Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-02-28 / 8. szám
2 • Evangélikus Élet 2016. február 28. • KRÓNIKA Szélesre nyílt látókörrel Esperesiktatás a Soproni Egyházmegyében A Soproni Egyházmegye új esperesének ünnepélyes beiktatására február 13- án, szombaton délután került sor a harkai evangélikus templomban. Gabnai Sándor utóda a tisztségben Mesterházy Balázs lelkész lett. Az alkalmon Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Tubán József csornai és Hanvay Enikő farádi lelkész működött közre. A meghívón szereplő ige, Mt 5,6 alapján a püspök arról beszélt, hogy a hiányérzet Isten kezében fontos eszköz lehet. „Isten arra hív, hogy tágabb összefüggésekben figyeljük a dolgokat, nyissuk szélesebbre a látómezőt. Figyeljünk arra, hogy Isten felhasználja a hiányt, hogy megáldjon” - fogalmazott Szemerei János, hozzátéve: a szélesebb látásra az esperesi szolgálatban is nagy szüksége lesz a most beiktatott szolgatársnak. Az eskütétel és a hivatalba állítás perceit követően az egyházmegye lelkészei, Németh Zoltán, az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának vezetője, illetve a jelen lévő esperes kollégák mondtak Mesterházy Balázsnak személyes áldást, majd elhangzott a megerősítő Confirma is. Az istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen, melyet Gosztola Szabolcs egyházmegyei felügyelő vezetett, elsőként az esperesi székfoglaló hangzott el. Mesterházy Balázs a bibliai Józseftörténet egy mondata alapján foglalta össze mindazt, amit szolgálata során meg szeretne valósítani: „Menj, és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj!” (íMóz 37,14) Köszöntötte az egyházmegye új lelkészi vezetőjét, és áldást kívánt munkájára Mészáros Tamás nyugati egyházkerületi felügyelő, Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelője, valamint Gabnai Sándor korábbi esperes. Németh Zoltán és a gyülekezeti és missziói osztály munkatársai mint korábbi kollégájuktól búcsúztak Mesterházy Balázstól. Az ünnepség a helyi gyülekezeti házban tartott szeretetvendégséggel zárult. ■ Adámi Mária Ne félj ii Éves közgyűlését tartotta az EKME Megszokott, évenkénti közgyűlésükre ültek össze az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) tagjai február 20-án Budapesten, a Deák téri gyülekezet nagytermében. Az alkalom menetében még az sem igazán hozott sok újat, hogy idén vezetőségválasztásra is sor került. Az egyesület társelnöki posztján ugyanis ismét Zalán Péter mérnöknek és B. Pintér Márta lelkipásztornak szavaztak bizalmat a közgyűlés tagjai, s ugyancsak megerősítették szolgálatukban Zalán Péterné jegyzőt, Varga Katalin pénztárost és Bálintné Kis Beáta Afrika-referenst. Az ifjúságot képviselve Brebovszky Klára került a vezetőségbe. A közgyűlés feladata volt az is, hogy Bence Judit személyében megválassza az egyesület pénzügyi számvizsgálóját. A három évre megválasztott tisztségviselőkre Keveházi László nyugalmazott esperes, az egyesület egykori elnöke kért áldást imádságban. Az EKME szervezőtitkári feladatait hat év után átadó Szirmai Zoltánnénak pedig e szavakkal mondott köszönetét az elnökség: „Az elmúlt esztendőkben - kapcsolati tőkéit jól kamatoztatva - új előadókkal ismertetett meg bennünket, akik évközi alkalmaink, nyári konferenciáink színvonalát emelték, gazdag tartalommal töltötték meg.” A megszokott módon tartott EKME-közgyűlést korántsem szokványos tematikus nap foglalta keretbe. Napjaink tapasztalata ihlette Jóné Jutási Angelikának, a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatala munkatársának előadását. Az Európát elárasztó menekülthullám felveti a kérdést: kell-e félnünk? Bölcsen elkerülve az aktuálpolitikai vonatkozásokat, az előadó rámutatott arra, hogy a félelem gyakran torzítja a látásunkat. A számunkra idegenben többnyire csupán ellenséget látunk. Pedig mára nyilvánvalóvá vált, hogy az Európába menekültek jelentős százaléka éppen a hite miatt üldözött keresztény testvérünk. Angelika, aki három éven át Indiában, a Kodaikanal Nemzetközi Iskola multikulturális közegében szolgált, a más vallások iránti missziói felelősségre is felhívta a figyelmet, és a hallgatóságot így bátorította: „Merjünk kilépni a »biztonsági zónánkból«, ismerjük meg a másféle gondolkodású embert, hogy aztán az ő nyelvén tehessünk bizonyságot Krisztusról.” Félelmeink leküzdésére sarkallt a bibliaolvasó Útmutató szombatra választott igéje is. A Józsuának adott bátorítást Balicza Iván nyugalmazott budavári lelkész aktualizálta már a napot kezdő áhítatában: „Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsi,9b) Merünk-e Isten ígéreteire hagyatkozni? - tette fel a kérdést. Szinte erre válaszul hangzott el Bálintné Kis Beáta bizonyságtétele arról, hogy minden bátortalanító körülmény ellenére hogyan indult el decemberben Kenya fővárosába, Nairobiba, az EKME által támogatott árvákhoz. Utazásáról most bővebben beszámolhatott a közgyűlés résztvevőinek, akik az egyik pártfogolttal való beszélgetését már olvashatták az Evangélikus Élet magazin első, január 10-i számában. E vízkereszti lapszámban helyezte az EKME a gyülekezeti tagok szívére a külmisszió ügyét, kérve a kenyai árvák, özvegyek és a Kongóban élő evangélikus kisdiákok között végzett szolgálat támogatását. ■ B. Pintér Márta, az EKME lelkészi elnöke Bajor-magyar partnerkapcsolati nap A bajor evangélikusokkal immáron több mint huszonöt éve fennálló partnerkapcsolati viszonyunk megóv bennünket a szűklátókörűségtől, és a kölcsönös segítés által folyamatosan tanulhatunk egymástól - hangsúlyozta Fabiny Tamás külkapcsolatokért felelős evangélikus püspök azon a programon, amelynek középpontjában a Bajorországi Evangélikus Egyházzal kialakított testvérkapcsolat állt. Az alkalmat február 18-án tartották az Északi Evangélikus Egyházkerület székházában. Bevezető áhítatában Fabiny Tamás püspök a 96. zsoltár 3. verse alapján elmondta, hogy az idei tematikus év a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára való felkészülés jegyében a Reformáció és nemzet címet viseli. Figyelmeztetett ezzel összefüggésben arra, hogy a vallás és az etnikum összekapcsolása sokszor hamis következtetésekre vezethet, hiszen teológiailag hibás az a nézet, amely szerint - Petőfi Sándort is idézve - a magyaroknak külön istene lenne, vagy - ad absurdum, egyes szélsőségek szerint - egyenesen a magyar lenne a kiválasztott nép. A Bibliában egyértelmű az is, hogy a zsidóságon túl Isten választott népe a Krisztusban hívők közössége lett, amelynek a nemzetek számára kell bemutatnia Isten nagy csodáit. Ezután a püspök kitért arra, hogy a bajorokkal már Szent István és Gizella házasságával elindult a kapcsolat, amely később sem szakadt meg a két nemzet között. A német, szlovák és magyar gyökerű Magyarországi Evangélikus Egyház azonban a rendszerváltás után írta alá a Bajorországi Evangélikus Egyházzal azt a szerződést, amelynek alapján sokáig a bajorok támogatták a rendszerváltás után fellélegző magyarországiakat. Fontos azonban ebben a kapcsolatban az, hogy most már úgy érezzük, azonos szemmagasságba kerültünk, és nemcsak a bajorok segítenek bennünket, hanem mi is tudunk nekik bizonyos helyzetekben segíteni. Cselovszkyné dr. Tarr Klára, egyházunk országos irodája ökumenikus és külügyi osztályának vezetője köszöntésében elmondta, hogy a legutóbbi bajor-magyar találkozóra 2012-ben Nürnbergben került sor, ahová mintegy nyolcszáz magyar résztvevő utazott ki. A következő összejövetelt jövőre Bonyhád rendezi, ahová kétszáz bajor és kétszáz magyar vendéget várnak majd 2017. július 6-9. között. Kiszelly Zoltán tartott ezután előadást a német-magyar politikai kapcsolatok helyzetéről, hátterükről. A politikatudományi és biztonságpolitikai szakértő Goethe Wilkommen und Abschied (Üdvözlet és búcsú) című verséből való idézettel kezdte előadását, kitérve a tavaly nyári menekült-migráns ügy fő okaira. Kiszelly elmondta, hogy Németországban szövetségi alkalmazottak döntenek a migránsok státuszáról, és a tartományok között bizonyos rendszer alapján osztják el az embereket. Viszonylag kevés embert toloncolnak ki, akik aztán szállást, ételt és 143 eurónyi zsebpénzt kapnak (egy koszovói rendőr havi fizetését). Az előadó ismertette azt is, melyek voltak a legfőbb magyar érvek a kerítés felépítése mellett: nem akarunk párhuzamos társadalmat kialakítani a beilleszkedni nem tudó, saját vallási rendjükben (saria) gondolkodó muszlimokkal; nem akarunk olyan zónákat, szociális gettókat, ahol a magyarok nemkívánatos személyekké válhatnak. Bár a hasznos és integrálható menekültek befogadása jót tenne a magyar társadalomnak, de a magyaroknak rossz tapasztalataik vannak a bevándorlással - tette hozzá. Domokos Ildikó külügyi referens képes beszámolót tartott a 2016. és a 2017. év külügyi munkájának hangsúlyairól. A Bonyhádon megrendezendő bajor-magyar találkozó mottója az almafa lesz (Zsolt 1), amelynek gyökere az identitásra, ágái a diakóniai, iskolai és gyülekezeti munkára utalnak, termései pedig a lehetőségek piacának sokszínűségében fognak kiteljesedni. Kitért az idén Budapesten tartandó „A föld sója” találkozóra is, amelyre szeretettel várnak minden magyar gyülekezetét, de bajorokat is. Az ezt követő pódiumbeszélgetés résztvevői Buda Annamária, az országos iroda diakóniai osztályának vezetője, Hallgatóm Hajnal Judit igazgató (Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda, Győr), Lázárné Skorka Katalin mezőberényi, illetve Aradi András bonyhádi lelkész voltak. A Cselovszkyné Tarr Klára moderálta fórumon a diakónia, az oktatás és a gyülekezeti testvérkapcsolatok területének kihívásait, örömeit és feladatait vitatták meg. A beszélgetés á résztvevők kérdéseivel és hozzászólásaival ért véget. Ezután a német nagykövetségen Rolf Martin Moormann politikai referens várta a csoport tagjait. Fabiny Tamás püspök és Cselovszkyné Tarr Klára röviden ismertették a bajor-magyar partnerkapcsolat kialakulását. A politikai referens elmondta, hogy a német-magyar kapcsolatokat jelenleg sajnos beárnyékolják az európai menekültügyi kérdések. De hangsúlyozta azt is, hogy a határnyitás miatt minden német hálás országunknak, hiszen ez vezetett ahhoz, hogy a második világháború utáni kettéosztottság megszűnhetett, és ma Németország újra egységes ország lehet. A két ország közötti kapcsolatok azonban már évszázadokkal korábban is megvoltak, és történelmileg, kulturálisan és egyházilag is mélyen gyökereznek. A menekültkérdéssel kapcsolatban a politikai referens hangsúlyozta, hogy Németországnak nem alapvetően gazdasági érdekei fűződnek a menekültek befogadásához, hanem azért döntöttek így a vezetők, mert látták, hogy a schengeni határok védelme különösen Görögország, Olaszország és Magyarország GzánT&ra ncKés feladat vblt, nem beszélve a Törökországot sújtó válsághelyzetről. Véleménye szerint az unió országainak mindenképpen közös megoldást kell találniuk a válságra. A csoport tagjai ezután kérdéseket tettek fel az előadónak, ezzel zárult az egész napos program. at Horváth-Bolla Zsuzsanna Rész és egész Gyülekezeti elnökségek találkoztak Révfülöpön A kisközösségek gyülekezetépítésben játszott szerepével foglalkoztak a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület február 19-20-án rendezett gyülekezeti elnökségi találkozójának résztvevői. A két nap alatt összesen mintegy száz lelkész, felügyelő és más tisztségviselő fordult meg a konferencián a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. A program a közös vacsorát, majd a bemutatkozó kört követően Korányi András előadásával vette kezdetét. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora az egyháztörténetből idézett példákon keresztül mutatta be, milyen szempontokat hangsúlyoztak a közösségek életében a különböző korszakok meghatározó alakjai, mint például Ignatiosz, Nursiai Benedek, Luther Márton vagy Philipp Jakob Spener. Mindezek alapján az előadó ma is aktuális kérdéseket vetett fel: Hogyan lehet lelkesíteni a gyülekezeti tagokat arra, hogy szeressék az istentiszteletet, és örömük legyen benne? Hogyan lehet a gyülekezet különböző életkorú tagjai között egyensúlyt teremteni? Korányi András végül hangsúlyozta: Ma általában azzal foglalkozunk, mit tehet a keresztyénség, és a tanításából mi lehet hasznos a társadalom számára. A döntő kérdés azonban valójában az, hogy a szívben ott van-e a hit. A péntek este áhítattal zárult, melyet Mesterházy Balázs, a Soproni Egyházmegye esperese tartott. A Róm 12,3-8 alapján arról beszélt, hogy életünkben és közösségeinkben akkor kerül minden a helyére, ha Krisztus van a középpontban. Szombaton Verasztó János kerületi missziói lelkész áhítatával indult a nap. Az igehirdető a szőlőmunkások példázata (Mt 20,1-16) alapján kifejtette, hogy az evangélium mindenkinek szól: azoknak is, akik a sikertelenség és az önsajnálat zsákutcájában vergődnek, és azoknak is, akik a munka terhét hordozzák, és ez büszkeséggel tölti el őket. Rövid beszámolókra került sor ezután az egyházi élet különböző területein működő kisközösségek létrejöttéről, tevékenységéről. Sztruhár András az oroszlányi énekkar történetét és munkáját mutatta be, dr. Süller-Torma Villő a tordas-gyúrói egyházközségben működő ökumenikus baba-mama körről mesélt. Tóth Sándor a szombathelyi férfikörnek a gyülekezetben játszott szerepéről számolt be, Horváth Árpádné pedig a sárvári nőegylet életével ismertette meg a jelenlévőket. A gyakorlati példák után következett - mintegy elméleti összefoglalásként - Lénárt Viktornak, a Grow Csoport vezetőjének szervezetfejlesztői szemléletű előadása Spontán formálódás, isteni vezettetés és/vagy tudatos és jól szervezett építkezés eredménye a kisközösség? címmel. Az előadó beszélt többek között a közösségek fejlődésének szakaszairól és a mások vonzásához szükséges tényezőkről is. Konkrét ötleteket is hozott a hatékonyabb munkához. Mindemellett kiemelte az imával töltött idő fontosságát. „Akármilyen strukturális változtatásokat hajtunk végre, ha nem imádsággal és hittel kezdődik, akkor mindez felesleges. A közösség építése ott kezdődik, hogy leülünk együtt imádkozni” - fogalmazott Lénárt Viktor. A jó hangulatú találkozó Szemerei János püspök áhítatával ért véget. Az egyházkerület lelkészi vezetője a 2Tim 1,7 alapján azt boncolgatta, vajon miért van az, hogy az erő, a szeretet és a józanság az életünkben, kapcsolatainkban nem igazán járnak együtt. Végül hangsúlyozta: a jó hír az, hogy Istennél minden lehetséges. Ami nálunk nem működik, hiába erőlködünk, az Istennel, az ő áldásával rendbe jöhet. A záróalkalmon Szemerei János püspök és Mészáros Tamás kerületi felügyelő imádságban emlékezett meg a Nyugati.(Dunántúli) Egyházkerület újraalakulásáról, amelyet 1997 februárjában zsinati döntés tett lehetővé. ■ AM
