Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-07-26 / 30. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2015. július 26. MM— *• 15 „Úgy hagyd, ahogyan találni szeretnéd!” Az ECEN-ről - a honlapszerkesztő szemszögéből Boldogult gyermekkorom egyik leg­kedvesebb élménye az iskolai papír­­gyűjtés volt. Túl azon, hogy aznap nem kellett felelnünk, fantasztikus közösségi élményt adtak ezek az al­kalmak. Egy alsó tagozatos legfőbb motivációja természetesen az, hogy leelőzze a 3. c osztályt a papír­­mennyiségben. A gyűjtött kilogram­mok pedig - forinttá konvertálva - az osztálypénzt gyarapították, amely­ből futotta egy budapesti osztályki­rándulásra is. Valahova ide vezethető vissza a zöld gondolkodás iránti lelkesedésem - igaz, akkor még más motivált. Ak­kor az édesanyám magyarázta el, hogy mi értelme a papírgyűjtésnek. A feles­leges könyvekből új, hasznos könyvek lesznek. Ez nagyon tetszett. A termé­szetre és a közvetlen környezetünkre is igaz a vonatok mosdójában olvasha­tó közismert felirat: „Úgy hagyd, aho­gyan találni szeretnéd.” Úgy hagyom a környezetemet, ahogyan találni szeret­ném - reményem szerint kicsit na­gyobb hatásfokkal, mint a vonat mos­dóit az utazóközönség. Ahogyan nagyobb lettem, egyre inkább természetessé vált a gyermek­koromban még ismeretlen szelektív hulladékgyűjtés. Teológuskoromban ennek teljesen más dimenziói, új alapjai is feltárultak. Tanulmányaim során megismerkedtem a felelősség etikai fogalmával és a teremtésteoló-UZENET AZ ARARATROL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu giával. Ha a jövendőbeli lelkész össze­önti ezt a kettőt: csupa „zöldség” lesz. Ennek köszönhetem azt, hogy - ki­váltképpen Béres Tamás professzor ökoexkurzusai nyomán - teológus­ként már meg tudom magyarázni, miért vált ki belőlem kósza szoron­gást, amikor együtt dobom ki a krumpli héját, a PET-palackot és a kólásüveget. Ez az érzés csak fokozódik, ha az ember teljesen átáll a szelektív hul­ladékgyűjtésre, és mindent megtesz azért, hogy minél kisebb lábnyomot hagyjon maga után. Hozzátartozik a „zöldséghez” az is, hogy - a keresz­tény hithez hasonlóan és abból faka­dóan - másokat is erre indítsunk. Er­re nyílt nagyszerű lehetőség, amikor Kodácsy-Simon Eszter, az Evangéli­kus Hittudományi Egyetem adjunk­tusa révén a brüsszeli székhelyű ECEN-hez (European Christian En­vironmental Network - Európai Ke­resztény Környezetvédelmi Háló­zat) kerültem mint webszerkesztő. A honlap szerkesztőjeként a teremtett világért való felelősségvállalás nép­szerűsítése a célom. A világhálón ke­resztül sokakat tehetünk/tehetek „tanítványokká” és egy „zöld” háló­zat részeivé. Az ECEN honlapjának szerkeszté­se közben természetesen rengeteg hírrel találkozom, azonban a közös­séghez való tartozásomat mégsem csupán ez az egyre bővülő ismeret­­anyag teszi értékessé, hanem a tagok­kal való közvetlen kapcsolat. A szer­vezet neve olyan hálózatot jelöl, amely a természet- és teremtésvéde­lemért felelősséget vállalni kész ke­resztény emberek európai méretű összefogása által jött létre. A hálózat voltaképpen azon alap­szik, hogy mindannyiunknak ugyan­az az alapelve: küldetésünk van az Is­ten által teremtett világban. Röviden tehát az a küldetésünk, hogy az utá­nunk következőknek is lehessen egy­általán küldetésük. A hálózat műkö­désének alapvető feltétele a kommu­nikáció, hogy a hírek, programok el­jussanak a hálózat összes pontjára, szerte Európába. Ennek az egyik fe­lülete az ECEN honlapja, amelynek szerkesztése és frissítése az én felada­tom. így ebben a minőségemben is hasznos böngészést kívánok a www.ecen.org honlapon. ■ Hajduch-Szmola Patrik Űrszonda a Plútó törpebolygónál Bár a Pioneer-10 révén már a Nap­rendszert is elhagyta ember alkotta űreszköz, a (korábban) a legkülső bolygóként számon tartott Plútó ed­dig kimaradt az űrszondás vizsgála­tokból. 2006-ban a Plútót „leminősítették” azaz kivették a bolygók közül. Még­sem lehet teljesen elégedetlen az égitestet a planéták közt látni akaró (nem kevés) asztronómus. A Plútó ugyanis tagja lett a törpebolygók - ekkor létrehozott - osztályának, mely lényegében a nagy- és kisboly­gók közötti átmenetet képviseli. Je­lenleg öt égitestet sorolnak ebbe a ka­tegóriába: a Plútónál csak az Erist be­csülték nagyobb méretűnek, egé­szen mostanáig... A Plútó megismerésére indított, New Horizons elnevezésű bolygó­szonda 2006. január 19-én startolt az Egyesült Államok területéről, Flori­dából. Működésének első esztende­je műszereinek beállításával és kalib­rálásával, valamint apróbb pálya­­módosításokkal telt. A Jupitert, a Naprendszer óriását 2007 februárjá­ban közelítette meg. Az ez után kö­vetkező, többéves és igen hosszú utat a bolygóközi térben hibernált ál­lapotban tette meg, műszereit és pályáját mindössze évente egyszer (Csipkerózsika-álmából rövid időre felébresztve) ellenőrizték a földi irá­nyítóközpontból. A New Horizons a Plútóhoz viszo­nyított legnagyobb közelséget július 14-én érte el, úti célja mellett - koz­mikus értelemben - hajszálnyira, ti­zenkétezer kilométeres távolságban elhaladva. Lélegzetelállító felvételeket sugárzott magáról a Plútóról és hold­jairól (az adatátvitel a nagy távolság miatt több órát vett igénybe). A szon­da mérései szerint a törpebolygó át­mérője mégiscsak nagyobb, mint ed­dig „listavezető” társáé, az Erisé. Az űrszonda az elkövetkező esz­tendőkben az úgynevezett Kuiper-öv negyven-kilencven kilométer átmé­rőjű égitestei közül keres fel egy vagy akár két további kisbolygót. Reméljük, a New Horizons az űr­kutatásban és a csillagászatban továb­bi távlatokat nyit, hozzájárulva a Naprendszer külső régióinak alapo­sabb megismeréséhez. ■ Rezsabek Nándor EVEL&LEVEL „Mindig van okunk hálát adni” Mindig örömmel olvasgatom Fenyvesi Félix Lajos értékes írásait, jegyzete­it. Csak az öregségről írt pár sora szomorított el: „...az idős ember csak rossz­ra számíthat.” {Napló, 2015; EvÉlet, június 7-, 9- o.) Én nyolcvanhárom évesen is azt tapasztalom, hogy sokkal többet adok há­lát Istennek, mint fiatalabb koromban. Mikor varrók, hálát adok azért, hogy még be tudom fűzni a tűbe a cérnát. Hálát adok, amikor befejezem a fűnyí­rást a kertben, s hogy kertes társasházban élhetem nyugdíjas napjaimat, nem a Dob utca sötét lakásainak egyikében, melynek környékén dolgoztam har­minchat évig. Hálát adok, hogy bár elestem az utcán, de nem tört csontom, s a szemüvegem sem. S hogy még ilyen öregen is ilyen gyorsan regeneráló­dik a fájós kezem, amit megütöttem. Ha zsúfolt autóbuszra szállók, rögtön feláll egy-egy fiatalember, hogy át­adja az ülőhelyét, s én hálás mosollyal megköszönöm. A Széchenyi fürdőben olvasható nagy betűkkel ez a mondat: „Két ember között a legrövidebb út egy mosoly.” Sohasem felejtem el Prőhléné Évikének (országos felügyelőnk nagymamájának) a dallamos „Halló!”-ját a telefonban. Mindig megjelent előttem kilencvenévesen is kedves, mosolygós arca. Bármennyire öregek vagyunk is, mindig van okunk hálát adni, csak éljünk a lehetőséggel. Dobó Józsefné (Budahegyvidék) Régi nyarak reneszánsza Ó, a Velence régi nyarakon - dúdolgat­­tam magamban egy forró júliusi dél­utánon Bereményi Géza, Cseh Ta­más és Másik János A hatvanas évek című, nagysikerű dalának valamelyest módosított, a helyhez és a helyzethez al­kalmazott szövegét. Mondanom sem kellene: éppen a Velencei-tó egyik leg­­retróbb strandján, ahol ma is filléres té­tel a belépti díj, s ahol a part tereptár­gyai mind-mind távoli gyerek- és ka­maszkoromat idézik. Pontosabban: a mi generációnkét, az ötvenes években tömegesen világra jöttékét. És figyelem: a mikroszkopikus méretű jegyárban még egy sör/üdítő kedvezménykupon is benne foglaltatik! Ebben a reklámtörvény miatt meg nem nevezhető kis vízi paradicsomban néhány évvel ezelőtt még hattyút for­mázó ős-vízibiciklik erősítették az idő­utazás-hangulatot. Ma már, sokunk szomorúságára, érdektelenebb delfin- és kisautó-szerkentyűk vették át a he­lyüket. Ósdik ezek is, de nem ébresztik fel a parton nézelődőkben azt a Loheng­­rin-élményt, mint elődeik. Már nem várjuk, hogy a hattyú vontatta sajkán megérkezzék a lovag a Montsalvat hegyén őrzött szent kehely, a Grál őre mátkájához, Bra­­banti Elzához. És láss csodát: épp ezen az egyetlen velencei veszteségen búslakodtam, amikor - bár lovag nél­kül - méltóságteljes és nyílegyenes vo­nalban befutott a strandocska vizé­re nem is egy, de hat igazi hattyú: egy gyönyörű anyamadár s a rútkiskacsa­­állapotot éppen elhagyó, kikupálód­­ni kezdő öt fiókája. Mondanom sem kell: leírhatat­lan öröm és hála lett úrrá gyermeteg nagymamái szívemen. Tudom, hogy a Velencei-tavon nem ritkák az ilyen anderseni madárvonulások, mégis úgy éreztem: maga a minden vízpar­tok és a világmindenség Ura küldte őket, vigaszául mindazoknak, akik ve­lem együtt nosztalgiával emlegetik a régi hattyúcsónakokat. A kedves csa­ládi madárparádé a továbbiakban annyira felvidított, hogy eszembe ju­tott a korábban már idézett dal, e könnyedségében is drámai korfestő ballada egy másik, nagyon fontos so­ra is: „Bár nem volt vitorlás ha­jónk..!’ Valóban, alig akadt tavainkon ak­koriban egy-egy vitorlás, flottákat, re­gattákat legfeljebb filmen láttunk. De minden szorongás és szorongatottság el­lenére boldogok voltunk, s ennek nem a fiatalságunk volt az egyetlen forrá­sa. Hanem ráadásként az is, hogy meg tudtuk becsülni a nem pénzen vett örömök évadát: a kimustrált autógu­mi-belsőből készült, bőrünket szépen felkarcoló, bumfordi úszógumit, a„pet­­rofóron” vagy rőzsetűzönfőtt esti pap­rikás krumplit, egyszóval akkori nya­raink minden elemét. Aki nemzedékünkből olykor egy ki­csit elárvultnak, hontalannak, gyö­­kértelennek érzi magát ezeken a hiúság vásárának is beillő, vitorlasuhogtató huszonegyedik századi nyarakon, an­nak teljes szívvel ajánlom a kisszámú „régimódi”strandfelkutatását, ahol a magunkfajta kispénzűek, de nem ép­pen kevés évet számlálók is embernek érezhetik magukat. És nem a nyaralás párüíinak, hanem Isten teljes értékű te­remtményeinek. ■ PetrőcziÉva HIRDETÉS Szeptember 11-13., Balatonföldvár Meghívó protestáns médiaműhelyre Téma: A médiaoktatás - protestáns szemmel Idén is aktív médiamunkásokat, továbbá a média belső, szakmai kérdé­sei iránt érdeklődőket vár őszi konferenciájára a Protestáns Újságírók Szö­vetsége (Prúsz). A szeptember 11-13. között tartandó médiaműhely ezúttal az újságíróképzés, a médiaoktatás mai helyzetét veszi górcső alá, a tárgy­ban illetékes tanár kollégák részvételével. A balatonföldvári konferen­cia vendégeire - hagyományainkhoz híven - nem csupán előadóként, hanem beszélgetőtársként is számít közösségünk. A részletes program a Prúsz honlapján lesz olvasható. A protestáns médiaműhely helyszíne: Bethesda Baptista Üdülő és Kon­ferencia-központ, Balatonföldvár, Spúr István u. 21. Időpontja: 2015- szeptember 11-13. Részvételi díj (péntek vacsorától vasárnap ebédig): 9500 Ft, Prúsz­­tagoknak: 7500 Ft. Jelentkezni (a férőhelyek függvényében) szeptember i-jéig a prusz@lutheran.hu e-mail címen vagy a 20/824-9657-es mobilszámon lehet. www.prusz.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents