Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-26 / 30. szám
8 -m 2015. július 26. PANORAMA Evangélikus Élet ► „A legnagyobb háborús bűncselekmény a második világháború utáni európai történelemben” - áll az Európai Unió parlamentjének Srebrenicáról szóló határozatában, amelyet két nappal az évforduló előtt fogadtak el. Ugyanekkor az Egyesült Államok képviselőháza is a srebrenicai népirtást és a népirtás tagadását elítélő rezolúciót szavazott meg. A két nyilatkozat eltökélt kiállás és válasz az Egyesült Nemzetek Szövetsége Biztonsági Tanácsának kudarcára, amikor - Oroszország vétója miatt - nem sikerült hasonló egyezségre jutni. Mintegy ötvenezer ember és több mint nyolcvan diplomatadelegáció részvételével zajlott a kelet-boszniai várostól pár kilométerre, a Potocariban lévő emlékközpontban és temetőben július 11-én az elmúlt évben azonosított százharminchat áldozat temetése és a megemlékező alkalom. Erről olvashatnak alábbi riportunkban. A képeket Kalocsai Richárd készítette. Sötét foil Húsz éve történ, Néma csendben érkezik a temető bejáratához és vonul be a több ezer ember, hosszú percekig hömpölyög a tömeg. Csak a liliomos zászlók és a különböző transzparensek csattognak a szélben. A tömeg a hadsereg díszsorfala mellett fegyelmezetten és áhítatosan közelíti meg a bosnyák szenvedés jelképét. A Nezuk faluból induló háromnapos, megerőltető menet után végre megpillanthatták zarándoklatuk célját és a másnapi temetésre előkészített sírkertet. A több mint száz kilométernyi, nehéz hegyi terepen megtett út után mégsem tűnnek elcsigázottnak az emberek: mindenkin magasztos meghatottság lesz úrrá, többen sírnak. A halál útjából a béke menete Az út, amelyet megtettek, szó szerint véráztatta: erre menekült közel tizenegyezer civil és két-háromezernyi, zömében fegyvertelen katona, amikor kitörtek a szerbek gyűrűjéből. Az éhező, kétségbeesett menet szinte folyamatos gránát- és géppuskatűzben haladt előre a Nezuk határában húzódó frontvonal felé, ahol a bosnyákok által ellenőrzött területre juthattak. Nagyon sokan nem bírták erővel a halál útjának is nevezett hajtóvadászatot, megadták magukat a szerb csapatoknak. Vesztükre: tömegesen végezték ki őket. A menekülők között is rengetegen vesztették életüket, biztonságos területre csak pár ezer ember tudott átjutni. A túlélők és a megemlékezők ugyanezt az utat teszik meg immár tizenegyedik alkalommal, csak az irány fordított: most Potocari a cél. Idén nagyjából tizenkétezer ember gyalogolta végig a béke menetét. Bosznia minden részéből útra kelnek ilyenkor a zarándokok, és évről évre egyre több a külföldi: franciák, törökök, osztrákok, amerikaiak, egyiptomiak, spanyolok, zimbabweiek... A béke menete három üzenetet hordoz: a békéét, a bátorságét és a reményét - így szólt megérkezéskor az az egyik túlélő és főszervező, Mersad Dudic. Bátorság kell, hogy szembe lehessen nézni a gyásszal, a bosszúvággyal és az elkövetőkkel, majd megbocsátani. Reményt pedig az elkövetkező generációkban kell keresni, amelyek soha nem felejtik a bosnyák nemzet tragédiáját, hogy az még egyszer ne következhessen be. Először vett részt a meneten a tizenkilenc éves Bekir Hodzic, de amint mondta, minden évben vissza akar térni. Travnikból, Közép-Boszniából jött, hogy lerója kegyeletét az áldozatok előtt. Az ő családját nem érintette a mészárlás. „A bosnyák felejtés nép, ezt viszont nem szabad elfelejteni, az egész világnak tudnia kell" - mondja, s ez mutatja, hogy a háború után született fiatalok is a szívükön viselik Srebrenica hagyatékát. A hivatalos bosnyák zászlót Bekir nem érzi magáénak, a bosnyák királyság (és a mai hadsereg) aranyliliomos lógóját tartja legitimnek. Megrázó jelenet, ahogy a felsorakoztatott, zöld lepellel borított koporsókat a menet tagjai és a katonák kézben viszik át a gyárcsarnokból a temető szélére. Sorfalat állnak az emberek, mindenki megérinti az előtte elhaladó koporsót. A kecses faládák légiesen lebegnek, sok esetben csak egy-két csontot tudtak a halottkémek beazonosítani. Az imám éneke folyamatosan zeng; ahogy a százharminchat áldozatot egymás mellé helyezik, a fájdalom és a bánat lesz úrrá a völgyön. Az esti imádságra is sokan gyűltek össze, a temetés előestéjén több ezer ember már a helyszínen éjszakázik. Selim Kamenica az Egyesült Államokból utazott családjával a megemlékezésre. Helyi területvédelmisként végigharcolta a háborút, testvére már korábban elesett, apját a júliusi vérengzésben vesztette el, viszont csak hat éve tudta eltemetni. A háború után, 1998-ban vándorolt ki feleségével, már amerikaias kiejtéssel beszéli a bosnyákot. Fia és lánya Amerikában született; a szörnyű múlttal terhelt és elnéptelenedett, szegény városban nem fogant gyermekük. A visszatérés mindig nagyon fájdalmas. „Nem tudom, hogyan fogom holnap is kibírni” - mondja könnyes szemmel Selim. A gyerekeit is el akarta hozni, meg akarta nekik mutatni szenvedései helyszínét, hogy ők se feledjenek. Újra a középpontban Srebrenica Húsz évvel ezelőtt, július 11-én foglalta el a boszniai szerb hadsereg (VRS) az ENSZ védelme alatt álló, a holland békefenntartók által védett srebrenicai biztonsági zónát. Az akciót a VRS vezérkari főnöke, Ratko Mladic tábornok vezette, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, dr. Radovan Karadzic hírhedt 7. számú direktívája alapján. Most mindketten vádlottként állnak a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt - többek között a bosnyák nemzetiség ellen elkövetett népirtásért. A hágai bíróság eddig tizennégy személyt, a bosnyák huszonhármat ítélt el az ügyben. A holland főparancsnokság a Potocariban elterülő gyártelep volt, erre a pár négyzetkilométerre zsúfolódott össze mintegy húsz-huszonötezer bosnyák menekült. Pár nap leforgása alatt a boszniai szerb hadsereg és rendőrség - az eddigi adatok szerint - 8372 férfit és kamaszfiút hurcolt el és gyilkolt meg módszeresen. A szám még nem végleges, húsz év alatt 515 elsődleges, másod- és harmadlagos tömegsírt tártak fel, de ezerötszáz eltűnt után még kutatnak. Az idei jubilumi megemlékezésen és temetésen százharminchat áldozat földi maradványait helyezték örök nyugalomra. A dzsenázát - muszlim temetési szertartást - mintegy ötvenezer gyászoló előtt Bosznia és Hercegovina Iszlám Közösségének főmuftija, Húszéin Kavazovic vezette. A most eltemettekével együtt 6377- re emelkedett a sírkövek (nisanok) száma. A gyermek áldozatok számát legalább ötszázra becsülik. A huszadik évfordulón tizennyolc, az elmúlt évben azonosított kiskorút búcsúztattak. Az eseményre - óriási nemzetközi médiafigyelem közepette - több mint nyolcvan külföldi delegáció érkezett. Jelen volt többek között Bili Clinton, az Egyesült Államok volt elnöke, Núr Al-Husszein, a néhai jordán király, Husszein özvegye, Theodor Merőn, a hágai Nemzetközi Törvényszék elnöke és Mihailo metropolita, a montenegrói ortodox egyház feje. Magyarországot Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Négy esi /oz.se/'bosznia-hercegovinai nagykövet képviselte. „Véletlenül életben maradtam” A temetés napján már a kora délelőtti órákban összegyűlt harminc-harmincötezer gyászoló. Ezrek jöttek Bosznia minden részéről, hogy kinyilvánítsák együttérzésüket. Jasminka Kahric és Erdena, a lánya Kladanjból érkezett. Ebbe a közép-boszniai városba irányították Srebrenicából a férfiaktól elválasztott nők és kisgyerekek első buszait. A két nőben máig él az első menekültek kétségbeesése, nyomorúsága. Sokan Kladanjban maradtak, mint Jasminka ismerőse is, Munib Muminovic. A férfi négy fia és felesége is a népirtás áldozata lett. Noha az új városban Munib újra megnősült, egy fia is született, három éve mégis önkezével vetett véget életének. Muszlim megbocsátá. A megbocsátás, illetve bűnbocsánat a muszlim vallásban is az egyik alapvető hittétel. Az iszlámban Állatinak számos jelzője van, nevezik Megbocsátónak, Irgalmasnak, a Legkönyörületesebb Könyörületesnek... A fájdalom enyhülése, a gyászoló lélek megnyugvása az iszlámban sem képzelhető el a bűnök megbocsátása nélkül. A százharminchat muszlim vértanú (sehid) becstelenül elkapart, majd számtalan esetben áthelyezett, több tömegsírban szétszórt maradványainak hiába adták meg végre (húsz év után!) a végtisztességet, a megnyugvást csak a megbocsátás hozhatja el a hozzátartozóknak és az egész bosnyák nemzetnek. Keresztény szempontból mindenképpen különleges, kényelmetlen és szégyenteljes a helyzet. Hiszen- mielőtt Srebrenica t osztag - a hírhedt szer jait és fegyvereit ortO' A megbocsátás előfi részről hol lehetett bűi tával, felhatalmazásáv: kosok? És hol az őszin lemény és hivatalos po sőt tagadja vagy relati’ Létezhet-e muszlim dox) bűnbánat nélkül büszkén vallják, hogy n lül rajtuk, hanem a mt „Keresztényebbek” a todoxoknál?
