Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-22 / 47. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. november 22. *• 7 msm ■■■ — ■ Kottabemutató - hálaadással ► A Kor álelőjátékok az Evangélikus énekeskönyv énekeihez című gyűjtemény szakmai bemutatójára gyülekeztek össze az érdeklődők november 13-án, pénteken este a Régi Zeneakadémia Bach-termében. A százhetvenöt könnyű korálfeldolgozást tartalmazó kötet keletkezésének műhelytitkait a két szerkesztő, Bence Gábor és Gálos Miklós tárta fel. A gyűjtemény két részre oszlik - éppúgy, mint elődje, az 1968-ban Trajtler Gábor szerkesztésében megjelent Koráliskola II. Több mint félszáz alkotást kortársak - Bence Gábor, Derecskéi András, Finta Gergely, Gálos Miklós, Győrffy István, Horváth Barnabás, Kecskés Balázs, Mekis Péter, Szebik Attila - készítettek kifejezetten e válogatás számára. Tucatnyi mű az előttünk járó generációk - Gárdonyi Zoltán, Kapi-Králik Jenő, Trajtler Gábor - tollából származik. A kotta nagyobb része válogatás a klasszikus irodalom kompozícióiból: ebbe beletartozik kevésbé ismert szerzők (Johann Christian Kittel, Michael Gotthard Fischer) felfedezése és jelentős lutheránus egyházzenét létrehozó komponisták (Johann Pachelbel, Johann Gottfried Walther) repertoárjának bővítése is. A kiadvány létrehozásában Pócs Miklós a kottagrafika elkészítésével, Ecsedi Klára tördelőként vett részt. Ecsedi Zsuzsa a zeneszerző-lexikont és a mutatókat állította össze. (A témáról Megújuló istendicséret címmel interjút olvashatnak az Evangélikus Élet október 11-i számának 7. oldalán.) Az este folyamán felhangzott művek betekintést adtak a kötet gazdag tartalmába. A válogatás előadásában közreműködtek: Ecsedi Zsuzsa, Gálos Miklós, Kocsis Krisztina, Mekis Péter, Németh Sándor és Szebik Attila. (Az alkalom felvétele művekre lebontva megtekinthető a http://www. evangelikus.hu/koralelojatek-kotetreprezentativ-bemutatoja oldalon.) ■ EZSU A bemutatott művek: Kecskés Balázs: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem Győrffy István: Nagy hálát adjunk az Atyaistennek Mekis Péter: Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő Bence Gábor: Jer, kérjük Isten áldott Szentleikét Derecskéi András: Győzhetetlen én kószálom Szebik Attila: Bízom benned, szent Úristen Gárdonyi Zoltán: Hogyne dicsérném az Istent Johann Gottfried Walther: Mit Isten akar énvelem Johann Christian Heinrich Rinck: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna Johann Christian Kittel: Már búcsút veszek tőled Johann Sebastian Bach: Jézus, boldogságom (Gálos Miklós kiegészítésével) Carl Piutti: Vezess, Jézusunk „Erőm és énekem az Úr!” A csend hangja a zengő templomban - korálünnep Kiskőrösön ► Csend. Sokszor párosítjuk e szót a némasággal, az ürességgel. Azonban a csend túlmutat ezen. A csend figyelem. Akkor vagyok csendben, ha valamire nyitott vagyok, ha valamit meg akarok ismerni. Ilyenkor nemcsak a fülem nyílik ki, de a szívem, a lelkem is. Amikor november 8. estéjén a kiskőrösi evangélikus templomban elhallgatott az utolsó akkord visszhangja, mindannyian éreztük a hirtelen beálló csendben, hogy meghallottunk valamit az Istent dicsőítő angyalkórus zengedező énekéből. A próbával töltött sok óra, miközben sokszor szenvedtünk, mert még nem láttuk át az egészet, a teljeset, most értelmet nyert. Most éreztük a bőrünkön s minden idegszálunkon bizseregni a harmóniát, a rendet, mint amikor végre kicsit hátralépve megszemléljük a kész puzzle-t, amelynek én is, mi is része vagyunk. Korálünnep. Ötödik alkalommal várta a híveket ez a különleges istentisztelet, melyet a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának közeledtével szerveznek meg évről évre az evangélikus egyház fóti Kántorképző Intézetének vezetői. Egy-egy templom ad otthont a jelentkező kórusoknak, hogy evangélikus egyházunk korálkincséből néhányat kiemelve hangszeres kísérettel, a részt vevő gyülekezettel együtt megszólaltassák elődeink bizonyságtételét. Idén Petőfi szülővárosának temploma gyűjtötte össze Dunaegyháza, Kiskőrös, Orosháza és Soltvadkert hat énekkarát. A külön-külön betanult korálok összepróbálására egy óra állt rendelkezésre, de a szakszerű és türelmes dirigálásnak köszönhetően mindenki megtalálta a saját hangját és szólamát, amivel a magasba tudta emelni az ünnepet. Ecsedi Zsuzsa, a kántorképző tudományos munkatársa (képünkön) és Farkasné Gombár Ildikó kiskőrösi kántor - mint a program összeállítója, illetve a helyi szinten való szervezés felelőse és kapcsolattartója - érezhető szeretettel gyűjtötte össze Isten dicséretére a hangokat nemcsak a szervezéssel, hanem több mű vezényletével is. A hangszerek, melyek szintén megszólaltak - köztük Mekis Péter ujjai alatt az orgona, ifi. Lupták György álla alatta a hegedű, majd Farkas Zoltán, Pelsőci Klára, Slajkó Anikó és Soltiné Samu Zsuzsanna ajkain a fafúvósok -, saját különleges hangzásvilágukkal színesítették a korálokat. Szálljon az ének! (EÉ 70) - buzdítottuk egymást az első énekkel, melyet a Kiskőrösi evangélikus fúvószenekar vezetett be, hogy aztán G. G. Gastoldi feldolgozását követve kiteljesedjen a dicséret. Szűcs Mária lelkész igeolvasással szolgált, hogy megszólaltassa Isten irgalmáról szóló üzenetét, s a páli tanítást tolmácsolja a feltámadás és az örök üdvösség ígéretéről. Isten előtti bűnbánati imádság szavaként szólt Huszár Gál énekeskönyvéből: Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem (EÉ 77), majd a vasárnap jellegéből (ítélet vasárnapja) adódóan intettük önmagunkat: Úr Krisztus, hiszem, eljön egykor te nagy napod (EÉ 514). E koráiban Johann Sebastian Bach és Johann Crüger nyomán szólalt meg az orgona, az énekkar és a kamarakórus. Mit jelent az ember számára az ének? Mit ad akkor, amikor örömben vagy szomorúságban, bőségben vagy szükségben ajkunkon megszólal egy dallam, egy vers, egy gondolat? Életünk minden percére, pillanatára van énekünk, amely továbblendít, előrevisz. Ézs 12,2 alapján Lupták György, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese arról tett bizonyságot, hogy az Istent magasztaló éneknek nagy hatalma van, mely legyőzhetetlennek vélt akadályokat is megsemmisít, mert rajta keresztül maga Isten harcol értünk, hatalmával ő maga áll mellettünk. Amikor énekelünk, Istennek ezt a hatalmát és erejét tapasztaljuk meg. Mi mással válaszolhatott volna erre a gyülekezet, mint dicsérettel: a Jer, dicsérjük Istent (EÉ 40) korálunk első versszakával, mely J. S. Bach orgonára és énekkarra írt feldolgozásában szólalt meg. Az oratio oecumenica kéréseinek Isten elé terjesztésével Farkas Sándor iskolalelkész és a helyi evangélikus gimnázium növendékei szolgáltak. Boldoczki Sándor és Németh Sándor karnagyok mozdulatai vezették az immár esti sötétségbe forduló korálünnep utolsó két megszólaló énekét: Harsány szó kiált az éjbe (EÉ 493), s már a nyugalomra készülve esti énekünket (EÉ 110) énekeltük: „Nyugvóra térek, Istenem, / Békén behunyom két szemem, / Vigyázol rám a mennyben. / Ha nap, ha éj, / Nem árt veszély, / Oltalmad őriz engem. // Hívlak, megváltó Jézusom, / Segítőm vándorutamon, / Világom a sötétben: / Küldd angyalod, / Hogy búk, bajok, / Kísértés ellen védjen! // Küldd őt, mint hős vitézedet, / Hogy nyújtson mentő, hű kezet, / Ha bűn hatalma ront rám! / S ha jő halál, / Szentlélek, állj / Mellém a végső órán!” A végső órán Istennel való találkozásunkra emlékeztető harang szava bekapcsolódott az énekbe, s kifelé induló lépteinkben kísért még minket egy darabig, hogy az ünnep örömét, reménységét és fényét továbbvigyük gyülekezeteinkbe, családunkba, belső szobánkba. ■ Selmeczi Géza lelkész (Apostag-Dunaegyháza) Evangélikus, hu Nyílt nap az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ► Élményekben gazdag Márton-napot ünnepeltek az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Több mint hetven gimnazista érkezett ugyanis november 11-én az egyetem nyílt napjára, hogy közös istentiszteleten, programokon és előadásokon ismerjék meg a teológushallgatók mindennapjait. A sürgés-forgás este is folytatódott, hiszen Luther Márton névnapját az ebben az időszakban hagyományosnak számító libavacsorán ünnepelték meg a hallgatók és az oktatók. A szerda reggeli úrvacsorás istentiszteletek általában családias légkörben zajlanak a teológián, a nyílt nap azonban mindig kivétel: a kápolna zsúfolásig telt, sokan állva hallgatták az istentiszteletet. Vidéki és budapesti gimnáziumokból egyaránt érkeztek látogatók. Az igehirdetés szolgálatát dr. Szabó Lajos rektor végezte (felső képünkön Pángyánszky Ágnessel), aki az Apostolok cselekedeteinek egyik igeszakasza alapján arról beszélt, hogy a mindennapokban is szükségünk van a meglepetésekre és a rácsodálkozás képességére. A nyűt nap is jó alkalom arra, hogy felfedezzük Isten szeretetét a másik emberben. A prédikációt pantomimjáték is illusztrálta, amelyet az egyetem újonnan megalakult színjátszó köre adott elő. A rektori köszöntő után a vendégek rövid tájékoztató beszélgetésen pillanthattak be az egyetemi életbe. Az első előadáson arról hallhattak, hogy pontosan mit tanulnak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, illetve az ELTE Tanárképző Központja is bemutatkozott. A kollégiumi életről Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész mesélt a gimnazistáknak. Ezután arra a kérdésre keresték közösen a választ, hogy pontosan mit kell tenni a sikeres felvételi érdekében. Különböző előadások és szemináriumok várták az érdeklődő diákokat. Szinte mindegyik tanszék képviseltette magát egy-egy órával a poimenikától kezdve az egyháztörténeten át az újszövetségi exegézisig. Bódi Emese latintanár később meg is jegyezte, hogy a latinóra iránt még soha ennyien nem érdeklődtek, mint most. A napot a hallgatói önkormányzat rövid tájékoztatója zárta, amelyben az egyetemista élet kötetlenebb pillanatairól és programjairól meséltek. A nyílt nap ugyan kora délután véget ért, de a teológusok számára este még folytatódott a program. Luther Márton születésnapját és egyben a Márton-napot nem is lehet méltóbban megünnepelni, mint a Luther-rajzfilmsorozat új epizódjának megtekintésével. Richly Zsolt rajzfilmrendező mutatta be a Luther római útjáról szóló részt a teológushallgatóknak, közben pedig a munkálatok nehézségeiről és szépségeiről mesélt. Az ünnep fénypontja a hagyományos libavacsora volt, amelyen idén vehettek először részt az egyetem hallgatói és oktatói. A vacsora után a hallgatói önkormányzat tombolát rendezett, amelyen - Márton-naphoz méltóan - egyik fődíjként a Luther válogatott művei sorozat legújabb darabját lehetett megnyerni a Luther Kiadó felajánlásaként. ■ Kovács Barbara
