Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-02 / 31. szám
8 -41 2015. augusztus i. PANORÁMA Evangélikus Élet Hazánkban ülésezett az Evangéliki Nem csak tanácskoztak a vendégek Levéltár-látogatás, kötetlen eszmecsere a programban A világ minden tájáról összesereglett, az ökumenikus dialógusban részt vevő jeles teológusok július 16-i budapesti városnézésük során többek között a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárába is ellátogattak, ahol megtekintették Luther Márton végrendeletét. Bár a becses dokumentum a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) tulajdonát képezi, az Evangélikus Országos Levéltár helyett az Országos Levéltár őrzi, amíg egyházunk Üllői út 24. alatti országos székházának felújítási munkálatai folynak. A Bécsi kapu téri épületnek a magyar történelem neves eseményeit idéző díszes tanácstermében először a levéltár képviselői köszöntötthon, Johannes Bugenhangen és Caspar Cruciger latinul ellenjegyezték a dokumentumot. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében adott esti fogadáson Gáncs Péter, az MEE elnök-püspöke zsoltárverset idézve számolt be azokról a pozitív lépésekről, amelyeket hazánkban a két felekezet tagjai megtesznek egymás felé, majd átadta a szót Kiss-Rigó Lászlónak, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökének, akivel együtt hívogattak a szeptemberben Szegeden megrendezendő, Tágas tér elnevezésű ökumenikus fesztiválra. A közös bizottság részéről köszöntötte a jelenlévőket William Kenney birminghami katolikus püsBizottsági tagok csodálkoznak rá Luther végrendeletére az Országos Levéltárban - jobbra Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója ► Mint lapunk múlt heti számában hírül adtuk nyi Egyetemen ülésezett július 14-21. közöt A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) és a Ke gus delegáltjai - szám szerint tizenheten - fc formáció kezdete ötszázadik évfordulójának dóséiról tanácskoztak. A konferencia „sajtón viselte az Evangélikus Információs Szolgálatot anyagaiból válogattunk. Az evangélikus-római Reuss András ték az egybegyűlteket, és rövid betekintést adtak az intézmény életébe. Ezután Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója ismertette a végrendelet történetét. 1542-ben írt testamentumában nem teológiai gondolatait rögzítette a reformátor - mondta az igazgató -, hanem anyagi javait testálta benne feleségére. Ez abban a korban különleges lépésnek számított, mivel általában a gyermekekre szálltak a javak. Luther azonban úgy vélte, hogy felesége felügyelete alatt a családi vagyonnak jobb helye lesz. Az iratot Jankovich Miklós vásárolta meg egy aukción negyven aranyforintért. A19. század első felének nagy (katolikus) mecénása aztán idős korában az evangélikus egyháznak adományozta azzal a feltétellel, hogy sosem értékesítheti vagy adhatja oda másnak. A német nyelvű végrendelet maga négyoldalas, az ötödiken a tanúk aláírásai olvashatók. Philipp Melanchpök, a testület katolikus elnöke, aki korábban is sokat járt már Magyarországon. Kiemelte, hogy a keresztség kérdésének tisztázása mellett - ezzel foglalkozik jelenleg a bizottság - az is fontos, hogy a két egyház tagjai folyamatosan hordozzák egymást imádságaikban. Eero EJuovinen, a Finnországi Evangélikus Egyház nyugalmazott püspöke, a bizottság evangélikus elnöke hangsúlyozta, hogy a két egyházat több tényező köti össze, mint amennyi elválasztja. A püspök fontos magyar evangélikus „egyházatyákról” is megemlékezett: Gáncs Péterről, Harmati Béláról, Ordass Lajosról, Prőhle Károlyról, Csepregi Béláról, Molnár Rudolfról és fiáról, Molnár Gáborról... A köszöntések sorát közös étkezés szakította meg, majd két amerikai egyházi vezető folytatta a visszaemlékezések sorát: Mark Hanson, az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke és Denis J. Madden baltimore-i katolikus püspök hálásan tekintett vissza a bizottság eddig elért eredményeire. Utánuk Szőke Péter, a Szent Egyed Közösség vezetője szólt. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök a bizottság korábbi evangélikus társelnökeként emlékezett az elmúlt évekre, majd pedig a tavaly elhunyt felesége, Polgár Rózsa Kossuth-díjas textilművész műveit bemutató album egy-egy példányával ajándékozta meg a közös bizottság tagjait. Igen megható momentum volt, amikor beszéde után barátja, Eero Huovinen püspök megölelte és megáldotta őt. A jó hangulatú együttléten több alkalom is nyűt a jelenlévők személyes eszmecseréjére is. A régi ismerősök feleleveníthették közös emlékeiket, és új ismeretségek is szövődtek. Az alkalom zárásaképpen Denis J. Madden püspök és Kaisamari Hintikka, a Lutheránus Világszövetség főtitkárhelyettese imádkozott, és áldotta meg a jelenlévőket. Az alkalmon a bizottság tagjain kívül számos meghívott vendég is részt vett. Katolikus részről jelen volt Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető professzora. A kormányzatot Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, Gonda Lászó, a Külgazdasági és Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettese, Hafenscher Károly miniszteri biztos - az MEE Zsinatának lelkészi elnöke -, valamint Érszegi Márk Aurél valláspolitikai főtanácsadó, Vatikán-szakértő képviselte. A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről mindhárom püspök jelen volt a rendezvényen. Evangélikus résztvevők voltak még a bizottság tagjai közül Wanda Deifelt (Brazília), Sandra Gintere (Litvánia), Turid Karlsen Seim (Norvégia), Dirk G. Lange (Egyesült Államok), Fidon R. Mwombeki (Tanzánia), Friederike Nüssel (Németország), Hiroshi Augustine Suzuki (Japán), Theodor Dieter (Strasbourg), Mercedes Restrepo (LVSZ). Katolikus bizottsági résztvevők voltak: Angelo Maffeis (Olaszország), Thomas Söding (Németország), Susan K. Wood (Egyesült Államok), P. Michel Fédou (Franciaország), Christian D. Washburn (Egyesült Államok), Wolfgang Thönissen Leitender (Németország), Eva-Maria Faber (Svájc), Matthias Türk (Vatikán). ■ HBB Az evangélikus-római katolikus Közös nyilatkozat a megigazulás tanításáról című dokumentumot 1999. október 31-én írták alá Augsburgban. Óriási hírverés volt körülötte. Nem csak az egyházi lapokban: a világi írott sajtó és a televízió is nagyon sokat foglalkozott vele Magyarországon is. Mégis azt kell mondanunk, hogy nem ismerjük eléggé sem az iratot, sem az eseményt. Mi a közös nyilatkozat? Tudni kell, hogy az evangélikusok és a római katolikusok között a reformáció óta volt párbeszéd. Először azért, hogy a szakadásnak elejét vegyék, azután pedig hogy a szakadást orvosolják. A 16. században Melanchthon rengeteg tárgyalást folytatott. Új lendületet a második vatikáni zsinat után vettek a megbeszélések. 1967-ben, tehát röviddel a második vatikáni zsinat után alakult meg az a közös bizottság, amelybe a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) és a Vatikán delegált képviselőket. Együttes munkájuk gyümölcse a szóban forgó irat, amely 1997-ben készült el. (A bizottság - hatévenként megújított összetétellel - azóta is dolgozik.) Nem ez az első ilyen közös dokumentum, és nem is csak evangélikusok és római katolikusok folytattak ilyen párbeszédet: két hétszáz oldalas (!) kötetet töltenek meg a különféle két- vagy többoldalú dialógusoknak az anyagai. Volt párbeszéd a reformátusok és az evangélikusok között; volt olyan párbeszéd is, amelyben katolikusok, reformátusok és evangélikusok vettek részt nemzetközi szinten; volt tárgyalás anglikánokkal, baptistákkal, ortodoxokkal és másokkal, nem is lehet mindet felsorolni. Az 1997-ben elkészült dokumentum tehát egy hosszú folyamatban az egyik eredmény. Az új az, hogy a sok korábbi irat után ez olyan nyilatkozat, amelyet a két felekezet hivatalosan is elfogad. Miként történt ez? A dokumentum szövegét 1997-ben kapták meg az evangélikus egyházak, hogy nyilatkozzanak: elfogadják-e, vagy sem, és a római egyház is késznek mutatkozott, hogy elfogadja. 1998-ban megérkeztek az evangélikus válaszok, kilencven százalékuk egyértelműen igenlő volt - csak néhány egyház mondott igent úgy, hogy megjegyzést fűzött hozzá. A nyilatkozat elfogadása igen nehéz volt. Mutatja ezt, hogy mire az egész világról - Hongkongtól Kanadáig - megérkeztek az evangélikus válaszok, és ezek alapján a Lutheránus Világszövetség kimondta, hogy az evangélikus egyházak elfogadják az iratot, a katolikus egyház megjelentette válaszát, amely egy sor fenntartást tartalmazott. A meglepő az volt, hogy olyan kérdésekben is fenntartásokat fogalmazott meg a katolikus válasz, amelyek az egyháznak a nyilatkozatban foglalt tanításával kapcsolatosak. Tehát nem olyan pontokra vonatkoztak, amelyekben úgymond valamilyen megegyezés történt a két fél szerint, hanem amelyekkel kapcsolatban azt mondták, a katolikus egyház ezeket vallja. Úgy tűnt, hogy kárba veszett több év kitartó munkája. Nagy erőfeszítések történtek mindkét oldalon, hogy megmentsék a közös nyilatkozatot. Ennek érdekében a nyilatkozaton kívül, amelyet elfogadtak az egyházak, készült egy rövid hivatalos közös állásfoglalás is, amely tisztázta ezeket a kérdéseket, illetve ehhez még egy függeléket is csatoltak. Tehát mindhárom iratra - a közös nyilatkozatra, a hivatalos közös állásfoglalásra, illetve a függelékre - gondolnunk kell, amikor a megigazulásról szóló evangélikus-római katolikus közös nyilatkozatról és aláírásáról beszélünk. Mit jelent az aláírás? Azt jelenti, hogy Róma, a Vatikán is elfogadta a nyilatkozatot - vagyis nemcsak a bizottság tagjai hagyták jóvá, hanem hivatalosan a katolikus egyház is. Tehát olyan irat, amelyet figyelembe kell vennie mindenkinek, aki a katolikus egyház tanítását akarja továbbadni. Nagyobb kérdés, hogy mit jelent számunkra. Döntő többségben az evangélikus egyházak is elfogadták, tehát azt kell mondani: ez ránk nézve is kötelező. Itt azt a megjegyzést szeretném tenni: úgy gondolom, helyesen tette egyházunk, hogy aláírta a dokumentumot, csak azt sajnálom, hogy ez igazában a részletekbe menő megbeszélés nélkül történt. Mit tartalmaz a közös nyilatkozat? Két katolikus kolléga - Kránitz Mihály és Puskás Attila professzor -, id. Hafenscher Károly és én fordítottuk magyarra a dokumentumot. Nagy élmény volt, hogy fordítva a szöveget egy kicsit egymást is jobban megismerhettük, és láthattuk, hogy a katolikus egyház - legalábbis ahogy a két professzor megjelenítette - nem egészen az, ahogyan mi sokszor vélekedünk róla, és nem egészen olyan, amilyennek a búcsújáró helyek hirdetőtábláin látjuk. A nyilatkozat tartalmazza azt, amivel mindannyian egyet tudunk érteni, ezért azt kell mondani, hogy óriási előrelépés az irat. 15. pontjában olvassuk ezt a mondatot (de tulajdonképpen az egész pontot idézhetném): „Közös a hitünk, hogy a megigazulás a Szentháromság Isten műve. Az Atya elküldte Fiát e világba a bűnösök üdvösségére. A megigazulás alapja és feltétele, hogy Krisztus emberré lett, meghalt és feltámadt. A szembenállástól az együttműködésig Az Evangélikus-Római Katolikus Közös Bizottság egyhetes programja az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanácskozással zajlott, de természetesen találkoztak a Magyarországi Evangélikus Egyház, valamint a Magyar Katolikus Egyház vezetőivel, továbbá ellátogattak a szentendrei evangélikus gyülekezetbe és az esztergomi bazilikába. Fabiny Tamás evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) alelnöke a Magyar Távirati Irodának elmondta: a mostani konferencia fő témái egyrészt a keresztség, másrészt a 2017-es reformációi emlékév. Fabiny Tamás kitért arra is, hogy 2017 nemcsak az evangélikus, hanem az egész egyház ügye. Nem véletlen - tette hozzá -, hogy már a készülődésnél sem az ünnep, hanem a megemlékezés kifejezést használják. Az egyházszakadást, a különbségeket ugyanis nem lehet ünnepelni. Arra azonban lehet emlékezni, hogy ötszáz éve kezdődött a reformáció, mint ahogy arra az útra is, amelyet az egyházak azóta bejártak a 16. századi szembenállástól a mai együttműködésig - hangsúlyozta az LVSZ alelnöke. A lutheránus és római katolikus tagokból álló munkacsoport 1965-ben ült össze először, hogy párbeszédet kezdjenek azokról az alapelvekről, amelyek a két egyházat egymástól elválasztják, és amelyekben egységesek. A munkacsoport az LVSZ és a Vatikán jóváhagyása után 1967-ben már mint Evangélikus-Római Katolikus Közös Bizottság ült össze. Tanácskozásaik legfontosabb témái az evangélium, az egyház, az eucharisztia, a papság, a megigazulás, az apostoliság és a keresztség voltak. Az LVSZ a világ 98 országában és 145 egyházában élő 72 millió evangélikust összefogó világszervezet. A Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanácsot XXIII. János pápa alapította 1960-ban Keresztények Egységének Titkársága néven a második vatikáni zsinat dokumentumainak előkészítésére. A zsinat után, 1967-ben VI. Pál pápa a szervezet működésének célját a keresztény egység ápolásában jelölte meg.
