Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-02-28 / 8. szám
4 • Forrás 2016.február28. • KRÓNIKA Böjt 3. vasárnapja (Oculi) - Ef 5,1-9 Sötétből világosságra A VASÁRNAP IGÉJE Hányszor lapoztad fel Bibliádat segítő mondatokért pillanatnyi problémáid megoldásához? Hányszor remélted, hogy ha olvasod az Igét, akkor életed egésze fordulhat új irányba, akkor megláthatod állandó hibáidat és a helyes utat is? És a Szentírást olvasva hányszor kaptad magad azon, hogy a tekinteted csak átsiklik a sorokon, de gondolataidat már nem ragadja meg a szöveg? Az Efezusi levél jó szándékkal és nagy odaadással igyekszik a jóra vezetni olvasóit. Fontos, hogy mi is komolyan vegyük saját helyzetünket, és így reálisan mérjük magunkat az olvasottakhoz. Pál intő szavai az üres beszédről vagy a tisztátalanságról nem csupán általános érvényű etikát tanítanak nekünk, hanem személyes életünk helyzeteire rávilágító figyelmeztetéseket adnak. Gőgösekés igaztalanok lennénk, ha másokon kezdenénk számon kérni ezeket ahelyett, hogy először is magunkba tekintenénk. Önvizsgálat idején. A böjti idő sűrűjében járva - talán most először, talán már sokadjára, újra és újra - érdemes magunkat úgy megvizsgálni, hogy hétköznapjainkban mi mindent teszünk Krisztus követésében, és mit a saját akaratunknak engedelmeskedve. Pál arra a szeretetre buzdít, amely Krisztusban láthatóvá lett, aki „szeretett minket, és önmagát adta értünk”. Jézus maga is ezt tanította: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) Élete példájával meg is erősítette a benne munkálkodó szeretetről mondott szavait. Mi mennyit tudunk tenni szeretteinkért? Látható-e rajtunk, hogy Krisztushoz tartozóként abban a szeretetben élünk, amely ezt az áldozatkészséget is természetesnek veszi? Pál szavai abban is segítenek, hogy észrevegyük, gyakran üres beszéddel vezetnek meg minket. Lépten-nyomon hallhatjuk a hazug, félrevezető szóözön't, a média ereje, a reklámok sokasága mind ezen alapul. Vagy milyen sok semmitmondó fecsegést hallunk, akár a közvetlen környezetünkben is! A telefonálásra fordított idő mára a nap (és minden nap!) jelentős hányadát kiteszi, de tényleg van kapcsolatunk azokkal, akikkel beszélünk? Tudjuk-e minőségivé tenni az egymással töltött időt, vagy csak beszélünk kényszeredetten, nem egymásra figyelve? Bátorító figyelem. Ha intelmekként olvassuk az igeszakaszt, igyekezzünk a bátorításokat és a figyelmeztetéseket jól fogadni! Életünk során ugyanis sokszor kapunk másoktól úgy intelmeket, hogy önkéntelenül is elutasítást váltanak ki belőlünk. Különféleképpen szenvedjük el mások intelmeit, utasításait. Egy jó tanács előbbre visz, de sokan hasznosnak szánt tanácsaikkal éppen hogy nehéz helyzetbe hoznak minket. A minősítés, főleg a rossznak minősítés nem inspiráló, görcsössé teszi az embert, kedvetlenné és keserűvé válhat tőle. Amikor egymáshoz fordulunk jónak gondolt meglátásainkkal, erre mindig figyeljünk nagyon oda! Bölcsnek szánt igazságaink helyett sokkal többet tudunk segíteni a csendes figyelmünkkel, s ha így a másik ember helyzetét őszinte nyitottsággal át tudjuk érezni. Az ilyen figyelem az, amelyre mindenkinek szüksége van, a legkisebb gyermektől az idős emberig. Példát látunk erre az evangéliumban is, hiszen Krisztus önzetlen szeretetet ad, mindig az embert nézi, sosem a maga sikerét. Figyel arra, akivel éppen együtt van, meghallgatja, nem bántja. Nem megijeszteni akarja, hanem biztosítani Isten el nem múló szeretetéről. Mennyire fontos, hogy Pál szavai is bátorítani és ösztönözni akarnak, ígéretet hordoznak! Ne a kemény ítéletet halljuk meg szavaiban, hanem az Isten követésére hívó lelkes ösztönzést! Ránk figyelnek a szavai, és a mi aktuális élethelyzetünkben szólnak hozzánk. Tekintetünk iránya. Oculi vasárnapján még erősebb hangsúlyt kap az, hogy szemeinket merre fordítjuk, honnan várjuk a segítséget. A világosság gyermekeinek nevez minket a levél, és. ez is nagyon bátorító. A tavasz eleji hideg időben is érdemes a hegyekbe kirándulni. A kopár ágak között egy völgyben az ember sötétben van, aztán felér a hegy ormára, kijut a fényre, és egyszeriben minden átláthatóvá lesz, minden feltárul. Ilyen sokszor az ember életútja is. Sötétben jár, és nehezen tájékozódik. Vágyik arra, hogy meglássa útjának szépségét és értelmét, és talán sejti is, merre van a célját jelentő csúcs. De oda fel kell jutni, és egyedül, sok akadály közepette nehéz megtalálni a jó utat, nehéz elfáradtan új erőre kapni. Mégis fel lehet jutni a sötétből a világosba, ha a vándor felfelé tekintve onnan várja az erőt. • ■ Pelikán András KÉTH ÉTI ÚTRAVALÓ „ Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62) Böjt 3. hetében az Útmutató reggeli s heti igéiben Jézus, az Isten Báránya hív követésére, hogy eljussunk Isten országába. Ö szolgálni jött, s meghalt bűneinkért, mint „az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket”. (íPt 3,18) Valljuk is: „A mi bűneink, Uram Isten, naponként kínoznak, kísértve bennünket, de kérünk téged, Uram, szabadíts meg minket a gonosztól ma és életünknek minden idejében!” (GyLK 758) „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) Imitatio Christi: Krisztus követésének lényege: Oculi! „Szemem állandóan az Úrra néz...” (Zsolt 25,15) S mi is nézzünk fel Krisztusra! „Ha te Krisztus követője akarsz lenni, ne panaszkodj, és ne perlekedj, mikor méltatlanság esik rajtad, hanem tűrd el örömmel! Hiszen a Krisztus mindezt ártatlanul szenvedte el” - tanácsolja Luther. Tanítványainak egész életfolytatásukkal kell bizonyságot tenniük a Mesterükről szóló örömhírről. Akiket ő hív el - „Kövess engem!” -, azok számára a tanítványi alkalmassági vizsga követelményét fogalmazza meg heti igénk. Nem szabhatnak előfeltételt: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy...” (Lk 9,59.61) Isten gyermekei nem szolgálhatnak idegen isteneknek! Pál is erre hív: „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és [...] éljetek úgy, mint a világossággyermekei.” (Ef 5,1.2.8) Az ő követője nem szerethet nála jobban senkit s semmi mást, s önmagát is meg kell tagadnia! „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom." Követésének szigorúságát szemlélteti a toronyépítés és a hadba vonulás példájával is Jézus: „így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27.33; lásd 18,22) Jób a böjti „miért?” kérdéseivel Istenét ostromolja: „Miért nem veszed le rólam a szemed? Miért nem bocsátód meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet?” {Jób 7,19.21) Jézus hasonlatokban tanított az Isten országáról: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez [...], a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres [...], a tengerbe kivetett hálóhoz is.. ” (Mt 13,44- 47) A gazdag ifjút így hívta: „... menj el add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!”„Akkor kicsoda üdvözülhet?” „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,21.25.26; lásd Jn 3,16) Krisztus követésének alapkérdése: kit szeretsz legjobban? „Aki jobban szereti apját vagy anyját [.. .j.fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10,37- 38) - így oktat Urunk, s ez Pál saját kezével írt üzenete: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével...” (Gál 6,14) „...ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24) Böjt 4. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Úr Jézust mint az élet Kenyerét láttatják, ezt ő jelentette ki önmagáról (lásd Jn 6,48), s az ő életáldozata (lásd Róm 5,8) a mi örök örömünk kútforrása. Laetare: „Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek!” (Ézs 66,10; lásd 61,10.) „Arról ismerjük meg a szeretetet, hogy Jézus az ő életét adta értünk.” (íjn 3,16; LK) Minden christianus örvendezhet böjt közepén is, mert „az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényén vezet az ő nevéért”. (GyLK 683,2) Az istenfélő görögök is meg akarták ismerni Jézust, de ő a saját sorsát (is) szemléltető heti igénkkel felelt, amit így indokolt: „... aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és [...] azt megbecsüli az Atya.” (Jn 12,25- 26) Pál a minden vigasztalás Istenét dicsőíti, s hálát ad azért, „hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban”. Bizonyos abban, „hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is”. (2Kor 1,4.7) A kenyércsoda után a sokaság mennyei kenyeret kér Jézustól; ő kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzámjön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” Mindenkor az az Istennek tetsző cselekedet, „hogy higgyetek abban, akit ő küldött”. (Jn 6,35.29) Jób a szenvedései által jut el e felismerésre: Istennek mindig igaza van! „Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Mert ő nem ember, mint én [...] Nincs is köztünk döntőbíró.. ”(Jób 9,2.32.33) Jézus kéri követőit: „... maradjatok meg az én szeretetemben [...], hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” (Jn 15,9.11-12.16) Dr. Luther szerint: „Az öröm titka ez: tartsa magát az ember teljes szívvel az igéhez, vigasztalván magát Krisztus drága ígéretével, hogy ő az Atyával együtt velünk marad, s megoltalmaz, hogy semmi baj ne ártson, ördög s világ semmi hatalma el ne tiporjon, se tőle el ne szakítson.” Pált a hite kényszeríti az evangélium hirdetésére: „Hittem, azért szóltam! Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.” (2Kor 4,13.15) Az Úr Jézus a búcsúbeszédében közeli visszatérését ígéri tanítványainak: „Bizony, bizony, mondom nektek [...], szomorúságotok örömre fordul. Ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek...” (Jn 16,20.22) Urunk az igazság Lelkét ígéri az őt szeretőknek: a benne hívők vele élnek. „Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem [...], én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” (Jn 14,21) Jelentsd ki ezt te is: „Szívből szeretlek, Jézusom. // S téged dicsérlek szüntelen!” (EÉ 362) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (február 28.) Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal szóltak felőle Jézusnak. Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz. Mk 1,30-31 (Ézs 41,13; Lk 9,57-62; Ef 5,1—8a; Zsolt 141) Amikor betegek vagyunk, kinek szólunk, kihez megyünk elsőként? A szomszédunkhoz vagy az orvosunkhoz? Hezitálunk, vagy azonnal intézkedünk? Vagy hittel, imában kérjük a mi áldott Orvosunkat? Testvérem, nagyon meggondolatlan dolog végigsétálni az életen a hit pajzsa nélkül, mert reményeinket olyan gyakran gúnyolja ki a kudarc, és borulnak fel terveink. De ahogyan Spurgeon is írja: „Az öröm sötétben is énekel, mint a pacsirta, dicséri Istent a zivatar közepette, és magasztalja szent nevét az orkán zúgása között is.” Örömmel a szívünkben tudunk mi is vigasztalni: egy kis kedvesség egy nap boldogságot jelenthet annak, aki nagy fájdalmától szenved. Hétfő (február 29.) Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességesgyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Zsid 12,11 (Jer 10,24; Lk 14, [25-26] 27-33 [34-35]; Mk 14,1-11) Versenysportoltam éveken keresztül. Rengeteg edzésen kellett részt vennem, hidegben, melegben, iskolai időben, nyári szünetben, hétköznap és hétvégén. Sok kemény erősítés, könnyes, verítékes küzdés, melyre sokszor úgy gondoltam, hogy fölösleges volt. És amikor odaállhattam a dobogó legfelső fokára, minden nehéz pillanat hatalmas örömmé, békességgé változott bennem. Megedződött minden bennem a győzelem napjára. Sok nehéz, küzdelmes, szíveket szaggató napunk, évünk után ott lesz Valaki utunk végén, kinek áldó keze ölelésében békességre, örömre talál szívünk. Kedd (március 1.) Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek! Zsolt 31,25 (Mk 13,13b; Jób 17,11-17; Mk 14,12-16) Az ember igyekszik úgy nevelni a gyermekét, hogy érezze, az otthona tökéletes biztonságot nyújt számára. Ezután arra tanítja meg, hogy ebben a nagyon bonyolult világban is megtalálja a biztonságát. De nem úgy, hogy mindentől óvja, és megtiltja neki, hogy kilépjen a világba. Hanem úgy, hogy hagyja, hadd menjen bátran, tanuljon megállni a saját lábán, abban a tudatban, hogy ott van mögötte az otthon biztonsága, ahová mindig visszavonulhat, ha úgy adódik. Mi is így lehetünk erősek és bátrak, hogy tudjuk, ott van mögöttünk mennyei Atyánk védelmet, biztonságot nyújtó keze. Szerda (március 2.) Álljatok meg tehát [...], sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. Ef 6,14-15 (Ézs 52,7; Mt 13,44-47; Mk 14,17-25) A hét közepén, a nagy rohanás közben álljunk meg egy kicsit. Meg tudunk-e, meg akarunk-e állni? Bár meg tudnánk tanulni a hétköznapokat ünnepelni, ahogy feltűnés nélkül kezdődnek, és sorjáznak egymás után! Mint a tegnapi nap meg az előtte lévő, a kis, múlandó bosszúságokkal: egy kora reggeli, múló fejfájás, a kiömlött kávé, a sütőben felejtett pirítás. .. Ezeket a napokat kellene megbecsülni. Az ilyen napokon kellene megállni és hálát adni. Csütörtök (március 3.) Én [...] igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz! Ézs 63,1b (Róm 5,18; Mt 19,16- 26; Jni4,i-i4) Én - és a pontozott részbe gondoljuk oda a saját nevünket - igazat beszélek. Igaz-e ez az állítás? Böjt harmadik hetében a megállás napja után tegyük kezünket a szívünkre: igazat beszélek-e mindenkor? „A legnehezebb az életben: élni és nem hazudni” - írja Dosztojevszkij. Minden pillanatban döntenünk kell: építjük vagy romboljuk az életünket, hogyan beszélünk és gondolkodunk másokról? Te hogy döntesz ma, Testvérem? Egészen addig, amíg akár egyvalaki is van, aki hisz a jóban, és meg is küzd érte, nem arat diadalt a sötétség. De próbálkozni fog, ezért nekünk mindennap éberen kell őrködnünk. Péntek (március 4.) Egyedül te ismered minden embernek a szívét. íKir 8,39 föThessz 2,16-17; Mt 10,34- 39; Jn 14,15-26) „Műszerek rajzolnak izgatott görbét, / De egyik sem mutatja meg, / Hogy mi lakik mélyen a szívemben” - énekli Zorán a Valahol mélyen a szívemben című dalában. Mehetünk mindenféle szívvizsgálatra, EKG-ra, szívultrahangra, egyik sem fogja megmutatni, megláttatni, mi lakik mélyen a szívünkben. De Istenünk ismeri mindannyiunk szívverését. Hála és dicsőség érte! Szombat (rtiárcius 5.) Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. Ézs 49,4 (Mk 4,26-28; Gál 6,[n—I3]i4—18; Jn 14,27-31) Mennyi mindenről lemondtunk már. Mennyi lehetőséget hagytunk elmenni magunk mellett, mert azt gondoltuk: nekem ez úgyse menne. Ha már mindenről és mindenkiről lemondták ne feledd, hogy köztük vagy magad is. Vörösmarty ezt írja: „És mégis - mégis fáradozni kell.” Nekünk is fáradoznunk kell. De nem hiába! Böjt harmadik hetének igéje így szól hozzánk: „Szemem állandóan az Úrra néz!” (Zsolt 25,15) Bármilyen nehéz is, bármilyen fárasztó is, ne lefelé, a semmibe, hanem felfelé tekintsünk, mert onnan jön a mi segítségünk! ■ Ponicsán Erzsébet KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-maii: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Maria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó David Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest,Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 0133-1302. « 1
