Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-11-22 / 47. szám

io ◄! 2015. november 22. FÓKUSZ Evangélikus Élet Hazánk fővárosa Prága, Budapest, Moszkva, Kijev Kárpátaljai jegyzet ► A „Hazánk fővárosa Moszkva” feliratot - nyomtatva, gyöngybetűk­kel - első kárpátaljai utamon a Szovjetunió utolsó évében olvastam egy magyar iskolában. Esztendő múltán ugyanabban az intézmény­ben már ez volt látható: „Hazánk fővárosa Kijev”... A nyolc részre darabolt történelmi Magyarország legárvább, legtöbbet nyomorgatott közössége a ma száz­hatvanezer fős kárpátaljai magyarság. Egy idősebb ember anélkül, hogy ki­mozdult volna falujából, élete fo­lyamán négy állam polgára is volt egymás után: Trianon után a csehek­nek adták Kárpátalját, a „magyar szovjet katonák a bátyja levágott fe­jével fociztak... A templomok egy részét bezárták, a parókiákat elvették, az evangélikus gyülekezetek megszűntek. Lelkészeik - Koren Emil, Józsa Márton - sokak­kal együtt az anyaországba menekül­tek. Otthon maradt hittestvéreink más felekezetekhez - elsősorban refor­Utcai evangelizáció 2009 nyarán idő” öt évig tartott, a háború után a Szovjetunió nyugati csücske lett, 1991-től pedig az ötvenmillió lakosú Ukrajna része. Egy idős férfi mesél­te, hogy elsírta magát, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök Kárpátal­ján tartott beszédében hangsúlyoz­ta, hogy Magyarország nem tart igényt határon túli területre... A második világháború után min­den tizenhat éven felüli magyar fér­fit deportáltak. Sokan nem élték túl. Amikor a megbocsátásról prédikál­tam egy faluban, az istentiszteletet követő ebéden egy ősz presbiter megköszönte a szolgálatot, igazat is adott, de könnyeivel küzdve pana­szolta: nem tudja elfelejteni, hogy a mátus gyülekezetekhez - csatlakoztak. Többekkel ma is tartjuk a kapcsolatot. Kilencven református gyülekezetét húsz lelkipásztor gondozott a szovjet időben. Ma kilencven lelkész szolgál száz egyházközségben. A Kárpátalján élő cigányok csak magyarul beszélnek. Több cigány gyülekezet alakult az utóbbi húsz évben. Holland segítséggel épültek templomok, gyülekezeti termek szá­mukra. A nagy többségű ruszin lakos­ság a „magyar időt” emlegeti jó szív­vel. Ők részt vettek a Kárpátaljáról irá­nyított Rákóczi-féle szabadságharc­ban is. Ruszin lakodalmakban nem ritka, hogy kitesznek egy terítéket a magyar fejedelemnek. HIRDETÉS Társadalom és egyház Kereszténység és közélet Krisztus és a 21. század Ä világ (nem tsak) lutheránus szemmel/ -Kötőszó - Rákérdez, / következtet, összekapcsol. Olvassa, kövesse és ossza meg! n si&s |.V. kotoszo.blog.hu A Tisza, Latorca és Ung folyók vi­déke az ezeréves idő sok szép emlé­két őrzi. Elég csak megemlíteni Mun­kácsot, ahol a nagy festő, Munkácsy Mihály született, és a ma rendben tar­tott várat, ahol Zrínyi Ilona állt ellen többnemzetiségű védőcsapatával hosszú időn át a Habsburg-seregnek. Beregszász, Ungvár, Huszt, Técső, Nagyszőlős és sok más település büszke lehet történelmére... És per­sze a Vereckei-hágó, ahol őseink ér­keztek a Kárpát-medencébe. Ukrán szélsőségesek időnként meggyalázzák az itt álló emlékművet. A rendszerváltás után lelki ébredést éltek át a gyülekezetek. Akkoriban szolgáltam olyan templomban, ame­lyet harminc év szünet után nyitottak meg. A kolhoz vezetői a kulcsokat visszaadni kényszerültek, de előtte való este a helyi vandálok összetörték a templom berendezését. Az ungvári evangélikus templomot tornateremnek használták a szocializmusban. Akkoriban faluról falura jártunk igét hirdetni, lelkigondozni, kapcso­latokat építeni, egy nap eljutottunk több helyre is. Ezreket megmozgató konferenciák, evangelizációk része­sei lehettünk. Harangozásra spontán megteltek a templomok bármely időpontban. Ma újra nagy a nyomás a magyaro­kon, sokféle nehézséggel kell megküz­deniük. Mintha kissé elfeledkeztünk volna kárpátaljai testvéreinkről a nagy migránsmizériában. Az ország keleti megyéiben furcsa háború dúl, a pénz elértéktelenedett, az árak (például a gá­zé) az egekben. A nyugdíj tízezer fo­rintot ér csupán. Ezrek mentek nyugat­ra, nagyobb részt fiatal férfiak; sokan a behívó elől. A hatóságok kreatívan próbálják elérni a férfiakat utcán, tan­évzárón, bárhol. A kárpátaljaiak nehezen dolgoz­zák fel, hogy amíg Európa útlevél, ví­zum nélkül százezreket enged be, ad­dig ők csak vízummal és sok nehézség­gel tudják áüépni a magyar határt. A bajok között hálásak a magyar állam­nak, kormánynak a többféle segítsé­gért. A magyar állampolgárság és a ve­le járó útlevél ma életet ment. Támo­gatást kapnak egyházak, iskolák, taná­rok, orvosok. Október utolsó napjaiban jártam Kisgejőcön és Nagydobronyban. Vit­tem tanszereket, könyveket, újságokat, ruhát, élelmet, és beszéltem az evan­Nagydobronyi istentisztelet géliumról három napon át Jónás köny­ve alapján: „Az Úrtól jön a szabadulás!” (Jón 2,10) Kisgejőc a 14. századtól ismert, ma hétszáz lakosú kis magyar falu. Több híres szülötte közül talán Bódi László (Cipő) rockénekes a legismertebb. A fa­luban és környékén aktív zenei élet zaj­lik, amelyet Györkéné Csákány Mari­anna fiatal kántor, ének- és zenetanár szervez lelkesen, profi módon. Ő több alkalommal szolgált konferenciáin­kon és az országos evangelizáción. Óvoda, iskola, kórusok, tánccsoport jelzi, hogy a helyiek bíznak a jövőben, a megmaradásban. Nagydobrony a legnagyobb falu Kárpátalján. A gyülekezet mellett mű­ködik gyermekotthon, öregotthon, lí­ceum. A dobronyi paprika és ciroksep­rű sokfelé ismert, jó portéka. Újborért adott hálát a gyülekezet, amelyen kö­zel ötszázan vettek úrvacsorát. Isten, áldd meg a magyart! Most kü­lönösen is kárpátaljai testvéreinkre kérjük a te áldásodat, nagy szükségük van rá. ■ SzEVERÉNYI JÁNOS Az első munkatársképző találkozó 1990-ben - Lenin-kép alatt - a beregszászi tanács épületében Kárpátaljai Miatyánk Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, bocsáss meg nékünk, mert kételkedtünk. Nem abban, hogy vagy-e egyálta­lán, de oly messzire kerülvén egymástól ki mertük mon­dani, meg mertük kérdezni egymástól és magunktól: Atyánk, miért hagytál el minket? Miért csuktad össze pilláidat ránk letekintvén, megfosztva minket hitet él­tető szemeid fényétől és melegétől? Bocsáss meg, mert mi hagytunk el téged. Te ezt tudod, de lelki megnyugtatásunkért, gyónás­ként hadd mondjuk: Atyánk, a sátán kerített hatalmá­ba minket, elrabolta mindenünket, egyik kezünkben ke­nyeret tartottunk, a másikkal fedelet magunk és szeret­teink fölé — ennyit hagyott meg nekünk. Gyarló ember­ként féltünk imára kulcsolni kezeinket, mert elejtvén valamelyiket - megsemmisülünk. Szenteltessék mega te neved, mert reménytelenség­be tiport évtizedeinkben neveddel tettük elviselhető­vé testi-lelki fájdalmainkat, vágyva-remélve országod eljöttét. Ne vádolj minket türelmetlenséggel, de legyen meg a te akaratod már ma, amint a mennyben, úgy a föl­dön is. A mindenség végtelenjében földi létünk pilla­natnyi: add meg hát, Atyánk, hogy élni akarásunkat a te akaratod tegye elviselhetővé. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és hol­nap is. Add, hogy búzánkat anyaföldünkbe vethessük, kenyerünket anyanyelvűnkön nevezhessük. Adj bizta­tó kitartást, hogy ne süllyedjünk a napi küzdelmek ki­­látástalanságába, hogy feléd fordíthassuk kérges tenye­rünket és érdes lelkünket, hogy legyen bátorságunk és időnk téged kérni: bocsásd meg vétkeinket, taníts meg újra, hogy őszintén valljuk és tegyük: mi is megbocsá­tunk az ellenünk vétkezőknek. Mi, akik végigszenved­tük a poklok éveit, hova vétkek kényszerítettek vétkez­ni, kérünk: adj erőt és időt megbocsátani embereknek, nemzeteknek, évtizedeknek. És ne vígy minket kísértésbe, hogy elégedettek legyünk magunkkal, ne engedd, hogy sanyargatóink szenvedé­seit látva-hallva, a bosszú bódulatába zárkózva kárör­vendjünk. Szabadíts meg a gonosztól, mely itt van kö­zöttünk, felöltvén az anyagiasság és önimádat csábí­tó palástját. Bízva és reménykedve fordulunk most és mindig hoz­zád: tarts meg szülőföldünkön, emelj fel magadhoz, add meg, Atyánk, hogy kegyességed tanúi és részesei le­gyünk, mert Tiéd az ország a hatalom és a dicsőség most és mindörökké. Ámen. ■ Szőlössy Tibor (Técső)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents