Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-08-02 / 31. szám

12 •« 2015. augusztus 2. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Afrikai elefánt Albert és Pongrác lovag kalandjai A legnagyobb szárazföldi emlős, ké­pekről biztosan jól ismeritek. A bi­kák marmagassága elérheti a négy métert, tömegük három és fél tonná­tól hat és fél tonnáig terjedhet. Jellemzőek a hatalmas, legyező­­szerűen széttárható füleik, mozgé­kony ormányuk és a bikák hatalmas agyarai. Az eddig mért leghosszabb agyar háromszáznegyven centimé­ter, a legsúlyosabb százkét kilo­gramm volt. Vannak úgynevezett sztyeppéi, il­letve erdei elefántok. Előbbiek a na­gyobbak, és miután nyílt területen él­nek, életmódjuk is jobban ismert. Legtöbbjük az erdős szavannán él, de MESÉLNEK AZ ÁLLATOK előfordulnak a hegyi erdőkben, sőt a sivatagokban is, ha ott vizet találnak. Társas természetűek, rendszerint tíz-húsz állat van együtt, és egy öreg tehén vezeti őket. Nagy szárazságok idején viszont a víz közelében több százan is összeverődhetnek. Az öreg bikák többnyire magányosak, legfel­jebb néhányan vannak együtt. Látásuk és hallásuk gyengébb, szaglásuk viszont kitűnő. Nagyon jellemző, amikor ormányukat fel­emelve és ide-oda mozgatva szima­tolnak. A többnyire lustán ballagó ál­latok, ha kell, futni is tudnak; táma­dás vagy menekülés közben negyven kilométert is megtehetnek óránként. A bikák különösen a párzási idő­ben léphetnek fel támadóan, míg a borjas tehenek akkor, amikor kicsi­nyüket védelmezik. A tehenek 22-24 hónapnyi vemhesség után egy bor­jút ellenek. A kiselefántokat az egész csorda őrzi, féltő gonddal vigyáznak rájuk. Ha például oroszlán közeledik, körbefogják őket. Nagyon szeretnek fürdeni, és ha erre módjuk nyílik, boldogan hűsöl­­nek és fröcskölnek a folyókban. A krokodilok, amelyek a part köze­lében lesik és várják az inni érkező antilopokat, nyomban menekülnek, ha elefántok gázolnak a vízbe. Nagy táplálékigényük miatt az elefántok sokat vándorolnak. Füvek­kel, lombokkal, vékony gallyakkal, fakéreggel, gyümölcsökkel táplál­koznak, de károsíthatják a vete­­ményeket is. Nem szabad elfelejte­ni, hogy ők az őslakók, és mi, em­berek tolakodtunk be az ő eredeti területükre. Az afrikai elefántok hatvan-hetven évig élhetnek. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, hol élnek még ele­fántok? 2. Mennyit eszik naponta egy kifejlett elefánt? 3. Milyen súlyú a frissen született borjú? unuvuSopq oEt-ozz £ ‘ippsp f/íudAOu j/CuwwvjSojiy oSz-oSt 'z ■qojuvfap ipzdAdu yvuwipui jozs -qos /(Sva wiszy jpz3A3U/(Sri zv yo uvqmpuj S3 uvqviszy-ppqpQ 1 >jOZSV]V/[ ► Mostani hatrészes sorozatunkban ismét Albert és Pongrác lovagnak segíthettek. Szakáll király vitézeinek ez alkalommal olyan bibliai rejt­vényeket kell megoldaniuk, amelyekben bárányokról is szó esik. A he­lyes megfejtéseket összegyűjtve, a sorozat végén, szeptember x-jéig küld­jétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. GYERMEKVÁR 5* A két lovag már kora reggel Bajusz ki­rály juhpásztorának rejtvénytekercsét bújta. Az ötödik feladatban Dávidról, a gonosz Nábálról és a jószívű Abigailről olvashattak. „Amikor Dávid az embereivel a pusztában Saul király elől bujkált, ka­tonái sokszor megvédték Nábál juh­­pásztorait. így sem nekik, sem az ál­latoknak nem volt semmi bántódásuk. Egy nap Dávid fülébe jutott, hogy Nábál a juhokat nyírja. Elküldte né­hány emberét ezzel az üzenettel:- Békesség neked és házad népé­nek! Tudod, amikor velünk voltak a pásztoraid, mi mindig megvédtük őket. Most meghálálhatod ezt. Kérlek, küldj annyi ajándékot, amennyit jónak látsz. Nábál azonban durván azt válaszol­ta a legényeknek:- Ki az a Dávid? Nem ismerem! Manapság sok olyan szolga van, aki elszökött az urától. Én pedig fogjam a kenyeremet, vizemet, levágott álla­taimat, és adjam oda olyan ember­nek, akiről azt sem tudom, honnan jött?! Amikor mindezt elmondták a szol­gái Dávidnak, nagy haragra lobbant. Azonnal elindult, hogy megölje Nábált és egész háza népét. Időközben Nábál felesége, Abigail is megtudta, mi történt. Azonnal neki­látott sütni, főzni. Az elkészült ételt ko­sarakba rakta és szamarakra pakolta, majd elindult, hogy kiengesztelje Dá­vidot. Útközben találkoztak. Abigail lebo­rult Dávid lábához, és könyörgött ne­ki, hogy ne haragudjon Nábál go­noszsága miatt. Kérte, hogy fogadja el tőle az ajándékokat, és adjon hálát az Úrnak, hogy így nem kell fölöslegesen vért ontania. Dávidot meghatotta Abigail kedves­sége. Elfogadta az ajándékot, majd ka­tonáival együtt megfordult, és vissza­ment a táborába. Abigail csak másnap mondta meg férjének, hogy mi történt. Az annyira megrémült a hallottakon, hogy a szí­véhez kapott, ágynak esett, és tíz nap múlva meghalt. Amikor ezt Dávid megtudta, elküldetett Abigailért, és fe­leségül vette.”- Ha elvégezzük a számtani műve­leteket, megtudhatjuk, mennyi aján­dékot készített Abigail Dávidnak és az embereinek - mondta Albert lovag. J65-(57-^0. rrxzMiúí p&y^cyöt/1 bu/ux, r-J 4T30--6)-f(í'ft)sD N"\ CA01W OSTtU' <$tsAxr 1 ^-(S9)-CD lijrnXcr Árcrr

Next

/
Thumbnails
Contents