Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-20 / 51-52. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2015. december 20-27. » 15 A Laudato si’ enciklika ^ A katolikus egyház vezetője, a mindenkori pápa rendszeresen körlevélben fordul a hívekhez, hogy egy aktuális témával kapcsolatos tanítását átfogóan kifejtse. Az ilyen, enciklikának nevezett dokumentumok tipikusan az első mondatuk latin kezdőszavait viselik címként. Ferenc pápa első ilyen körlevelét „négykezes” jelzővel illetik, mert még elődje kezdte el írni, ám ő tette ki a pontot megválasztása évében a Lumen fidei végére. Idén nyáron kiadott első saját enciklikája nyomán hamar ráaggatták a katolikus egyházfőre a „zöld pápa” megjelölést, ám ez ellen később élesen tiltakozott a Vatikán. Jogosan, hiszen aki elmélyül a Laudato si’ (magyarul: Áldott légy) kezdetű dokumentumban, felismerheti: szerzője nem egyszerűen környezetbarát buzgalomból vetette papírra gondolatait, hanem az élet szolgálatában emeli fel szavát, teremtésvédelmi szándékkal. A műfajhoz képest vaskos kötet az egész gondolatkört egyszerre társadalmi, biblikus és embercentrikus perspektívába helyezi, s bár aggódó hangú, ám szeretettel teli levelet tarthatunk kezünkben, meghívásként egy tisztább, élhetőbb világ felépítésére. Nem dedikáltan katolikus és nem szakteológiai jellegű iratként érdemes közelíteni a műhöz - a szerző ezen szándékát ki is fejezi a bevezetőben, amikor úgy fogalmaz: „E bolygón lakó minden emberhez szeretnék fordulni.” A szöveg egészét átjárja az a tudatos alapszemlélet, amely szerint a környezet védelmére nem önmagában, hanem egy globális koncepció fontos elemeként van rendkívül nagy szükség. E megközelítés középpontjában a teremtő Isten és fő alkotása, az ember áll. A jól strukturált tartalomból szinte felkiáltójelként emelkednek ki olyan kétszavas kifejezések, amelyek akár klasszikus idézésre alkalmas támpontként is segíthetik a jövőben mindannyiunk eligazodását az élet kusza ösvényein. Hat egymásra épülő fejezet mentén bontja ki gondolatait az egyházfő. Az első rész drámai hangvételű tükörbe tekintés, Ami közös otthonunkkal történik címmel. Szóba kerül - első klasszikusként - a „selejtezés kultúrája” a klímaváltozás, a fajok pusztulása, a vízkészletek aggasztó helyzete. Elérkezünk a felismerésig, hogy mindezek miatt is óriási társadalmi különbségek, világméretű egyenlőtlenség alakult ki az emberiség körében. A második fejezetben a Bibliához nyúl a pápa, ott fedezve fel iránymutatást a hatékony válaszok, a megoldás kereséséhez. Az egyházfő rávilágít, hogy a „teremtés harmóniája” az első könyvtől az utolsóig megnyilvánul az írásokban, külön kitérve Jézus és a teremtett világ összhangjára. E fejezet hosszabb részletet közöl Assisi Szent Ferenc Naphimnuszából, s az olvasó talán már kezdi érteni, hogy az enciklika címét is adó „Áldott légy” nem valami áldásféle ebben az olvasatban, sokkal inkább önmagunkra visszaható felszólítás: tegyünk érte, hogy áldott legyen a teremtett világ! A harmadik fejezetben a pápa kíméletlenül rámutat, hogy a környezet pusztulásáért az embert terheli a legfőbb felelősség. A technológiai fejlődés egyszerre lehet áldás és átok is, utóbbiról szívesen megfeledkezünk. A hatalom, a befolyás növelése nem feltétlenül jelent minden esetben haladást, a korlátok tiszteletben nem tartása, a bolygó javainak felélése olyan eredményre vezet, amelyet Ferenc pápa a „véres gyémántok” kifejezéssel szemléltet. XVI. Benedek szavai is említtetnek: miszerint a környezeti elsivatagosodás egyik oka a saját belső elsivatagosodásunk. Az enciklika azonban nem áll meg a helyzetértékelésnél - a következő feÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu jezetekben, a dokumentum második felében utat mutat a megoldás irányába. Noha a huszonnegyedik óra legvégén járunk, még sincs késő a változásra, s ugyanaz képes helyreállítani az egyensúlyt, aki elrontotta: az ember. Vagyis rajtunk áll, mivé lesz a világunk, és igenis tehetünk érte, hogy visszaálljon a teremtés rendje. A pápa átfogó ökológiát sürget, és ennek nem csupán környezeti, hanem gazdasági, kulturális vetületeire is kitér. A leghatékonyabb lépésnek a témát érintő aktív párbeszédet jelöli meg Ferenc pápa. Ugyanúgy sürgető felhívás irányul a nemzetközi, nemzeti és helyi politikai közösségek felé, mint a vallási, tudományos, gazdasági csoportok felé. A pápa végső soron egy új életstílusért száll síkra, amelynek előfeltétele az „ökológiai megtérés” Ezt a különleges kifejezést ki is bontja az enciklika: engedjük, hogy Jézussal való találkozásunk minden következménye megjelenjen a bennünket körülvevő világhoz fűződő kapcsolatainkban. Ezzel valójában Isten művét védelmezzük, amelyre ráadásul egyenként képtelenek vagyunk. A teremtett világ gondozása közösséggé kovácsol bennünket, amelyből nagylelkűség, mértéktartás és további erények fakadhatnak. Elérkezünk oda, hogy ha mindaz megvalósulna, amit ez az írás célként kitűz, öröm és béke költözne a globális társadalomba, lelki sivatagaink helyét pedig friss oázisok, bőven termő területek váltanák fel. Tegyünk érte - mert tehetünk érte -, hogy úgy legyen! Az enciklika hatása a társadalomra Viszonylag ritkaságnak számít, hogy egy keresztény dokumentum jelentős reakcióhullámot indítson el a világi médiában. Legutóbb talán a Dominus Iesus, a Hittani Kongregáció nyilatkozata esetében történt hasonló, bár akkor legfeljebb a felekezeti különbségek fájó tényéből fakadó polémiákról tudósíthatott a sajtó. Ezúttal azonban szó nincs ilyesmiről, a magyarul Áldott légy címmel kiadott írás közös ügyet boncolgat: a teremtett világért aggódik benne a pápa, elkötelezett környezetvédőként fellépve. Talán nem is választhatott volna a katolikus egyházfő jobb témát első saját enciklikájaként, mint amit névadója, Assisi Szent Ferenc a fülébe súgott. A szöveg egészét átjárja az a tudatos alapszemlélet, amely szerint a környezet védelmére nem önmagában, hanem egy globális koncepció fontos elemeként van rendkívül nagy szükség. Ennek a rendszernek a középpontjában pedig nem a növények, az állatok állnak, hanem - amint fenti írásunkból is kiderült - az ember és Teremtője van fókuszban. Hogy mennyire ideje volt egy ilyen „zöldnek" titulált, markáns, szókimondó, vészharangok lendületes megkongatásával is felérő egyházi megnyilvánulásnak, azt hűen igazolja, hogy két nappal a körlevél hivatalos bemutatása előtt egy orgánum megszerezte és megszellőztette a tartalmát. Gondoljunk bele őszintén: mégis, kit érdekelne annyira egy környezetvédelmi jellegű vallási irat, hogy önnön lejáratása mellett olyan szankciókat kockáztasson, amelyeket ki is róttak az érintett médiumra? A lopás ténye egyértelműen jelzi, mennyire türelmetlenül várta a világ korunk „Szent Ferencének" megszólalását. Még nem olvashattuk magyar nyelven a dokumentumot - a júniusi bemutatáshoz képest csak szeptember végén jelent meg a fordítás -, amikor már érzékelhető volt: tényleg olyan átütő erejű a közvetlen nyelvezetű dokumentum, hogy a „falakon kívül” is visszhangra talál. A BBC elemzésétől gazdasági portálok beszámolóin át politikusok megnyilatkozásaiig hamar referenciaponttá vált az enciklika, nem mindig pozitív előjellel. Egyes országokban például közéleti témaként kezelik a klímaváltozás és az emberi környezeti beavatkozás viszonyát, némelyek kategorikusan tagadják a nyilvánvaló összefüggést. így Ferenc pápa őszi amerikai látogatásának előkészületei során is napirenden volt a kötet szellemiségének méltatása, avagy elutasítása. Eközben idehaza ugyancsak egyre több fórumot, vitát, konferenciát szerveztek kifejezetten a pápai irat gondolatkörében - e rendezvények életre hívását nem csupán egyházi szervezetek kezdeményezték -, s bizonnyal e sorok megjelenését követően is folytatódik a dialógus. A világ a közelmúltban gondoskodott is róla, hogy a maga sajátos módján aláhúzza, nyomatékosítsa a pápa szavait. Leginkább a dízelbotrányként elhíresült ügy jeleníti meg igen transzparensen, mivé válik a társadalom, ha egyesek saját önös céljaikat, sikereiket, meggazdagodásukat szem előtt tartva kizsákmányolják az élő környezetet. Mint széles körökben ismert, Európa legnagyobb autógyártó csoportja, a tucatnyi márkát tömörítő Volkswagen konszern évek óta meghamisította a bizonyos járműveinek környezetkárosító hatására vonatkozó adatokat. Ezáltal a vállalat nem csupán visszaélt azon vásárlók bizalmával, akik éppenséggel minél tisztább, tehát környezetbarátabb autót kívántak vásárolni, hanem a megengedett határérték sokszorosát pöfögték - pöfögik ma is - a légkörbe a csaló eszközökkel felszerelt járművek. Miért? Kapzsiságból. Mert szívesen játszana istent az ember, egészen addig, amíg a következményekkel nem kell törődni. Az Áldott légy kezdetű körlevél a népvándorlás kérdésére is képes gyógyírt kínálni, ám nem azonnali hatású fájdalomcsillapító formájában. A környezet kizsákmányolása ugyanis a pápa szerint elválaszthatatlan az ember, így az emberi közösség kizsákmányolásától. A szétszakadt társadalmi rétegek újbóli „összeragasztása” avagy az egyenlőtlenségek ollójának minél szűkebbre zárása, a népek közötti és országokon belüli béke kimunkálása ha nem is lehetetlen küldetés, de mindannyiunkra szükség lesz hozzá, ráadásul hosszú folyamatra kell számítanunk. A dokumentum örömhíre ugyanakkor úgy hangzik, hogy bár a szakadék szélén táncol az emberiség, a visszaforduláshoz, a helyes útra való visszataláláshoz minden eszközünk adott. Bízzunk benne bátran, hogy azok a reakciók, amelyeket ez az enciklika kivált világszerte, hosszú távú gyógyító hatással segítik a Föld sebeinek begyógyítását. S ne csupán bízzunk benne, hanem legyünk lelkes apostolai is a közös - keresztényi küldetésünk szempontjából is fontos, ám nem csupán vallási - ügynek! Gyakoroljunk magunk is hatást a körlevél szellemében a saját környezetünkben! Miért ne tennénk, ha megtehetjük? ■ Gégény István katolikus hittanár, kommunikációs szakértő, a SzemLélek blog szerzője EVÉL&LEVÉL&LEVÉL&LEVÉL Isten áldása - a gyermek Advent idején minden a szeretetről szól. A szeretetről, mely Dosztojevszkij szerint Isten ajándéka, benne van a mindenségben, minden egyes homokszemcsében is. Ez a fogalom sajnos ismeretlen sok kisgyermek számára, ugyanúgy, mint a családi boldogság. Ez a gondolat jutott eszembe Fabiny püspök úr Myra püspöke és a kiszolgáltatott gyermekek című írásának olvasásakor {Evangélikus Élet, december 6., 3. o.). Magyarországon - ahogy írja - minden harmadik gyermek egészségre ártalmas körülmények között él. Hatszázhúszezer gyerek otthona penészes, egészségtelen. Riasztó adatok ezek, de úgy gondolom, még rosszabb a helyzet, ha azt nézzük, hány gyermek él lelkileg is lehetetlen, elviselhetetlen körülmények között. A napi hírekben gyakran értesülünk döbbenetes családi drámákról, amelyeknek szenvedői nemritkán a csecsemők és a kisgyermekek. De még nagyobb azon esetek száma, ahol a legfiatalabbak „csak” elviselni kénytelenek a szülők veszekedését és egymás bántalmazását. Ismert emberek - tudósok, írók, művészek - visszaemlékezésében gyakran elhangzik hasonló mondat: „Boldog gyermekkorom volt... Többen voltunk testvérek, szüléink sokat dolgoztak, de szigorúan neveltek és szerettek bennünket.” Ma más a helyzet... minden korosztálynak nehéz. Legnehezebb helyzetben azonban - véleményem szerint - a fiatalok vannak! Az a korosztály, amelyik gyermeket szül és nevel. Bizonytalan a munkahely; közös életük hitellel terhes, amelyet nem tudnak fizetni; stb. Mindenki ideges és frusztrált. Ettől függetlenül érthetetlen és fel nem fogható, ha valaki saját családja ellen fordul, és rajta tölti ki a bosszúját! A gyermek testi és lelki fejlődésének szempontjából a legszerencsésebb, ha harmonikus családi légkörben nevelkedhet. Ez biztos. A gyermeki lélek érzékeny húr, amelyen nemcsak a családi agresszió, de a szülők közti feszültség és meg nem értés is mély nyomokat hagy! Persze van kivétel is - ez erősíti a szabályt -, amikor nagyon terhes családi múltból indulva példás szülővé válik valaki. Gyermekeink továbbviszik alapvető tulajdonságainkat, képességünket, meg nem valósult vágyainkat, ami által nemcsak bennük, hanem leszármazottaikban is jelen leszünk, miután földi pályánkat befejeztük. Ők azok, akik oltalmaznak utolsó óránkban is. Shakespeare, a nagy angol drámaíró így fogalmazott: „S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen, Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.” Záró gondolatként egy dologban reménykedem: jön még talán egy jobb kor, évek, évtizedek múlva, amikor mindenkinek lesz biztos munkahelye, minden munkaképes ember dolgozik, s a családok anyagi stabilitása - talán - magával hoz egy bizonyos erkölcsi felemelkedést is! Advent idején, amikor minden a szeretetről szól, gondoljunk azokra a szerencsétlen sorsú gyermekekre, akiknek riadt, segélykérő tekintetét és sikolyát senki nem vette észre s nem hallotta meg időben. Dr. Németh Jenő gyermekorvos, a Nádasdi Evangélikus Egyházközség presbitere Vasgyári köszönet A diósgyőr-vasgyári evangélikus gyülekezet nevében írom soraimat, ezzel is szeretnénk megköszönni lelkészünk, Molnár József tisztelendő úrnak az itt töltött tíz évét, amelyet szeptemberben töltött be. Itt is szeretnénk megköszönni a sok-sok pontos, lelkiismeretes és jól felkészült szolgálatot, amelyben részünk volt a tíz év alatt. Külön említést tennék a bibliaórákról. Annyira jól felkészülten érkezik, és próbálja átadni nekünk a sok-sok tudást, hogy teljesen odavagyunk a szerdai napokért. Nemrég fejeztük be a Jelenések könyvének a tanulását... Ilyenkor adventi sorozat lép a szerdai bibliaórák helyébe. Igehirdetés, zenehallgatás, verselés. Teljesen ráhangolódunk a karácsonyi ünnepekre. Köszönjük még a felújított bibliatermet, a felújított székeket, a szépséges elektromos kályhát, a lelki melegséget és főleg a szeretetét. Kis gyülekezet vagyunk, de állítólag jól énekelünk, és nagyon szeretjük a lelkészünket. Kérjük a Jóistent, tartsa meg őt köztünk erőben, egészségben, és maradjon közöttünk nagyon sokáig! Büszkék vagyunk rá és szép családjára, szüleire és minden szolgálatára. Hálás szívvel köszönünk mindent! A vasgyári gyülekezet tagjai nevében: Lippai Istvánné presbiter (Diósgyőr-Vasgyár) Köszöntés Hidegkúton A pesthidegkúti evangélikus gyülekezet advent második vasárnapján ünnepelte Fodor Viktort, aki tizenöt éve szolgál parókus lelkészként az egyházközségben. A délelőtti istentisztelet után Békés Tamás felügyelő köszöntötte a lelkészt, majd a másfél évtized legszebb pillanatait megörökítő naptárral ajándékozta meg őt a gyülekezet. Délután családi istentiszteletet tartottak. Ezt a havonta megrendezett gyülekezeti alkalmat Fodor Viktor honosította meg Pesthidegkúton, főként a kisgyermekes családok vesznek rajta részt. B. Walkó György (Pesthidegkút)
