted van minden: tiéd a dicsőség mindörökre. Ámen. A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány felvételt hirdet Pro­testáns Felsőoktatási Szakkollégi­umába (1121 Budapest, Eötvös út 35.) református és evangélikus hall­gatók számára. A felvételi idő­pontja: június 27. Információk a szakkollégiumról és a felvételi fel­tételekről a Profesz.hu honlapon vagy a 36-1/391-9050-es telefonszá­mon kaphatók hétfőtől csütörtökig 9-13 óra között. A jelentkezés be­érkezési határideje június 15. A keresztény értelmiségi fórum következő alkalmán, a budahegy­­vidéki evangélikus templomban (Budapest XII. kér.. Kék Golyó u.17.) május 23-án 18.30-kor Reformációi ju­bileum: vissza nézés vagy előretekin­tés? címmel dr. Korányi András egye­temi tanár előadása hangzik el. i 4 i i

Next

/
Thumbnails
Contents