Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-04-24 / 16. szám
4 • Forrás 2016. április 24. ® KRÓNI KA Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate) - Jak 1,16-21 Szívünk dallama Változatlan. A Művészetek Palotájának van egy nagyon találó mottója. így hangzik: „A Müpában lejátszott hangok többsége újrahasznosított. Minden előadáson ugyanazokat használjuk, csak más sorrendben.” Amióta ember él a földön, mindig hozzátartozott az életéhez a zene, a ritmus, az éneklés, a kezdetleges, majd egyre kifinomultabb hangszerek muzsikája. És valóban fantasztikus, hogy az évezredek során nem fogyott el a dallamok variációja, hogy még mindig van új sorrendje a hangoknak, hogy még mindig születik új ének. A hangok ugyanazok, változatlanok, a dallamok és a variációk mégis megszámlálhatatlanok. Jakab apostol azt mondja Istenről, a Világosság Atyjáról, hogy nincs benne változás, „sem fénynek és árnyéknak váltakozása”. Ugyanolyan változatlan, mint ahogyan a hangok stabilan és megingathatatlanul a helyükön vannak. Állandó, örök, változatlan, mégis, ahányan vagyunk, annyifélét jelent számunkra, annyiféle hangot, dallamot szólaltat meg a szívünkben. Cantate vasárnapján jó, ha különösen is odafigyelünk ezekre a dallamokra. Tökéletes ajándék. Ismert a közmondás: „Ajándék lónak ne nézd a fogát.” Az ajándékot fogadd szívesen, köszönd meg és ne kritizáld. Ez a közmondás azonban a jó modor tanítása mellett az embernek azt a tapasztalatát is megfogalmazza, hogy bizony vannak félresikerült ajándékaink. Adunk is, kapunk is olyan ajándékokat, amelyek a szekrény mélyén végzik. Az jó ajándék, amely örömet szerez; akkor járunk el célszerűen, A VASÁRNAP IGÉJE ha ajándékozáskor azt nézzük, vajon a másik ember mire vágyhat, vajon neki mi lenne jó. Isten pontosan ilyen ajándékokban részesít bennünket nap mint nap. Olyan ajándékokban, amelyekre nekünk van szükségünk, amelyek számunkra jók. Bennünket néz akkor is, amikor az életutunkat ajándékaival szegélyezi, és minket nézett akkor is, amikor a legnagyobb ajándékot adta számunkra, egyetlen Fiát, aki értünk, csakis a mi javunkra halt meg és támadt fel. A tökéletes ajándékok közül, amelyekkel Isten elhalmoz bennünket, ez a legnagyobb, a legjobb. Hallgatni és szólni. A katolikus általános iskolában, ahol hittant tanítok, a hittanterem ajtaján ez az idézet fogad minden egyes alkalommal: „Azért van két fülünk és egy szánk, hogy sokkal többet hallgassunk, mint beszéljünk.” Először mosolyogtam, hogy ez bizonyára a gyerekekre vonatkozik, nem pedig rám, hiszen nekem itt tanítanom kell, beszélnem kell Isten dolgairól. Aztán, ahogy sokadszorra lépek be ezen az ajtón, érzem, hogy sokkal többet tanítok Isten dolgairól, ha először hallgatok, odafigyelek, meghallgatok, és csak utána szólok. Nemcsak a hitoktatásban, hanem az élet minden területén érvényes Jakab apostol intése: „... legyen minden ember gyors a hallásra és késedelmes a szólásra.” Sokkal több hallgatás kellene, és kevesebb meggondolatlanul kimondott, visszaszívni már nem tudott szó. Hányszor érezzük egy-egy indulatos, bántó mondat után, hogy bárcsak ne szóltunk volna, bárcsak hallgattunk volna. Legyen a nyitottság, a meghallgatás a mi alapállásunk, és ne az ömlengő beszéd, főként ne az a beszéd, amely haragból táplálkozik, hiszen a harag „nem szolgálja az Isten igazságát”. Istenről nem egy helyen olvassuk az Ószövetség lapjain, hogy megharagudott az emberre, hogy haragos szavaival illette az embert. De az ő igazságát végül mégsem az ellene lázadó emberrel szembeni harag töltötte be, hanem a kegyelem. Az a kegyelem, amelyet nekünk adott akkor, amikor a haragot, amelyet mi érdemeltünk, Egyszülöttje szenvedte el a kereszten. Isten irgalmaz a bűnös embernek. Ennek kellene a mi szavainkon, tetteinken keresztül az emberek felé is visszhangoznia. Mint egy dallamnak, amelyet Isten a szívünk mélyén megszólaltat. A húsvét utáni vasárnapok közül a Cantate azt hirdeti: „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” Újat! Ugyanazokból a hangokból, a változatlanokból egy sosemvolt variációt. Olyat, amely a miénk, a mi személyes dallamunk. Az örök hangokból a mi saját énekünk arról az Istenről és annak az Istennek, aki változatlanul szeret, és akinek ajándéka most és mindenkor tökéletes. ■ Zsugyel-Klenovics Katalin Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Adj új éneket szívünkbe, friss dallamot, a te örök és változatlan szeretetednek mindig megújuló dicséretét! Add, hogy ezek a dallamok visszhangra találjanak másokban is, hogy egyre többeket érjen el a téged áldók háladala. Ámen. Új nap - új kegyelem Vasárnap (április 24.) Most [...] szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek. Jn 16,22 (Jer 31,9; Mt 11,25-30; Kol 3,12-17; Zsolt 149) Jézus arról beszél tanítványainak, mi történik majd vele, a Mesterrel és velük, a tanítványaival hamarosan. Akkor még, Jézus elfogatása előtt elképzelhetetlen volt számukra az, amit ő előrevetített nekik. Mégis, így is hallaniuk kellett tőle, hogy amikor majd mindez bekövetkezik, tudjanak róla: semmi sem véletlenül, hanem okkal és céllal történt. Értük történt. És amikor megértjük, hogy értünk is, akkor örülni fog a mi szívünk is. Bármi történjen velünk, ezt az örömöt senki sem veheti el tőlünk: Jézus legyőzte a bűn és a halál hatalmát! Hétfő (április 25.) Egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. íKor 8,6 (Ézs 46,9; Péld 8,23-32; íKor 3,9-17) Isten teremtette a világot, Isten adta az életünket. Vannak, akik nem hisznek ebben, akik tagadják Isten létét. Vagy éppen másban - más istennek, más úrnak szolgálva - keresik életük értelmét. Válogathat az ember, van miből. Sokféle vallás, filozófiai irányzat gyűjt követőket magának, de a pénznek vagy akár az egészségnek is lehet valaki megszállottja. Számunkra az ige érték és mérték, hogy megmaradjunk a Teremtő éltető szeretetében és Jézus Krisztus megtartó kegyelmében. Kedd (április 26.) Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. Jób 31,4 (Zsid 4,13; íSám 16,14-23; íKor 3,18-23) Mostanában, az Európa- és világszerte fenyegető terrorcselekmények árnyékában egyre feszítőbb kérdéssé válik, mi a fontosabb: biztonságunk vagy szabadságunk. Mennyit kellene feladni az egyikből, hogy teljes legyen a másik? Van-e értelme a szabadságnak biztonság nélkül? Van-e értelme a biztonságnak szabadság nélkül? Ezt a kényes egyensúlyt politikusok és biztonsági szakértők igyekeznek megteremteni világszerte. A Biblia tanítása szerint életünkre a legnagyobb veszélyt a bűn jelenti, mert elszakít Istentől. De Istennél oltalmat találunk. Ö szabadságot ad nekünk életünk döntéseiben, és biztonságot: a hitet, hogy bármi történjen is velünk, tőle sem élet, sem halál el nem szakíthat. Szerda (április 27.) Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság. Ezért féld az Istent! Préd 5,6 (Tit 3,9; Róm 15,14-21; íKor 4,1-5) Kitölthetem életemet hiábavalóságokkal, de belemar a lelkembe a felismerés: üres az életem. Álmodozhatok arról, amit soha nem kezdek el megvalósítani, fecseghetek arról, aminek soha nem járok a végére. Mintha törnék valami felé... de hiába, mert nem jutok előbbre. Ezért inkább félem az Istent, és figyelek szavára, hogy gondolataimnak, szavaimnak és tetteimnek célja legyen: az örök élet koronája. KÉTHETI ÚTRAVALÓ „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!” (Zsolt 98,1) Húsvét ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az élő, földi és mennyei éneklő gyülekezetét láttatják. Cantate! „Énekeljetek az Úrnak új éneket...!” (Zsolt 98,1a) „Jó dolog az Urat dicsérni és éneket zengeni a te nevednek, ó, felséges!” (Zsolt 92,2; LK) Ő csodálatosan cselekedett, énekeljetek! „Dicsérendő az Isten, ki minket kiragadott a sötétségnek hatalmából, és általvitt szerető Fiának országába, kiben van a mi váltságunk s bűneinknek bocsánata az ő vére által.” (GyLK 703) Jézust a halálon aratott győzelméért új énekkel dicsőítik követői, ő is hálaadásra nyitja ajkát: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura [...]. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. [...] Jöjjetek énhozzám mindnyájan [...]. Vegyétek magatokra az én igámat...” (Mt 11,25-29) Pál kér: „... legyetek háládatosak. Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol 3,15-16) Dávid értett a lantpengetéshez: „... valahányszor Istennek az a szelleme megszállta Sault, fogta Dávid a lantot, és játszott rajta valamit. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett...” (íSám 16,23) Luther így vélekedik az ének s a zene szerepéről: „Isten egyik leggyönyörűbb s legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember. A dallam megeleveníti a szöveget. S mint Saul királynál látjuk, elűzi a szomorúság lelkét!” A pogányok apostola nem akarta mások munkamezején végezni küldetését: „...úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek...” (Róm 15,20-21; lásd Ézs 52,15). Pál a nyelveken szólásról s a prófétálásról így tanít: „Imádkozom lélekkel, de [...] értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de [...] értelemmel is.”„...agyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” (íKor 14,15.19) János tanúja volt a mennyei lények új énekének Isten trónjánál. Az élőlények, a vének és a sok angyal hatalmas hangon így szóltak: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás.” Isten minden teremtménye ezt énekelte: „A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön örökké!” (Jel 5,12.13) Péter vallástétele prózában „zengett”: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,68-69) Mi már elkezdhetjük ujjongva: „Ott lesz öröm, örök élet / Hol ezernyi ezeren / Dicséretet énekelnek [...]/ A szolgáló angyalokkal...” (EÉ 512,3) „Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” (Zsolt 66,20) Húsvét ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli s ünnepi igéi az imádkozó s az Úrra néző gyülekezet tagjaihoz szólnak: Rogate!„... szüntelenül imádkozzatok...”(iThessz 5,17) „Kiáltok a magasságos Istenhez, ő mellém áll mindenkor.” (GyLK 712) Az Atya Krisztusért meghallgat: imádkozzatok! Ő ígéri nekünk: „...amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. [...] kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (Jn 16,23.24; lásd íjn 5,14) „Csak azt tudom, valahányszor igazán komolyan imádkoztam, mindig bőséges meghallgatást nyertem!” (Luther) Pál kéri: „...tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért [...]. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön...” (íTim 2,1-4) „Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás...” (Jak 1,17; LK) Imádkozz és dolgozz! Jézus példát adott: „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. [...] És elment Galilea-szerte a zsinagógáikba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.” (Mk 1,35.39) Az imádság a lélek lélegzetvétele. Jézus azért mondta övéinek a hamis bíróról szóló példázatát, „hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. [...] Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá?” (Lk 18,1.7) Jézus parancsszavával kiűzte a tisztátalan lelket, amelyet tanítványai nem tudtak kiűzni. „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. Minden lehetséges annak, aki hisz. A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,29.23-24) Jézus előre szólt kereszthalálának és mennybemenetelének következményéről: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Feltámadása után negyven nappal „.. .felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe”. (Lk 24,50.51) Jézus a Szentleiket ígérte tanítványainak utolsó szavaival, és tanúskodással bízta meg őket, majd „szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől”. (ApCsel 1,9) S két fehér ruhás férfi ezt mondta: „Galileabeli férfiak, mit néztek az ég felé? Ez Jézus, ki felvitetett tőletek a mennybe, ekképpen jő el ítéletre. .(GyLK 708) János látta a mennyei lényeket, s az örökkön örökké élő trónjánál zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő! [...] Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom...” (Jel 4,8.11) Mi is: „Jer, dicsérjük Istent...” (EÉ 40) ■ Garai András Csütörtök (április 28.) Elesett és szegény vagyok, de gondol rám az Úr! Zsolt 40,18a (Mk 6,41-42; íKor 14,6- 9.15-19; 1 Kor 4,6-13) Isten kegyelmes. Nemcsak az számít előtte, aki gazdag, akinek neve van mások előtt, akinek jól megy a sora, hanem az is, akit mások semmibe vesznek. Ha valaki arról akarna meggyőzni, hogy szegénységem, gondom, bajom annak a bizonyítéka, hogy Isten megfeledkezett rólam, nem neki fogok hinni, hanem Isten igéjének, a zsoltáros szavának, a hívő élet tapasztalatának. Péntek (április 29.) [Isten] szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet [...] Krisztus Jézusban adott nekünk. 2Tim 1,9 (Ézs 57,16; Jel 5,6-14; íKor 4,14-21) A világban ma is zajló háborúk, az öldöklés elől menekülő földönfutók képeit látva sokan teszik fel a kérdést: hogyan engedheti ezt Isten? Nem Isten akarata, hanem az ember bűnének a következménye mindez. De Isten nem hagy magára senkit a szenvedésben. Megszabadított, elhívott, örök életet adott. Nem a mi érdemünk! Isten tette értünk. Amikor kimondanánk valamire, hogy „büszkék vagyunk”, mondjuk inkább: „Hála legyen Istennek! Dicsőség Istennek!” Szombat (április 30.) Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. íjn 4,16a (5MÓZ 32,10; Jn 6,[6o-62]63-69; íKor 5,1-8) Sokféle szeretettel vagyunk képesek szeretni. Önző módon vagy a másikat magunk elé helyezve, akár tőle érzelmi függésbe kerülve. Féltékenyen vagy a másikba vetett teljes bizalommal. Az ember a szeretetével paradox módon képes üldözni is a másikat. Szülő-gyermek viszonylatban ismerjük a „majomszeretef ’ kifejezést is, amely mindent meg akar adni a másiknak, mégis többet árt, mint használ. Esendő, sokszor elégtelennek bizonyuló szeretetünk más fénybe kerül Isten irántunk való szeretete mellett. Ha felismerjük, hogy Isten Krisztusban mutatta meg az irántunk való szeretetének határtalanságát, kiteljesedhet az életünk: képesek leszünk arra, hogy szeretettel, támogatással, hűségesen álljunk párunk, gyermekünk, szüléink, barátaink, felebarátaink mellett. ■ Szűcs Eszter KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele Email: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309. í
