Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-02-28 / 8. szám

4 • Forrás 2016.február28. • KRÓNIKA Böjt 3. vasárnapja (Oculi) - Ef 5,1-9 Sötétből világosságra A VASÁRNAP IGÉJE Hányszor lapoztad fel Bibliádat segítő mondatokért pillanatnyi problémáid megoldásához? Hányszor remélted, hogy ha olvasod az Igét, akkor életed egésze fordulhat új irányba, akkor meg­láthatod állandó hibáidat és a helyes utat is? És a Szentírást olvasva hányszor kaptad magad azon, hogy a tekinteted csak átsiklik a sorokon, de gondolatai­dat már nem ragadja meg a szöveg? Az Efezusi levél jó szándékkal és nagy odaadással igyekszik a jóra vezet­ni olvasóit. Fontos, hogy mi is komolyan vegyük saját helyzetünket, és így reáli­san mérjük magunkat az olvasottakhoz. Pál intő szavai az üres beszédről vagy a tisztátalanságról nem csupán általános érvényű etikát tanítanak nekünk, hanem személyes életünk helyzeteire rávilágí­tó figyelmeztetéseket adnak. Gőgösekés igaztalanok lennénk, ha másokon kez­denénk számon kérni ezeket ahelyett, hogy először is magunkba tekintenénk. Önvizsgálat idején. A böjti idő sűrű­jében járva - talán most először, talán már sokadjára, újra és újra - érdemes magunkat úgy megvizsgálni, hogy hétköznapjainkban mi mindent te­szünk Krisztus követésében, és mit a sa­ját akaratunknak engedelmeskedve. Pál arra a szeretetre buzdít, amely Krisztusban láthatóvá lett, aki „szere­tett minket, és önmagát adta értünk”. Jé­zus maga is ezt tanította: „Nincs senki­ben nagyobb szeretet annál, mint ha va­laki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) Éle­te példájával meg is erősítette a benne munkálkodó szeretetről mondott sza­vait. Mi mennyit tudunk tenni szeret­teinkért? Látható-e rajtunk, hogy Krisz­tushoz tartozóként abban a szeretetben élünk, amely ezt az áldozatkészséget is természetesnek veszi? Pál szavai abban is segítenek, hogy észrevegyük, gyakran üres beszéddel ve­zetnek meg minket. Lépten-nyomon hallhatjuk a hazug, félrevezető szó­­özön't, a média ereje, a reklámok soka­sága mind ezen alapul. Vagy milyen sok semmitmondó fecsegést hallunk, akár a közvetlen környezetünkben is! A te­lefonálásra fordított idő mára a nap (és minden nap!) jelentős hányadát kiteszi, de tényleg van kapcsolatunk azokkal, akikkel beszélünk? Tudjuk-e minőségi­vé tenni az egymással töltött időt, vagy csak beszélünk kényszeredetten, nem egymásra figyelve? Bátorító figyelem. Ha intelmekként ol­vassuk az igeszakaszt, igyekezzünk a bá­torításokat és a figyelmeztetéseket jól fo­gadni! Életünk során ugyanis sokszor kapunk másoktól úgy intelmeket, hogy önkéntelenül is elutasítást váltanak ki be­lőlünk. Különféleképpen szenvedjük el mások intelmeit, utasításait. Egy jó ta­nács előbbre visz, de sokan hasznosnak szánt tanácsaikkal éppen hogy nehéz helyzetbe hoznak minket. A minősítés, főleg a rossznak minősítés nem inspi­ráló, görcsössé teszi az embert, kedvet­lenné és keserűvé válhat tőle. Amikor egymáshoz fordulunk jónak gondolt meglátásainkkal, erre mindig figyel­jünk nagyon oda! Bölcsnek szánt igaz­ságaink helyett sokkal többet tudunk se­gíteni a csendes figyelmünkkel, s ha így a másik ember helyzetét őszinte nyitott­sággal át tudjuk érezni. Az ilyen figyelem az, amelyre min­denkinek szüksége van, a legkisebb gyermektől az idős emberig. Példát lá­tunk erre az evangéliumban is, hiszen Krisztus önzetlen szeretetet ad, mindig az embert nézi, sosem a maga sikerét. Figyel arra, akivel éppen együtt van, meghallgatja, nem bántja. Nem meg­ijeszteni akarja, hanem biztosítani Isten el nem múló szeretetéről. Mennyire fontos, hogy Pál szavai is bátorítani és ösztönözni akarnak, ígé­retet hordoznak! Ne a kemény ítéletet halljuk meg szavaiban, hanem az Isten követésére hívó lelkes ösztönzést! Ránk figyelnek a szavai, és a mi aktuális élet­helyzetünkben szólnak hozzánk. Tekintetünk iránya. Oculi vasárnap­ján még erősebb hangsúlyt kap az, hogy szemeinket merre fordítjuk, hon­nan várjuk a segítséget. A világosság gyermekeinek nevez minket a levél, és. ez is nagyon bátorító. A tavasz eleji hi­deg időben is érdemes a hegyekbe ki­rándulni. A kopár ágak között egy völgyben az ember sötétben van, aztán felér a hegy ormára, kijut a fényre, és egyszeriben minden átláthatóvá lesz, minden feltárul. Ilyen sokszor az em­ber életútja is. Sötétben jár, és nehezen tájékozódik. Vágyik arra, hogy meglás­sa útjának szépségét és értelmét, és ta­lán sejti is, merre van a célját jelentő csúcs. De oda fel kell jutni, és egyedül, sok akadály közepette nehéz megtalál­ni a jó utat, nehéz elfáradtan új erőre kapni. Mégis fel lehet jutni a sötétből a világosba, ha a vándor felfelé tekint­ve onnan várja az erőt. • ■ Pelikán András KÉTH ÉTI ÚTRAVALÓ „ Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkal­mas az Isten országára.” (Lk 9,62) Böjt 3. hetében az Útmutató reggeli s heti igéiben Jézus, az Is­ten Báránya hív követésére, hogy eljussunk Isten országába. Ö szolgálni jött, s meghalt bűneinkért, mint „az Igaz a nem iga­zakért, hogy Istenhez vezessen minket”. (íPt 3,18) Valljuk is: „A mi bűneink, Uram Isten, naponként kínoznak, kísértve ben­nünket, de kérünk téged, Uram, szabadíts meg minket a go­nosztól ma és életünknek minden idejében!” (GyLK 758) „Jé­zus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) Imitatio Christi: Krisztus követésének lényege: Oculi! „Szemem állandóan az Úrra néz...” (Zsolt 25,15) S mi is nézzünk fel Krisz­tusra! „Ha te Krisztus követője akarsz lenni, ne panaszkodj, és ne perlekedj, mikor méltatlanság esik rajtad, hanem tűrd el örömmel! Hiszen a Krisztus mindezt ártatlanul szenvedte el” - tanácsolja Luther. Tanítványainak egész életfolytatásuk­kal kell bizonyságot tenniük a Mesterükről szóló örömhírről. Akiket ő hív el - „Kövess engem!” -, azok számára a tanítvá­­nyi alkalmassági vizsga követelményét fogalmazza meg heti igénk. Nem szabhatnak előfeltételt: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy...” (Lk 9,59.61) Isten gyermekei nem szol­gálhatnak idegen isteneknek! Pál is erre hív: „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, aho­gyan Krisztus is szeretett minket, és [...] éljetek úgy, mint a vi­lágossággyermekei.” (Ef 5,1.2.8) Az ő követője nem szerethet nála jobban senkit s semmi mást, s önmagát is meg kell tagad­nia! „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utá­nam, az nem lehet az én tanítványom." Követésének szigorú­ságát szemlélteti a toronyépítés és a hadba vonulás példájával is Jézus: „így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyo­náról, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27.33; lásd 18,22) Jób a böjti „miért?” kérdéseivel Istenét ostromolja: „Miért nem veszed le rólam a szemed? Miért nem bocsátód meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet?” {Jób 7,19.21) Jézus hasonlatok­ban tanított az Isten országáról: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez [...], a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres [...], a tengerbe kivetett hálóhoz is.. ” (Mt 13,44- 47) A gazdag ifjút így hívta: „... menj el add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!”„Akkor kicsoda üdvözülhet?” „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,21.25.26; lásd Jn 3,16) Krisztus követésének alapkérdése: kit szeretsz legjob­ban? „Aki jobban szereti apját vagy anyját [.. .j.fiát vagy leá­nyát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10,37- 38) - így oktat Urunk, s ez Pál saját kezével írt üzenete: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jé­zus Krisztus keresztjével...” (Gál 6,14) „...ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24) Böjt 4. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Úr Jézust mint az élet Kenyerét láttatják, ezt ő jelentette ki önmagá­ról (lásd Jn 6,48), s az ő életáldozata (lásd Róm 5,8) a mi örök örömünk kútforrása. Laetare: „Örüljetek Jeruzsálemmel! Vi­gadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek!” (Ézs 66,10; lásd 61,10.) „Arról ismerjük meg a szeretetet, hogy Jézus az ő éle­tét adta értünk.” (íjn 3,16; LK) Minden christianus örven­dezhet böjt közepén is, mert „az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényén vezet az ő nevéért”. (GyLK 683,2) Az istenfélő görögök is meg akarták ismerni Jézust, de ő a saját sorsát (is) szemléltető heti igénkkel felelt, amit így indokolt: „... aki pedig gyűlöli az éle­tét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szol­gál, engem kövessen; és [...] azt megbecsüli az Atya.” (Jn 12,25- 26) Pál a minden vigasztalás Istenét dicsőíti, s hálát ad azért, „hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomo­rúságban”. Bizonyos abban, „hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is”. (2Kor 1,4.7) A kenyércsoda után a sokaság mennyei kenye­ret kér Jézustól; ő kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzámjön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” Mindenkor az az Istennek tetsző cse­lekedet, „hogy higgyetek abban, akit ő küldött”. (Jn 6,35.29) Jób a szenvedései által jut el e felismerésre: Istennek min­dig igaza van! „Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne iga­za az embernek Istennel szemben? Mert ő nem ember, mint én [...] Nincs is köztünk döntőbíró.. ”(Jób 9,2.32.33) Jézus ké­ri követőit: „... maradjatok meg az én szeretetemben [...], hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” (Jn 15,9.11-12.16) Dr. Luther szerint: „Az öröm titka ez: tartsa ma­gát az ember teljes szívvel az igéhez, vigasztalván magát Krisz­tus drága ígéretével, hogy ő az Atyával együtt velünk ma­rad, s megoltalmaz, hogy semmi baj ne ártson, ördög s vi­lág semmi hatalma el ne tiporjon, se tőle el ne szakítson.” Pált a hite kényszeríti az evangélium hirdetésére: „Hittem, azért szóltam! Mert minden értetek van, hogy a kegyelem so­kasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.” (2Kor 4,13.15) Az Úr Jézus a búcsúbeszédében közeli vissza­térését ígéri tanítványainak: „Bizony, bizony, mondom nek­tek [...], szomorúságotok örömre fordul. Ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem ve­heti el tőletek...” (Jn 16,20.22) Urunk az igazság Lelkét ígé­ri az őt szeretőknek: a benne hívők vele élnek. „Aki elfogad­ja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem [...], én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” (Jn 14,21) Jelentsd ki ezt te is: „Szívből szeretlek, Jézusom. // S téged dicsérlek szüntelen!” (EÉ 362) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (február 28.) Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal szóltak felőle Jézusnak. Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz. Mk 1,30-31 (Ézs 41,13; Lk 9,57-62; Ef 5,1—8a; Zsolt 141) Amikor betegek vagyunk, kinek szólunk, kihez megyünk elsőként? A szomszédunkhoz vagy az orvosunkhoz? Hezitálunk, vagy azonnal intézkedünk? Vagy hittel, imában kérjük a mi áldott Orvosunkat? Test­vérem, nagyon meggondolatlan dolog végigsétálni az életen a hit pajzsa nélkül, mert reményeinket olyan gyakran gúnyolja ki a kudarc, és borulnak fel terveink. De aho­gyan Spurgeon is írja: „Az öröm sötétben is énekel, mint a pacsirta, dicséri Istent a zivatar közepette, és magasztalja szent nevét az orkán zúgása között is.” Öröm­mel a szívünkben tudunk mi is vigasztalni: egy kis kedvesség egy nap boldogsá­got jelenthet annak, aki nagy fájdalmától szenved. Hétfő (február 29.) Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem ke­servesnek, később azonban az igazság békességesgyümölcsét hozza azoknak, akik meg­edződtek általa. Zsid 12,11 (Jer 10,24; Lk 14, [25-26] 27-33 [34-35]; Mk 14,1-11) Ver­senysportoltam éveken keresztül. Rengeteg edzésen kellett részt vennem, hidegben, melegben, iskolai időben, nyári szünetben, hétköznap és hétvégén. Sok kemény erő­sítés, könnyes, verítékes küzdés, melyre sokszor úgy gondoltam, hogy fölösleges volt. És amikor odaállhattam a dobogó legfelső fokára, minden nehéz pillanat hatalmas örömmé, békességgé változott bennem. Megedződött minden bennem a győzelem napjára. Sok nehéz, küzdelmes, szíveket szaggató napunk, évünk után ott lesz Va­laki utunk végén, kinek áldó keze ölelésében békességre, örömre talál szívünk. Kedd (március 1.) Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek! Zsolt 31,25 (Mk 13,13b; Jób 17,11-17; Mk 14,12-16) Az ember igyekszik úgy nevelni a gyermekét, hogy érezze, az otthona tökéletes biztonságot nyújt számára. Ezután arra tanítja meg, hogy ebben a nagyon bonyolult világban is megtalálja a biztonságát. De nem úgy, hogy mindentől óvja, és megtiltja neki, hogy kilépjen a világba. Hanem úgy, hogy hagy­ja, hadd menjen bátran, tanuljon megállni a saját lábán, abban a tudatban, hogy ott van mögötte az otthon biztonsága, ahová mindig visszavonulhat, ha úgy adó­dik. Mi is így lehetünk erősek és bátrak, hogy tudjuk, ott van mögöttünk mennyei Atyánk védelmet, biztonságot nyújtó keze. Szerda (március 2.) Álljatok meg tehát [...], sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hir­detésére. Ef 6,14-15 (Ézs 52,7; Mt 13,44-47; Mk 14,17-25) A hét közepén, a nagy ro­hanás közben álljunk meg egy kicsit. Meg tudunk-e, meg akarunk-e állni? Bár meg tudnánk tanulni a hétköznapokat ünnepelni, ahogy feltűnés nélkül kezdődnek, és sorjáznak egymás után! Mint a tegnapi nap meg az előtte lévő, a kis, múlandó bosszú­ságokkal: egy kora reggeli, múló fejfájás, a kiömlött kávé, a sütőben felejtett pirí­tás. .. Ezeket a napokat kellene megbecsülni. Az ilyen napokon kellene megállni és hálát adni. Csütörtök (március 3.) Én [...] igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz! Ézs 63,1b (Róm 5,18; Mt 19,16- 26; Jni4,i-i4) Én - és a pontozott részbe gondoljuk oda a saját nevünket - igazat beszélek. Igaz-e ez az állítás? Böjt harmadik hetében a megállás napja után tegyük kezünket a szívünkre: igazat beszélek-e mindenkor? „A legnehezebb az életben: él­ni és nem hazudni” - írja Dosztojevszkij. Minden pillanatban döntenünk kell: épít­jük vagy romboljuk az életünket, hogyan beszélünk és gondolkodunk másokról? Te hogy döntesz ma, Testvérem? Egészen addig, amíg akár egyvalaki is van, aki hisz a jóban, és meg is küzd érte, nem arat diadalt a sötétség. De próbálkozni fog, ezért nekünk mindennap éberen kell őrködnünk. Péntek (március 4.) Egyedül te ismered minden embernek a szívét. íKir 8,39 föThessz 2,16-17; Mt 10,34- 39; Jn 14,15-26) „Műszerek rajzolnak izgatott görbét, / De egyik sem mutatja meg, / Hogy mi lakik mélyen a szívemben” - énekli Zorán a Valahol mélyen a szívem­ben című dalában. Mehetünk mindenféle szívvizsgálatra, EKG-ra, szívultrahang­ra, egyik sem fogja megmutatni, megláttatni, mi lakik mélyen a szívünkben. De Is­tenünk ismeri mindannyiunk szívverését. Hála és dicsőség érte! Szombat (rtiárcius 5.) Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. Ézs 49,4 (Mk 4,26-28; Gál 6,[n—I3]i4—18; Jn 14,27-31) Mennyi mindenről lemondtunk már. Mennyi lehetőséget hagytunk elmenni magunk mellett, mert azt gondol­tuk: nekem ez úgyse menne. Ha már mindenről és mindenkiről lemondták ne feledd, hogy köztük vagy magad is. Vörösmarty ezt írja: „És mégis - mégis fá­radozni kell.” Nekünk is fáradoznunk kell. De nem hiába! Böjt harmadik heté­nek igéje így szól hozzánk: „Szemem állandóan az Úrra néz!” (Zsolt 25,15) Bár­milyen nehéz is, bármilyen fárasztó is, ne lefelé, a semmibe, hanem felfelé tekint­sünk, mert onnan jön a mi segítségünk! ■ Ponicsán Erzsébet KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-maii: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Maria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó David Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest,Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 0133-1302. « 1

Next

/
Thumbnails
Contents