Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-20 / 51-52. szám
io •« 2015. december 20-27. FÓKUSZ Evangélikus Élet A kompromisszum lehetőségét kereste Százhúsz esztendeje hunyt el Pap Gábor református püspök ^ Komárom város 19. századi történetének jeles személyiségei közül kettő különösen is kiemelkedett: Schnitzer Ármin, a város izraelita hitközségének érdemekben gazdag, közmegbecsülésben állott tudós főrabbija, valamint Pap Gábor, a Dunántúli Református Egyházkerület 1878-1895 között Rév-Komáromban (ma Komámo, Szlovákia) szolgált tudós püspöke. S e két kimagasló személyiség a zsidó-keresztény párbeszéd magyarországi előfutárainak is tekinthető; barátságuk, egymás iránti kölcsönös tiszteletük, megbecsülésük ma is példaértékű. A százhúsz esztendeje elhunyt püspök azonban először nem e téren vált ismertté. Pap Gábor - Petőfi Sándor mellett - azon kevesek közé tartozott, akik fegyverrel és tollal is végigküzdötték 1848-49'et. Pap Gábor versei végigkísérik a szabadságharc legfontosabb ütközeteit, győzelmeit. A református lelkész a személyes átélés hitelességével írta meg a branyiszkói áttörést, Budavár visszafoglalását, majd - fogsága idején - versben állított emléket az aradi tizenháromnak és Batthyány Lajos miniszterelnöknek. Pap Gábort Bécsben érte az 1848. március 15-i pesti forradalom kitörésének híre. A Jókai Mór szerkesztette Életképek bécsi tudósítójaként szemtanúként, résztvevőként hitelesen számolt be az akkori eseményekről. Századosi rangban került tömlőébe 1849. augusztus 2-án Temesváron. A temesvári kazamatákból három hónap múlva, betegen bocsátották haza, de a szülői házban ismét elfogták, s a veszprémi várbörtönből csak betegsége okán szabadulhatott. Felügyelet alatt tartották később is. A teológiai tanfolyamot magánúton, lelkész édesapja segítségével végezte el. A veszprémi közgyűlés tagjaként, majd országos képviselőként jó kapcsolatokat ápolt más felekezetekkel, s minden vitás kérdésben a kompromisszum lehetőségét kereste. A szabadelvű fúziós párt híveként szinte a végsőkig támogatta az ország pénzügyi helyzetét rendbe hozni kívánó törekvéseket, miközben a felekezeti autonómia kérdésében szembehelyezkedett kormányával. Emlékezetes felszólalásában a különböző vélemények tiszteletben tartását hangoztatva kiállt az 1868-as vallásügyi törvény mellett. Iskolát alapított, dolgozott a nők oktatása érdekében, küzdött a köznevelés színvonalának, a tanítók felkészültségének javításáért is. Szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket és az érmeket. Háromezer darabos éremgyűjteményét még halála előtt szeretett iskolájára, a Pápai Református Kollégiumra hagyta. * * * Pap Gáborról protestáns körökben többé-kevésbé ma is megemlékeznek, azonban mint a zsidóság pártolójáról, barátjáról kevésbé. A közelmúltban e tevékenységével kapcsolatban L. Juhász Ilona és Fritz Beke Éva végzett kutatásokat. Tőlük (is) tudható, hogy Pap már az 1882-es oroszországi zsidóüldözés ellen is felemelte szavát. A komáromi újságban - Komárom város emberségesen érző polgáraihoz címmel - megjelent felhívásában adakozásra hívta fel a lakosságot, és ő maga példával járt elöl a zsidó menekültek megsegítésében. Felhívása a német nyelvű sajtóban is megjelent, s hatására mindenfelől érkeztek az adományok. Országgyűlési képviselőként, a főrendiház tagjaként a képviselőházban az 1875-78-as ciklusban javaslatot tett a zsidó vallás „egyenlősítésére” is. Ennek hatására a magyar református egyház 1892 és 1895 között erőteljesen támogatta a zsidó vallás egyenjogúsításának ügyét. Pap Gábor már nagybetegen vett részt 1895-ben a törvényjavaslat megtárgyalásán, ennek ellenére megvárta a szavazást is. A nemrégiben elhunyt főrabbi, Schweitzer József professzor mutatott rá: „Igenje történelmi jelentőségűvé vált. A törvényjavaslatot 107 főrend elveti, ugyancsak 107 főrend törvénnyé emelni javasolta. Tehát szavazategyenlőség állott elő. A házszabály értelmében az elnök igenlő szavazata döntött. A recepció bekerült a magyar törvénytárba. Ha Pap Gábor nem adja le szavazatát, éppen az ő szavazata híján a javaslat elbukik.” Pap Gábor és Schnitzer Ármin barátságával kapcsolatban L. Juhász Ilona talált érdekes részleteket. Ezek szerint sokat elárul a két tudós baráti viszonyáról többek közt az, hogy amikor Schnitzer Ármin papi működésének huszonötödik évfordulójára Komáromban ünnepséget rendeztek, Pap Gábor fontosabbnak tartotta, hogy ezen vegyen részt, mint a konvent éppen akkor zajló fővárosi tanácskozásán. A Tisza Kálmán elnöklete alatt zajlott értekezletről való egynapi távolmaradását lakonikusan így indokolta: „Ünnepeljük rabbink jubileumát, amelyen okvetlenül részt akarok venni.” * * * Pap és Schnitzer nemhiába lehettek jó barátok, s nem véletlenül értették meg egymást. Schnitzer Ármin gyermekként élte meg a forradalmat, illetőleg a szabadságharcot, amely mély nyomokat hagyott benne. A szabadság-egyenlőség-testvériség eszméi (és példaképként: az evangélikus Kossuth) felnőttkorában is meghatározók maradtak számára. Több helyen folytatott rabbinikus tanulmányokat; tanulmányai közepette Nikolsburgban döntötte el, hogy a haladástól nem idegenkedő vallásos konzervativizmust választja programjául. S rabbiként Komáromban évtizedeken keresztül ezt valósította meg. Sikeres rabbi volt, vezetése alatt a hitközség dinamikusan fejlődött. Többek között jótékony egyletek alakultak, felépítették a menházat. Kezdeményezésére alapították meg a Dunántúli Rabbi Egyesületet, a haladó zsidó közösségek rabbijainak érdekképviseleti szervezetét. Schnitzer Ármin lett az elnöke később az Országos Rabbiegyesületnek is. 1914 decemberében hunyt el. # ft * Pap Gábor 1895. november 2-án halt meg. Halálával kapcsolatban a Komáromi Zsidó Hitközség 1895. november 3-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyvébe a következő sorokat jegyezték be: „Elnök jelenti, hogy Pap Gábor, a helybeli ev. ref. egyházközség lelkésze, a dunántúli egyházkerület püspöke, kir. tanácsos, a főrendiház tagja, a nagytudományú egyházfő és legnemesebb emberbarát f. hó 2-én társadalmunk nagy fájdalmára megszűnt élni. Kérdezi, menynyiben óhajt a hitközség képviselőtestülete részt venni a megdicsőült nagy férfiú folyó hó 5-én történő temetésének gyászszertartásán. A jelentést fájdalmas részvét megnyilatkozása mellett tudomásul vétetvén kimondja a Közgyűlés, hogy a temetésen testületileg képviseli a hitközséget, koszorút küld a ravatalra és részvétét fejezi ki átiratilag is a gyászoló családnak és az egyházközség gondnokságának.” A Komáromi Zsidó Hitközség lapja, a Hitközségi Híradó 2009 novemberében a keresztény-zsidó párbeszéd fontosságáról tartott konferenciáról szóló tudósításában így fogalmaz: „Pap Gábor személyében a 19. században egy olyan kiváló református tudós és humanista tevékenykedett, aki a napjainkban szélsőséges nézeteket vallókkal szemben a kereszt(y)én(y)séget nem kirekesztő, hanem a testvéri szereteten és tolerancián alapuló eszmének tartotta, s ebben a szellemben cselekedett egész életében.” Schnitzer Ármin és Pap Gábor személye tehát példa, üzenet lehet ma is. A komárnói Selye János Gimnáziumban hagyománnyá vált, hogy egyes tantermeket olyan emberekről neveznek el, akiknek az élete, munkássága példa lehet. Nemrég Schnitzer Árminról is elneveztek egyet. Pap Gábor nevét Hajmáskéren a Református Missziói Központ őrzi. 2011 őszén pedig Ihász-pusztán - a helyi önkormányzat, a Dunántúli Református Egyházkerület, a közeli Malomsok település evangélikus egyházközsége és a Kerecsényi Dezső Szabadművelődési Társaság összefogásával (e sorok írójának kezdeményezésére) - bazalt emlékkövet állítottak, amely emlékeztet arra, hogy a magyar zsidó-keresztény párbeszéd előfutárairól nem szabad elfeledkeznie az utókornak. A Pap Gábor halálának százhuszadik évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítás december 31-ig tekinthető meg a révkomáromi Limes Galériában (www.galerialimes.sk). ■ Kerecsényi Zoltán ^ A révkomáromi Limes Galériában november 13-án emlékkiállítás nyílt Pap Gábor református püspök halálának százhuszadik évfordulója alkalmából. A Fritz Beke Éva bábáskodásával létrejött dokumentumtárlatot - melyet a város önkormányzata mellett a Bethlen Gábor Alap is támogatott - a jeles etnológus, L. Juhász Ilona nyitotta meg az alábbi szavakkal. A mikor Komáromba kerülve először jártam a református temetőben, felfigyeltem egy félbetört síremlékre. (...) Schweitzer Józsefnéhai budapesti főrabbi A hazai református-zsidó dialógus előfutárai című tanulmányából már nemcsak Pap Gáborról tudhattam meg többet, hanem egy példaértékű keresztény-zsidó kapcsolatról, két komáromi pap nem mindennapi barátságáról s egymás vallásának kölcsönös tiszteletéről is. A zsidó vallásúak áttérésének tényét a református egyházba a korabeli törvények szerint az adott rabbival a polgármesteri hivatalon keresztül kellett közvetve tudatni, azonban a fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint Pap Gábor közvetlenül is értesítette a komáromi főrabbit. „Én minden felekezetnek és így azon felekezetnek is, mely az Egy Isten hitét megőrizte az emberiség számára, s mely olyan vezérfiakat mutatott fel, mint Mózes (...) jogait tisztelem” - indokolta döntését egyik fennmaradt levelében. 1882-ben felemelte szavát az oroszországi zsidóüldözés ellen, s Komárom város emberségesen érző polgáraihoz címmel megjelent felhívásában adakozásra kérte az embereket. Példát mutatva a támogatók sorát ő maga nyitotta meg adományával. „Gondoskodtam róla, hogy ezt a felhívást, az igaz keresztény tolerancia eme oklevelét, mindenhol terjesszék... - idézte Pap Gábor püspököt életrajzi kötetében Schnitzer Ármin, majd így folytatta: - Neki azonban, a jó püspöknek el kellett viselnie az erőteljes támadásokat és még saját lelkészgyermekeinek rosszal-Pap Gábor emlékköve Ihász-pusztán lását is. Amerikából, az ottani klerikusoktól is érkeztek nevére a mocskos pamflettek.” A magyar református egyház az 1892- 1895 közötti időszakban erőteljesen támogatta a zsidó vallás egyenjogúsításának ügyét. Amikor 1895-ben e törvényjavaslat végső szavazásra a főrendiház elé került, Pap Gábor már nagyon beteg volt, zsidó orvosa nem javasolta neki az utazást. Ő azonban fontosnak tartotta, hogy a főrendiház tagjaként részt vegyen a voksoláson. Szavazata döntővé, történelmi jelentőségűvé vált, ugyanis ha nem lett volna jelen, a törvényjavaslat elbukott volna. A nemes lelkű püspök e sorsdöntő szavazás után néhány nappal, hatvannyolc éves korában távozott az élők sorából. A második világháború során, 1945-ben egy lövedék derékba törte Papp Gábor síremlékét, de a keresztény-zsidó párbeszéddel ez már jóval korábban megtörtént. Ki kell mondani, hogy a keresztény egyházak hangadó vezetőinek döntő többsége a vészkorszakban sajnos cserbenhagyta a zsidóságot, s a parlamentben is megszavazta a zsidók kirekesztését kimondó két törvényt, csak a zsidókat faji alapon kirekesztő, harmadik zsidótörvényre mondtak nemet 1941-ben, s ekkor is csupán a keresztény hitre áttértek érdekében/védelmében emelték fel szavukat. Voltak azonban egyéni kezdeményezések, említhetjük például a mára méltatlanul elfelejtett Éliás Józseí református lelkészt, az evangélikus Sztehlo Gábort vagy a gyulafehérvári katolikus püspököt, Márton Áront és másokat is, akik valóban a kereszténység szellemében cselekedtek, s készek voltak életük kockáztatásával a zsidók megmentésére is. S voltak, akik életükkel fizettek, mint például a kassai születésű két szociális nővér: a katolikus Salkaházi Sára és Bernovits Vilma, akiknek életét 1944 karácsonya után Budapesten a nyilasok golyója oltotta ki. Pap Gábor derékba tört síremlékét Fritz Beke Éva - Papp Gábor élete és munkássága elhivatott kutatója, a mai kiállítás megálmodója - fáradozásának köszönhetően nemrég pótolták, kiegészítették az egykor letört darabjával, ám látszanak még a hegek, az egykori pusztítás nyomai. A püspök síremlékét akár a keresztény-zsidó párbeszéd jelképének is tekinthetjük. A vészkorszakban derékba tört párbeszéd az utóbbi években újra elkezdődött, Komáromban már több konferenciát is szerveztek a témában. Bízzunk benne, hogy ez a párbeszéd, a keresztény-zsidó kapcsolat ismét kiteljesedik. Pap Gábor református püspök e tekintetben a legjobb példakép. Mert napjainkban is fontos a szolidaritás, mert a gonosz jelen van: az antiszemitizmus, mások kirekesztésének a hívei ismét fertőzik az arra fogékony lelkeket. Tudjuk, a holokauszt is a szavakkal kezdődött, ezért fontos, hogy mi, keresztények a múlt ismeretében gátat szabjunk ezeknek a szavaknak, mondatoknak, amelyek egyszer már majdnem a zsidóság teljes kiirtásához vezettek. „Áldott legyen a jámbor ember emléke” - írta Schnitzer Ármin főrabbi Pap Gáborral kapcsolatban az ő emlékének ajánlott életrajzi kötetének befejező részében. Mi sem mondhatunk mást: legyen áldott Pap Gábor református püspök, s legyenek áldottak mindazok a keresztények, akik hasonló szellemiséget képviselnek! S legyen áldott Fritz Beke Éva, aki szakmai és emberi elhivatottságával és szorgalmával feltárta e nemes lelkű püspök életének méltatlanul elfelejtett, ismeretlen mozzanatait, és e kiállítással nem csupán méltó emléket állított neki, hanem példaként állította elénk, kérésztények/keresztyének elé.
