Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-29 / 48. szám
„Szabóné Mátrai Marianna Luther gondolkodásának két sarkalatos pontját emelte ki. Elsőként a tanítás értékét, melynek lényege, hogy minden gyerek részesüljön benne, fiúk és lányok is, mert a káoszt csak kiművelt emberek tudják megakadályozni; másrészről a szabadságban élés evangélikus felfogását, amely a Krisztus általi megszabadított állapotot jelenti.” Kihívások a keresztény nevelésben W 6. és 11. oldal „Milyen jó, hogy a keresztyén ember is az időben élhet, s évről évre újat kezdhet! Ádvent - többek között - ezt hozza el újra meg újra. A koszorú első derengő gyertyafénye ismét jelez valamit. Még nincs itt a vég! Mi több, van új kezdet, s van új remény!” Új egyházi esztendő küszöbén W 13. oldal Jog és igazságosság !► 2. oldal Lelkésziktatás Tázláron W 3. oldal Gyermekáldásra várva... & 3. oldal A Lélek segítségével W 4. oldal Adventi könyvajánló 1* 7-10. oldal Révbe érve 13. oldal Kész egyházunk jövő évi költségvetése Ülésezett a zsinat ► Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan az idei utolsó zsinati ülésszakot is kétnaposra hirdette meg a testület elnöksége. Múlt pénteken és szombaton a szokásos helyszínen, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében üléseztek a küldöttek. A nyitóáhítatot dr. Orosz Gábor Viktor, a zsinat teológiai bizottságának elnöke tartotta, majd dr. Hafenscher Károly, a testület lelkészi elnöke emlékezett meg a közelmúltban elhunyt dr. Gimesi Szabolcsról, a zsinat korábbi nem lelkészi alelnökéről. Az érdemi munka egy kis csúszással indult, mert a kezdés időpontjában még nem volt határozatképes a testület. A határozatképesség elérése után a jelölőbizottság új tagjává választották Asztalos Richárdot, a Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközség lelkipásztorát. A továbbiakban egyházunk országos tisztségviselőinek beszámolói következtek. Elsőként Gáncs Péter elnökpüspök szólt, aki három aktuális kérdés köré csoportosította jelentését. Az idei évet a reformáció és oktatás éveként tematizálták, ezért elsőként a képzés és önképzés témáját járta körül. Jelentésének biblikus címe is erre a kérdéskörre utalt, „...ha tehát mást tanítasz, önmagad nem tanítod?” (Róm 2,21) Jelentésének második részében a migránsválsággal összefüggésben vizsgálta, hogy hol van az el- és befogadás határa, végül pedig az ökumenikus kapcsolatokról és egységtörekvésekről beszélt. Az elnök-püspöki jelentés elfogadása után ismét „megdöccent” a zsinati munka, mert Prőhle Gergely országos felügyelő csak az ülés napján juttatta el jelentését a testületnek, így a küldöttek először azt a döntést hozták, hogy nem kívánják megtárgyalni. Később azonban módosult a grémium álláspontja, így a felügyelői jelentést - a lelkészi elnök, Hafenscher Károly és a nem lelkészi elnök, Abaffy Zoltán beszámolójával együtt - meghallgatta és elfogadta. Ezután több témakörben is előkészítő, elvi vitát folytattak a küldöttek. Terítékre került a jogi személyiség törvényi szabályozása, a választásokról és a szavazásokról szóló törvény esetleges módosítása, az oktatási intézmények missziói lehetőségei, majd az egyházi alaptörvényt előkészítő munkacsoport adott tájékoztatást a preambulumról és az alkotmány szerkezetéről. Három nagy építési projekt - a budapesti Deák téren, az Üllői úti országos székházban, illetve a győri Insula Lutheranában zajló - aktuális helyzetéről is elhangzott tájékoztatás. Benczúr László, az országos építési és ingatlanügyi bizottság elnöke elmondta, hogy a Deák téri beruházást több dolog is nehezítette, lassította, és ez az ottani gyülekezet türelmét is próbára tette. Az Evangélikus Országos Múzeum Deák tér felőli homlokzata azonban már készen van, mégpedig olyan minőségben, hogy méltán kiváltja az arra járók elismerését is. Egyházunk országos irodájának Üllői úti épületét ez év január elején sikerült kiüríteni. A munkatársak a szemközti irodaházba költöztek át, a Luther Kiadó, valamint a könyvtár és levéltár raktárai pedig más helyekre kerültek. A rekonstrukció első ütemének munkálatai már januárban megkezdődtek, sőt az időközben elkészült munkákat a pályázat kiírója és ellenőre október 20-án el is fogadta. A második ütem kiviteli tervei is elkészültek, jelenleg a kivitelező kiválasztásának előkészítése zajlik. Ha a második ütem munkálatai a jövő év elején megkezdődnek, akkor az esztendő végére reménység szerint vissza lehet majd költözni a felújított épületbe. Ráskai Péter építész a nagy győri felújításról elmondta, hogy ott is nem várt nehézségek - például régészeti feltárások - akadályozták a munkákat, de vasárnap a győri gyülekezet megünnepelheti az alapkőletételt. A beszámolók meghallgatása után a Zelenka Pál Evangélikus Szolidaritási Alap működésével kapcsolatos törvények módosításáról döntött a zsinat, majd állásfoglalásban mondta ki, hogy nem tartja szükségesnek egy európai protestáns zsinat létrehozását. Az országos Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (GAS) ügyvivőjének beszámolója után hallgatták meg a küldöttek egyházunk tényfeltáró bizottságának éves jelentését. A pénteki tanácskozás lezárásaként Gáncs Péter elnök-püspök áhítaton emlékezett meg a párizsi terrortámadás áldozatairól, majd a zsinat tagjai átvonultak a fasori evangélikus templomba, ahol részt vettek a 2015. évi Ordass Lajos- és Prónay Sándordíj átadási ünnepségén. A törvényalkotó munka szombaton egy újabb jelentés meghallgatásával kezdődött. Dr. Fabiny Tamás püspök mint egyházunk reformációi emlékbizottságának vezetője adott tájékoztatást a bizottság ez évi munkájáról. Többek között elmondta, hogy a Luther válogatott művei sorozat korábban megjelent három kötete után a közelmúltban mutatták be a soron következő, Luther prédikációit tartalmazó könyvet. Elkészült továbbá a Luther Márton életét bemutató rajzfilmsorozat negyedik epizódja is, így magyar nyelven jelenleg három epizód áll rendelkezésre, további három pedig gyártás alatt van. Egyházunk 2016. évi költségvetését Prőhle Gergely országos felügyelő és Csorba Gábor, az országos iroda gazdasági osztályának vezetője terjesztette elő. A dokumentum a bevételi főösszeget 14 milliárd 300 millió forintban, a költség főösszegét 14 milliárd 460 millió forintban, a beruházási főösszeget pedig 970 millió forintban állapítja meg. A zsinat elfogadta a költségvetési törvényt. A törvényhozó testület elé került még a missziói munkaág megújításának korábban kétszer is tárgyalt kérdése. Ezúttal egy hetvenoldalas dokumentumot terjesztett a zsinat elé Orosz Gábor Viktor. A dokumentum három teológiai műhelynek - az evangélizációs és missziói bizottságnak, a zsinat teológiai bizottságának és az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának - írásait tartalmazza. A szándék közös bennük: segítsék egyházunk missziós és evangelizációs munkáját. A grémium jónak ítélte az anyagot, és kérte, hogy a következő ülésszakon tárgyalható formában kerüljön újra a zsinat elé. ■ Kiss Miklós Mégis Jézust várjuk ■ Korányi András Régóta tudtuk, hogy más lesz az idei ádvent és a karácsony. Vannak ugyan lomhább, és vannak nyugtalanabb esztendők, a 2015. év mégis régen nem látott mértékben tette próbára megszokott, kissé el is kényelmesedért európai világunkat. A példátlan méretű népvándorlás nyomán felszínre került az eddig rejtőzködő sokféleség, különbözőség, ellentét. S nemcsak a befogadást és a humanitárius kérdéseket közvetlenül érintő dolgokról, hanem soha le nem folytatott vitákról, ki nem mondott tabukról is: a társadalmi és kulturális integráció bonyolultságáról, a nemzetközi jogi megállapodások tetszés szerinti értelmezéséről, az eltérő helyzetű uniós régiók közötti alapvető megértésről és párbeszédről, illetve jobbára ezek hiányáról. Felszínre kerültek az olykor alapvetően különböző történelmi tapasztalatok, a sok évtizedes európai jólétből való, jelentősen eltérő mértékű részesedés, az 1990-es fordulat előtt és után Európában zajlott, kétes tisztességű nemzetközi rendezés eddig szőnyeg alá söpört csalódásai. De olyan alapvető, emberi-kulturális drámák is felerősödtek, mint az emberi értékek tartalomvesztése vagy a népességcsökkenés válsága, a gyermekvállalás elutasítása. Hirtelen túl sok minden mozdult ki a megszokott helyéről, s aki nem akarja eltakarni a szemét a valóság elől, az a kilátástalanság nyugtalanságával lehet részese egy történelmi jelentőségű fordulatnak: látjuk, amint összeomlik Európának az - egykori vezető szerep adta magabiztosságából eredő - világképe, hozzáállása. Lehet-e erre világosabb példát találni, mint a lassan már búcsúzóban levő év bibliaolvasó Útmutatójában is szívünkre helyezett évi ige üzenete, az egymás befogadása körüli zűrzavart? A német, majd nyugat-európai körökben hirtelen felkapottá vált és folyamatosan hangoztatott Willkommenskultur - amelyet jobb híján befogadó kultúraként fordítunk magyarra, pedig jobb volna a nyitott fogadtatás vagy a szíveslátás kultúrájának nevezni - már önmagában is megosztóvá vált. Nemcsak abban, hogy hol vannak ennek a befogadásnak a határai anyagilag, szociális ellátásban, kulturális alkalmazkodásban, a biztonságpolitikai fenyegetettséget tekintve, hanem például abban is, hogy a mindenfelé kiplakátolt „Willkommen" ugyanúgy vonatkozik-e a megfogant és megszületendő európai gyermekekre is, mint a bevándorlók valóban nehéz sorsú gyermekeire. Valójában az ilyen alapvető kérdésekben is megosztott Európánkban - amely jobbára már csak névleg keresztény jelszavakkal készül, ha ugyan készül, az idei karácsonyra - a szíveslátás vonatkozik-e még egymásra is? S ha valamikor, manapság kitapintható, miként növekszik az emberekben a zűrzavar és nyugtalanság, a terrorakciók és a bizonytalanság nyomán az általános és feszült várakozás a változásra. Emberséges megoldásokat, egyre törékenyebb, mégis megmaradó békét, a megtartó mindennapi közösségek ellenségeskedéstől mentes szolidaritását, a különböző, de jó szándékú vélemények tisztelettudó ütköztetését, az észszerűséget és az emberi érzelmeket egymás ellen ki nem játszó politikát és médiát - oly sok mindent várnak Európa lakói! Sőt olykor már újra kérnek és imádkoznak is. A párizsi vérengzés után feltört a mélyről: „Pray for Paris!” - „Imádkozz Párizsért!” Vajon együtt tudunk-e élni ezzel a bevallottan vallásos, mindenkit megszólító mondattal? S ugye nem hisszük el, hogy az ezekre az imádságokra kapott válasz egy nemzetközi felhatalmazás nélküli, elsősorban kevesek politikai túlélését szolgáló háborús akcióba való esztelen belesodródás? Ebben a látványosan összezavarodott világban készülünk az ádventi várakozásra, megszólalásokra, imádkozásra. S habár nem maradhatunk érzéketlenek a sokféle ideológiai és vallási különbözőség formájában másokat betöltő, általános és felfokozott várakozásokra, mi mégis most is Jézust várjuk. Ahogyan eddig is, csak talán most mi is nyugtalanabbul, felfokozottabb várakozással. Jó volna majd elkerülni az olyan Mert sokféleképpen tudunk mi, keresztények egymásnak (...) jót tenni, de szolgálni egyedül Jézussal, az ő követésében és közösségében tudunk. méltatlan vitákat az idei ünnepen, hogy mely kisgyermekek képeit mutassuk fel a jászolba fektetett kisded képmásaként a mai világból - akit majd persze mi nevelhetünk fel prófétává és tanítóvá, az eljövendő reménységévé. Sokkal inkább annak van itt az ideje, hogy az alázatos királyként miattunk és közöttünk szenvedést vállaló Úr Jézus előtt önkritikus és elkötelezésre nyitott szívvel leboruljunk, és tőle kérjük, hogy adja vissza összetört, kilomtalanított, kiárusított, falhoz csapott, egymástól elrabolt reménységünket. Nem úgy, ahogyan mi adhatjuk a kisded szájába, hanem ahogyan ő, az emberszerető Úr tudja a mi szívünkbe adni. Mert sokféleképpen tudunk mi, keresztények egymásnak, sőt akár más világnézetű és más vallású embereknek is jót tenni, de szolgálni egyedül Jézussal, az ő követésében és közösségében tudunk. Kritikus helyzetünkben most tehát nem az a döntő, hogyan várakozunk, hanem hogy várakozásunk értelme, ereje és reménysége 0 maga. A szerző lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora
