Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-22 / 47. szám
14 2015. november 22. KRÓNIKA Evangélikus Élet Istentiszteleti rend ♦ 2015. november 22. Szentháromság ünnepe után utolsó (örökélet-) vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 2Pt 3,3-14; Ézs 65,17-25. Textus: Mt 24,37-51. Énekek: 493., 454. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv., emlékezés az elhunytakra) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. fél 10. Veperdi Zoltán; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/411. Veperdi Zoltán; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Jakab Béla; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gáncs Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (Megálló nevű ifjúsági istentisztelet) Németh Zoltán; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol, úrv.) Aradi György; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 10. Románná Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/A de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. II. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Rezessy Miklós, liturgus: Gáncs Tamás; de. fél 11. (úrv.) Rezessy Miklós, liturgus: Gáncs Tamás; du. 6. (vespera) Balicza Iván; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., szuplikáció) Felegyi Mária ötödéves teológus; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. fél 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. 9. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Árpádföld, XVI., Menyhért u. 42. (református templom) du. 3. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út III. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Dávid; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Dávid; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Deák László; XIX., Hungária út 37. de. 8. Deák László; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár, (református templom) du. 2. (úrv.). Összeállította: Bállá Mária DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! www.digitalstand.hu Százötven éves a kaposszekcsői evangélikus templom ► „Isten iránti hálaadással a templom fennállásának 150. évfordulója és felújítása alkalmából az Egyházközség tagjai és támogatói. 2015. november 08.” - hirdeti a márványtábla a kaposszekcsői evangélikus templomban. Megszépült és zsúfolásig megtelt hajlékában nézhetett vissza hálával az ünneplő gyülekezet történelmi múltjára ezen a napon, egyúttal bizakodással tekintett a jövőbe, azzal a reménységgel, hogy a gondviselő Isten megőrzi és megtartja híveit a továbbiakban is. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten Gáncs Péter végezte az igehirdetés és az újjászentelés szolgálatát. Isten igéjét a 26. zsoltár 8. verse alapján hirdette az egybegyűlteknek a Déli Egyházkerület püspöke. Kaposszekcsőn az első imaház 1796- ban épült, ez azonban néhány évtizeden belül kicsinek bizonyult: az evangélikus gyülekezet 1863. április 20-án lerakta temploma alapkövét. Az építkezés gyorsan befejeződött, alig több mint egy évvel később, 1864 decemberében már meg is tartották az első istentiszteletet. A felszentelésre azonban - a püspök késedelme miatt - csak 1865. november 12-én kerülhetett sor. A templomépítő elődök példája, egyházszeretete és elkötelezettsége a jelenben is kötelez. A gyülekezet presbitériuma, majd egész közössége úgy határozott, hogy felújítja másfél évszázados templomát. E döntés értelmében végezték el idén ősszel a tető renoválását és az épület külső festését. Pár évvel ezelőtt új nyílászárók kerültek a régiek helyére, és több apró javítás, berendezések pótlása is megtörtént a közelmúltban. A gyülekezet tagjai elsősorban nem külső segítséggel, pályázati támogatással láttak neki a felújításnak, hanem önerőből: gyűjtéseket szerveztek a faluban, támogatókat kerestek, nagyon sok társadalmi munkát végeztek. Természetesen a Déli Egyházkerület, a Tolna-Baranyai Egyházmegye és az országos egyház is segített a tervek megvalósításában - köszönet érte -, azonban örvendetes tény, hogy a helyi közösség tenni akarásról, odaadásról tett tanúbizonyságot, nagy áldozatot vállalva. Mindennek komoly üzenete van: a kaposszekcsőieknek az istenháza nemcsak a múltban volt fontos, hanem ma is az. Ez pedig a múlt felidézése után már a jövő távlatait sejteti: egy templom felújítása nem csupán a múlt örökségének ápolását jelenti, hanem a jelen és legfőképpen a jövő gyülekezetének kell hogy készüljön minden. ■ Szabó Szilárd HIRDETÉS Asztali beszélgetés az irodalmi múzeumban Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve szeretettel várja az érdeklődőket következő disputájára a Petőfi Irodalmi Múzeumba (Budapest V. kér., Károlyi u. 16.). Időpontja: november 26. (csütörtök), 18 óra. Disputapartnerek: Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, korábbi elnöke, a Magyarország Barátai Alapítvány elnöke és Szabó Lajos lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. Moderátor: Galambos Ádám evangélikus teológus. Téma: Barátai vagyunk-e Magyarországnak? A rendezvényre a belépő felnőtteknek 600 Ft, diákoknak, nyugdíjasoknak 300 Ft. (A belépő megvásárlói a Petőfi Irodalmi Múzeumot támogatják.) A beszélgetés élőben követhető apim.hu oldalon is. Tanítás. Annyi év elteltével is új és friss a mondanivalója. S mivel előtte és utána senki sem tud fontosabbat üzenni, tanítása örök. Azért, mert ő a Tanító. Amit kimond, súlyos, nem függ az időtől, mindegy, kétezer év múltán vagy ötezer év múlva hangzik el. Mindenen fölül van, mert Jézusban ott van minden fontos idő. És általa Isten tanít. Szentség a megszentelődésre, igaz az igazságosságra. Tanít az emberségre, csöndben rejtőző Megváltóként. 9 * * Németh László és Vásárhely. Nagy írónkra emlékeztek Hódmezővásárhelyen a róla elnevezett könyvtárban. Hetven éve érkezett az alföldi városba a református egyházközség meghívására. Kedves vendégével, Aíóricz Zsigmonddal együtt jöttek az állomásról, s gyönyörködtek a tavaszi platánsorban... Öt év múlva végleg letelepedett. Óraadó tanár lett a gimnáziumban: biológiától filozófiáig mindent tanított; később heti huszonnyolc órája volt. Az alkalmi munkából nagyszabású pedagógiai kísérlet lett, „óraadók királysága” a boldogság szigetén. Jegyzetlapok (Napló, 2015) írói szempontból is termékeny éveket töltött ott. A poros, álmos város csehovi alakjairól írta legnagyobb regényét, az Égető Esztert, s ott születtek fontos történelmi drámái is. Németh László vásárhelyi száműzetése ajándék volt az írónak és a téglautcás, artézivízcsobogású városnak is. Úgy élt, ahogy mindig is szeretett volna: tiszta szegénységben és rejtőző csöndben. „Apám tanár volt - írta esszéjében -, mint őt, engem is tanárnak formált a természet. Mint író is tanár voltam, együtt tanuló, ahogy én értelmezem. S végül - ez sem kis dolog — ez a város győzött meg róla, túl a negyvenötön, hogy engem szeretni lehet.” * * * A reformáció ünnepe. Vásárhely. A város legöregebb templomában, a reformátusban gyülekeztek a hívek. Régen látott barátok a várakozás csendjében, tiszta arcú öregek, fáradt nénikék kis csokorral a kezükben. Régen elmúlt a kezdés ideje, de a közeli térre most érkezett egy nagybeteg férfi. Két mankóval, botladozva jött, lábai kicsavarodva. Az istenháza közben megtelt. Várt mindenki türelmesen. A lelkész urak elébe siettek a nagy kínnal igyekvőnek. Segítették, karolták. Bent boldog kezek nyúltak feléje. Kimondhatatlan örömmel köszöntötték. És fölzengett az orgona, hogy hirdesse a legszebb zsoltár igazát. # * * Halottak napja. Kora délután a vásárhelyi evangélikus temetőben. Szüleim sírjánál, ahol fiatalon meghalt pap testvérem is pihen. Napsütés, szemhunyorító fény köröttünk. Kedves ismerősök, régi, gyerekkori emlékeket idézünk. Kis rendcsinálás, átnyúló tüskés ágak tördelése. Feleségem, Ágnes fáradhatatlanul tépi kézzel az elvadult fücsomókat. Pedig nem találkozott senkivel az itt nyugvók közül. Elhelyezi középen az egyszerű koszorút, a gyertyákat. Azután elmegy kisebb lányommal, megkeresik a Félixeket - hagyják, hogy egyedül beszéljek a régóta itt pihenőkkel. A halottakat ilyenkor föltámasztjuk. ■ Fenyvesi Félix Lajos HIRDETÉS Eső, örömkönnyek, Himnusz Esik az eső. Mint ilyenkor novemberben, vigasztalanul. Végigfolyik a focisták izzadságtól vizes testén. A pálya közepén örömtáncot járnak. Nyertek a fiúk a norvég csapat ellen. 1972 óta először újra ott lehetnek az Európa-bajnokságon, Franciaországban. Az öröm határtalan. Sokuk szemében csillognak a meghatódottság könnyei. Nem hiába fáradoztak, gyötrődtek éveken át. Meglett az eredménye a kitartó, szívós munkának, az akaratnak. Ugrálnak a pályán, körbe-körbe. Férfias ölelések, egymás nyakába borulások vég nélkül. A stadion, az aréna szűnni nem akaró tapssal, biztatással ünnepel. Minden magyarokért szurkoló néző állva köszönti kedvenceit. Állnak) nemzeti lobogót, kifeszített sálat tartanak. A felirattal: Magyarország. Valaki elkezdi énekelni a magyar Himnuszt. Pillanatok alatt bekapcsolódnak a többiek, száll a stadionban a magyarok imádsága. A focisták is megállnak az ugrálásban, egymás ölelgetésében. Éneklik a Himnuszt. Esőáztatva, fennhangon. A szemükben a meghatódottság könnyeivel. Kemény férfikönnyek, kitörő örömkönnyek. Eső, örömkönnyek, és közben zeng az „Isten, áldd meg a magyart".. ■ Sz. Gy.
