Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-11-29 / 48. szám

Evangélikus Élet

KÖZELKÉP

2015. november 29. 5

H

A Magyarországi Evangélikus Egyház legmagasabb kitüntetését vehette át Keveházi László és a Gadó házaspár

► A budapest-fasori evangélikus templomban a zsinati tagok jelenlétében adták át november 20-án az idei Ordass- és Prónay-díjat. Az Ordass Lajos püspökről elnevezett díjat D. Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkésznek nyújtották át (tiszteletére Fabiny Tibor professzor mondott laudációt), a Prónay-díjat pedig Gadó Pál és felesége, Gadó Pálné Csizmadia Éva vehette át (laudációt dr. Hafenscher Károly mondott).

Az Ordass-díj eddigi kitüntetettjei: 2008 - Terray László; 2009 - Pósfay György; 2010 - Pátkai Róbert; 20x1 - Ittzés János (2012 januárjában vette át); 2012 - Takácsné Kovácsházi Zelma; 2013-ban nem osztották ki a díjat; 2014 - Schulek Mátyás.

Mint ismeretes, az Ordass Lajos-díj olyan, feddhetetlen életű, magyar vagy külföldi, felszentelt - akár más felekezetű - személynek ítélhető, aki kiemelkedően sokat tett a magyar evangélikus egyházért. A Prónay Sándor-díj olyan világi személynek vagy intézménynek ítélhető, aki vagy amely kiemelkedő szellemi vagy anyagi támogatással áll a Magyarországi Evangélikus Egyház mellett. A díjakat ifi. Szlávics László szobrász alkotta, velük pénzjutalom nem jár.

■ Horváth-Bolla Zsuzsanna

Laudáció D. Keveházi László tiszteletére

A 2015. évi Ordass Lajos-díjat a kuratórium döntése alapján egyházunk országos elnöksége D. Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkésznek, a Pesti Egyházmegye volt esperesének, egyháztörténésznek ítélte oda. Ez a döntés azt fejezi ki, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház szeniorjai között Keveházi László - immáron hat évtizede tartó - sokoldalú szolgálata és tudományos munkássága igen nagy megbecsülésnek örvend. Élete és szolgálata elválaszthatatlan egyházától és élete párjától - egyben szolgatársától -, Keveháziné Czégényi Klárától, akivel majdnem hatvan éve kötötték össze életüket.

Életrajzából csak néhány fontos adatot emelek ki. 1928. május 28-án született. Édesapja hitoktató lelkész volt. Gyermekkorában sokszor költözködtek: a gimnázium negyedik osztálya után Nagyváradon, a hadapródiskolában folytatta tanulmányait. Az iskolát 1944 szeptemberében Kőszegre telepítették át. Ő az alsóbb évfolyamokkal együtt 1945- ben Ausztriába, majd Németországba, aztán az iskola megszűnésekor amerikai hadifogságba került. Amikor visszatért Magyarországra, nem volt otthonuk: édesapja börtönben ült, édesanyja konyhai kisegítőként dolgozott egy győri szeretetházban.

Ekkor fordult - mások javaslatára - Sztehlo Gáborhoz, aki így fogadta: „Itt a helyed!” Ő lett Gaudiopolis első „miniszterelnöke” A különböző politikai és világnézeti háttérből érkezett gyermekek számára Gaudiopolis, a gyermekköztársaság egyszerre volt család, iskola és munkahely - az öröm városa. Itt fejezte be a gimnáziumot, leérettségizett, majd beiratkozott az egyetemre kémia-fizika szakra.

Tanulmányait súlyos betegség miatt meg kellett szakítania. Ekkor nyűt ki számára a Biblia, s ekkor kapta elhívását az egyházi szolgálatra. A teológiára való jelentkezését azonban először elutasították. Ekkor Nagytarcsára ment, a Külmissziói Intézetbe. 1950-ben végül felvételt nyert a teológiára. Itt éppen hatvan évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait. Békéscsabán volt segédlelkész, majd 1956 augusztusától Gerendáson lelkész. 1958-ban Pilisre helyezték át, itt szolgált nyugdíjazásáig. 1977 és 1993 között a Pesti Egyházmegye esperese.

Az életéről készült, az interneten ma is megtekinthető filmen hívei -immár több évtized távlatából - meghatóan vallanak magvetéséről és a pásztori szolgálatáról.

1989-től 1997-ig az Evangélikus Teológiai Akadémia meghívott egyháztörténeti előadója. Saját elmondása szerint életében ebben az időszakban tanult a legtöbbet. Egykori diákjai között van, aki ma már professzor.

1996-ban nyugdíjasként Kőszegre költözött, a helyi egyházközségben és a környékbeli gyülekezetekben dolgozott tíz éven keresztül helyettes lelkészként. 2011 októberében feleségével a hűvösvölgyi nyugdíjaslelkészotthon lakója lett. Ám rendszeresen végez ma is kisegítő szolgálatot a pesthidegkúti gyülekezetben, és mindig készségesen tesz eleget sok más meghívásnak is. Gyakori előadója a gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamoknak. Nyolcvanhét évesen!

Mint a korábbi rendszerben vezető tisztséget viselő legtöbb egyházi személy, ő is kötött kompromisszumokat. Mi, egy alapvetően más korban élő nemzedék talán sokszor túl gyorsan mondtunk ítéletet. Pedig más helyzetben, más összefüggésben sokszor mi is alkut kötünk. Keveházi László azon kevesek közé tartozik, akik mertek és tudtak az egyház nyilvánossága előtt szólni arról, ami a lelkiismeretüket nyomasztotta. „Nem akarok sötétben maradni” - nyilatkozta.

Keveházi László ezért tudott és tud ma is felszabadultan szolgálni. Aktívan végzett egyháztörténeti kutatásokat, s számtalan cikket publikált egyházi és világi folyóiratokban is. Könyvet írt Túrmezei Erzsébetről, Sztehlo Gáborról, Kunos Jenőről és a misszió történetéről. Rendszeresen számos előadást tart különféle helyszíneken. Ő szerkesztette a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület gyülekezeteinek történetéről szóló két vaskos kötetet.

Legjelentősebb munkája a Sztárai Mihály magyar evangélikus reformátor életéről és munkásságáról szóló monográfiája, ,A kereszt igéjét hirdetni kezdtem”, amely a Luther Kiadónál jelent meg 2005-ben. E monográfia alapján elnyerte a teológia díszdoktora címet.

A Dunántúli Harangszó hasábjain id. Fabiny Tibor így méltatta a monográfiát: „A lutheri reformáció hazai történetének négy olyan kimagasló személyiségét tartjuk számon, akik az evangélium fényét tudományos tevékenységükkel is kisugározták (...) a magyar nép számára. Több évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy e reformátorok életét és munkásságát méltó módon összefoglalva feldolgozza az utókor. Elsőnek Révész Imre Dévai-életrajzára (1862), majd Schulek Tibor Bornemisza-monográfiájára (1939) és Bottá István Huszár Gál-életrajzára (1991) figyelt fel a tudományos érdeklődés. Most Keveházi László monográfiája foglalja össze lelkiismeretes pontossággal és egyben olvasmányos megközelítéssel Sztárai Mihály életét és szolgálatát.”

Végül legyen szabad személyes hangot is megütnöm. Keveházi Lászlóban a keresztapámat, feleségében pedig keresztanyámat köszönthetem. Ma is őrzöm keresztapámnak a konfirmációmra írt levelét, amely a barátságról szólt. Mélyen emlékezetembe vésődtek negyvennyolc évvel ezelőtt írt sorai: mindnyájunknak vannak barátai, s ahogy ők és a szüleim is jó barátok, úgy mi Jézus barátai lehetünk.

Nyolc esztendeje a Deák téri templomban - éppen a barátság jegyében - ő búcsúztatta édesapámat. Ma a hűvösvölgyi lelkészotthonban nemcsak édesanyám szomszédjai, de továbbra is a legjobb barátai, örömeinek részesei, a bajban azonnal segítőkész támaszai. Valóban: ahogyan a róla készült filmen is láthattuk, s velük és a gyülekezetével együtt énekeltük: az ő élete is egy fénysugár, világító szövétnek.

Keveházi László példát adott nekünk keresztény alázatból, tudós szorgalomból, pásztori szeretetből, tartós barátságból s végül, de nem utolsósorban a kegyelem erejéből mindig felállni tudó szerény emberségből. Laci bácsi, kedves keresztapám - kérlek, ne szabadkozz: az Ordass Lajosról elnevezett legmagasabb egyházi kitüntetés méltó helyére került.

■ Fabiny Tibor

A Prónay-díj eddigi kitüntetettjei: 2008 - a soproni líceum; 2009 - a Kaláka együttes tagjai, valamint StiasznyÉva oklevéllel kapott Prónayplakettet; 2010 - Boleratzky Lóránd; 2011 - Polgár Rózsa; 2012 - Benczúr László; 2013 - dr. Cserháti Péter; 2014 - Sztruhár András.

Laudáció Gadó Pál tiszeletére

Gadó Pál 1933-ban született Budapesten, de életének első hat éve Mezőhegyesen telt. Gyermekként került Budapestre. Az angyalföldi templomban konfirmált. Gimnáziumi éveit a Fasorban töltötte. Fasori diákként került kapcsolatba a Deák téri gyülekezettel, és vált a méltán híres Deák téri ifjúsági bibliakör tagjává - 1949-től. Itt formálódott keresztény gondolkodása, életlátása, Krisztus-követése.

Középiskolás éveiben nagy hatással volt rá dr. Levius Ernő fizikus. Az ő tanítványaként lett maga is fizikus. 1952-től tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika szakán. 1957 és 1971 közt a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet, 1969-től az Egyesült Izzó tudományos munkatársa, osztályvezető-helyettes. Kutatóként komoly sikereket ért el, s nevét jegyezték a tudományos életben. 1971- ben kandidátusi fokozatot is szerzett. Ennek ellenére nem sokáig maradt ezen a pályán. Figyelt arra, aki olykor váltót állít életünkben.

1945-ben a romos Budapesten villamosbalesetet szenvedett, és elvesztette egyik lábát. Mozgáskorlátozott emberként különösen nagy empátiával fordult mozgássérült társai felé. Egyre többet foglalkozott rászorulókkal. A Mozgássérültek Budapesti Egyesületének főtitkáraként részt vett a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége megalakításában. Széles látóköre, a fogyatékosság és a segítségnyújtás témában való jártassága, tradíciókkal szakító újszerű szemlélete mind azt eredményezte, hogy 1986-ban a szövetség főtitkárává választották. 1991-től a szövetség alelnöke, 2011-től tiszteletbeli alelnök, az elnökség tagja. Az 1980-as évek végétől országszerte szervezett konferenciákat, előadásokat az Önálló Élet Mozgalom megismertetésére.

1990-et írtunk, amikor Gadó Pál és felesége szívében a régi álom megfogalmazódott: létrehozni egy olyan intézményt, ahol a fogyatékkal élő ember teljes, önálló életet élhet. Az álom megvalósításában társra talált Madocsai Miklósban, aki a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület lelkésze volt, s akinek segítségével a piliscsabai Siló-otthon területén elkezdhették a nagy terv megvalósítását.

Egy holland kapcsolat révén jelentős szakmai és anyagi támogatásra tettek szert, de az álomtervbe Budapesten feladott otthonuk árát is beáldozták. Időt, energiát, erőt nem kímélve építették fel lépésről lépésre a Siló Társasotthon és Önálló Élet Központot. Messze előremutató példát adtak ezzel, életeket mentettek meg: helyhez kötött, lehetőségeket nem ismerő, fogyatékos emberek életét, adva számukra életcélt, adva fogyatékkal együtt élni tudást, mozgásteret, munkát, közösséget, méltó életminőséget.

S ha a világ, a törvényi környezet, a szociális szakmai fejlődés felgyorsult tempójával a történet végén nem volt is könnyű együtt haladni, s ebből olykor még keserűség vagy feszültség is adódott, az álom, a felépülés, a példává válás és a működés folyamata maga volt a csoda. Ajándék az álmodénak, ajándék az újra teljes életet élni tudóknak, és ajándék a szeretet cselekedeteit mindig elváró Istennek.

Mi volt a titka e fáradhatatlan, mindig új lehetőségekkel élő, mindig megoldásokat kereső, mindig másokért fáradozó életnek? A titok a kegyelmet nyert élet hite. Ez a hit erősödött ott a Deák téri gyülekezetben: az ifjúságban, a bibliaórás közösségben, a presbiteri szolgálatban. Ez a hit táplálkozott a házi bibliaórákból éppen úgy, mint a taizéi élményekből. Ez a hit állt a mögött a fáradhatatlan szervező szándék mögött, amellyel Gadó Pál össze tudott hozni családokat, fiatalokat, hogy témává tegye az élhető kereszténységet.

Ez a hit mozgatta a fiatalok egyfajta evangelizálását szolgáló nagy kirándulások szervezését. Ez a hit mozgatta Gadó Pál aktív részvételét az egyház megújulásáért való Testvéri Szó mozgalomban. Ez a hit mozgatta a Siló-otthon lelki tartalommal való megtöltését, s ez a hit mozgatta a piliscsabai gyülekezetszervezés minden igyekezetét. A kegyelmet nyert ember hite, amely tudja Isten és ember, ember és ember viszonylatában, hogy az evangélium lényege az akadálymentesítés.

Ma ezért a gazdag és szolgáló életért adunk hálát, s mondunk köszönetét annak, aki meghallotta a mennyei Atya hívó szavát, elindult a jézusi szeretet útján, és fontosnak látta a Lélek áradását. Gadó Pált és feleségét, Gadóné Csizmadia Évát a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület és a Piliscsabai Evangélikus Egyházközség együtt jelölte a Prónay-díj ra. A kuratórium döntése alapján egyházunk vezetése által odaítélt elismerés a házaspár közös életpályájának gazdagságát hirdeti. Értük is egyedül Istené a dicsőség. ■ Dr. Hafenscher Károly ifj.