Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-29 / 48. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. november 29. !► 3 „Ne az órára, hanem az Úrra figyelj!” László Lajos Gergely iktatása a leányból anyává lett tázlári gyülekezetben A szépség Istene Hálaadás a felújított vanyarci templomért ► Kezdjük egy találós kérdéssel: mit nevezett az Evangélikus Élet múlt heti száma „egy örvendetes folyamat megkoronázásának”? Elárulom: László Lajos Gergely hamarosan elkövetkező beiktatását a Bócsa-Tázlári Evangélikus Egyházközség parókus lelkészi tisztébe. November 22-én Tázláron megtörtént a „megkoronázás” de mielőtt erről írnék, fontos felidézni az „örvendetes folyamatot” is, hogy megértsük ennek az eseménynek az igazi súlyát. László Lajos Gergely 1986-ban született Budapesten, evangélikus családban, egyedüli gyermekként. 2005-ben érettségizett a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, s folytatta tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakán. 2012 tavaszán egy félévig ösztöndíjasként a finnországi Joensuuban tanult. Gyakorlati évét Maglódon töltötte, diplomáját 2013-ban vehette kézbe. Gáncs Péter püspök 2013. augusztus 15-i hatállyal a bócsai és a tázlári evangélikus gyülekezet gondozására és építésére helyezte ki. Az elmúlt két évben megerősödhetett a két kis közösség, ennek köszönhetően 1975 óta ismét önálló gyülekezet lehet a bócsa-tázlári, amelynek László Lajos Gergely immár parókus lelkésze. Bocsa és Tázlár két különböző egyházközség leánygyülekezete volt - egészen a közelmúltig, amikor az egyházkerületi közgyűlés kimondta önállósodásukat. (Bocsa korábban Soltvadkerthez tartozott, Tázlár pedig Kiskunhalas filiája volt.) A két közösségben felébredt a vágy, hogy - harminchat évnyi szünet után - újra legyen helyben lakó lelkipásztoruk. Mindez 2013-ban meg is valósult, amikor Gáncs Péter püspök László Lajos Gergelyt helyezte ki a két gyülekezetbe beosztott lelkészként. Rengeteg minden megváltozott az új lelkipásztor érkezésével: a havi két, illetve egy istentisztelet helyett minden vasárnap összejönnek az evangélikusok a bócsai és a tázlári templomban. Felújították a parókiát, és idén nyáron Bócsán egy fedett, de szabadtéri istentiszteleti helyet is kialakítottak. Valóban nem túlzott a tudósító, amikor „örvendetes folyamatokról” írt, hiszen tényleg megújult a két közösség élete, megnőtt az istentiszteletre járók létszáma is. Ilyen előzmények után iktatta be Lupták György, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese múlt vasárnap László Lajos Gergelyt parókus lelkésznek. Gáncs Péter püspök igehirdetésében az okos és a gonosz szolga példázata (Mt 24,45-51) alapján arra hívta fel az új parókus lelkész figyelmét, hogy Isten szolgaként rábízott más szolgálókat. S az Úr mindezt azért tette, hogy László Lajos okos szolgaként a kegyelmi időben adja meg a rábízottaknak az evangéliumot, a szeretetet és az odafigyelést. Kérte, hogy a beiktatott lelkipásztor a szolgálata közben ne az óráját figyelje, hogy miként lehetne - gonosz szolgaként - visszaélni a helyzettel, hanem az Úrra figyeljen, akitől erőt és áldást fog kapni a feladatai elvégzéséhez. így lesz ő is „hű, okos és boldog szolga”. László Lajos a beiktatása utáni igehirdetésében arról beszélt, hogy ezekben az órákban örülnie kell a bócsai és a tázlári közösségnek, de kiemelte, hogy komolyan kell venni a közösségek előtt álló kihívásokat, feladatokat is. Isten kegyelméből negyven év után megvalósult a régi álom, de ezután újra és újra tenni kell azért, hogy a két településen valóban élő gyülekezetek fejlődhessenek. Az iktatási istentisztelet végén énekkel szolgált a soltvadkerti evangélikus gyülekezet férfikara, a fiatalok pedig kedves verscsokorral köszöntötték lelkészüket. Az ünnepi közgyűlésen köszöntötte az új parókus lelkészt - többek között - Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő, az egyházmegye lelkészeinek nevében Halasi László, valamint Homoki Pál soltvadkerti pásztor, illetve Bán Róbert tázlári polgármester és Balogh Tibor iskolaigazgató. Végül egy személyes gondolat. Kedves Lali! Mint kerületi missziói lelkészed, aki többször jártam nálad az elmúlt két esztendőben, s aki részese lehettem ennek az egész áldott folyamatnak, a következőt javaslom: Emlékezz vissza mindig örömmel erre a „koronázásra” aztán vedd le a koronát, s maradj az a közvetlen, segítőkész és elkötelezett lelkipásztor, aki eddig is voltál! Szeresd és a pásztorold azt a kicsiny, de élettel és lelkesedéssel teli közösséget, amelynek tagjai megszerettek, s akik a te számodra is nagyon fontossá váltak. Ha így teszel, hiszem, hogy egyszer egy egészen másmilyen koronát fogsz kapni, nem is akárkitől: magától az élő Istentől! ■ Deák László déli egyházkerületi missziói lelkész ► Ünnepi istentisztelet keretében adott hálát a népes gyülekezet kívülbelül megújult, kétszáztizenöt éves templomáért november 22-én, vasárnap Vanyarcon. A felszentelés és igehirdetés szolgálatát dr. Fabiny Tamás püspök végezte, a liturgiában Szabó András esperes, az egyházközség parókus lelkésze és Juhász Dénes hatodéves teológushallgató működött közre. Jelen voltak továbbá Gombor Krisztián és Bajnóczi Márió lelkészek, a gyülekezet korábbi hatodévesei. A felemelő alkalmon az egyházközség hittanos gyermekei és kórusa is énekekkel dicsérték az Urat. Fabiny Tamás az igehirdetése elején Károli Gáspár fordításából olvasta fel a 27. zsoltár 4. versét: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét, és gyönyörködhessem az lelkészek együtt énekelték a Confirma áldást. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlést Matuch Pál egyházközségi felügyelő nyitotta meg. Először Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese, a gyülekezet lelkésze iső templomában’.’ Az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetője a gyönyörűen felújított templomban az Atya, vagyis a teremtő Isten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten szépségéről szólt az egybegyűlteknek. Rámutatott, hogy az igazi szépség az Istennel való harmónia, és hogy a Szentlélek a gyülekezet tagjaiból mint élő kövekből építi fel templomát. A felszentelési liturgia bevezetéseként a gyülekezet a Jövel, Szentlélek Úristen kezdetű éneket zengte, majd a püspöki szolgálat után a jelen lévő mertette a templom felújításának körülményeit, és köszönte meg a felújításban résztvevők munkáját, az adományozók áldozatvállalását. Ezután köszöntőt mondott Fabiny Tamás, dr. Fábri György egyházkerületi felügyelő, Hrncsjár Mihály né polgármester és Koncz István egyházmegyei felügyelő. Az együttlét a közeli gyülekezeti házban szeretetvendégséggel zárult, amelyen a jelenlévők megtapasztalhatták a vanyarciak bőséges vendégszeretetét. ■ Balicza Máté Gyermekáldásra várva... Az emberi életet, a családokat mélyen érintő és sok tekintetben át is alakító nagy eseményt, a gyermekáldást vetem fel ma témaként. Nem mi várunk babát, és még nem is a gyermekeink. Nem is az év végén családunkban ünnepelt születésnapok adják a téma aktualitását, hanem azok az újszülöttek, akik a nagyobb közösségünkbe, egyházkerületünk lelkészeinek családjaiba érkeztek. Ritkán gondolunk arra, hogy az is a reformáció öröksége, hogy lelkészeink házasságban élhetnek. Fontos tudatosítani azt is, hogy a lelkészek családjaiba érkezőkön, a lelkészgyerekeken keresztül Isten mennyi áldást adott a mi egyházunknak is, és a bennünket körülvevő világnak is. Ismerünk többgenerációs lelkészdinasztiákat, lelkészcsaládokból induló, kiváló képességű tudósokat, művészeket, pedagógusokat, elkötelezett gyülekezeti, egyházi és világi vezetőket és sok hitben járó, példás életű embert. Ez persze nem automatikus. Magam is a bőrömön érzem, hogy a teljes embert (néha még annál is többet) kívánó lelkészi hivatásunkat nem mindig könnyű összehangolni a teremtés rendjében Istentől kapott egyéb kötelezettségeinkkel, a házastársi vagy a szülői feladatokkal. Sajnos lelkészgyerekek is válhatnak „hátrányos helyzetűvé” a túlzottan elfoglalt lelkész szülők miatt, és ennek negatív következményei is lehetnek. Ezek a tények bennünket, lelkészeket hivatásunk és családi életünk figyelmesebb összehangolására kellene hogy késztessenek, egyházunk népét pedig a lelkészcsaládokért való buzgóbb imádságra. Az elmúlt hetekben kerületünkben négy lelkészcsaládot tölthetett be a gyermekáldás miatt érzett nagy öröm, amikor egy új élet érkezett közéjük, és a következő napokban ugyanez várható egy ötödik lelkészcsaládban. Érdekesség, hogy két lelkésznőnk nemcsak időben szült egymáshoz közel, de fizikailag is. Egymás mellett feküdhettek a szülészeten... Egy másik családban elég hirtelen, nem kilenc hónapnyi felkészülés és várakozás után, hanem szinte azonnal, mindössze egy hét alatt kellett berendezni a gyerekszobát. Ez utóbbihoz annyi magyarázat szükséges, hogy ennél a házaspárnál sajnos természetes úton nem születhetett gyermek, ezért ők egy újszülött csecsemő örökbefogadásának lehetőségét fogadták Isten kezéből. Örömmel figyeltem fel arra, hogy a gyermekek - egy kivétellel - legalább két másik testvért követve, többgyermekes családokba érkeztek. Természetesen nagy szeretettel gondolok az ez évben korábban született további négy kis jövevényre is. Vagyis a kerületünk lelkészcsaládjaiba idén eddig megérkezett, összesen nyolc kicsi gyermekre: Lili Annára, Hunor Andrásra, Flórára, Lénára, Lászlóra, Barnabásra, Eszterre és Viktóriára, valamint a várva várt kilencedikre. Isten áldása kísérje életútjukon ezeket a kedves kis testvéreinket és családjaikat! E cikken keresztül is kívánom, hogy Isten szeretete, békessége és öröme töltse be továbbra is az otthonaikat! A testvéri együtt örülés felemelő élménye mellett pár szót írok arról is, hogy az anyává váló lelkésznőink szolgálatból való kiesése néhol komoly gondot, szinte megoldhatatlan helyzetet teremtett. Ez azt is jelzi, hogy a most édesanyai hivatásba átlépő lelkésznőink olyan fontos szolgálatot végeznek, hogy kiesésükkel szinte megállt az élet. Néhol csak többek összefogásával sikerült átmeneti megoldást találnunk. E helyről is köszönöm azoknak a kollégáknak a segítségét, akik sok saját munkájuk mellett megértőén részt vállaltak a helyettesítésben is. Kívánom, hogy az átmenetileg túlzottan is megsokasodott feladataik és szolgálataik ellátásához Isten adjon nekik erőt és egészséget! Az ádventi időszak első vasárnapján a gyermekáldás várásáról egy másik összefüggésben is szólok. Isten nemcsak a teremtés titkát hozza közénk minden születésben, hanem a megváltás csodáját is így készítette el! Úgy tetszett neki, hogy az idők teljességében kicsi gyermekként jöjjön közénk. Ádventben, amikor az Úr eljövetelére várunk, amikor a prófétai ígéretekre figyelve próbáljuk lelkünket is ráhangolni a nagy találkozásra, szent áhítattal csodálkozhatunk el azon, hogy mit jelent nekünk az első ádvent, Jézus Krisztus egykori eljövetele, gyermekként való megszületése. Gyönyörű kifejezés ez, hogy „gyermekáldás”. Mert Isten valóban áldást akar adni a kicsi gyermekek születésén keresztül a rájuk váró családoknak, és még inkább áldást akar ajándékozni a gyermekként a földre jött Úr által. Ézsaiás próféta így jövendölte meg Isten szabadítását és az áldást hozó Megváltó érkezését: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme. Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és orszá-ÉGTÁJOLÓ gában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantólfogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt” (Ézs 9.5-6). Isten féltő szeretete kísérje a most érkező gyermekeket, családjaikat, de egész egyházunk népét is az ádventi úton! Töltse be életünket az az áldás, amelyet Isten készített el számunkra is az ádventi gyermek által, hogy benne és általa életünk legyen, és Isten gyermekeivé lehessünk! Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
