Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-20 / 51-52. szám
28 4i 2015- december 20-27. Evangélikus Élet Új nap - új kegyelem Folyt. Új nap - új kegyelem Vasárnap (december 27.) Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek. Jn 15,16 (2MÓZ 4,11; Lk 2,722-24/25-38/39-40/; íjn 1,1—4; Zsolt 33) Emberi választásainkban kikerülhetetlen a hibázás lehetősége. Mindig kérdés: vajon helyesen döntöttünk-e, jó irányba indultunk-e, a megfelelő ember mellett tettük-e le voksunkat. Isten választásaiban nincs ilyen bizonytalansági tényező. Ő nem választ hibásan. Ha kiválasztott minket, akkor nem kérdőjeles az alkalmasságunk, és amikor elzárkózunk a ránk váró feladatok elől, amikor kevésnek tartjuk magunkat hozzájuk, akkor Isten választását vonjuk kétségbe. Pedig amire ő kiválaszt, ahhoz erőt, rátermettséget, áldást is ad. Teremjük hát gyümölcseit! Hétfő (december 28.) Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. íKor 15.58 (Józs 24,24; Mt 2,13-18; Ézs 52,13-53.5) Elkeserítő, amikor az ember nem látja erőfeszítéseinek eredményét. Amikor egy számítógépes hiba folytán órák munkája vész semmibe. Amikor a földeken hosszú hónapok munkáját veri el a jégeső. Átélni munkánk hiábavalóságát lehangoló, elszomorító érzés. Isten munkájában azonban nem kell, hogy bármi is kedvünket szegje, hiszen időnként bármennyire láthatatlanok is munkánk eredményei, biztosak lehetünk benne, hogy nem hiábavalók, hiszen az Ügy egy nálunk nagyobb Hatalom kezében van. Legyünk hát minden körülmények között rendíthetetlenek az Úr munkájában! Kedd (december 29.) [Isten] ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Dán 2,21 (Ef 5,17; íjn 4,n-i6a; Ézs 53,6-12) Hit és tudomány. Örök vita tárgya, hogy mennyire egyeztethető össze e kettő, mennyire simulnak egymásba a tudomány eredményei mindazzal, amit a Szentírás megfogalmaz. Ám ha mélyebben megnézzük, minden tudományos felfedezés mögött valahol ott van Isten. Az, hogy egyre többet ismerhetünk meg a világmindenség nagy titkaiból, azért lehetséges, mert ő enged bepillantást mindebbe. A kutató emberi értelem csodája is tőle van, aki tudományt ad a tudósoknak, és bölcsességet ad ahhoz, hogy minden újabb felfedezés mögött meglássuk az ő arcát. Szerda (december 30.) [Az Úr] meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Zsolt 147,3 (Mt 8,16; Zsid i,/5—6/7—14; Ézs 55,1-5) Nincs olyan ember, akinek ne lenne szüksége időről időre vigasztalásra. Arra, hogy valaki megfogja a kezét, és azt mondja: ne félj! Milyen jó érzés ezt családtagoktól, barátoktól hallani. De még ennél is jobb átélni azt a vigasztalást, amelyet Isten tud adni számunkra. Akinek szava nem puszta szó, hanem teremtő szó, aki a vigasztalásról nemcsak beszél, hanem ki is munkálja az ember szívében. Bátran mehetünk hozzá életünk keserűségeivel, fájdalmaival. Számíthatunk az ő vigasztalást teremtő jelenlétére. Csütörtök (december 31.) Fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemetfélitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Mai 3,20 (Mt 6,10; Lk 12,35-40; Róm 8,3ib-39; Ézs 55,6-13) Gyakran lázad az igazságérzetünk, amikor a körülöttünk zajló eseményeket szemléljük, vagy elszenvedői vagyunk egy számunkra igazságtalan helyzetnek. A mérleg a mitológiában az isteni igazságosság szimbóluma, amely akkor marad egyensúlyban, ha ki-ki megkapja érdemei szerint, ami jár neki, ami igazságos. Isten igazsága azonban nem mérlegel. Nem érdemek szerint ad, hanem gyógyít. Gyógyít bűnből, halálból, az ő Igazságával, aki egykor Betlehemben már felragyogott számunkra, és aki azt az évet is, amelyre ma visszagondolunk, beragyoghatja. Péntek (január 1.) Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké. Ámen. Ef 3,20- 21 (Zsolt 136,3-4; Lk 4,16-21; Jak 4,13-15; Zsolt 148) Sokszor nem azért vagyunk sikertelenek, mert nincs elég tehetségünk feladatainkhoz, hanem mert túl keveset várunk el önmagunktól. És ezt nemegyszer Istenre is kiterjesztjük. Pedig Isten sokkal bőségesebben tehet, ajándékozhat, mint ahogyan mi gondolnánk! Ne emberi mérce szerint mérjük őt! Ne gondoljunk túl keveset róla, akié a dicsőség a ma kezdődő új esztendőben és örökkön örökké! Szombat (január 2.) Jézus Krisztus mondja: Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Jn 10,27 (Zsolt 23,3; Józs 24,1-23.13-18.25- 26; Mk 1,1-8) Gyermekkoromban az iskolából hazajövet már az utca végén hallottam, amint kiskutyánk a kerítésnél csaholt, várva a találkozásra. Jól tudta, hogy a gazda jelenléte egyet jelent a biztonsággal, a gondoskodással, az étellel és a simogatással. Az állatok könnyen megtanulják, hogy ki az, akire számíthatnak, és ragaszkodni tudnak ahhoz, aki gondoskodik róluk. Ebben a ragaszkodásban példák lehetnek előttünk, gondolkodó, értelmes emberi lények előtt azok az állatok, amelyek ismerik a gazdájuk hangját, és követik őt - hogy mi is kövessük azt a hangot, amely számunkra az Élet. ■ Zsugyel-Klenovics Katalin Ha Isten segít, és élünk... - szoktuk mondani, és minél „korosabb hitében az ember”, annál inkább tudja, hogy nem üres szólam terveink elé illeszteni e feltételt. Azt persze, hogy az Úr tovább élteti egyházunk - nyolcvan évfolyamon át hetilapként megjelent - nyomtatott sajtótermékét, őszintén reméljük. Miként azt is, hogy sem olvasóink hűségét nem ingatják meg a tervezett változások, sem a lapot készítők - szerzők, fotográfusok, szerkesztők - nem „tékozolják” mások szolgálatára tálentumaikat... Miközben azonban érthető izgatottsággal várjuk, hogy a nyomdákkal folyó kiadói tárgyalások eredményeképpen végül is milyen paraméterek (pontos méret, papírminőség, marketingterv, technikai eszközök stb.) szerint önthetjük formába a fenntartói kívánalmak jegyében kidolgozott, „magazinosított” tartalmakat (utoljára a svéd Budbdraren című evangélikus magazin állíttatott elénk mintaként), a szerkesztő óhatatlan nosztalgiával emlékezik az elmúlt másfél évtizedre. Arra az időszakra, amely alatt az Evangélikus Élet a jelenlegi formátumban, ámde mindössze 6 oldalas hetilapból vált 16 oldalas, színes s főként - mások szerint nem is túl rosszul - strukturált orgánummá. Köszönhetően annak a több tucat szerzőnek, rovatgazdának, szerkesztőségi munkatársnak, akik osztoztak e szolgálat kiváltságában. S miután sokuk felé olykor még a „szerkesztői köszönöm” is elmaradt, álljon itt csupa nagybetűvel: KÖSZÖNJÜK! Változnak az idők, és a változó idő változtat bennünket is. Épp ezért nem gondolom, hogy a változásoktól tartanunk kellene. Talán még attól sem, hogy egyházunk is igazodni próbál a világ változásaihoz. Valódi ijedségre kizárólag az adhatna okot, ha Istenünk lenne „változékony” Ám szerencsére tudván tudjuk, hogy ő változatlan Úr - örökkön örökké. Ezért írjuk le teljes bizakodással: „Ha Isten segít, és élünk...” (Folytatás az Evangélikus Élet 81. évfolyamának 2016. január 10-i dátummal megjelenő első lapszámában.) ■ T. Pintér Károly főszerkesztő Az Evangélikus Élet minden olvasójának kívánunk Istentől áldott új esztendő Vasárnap (január 3.) [Isten] a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. íPt 2,9 (Zsolt 95.6; Lk 2,41-52; íjn 5,11-13; Zsolt 138) Az új esztendő első vasárnapja van. Az ünnepek után van még egy napunk, amelyen Istenünknek hálát adhatunk, mielőtt belevetjük magunkat az új feladatokba. De jó is: ez a nap legyen a mi Istenünké, akár otthonunkban, akár közösségben töltjük: vegyük át tőle, mint ajándékot, hogy ma még szabadok vagyunk! Szabadok arra, hogy tenyerébe hajtsuk a fejünket, feltárjuk neki szívünket - amelyet az ismeretlen újtól való szorongás bizonyosan be akar hálózni -, és hallgassuk, mit mond. Az igében ott az ígéret, a biztatás, a bizonyosság. A sötétségnek, a halálnak, a gonosznak nincs hatalma azon, aki Istenben bízik, egyedül őbenne, aki mindenható Úrként vezet át évről évre. Hétfő (január 4.) Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! Zsolt 139,23-24 (Ef 3,17; íMóz 21,1-7; Mk 1,9-13) A zsoltáros kérése legyen a miénk is! Tiszta lappal indulnak naptárunk makulátlan lapjai - egy Istentől kért „átvilágítás” után életünket is rendbe tehetjük: ha megvizsgáljuk igéje fényében szívünk szándékait, tetteink mozgatórugóit. Bűneinket letehetjük nála, megtisztulva, megerősödve, felemelt fejjel indulhatunk. Kik vagyunk, hová tartunk, megálljuk-e a próbákat? A magunkénál több és nem emberi bölcsességre és vezetésre van szükség ahhoz, hogy a kérdésekre választ kapjunk, és hogy a téves útról le-, az igaz útra pedig rálépjen lábunk. Kedd (január 5.) Kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa őt a templomban. Lk 21,38 (Zsolt 90,14; íMóz 9,12-17; Mk 1,14-20) Az utcánkban van egy katolikus templom. Néhanap reggelente látom, hogy idős emberek sietnek befelé. A „nép" amúgy ma ezer dolga után rohan kora reggeltől késő estig. Mégsem jut egyről a kettőre... Kiégett, fásult, fénytelen az élet. Miért? így kell ennek lennie? Jézushoz is így siettek, mikor itt járt közöttünk testben az Emberfia. Ma is sietve mehetünk hozzá. Nem lehet olyan kapkodós a reggel, hogy ne legyen pár percünk felnyitni az Útmutatót \agy a Bibliát és elolvasni egy igeverset. Szerda (január 6.) Tied a menny, tied a főid is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. Te teremtettél északot és délt. Zsolt 89,12-13 (Kol 1,16; Mt 2,1-12; Ef 3,2- 3a.5-6; Mk 1,21-28) A mindenség költői leltárba vétele. Istent - teremtett világának szépségéért és gazdagságáért - nem lehet eleget dicsérni! De mindennél nagyobb ajándékot adott akkor, amikor Jézust, egyszülött Fiát küldte ebbe a világba. Jézus emberré lett, és részesült a keresztség szentségében - erre emlékezünk ma. Abban a pillanatban a teljes Szentháromság kinyilvánította magát. A házszentelés hagyománya is ehhez a naphoz kötődik: Christus mansionem benedicat! (Krisztus áldja meg a hajlékot!), írták-írják mindmáig a szenteltvízzel meghintett házban az ajtófélfára az aktuális évszámmal együtt. Isten óvja és áldja meg ezt a világot 2016-ban! Csütörtök (január 7.) Megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Zsolt 86,9 (Tit 2,11; íjn 3,1-6; Mk 1,29-39) Karácsony éjszakáján testet öltött Isten, megjelent az üdvözítő kegyelem, Isten szeretetének jele a gyermek Jézusban. Aztán elérkezve nagypéntekig, a Golgotán meghalt a mi bűneinkért, és harmadnapon feltámadt. Bűnbocsánatot, életet és üdvösséget adott benne Isten minden embernek. Azon a betlehemi éjszakán csak kevesek tudtak róla. Azóta a világban hirdettetik az evangélium, de sokan élnek ma is sötétségben. Mi elfogadjuk vagy elutasítjuk az isteni kegyelmet? Péntek (január 8.) Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Róm 12,2 (Hós 10,12b; 4MÓZ 24,is-i7a/i7b-i9/; Mk 1,40- 45) Jézus szerint e világ fejedelme a sátán. „A világ azért szeret minket jobban, mert mi is jobban szeretjük a világot; barátoknak hív minket, mert leeresztjük lobogóinkat, abbahagyjuk a harcot, és gyáván meghunyászkodunk; ám amikor a régi apostoli idők módjára kezdjük el hirdetni és megélni az evangéliumot, akkor az ördög, mint ordító oroszlán, már rövid időn belül ott üvölt a táborunk körül, és a kígyó haragosan sziszeg ránk minden irányból - de mi akkor sem rettenünk meg, mert a Seregek Ura velünk van; Jákob Istene a mi várunk!” (Spurgeon) Szombat (január 9.) Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban. 2Kor 12,10 (Zsolt 9,10; Ef 4,17-24; Mk 2,1-12) Olvasva Pál apostol leveleit, a fenti mondat valósága felől nem lesz kétségünk. Mindebben része volt, s nem képmutatás, póz, hamisság ez a bevezetés: „...örömöm telik..!’Mert mindez egy név által lehetséges, amely a legnagyobb: Krisztus neve által! Saul nem mondta volna ezt. Pál Isten elé borul hálaadással. Ha vele indul az évünk, ha minden tervünk, tettünk, vállalásunk, elindulásunk, nekibuzdulásunk kezdete Krisztus, akkor örömünk lesz. Ez számunkra a legdrágább valóság. ■ Stifner-Kőháti Dorottya Evangélikus Élet - A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet on-line: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: elofizetes@evelet.hu. ♦ Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 20/824-5519. Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Fedor Sára (sara.fedor@lutheran.hu). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Munkatárs: WalkóÁdám (adam.walko@lutheran.hu). Rovatvezetők: dr. Ecsedi Zsuzsa - Cantate (ezsu@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio oecumenica (peter.kendeh@lutheran.hu), Szabóné Mátrai Marianna - A vasárnap igéje (mariann.matrai@lutheran.hu), Tamásy Tamás - Új nap - új kegyelem (tamytam@t-online.hu). Szerkesztőbizottság: Adámi Mária, Balicza Máté, B. Walkó György, dr. Fabiny Tamás, Kendeh K. Péter, Kiss Miklós, Kiss Tamás, dr. Orosz Gábor Viktor, Prőhle Gergely, Radosné Lengyel Anna, T. Pintér Karoly. Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 20/824-5518,1/411-0385. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. * INDEX 25 211, ISSN 0133-1302. Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyedévre 3575 Ft, fél évre 7150 Ft, egy évre 14 300 Ft, európai országba egy évre 48 100 Ft (172 euró), egyéb külföldi országba egy évre 56 320 Ft (201 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével regisztrálni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutheran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk.
