Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-11-22 / 47. szám

Evangélikus Élet

KULTÚRKÖRÖK

2015. november 22. »- 5

i Iliim—mi ui i

Sztehlo-ösztöndíj: álom és valóság

Ők lehetnek a jövő evangélikus értelmisége

► Digitális zongora, könyvek tucatjai, több nyelvvizsga-előkészítő tanfolyam és laptopok. Mindez idén hatvanhét evangélikus diák számára már nem elérhetetlen, hanem - a Sztehlo Gábor-ösztöndíjnak köszönhetően - valósággá vált öröm.

Az ország minden tájáról érkeztek evangélikus diákok Szent Márton napján a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumba, hogy átvehessék az idei Sztehlo Gábor-ösztöndíjat, melynek célja, hogy segítse azokat a tehetséges, ám nehéz sorsú evangélikus középiskolás tanulókat, akik támogatás nélkül nem tudnák egyházi fenntartású középiskolában végzett tanulmányaikat befejezni, felsőfokú tanulmányaikat megkezdeni. A Magyarországi Evangélikus Egyház által 2009-ben alapított ösztöndíj nem titkolt célja továbbá az evangélikus értelmiség kinevelésének elősegítése is. Háttér, támogatás, kitörési lehetőség, ha három szóval kellene jellemezni.

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, Gaudiopolis gyermekköztársaság létrehozója egész életművével példaként áll az evangélikusok előtt. Bencze András, az ösztöndíjbizottság elnöke ezért örömét fejezte ki, hogy az immár hatéves programra újabb és újabb evangélikus iskolák diákjai jelentkeznek.

Szász Dániel, az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium diákja nyelvvizsgadíjra és magántanárra,

osztálytársa, Beyer Barnabás pedig laptopra kapott támogatást. A legtöbben idén erre a két dologra szerettek volna pénzt elnyerni.

„Négyen vagyunk testvérek, és tizenkettedikesként nagyon szerettem volna egy saját laptopot, hogy az érettségire, a nyelvvizsgára fel tudjak készülni. Otthon egy számítógépünk van. A biológiaérettségit is ki lehet váltani egy prezentáció készítésével, ehhez elengedhetetlen egy gép, amin nyugodtan dolgozhatok" - mondta Vető Kinga, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanulója, aki nyelvvizsgadíjra, nyelvvizsga-felkészítő kurzusra, de emellett egy laptopra is nyert pénzt.

Sallai Alexandra Eszter Deák téri tizedikes tanuló a nyelvvizsgára való felkészüléshez szükséges könyvek mellett sportolásra is kért támogatást. Mint mondta: „Nagyon örülünk az osztálytársaimmal, hogy van egy ilyen lehetőség, és volt bennem egy kis drukk, hogy vajon megkapom-e. Örülök, hogy végül nyertem.”

Aszódi Zita és osztálytársnője, Csővári Nóra, a Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola diákjai a Műegyetem rajztanfolyamára nyertek támogatást. Álmuk, hogy ipari terméktervező mérnök, illetve építészmérnök váljon belőlük.

De idén akadt olyan diák is, aki nem először részesült támogatásban. Bányai Tamás kiskőrösi tizenegyedikes diák a nyelvvizsga-felkészülés mellett a történelemspecializációhoz kért különböző könyveket. Mint kiderült, ő már 2013-ban is kapott ösztöndíjat, akkor digitális zongorára kért. Elárulta: lelkész szeretne lenni, és már hat éve kántorkodik Kaskantyún, azért is volt szüksége a zongorára, hogy otthon is tudjon gyakorolni.

„A díj megalapításakor célunk volt az is, hogy a fiatalok körében is megörökítsük és ismertté tegyük Sztehlo Gábor nevét. A sztehlói életmű legfontosabb üzenete az, hogy politikai rendszerektől és állásfoglalásoktól függetlenül, személyes odaadással, felebaráti szeretettel lehet keresztény módon mássá válni” - mondta az ösztöndíjátadón Prőhle Gergely országos felügyelő.

D. Keveházi László nyugalmazott evangélikus esperes, Gaudiopolis egykori miniszterelnöke útravalóul azt üzente a diákoknak: „Az ösztöndíj örömén és a tanulás munkáján túl Isten segítsen titeket megmentett és másokat mentő emberekké válni.” ■ Kezdi Beáta Evangélikus.hu

A Sztehlo-ösztöndíj-bizottság elnöke Bencze András, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökhelyettese; tagjai: dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke; Fatalin Helga hatvani lelkész; Lázár Zsolt, a Nyugat-békési Egyházmegye esperese; Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes, déli kerületi felügyelő; Rostáné Piri Magda, a zsinat lelkészi alelnöke, a Vasi Egyházmegye esperese; Szabó György, az országos presbitérium tagja.

„Tanítványok vagyunk’,’ avagy Krisztus-hittel az iskolákban

■ Stifner-Kőháti Dorottya

2015 a reformáció és oktatás tematikus éve a 2017-re, a reformáció kezdetének ötszázadik jubileumára felkészítő évek sorozatában. Ebből az alkalomból - no és persze a találkozás, az ige körüli elcsendesedés, a szakmai tapasztalatcsere céljából - szerveztek találkozót november 14-én, szombaton Óbudán, a Dévai Bíró Mátyás téren, az evangélikus egyházközség pontosan egy éve átadott altemplomában, azaz a felújított alagsori gyülekezeti teremben. A meghívottak ez alkalommal világi iskolákban tanító pedagógusok voltak: a Budai és a Dél-Pest Megyei Egyházmegye területén élő kollégák.

A találkozót az Északi Egyházkerület szervezte - itt évek óta hagyomány, hogy az egy-egy szakmához-hivatáshoz tartozó, világi munkahelyen dolgozó evangélikusokat összegyűjtik, felkínálva ezzel az ismeretség, a későbbi kapcsolattartás pozitív hozadékait. Hasonló területi rendezvényre - ahogyan a helyszínen Bak Péter felnőttképzési ügyintézőtől értesültem - Aszódon is sor került, illetve az év végéig további egyházmegyék pedagógusai is fognak találkozni.

Jakab Béla óbudai parókus lelkész, házigazda nyitóáhítata a bibliaolvasó Útmutató aznapi két igéjére (Zsolt 100,2 és íKor 10,31b) épült. Nem „véletlenül” két igazán ide illő igét kaptak a résztvevők erre a napra: az Úrnak szolgálni örömmel, vigadozva, mindent Istent dicsőségére téve. A lelkész szólt a tanításról és nevelésről. Ugyanis utóbbi is feladata a pedagógusnak. Ez kettős, sőt hármas szolgálat. Ha nem örömmel tesz eleget hivatásának a tanító, tanár, azt a gyerek megérzi, amint azt is, ha

nem tudja félretenni a szolgálat idejére leikéből azt, ami visszahúzná. A belső motivációt Istentől kaphatjuk és tanulhatjuk szüntelen, s ezt viszi tovább a pedagógus abba a közegbe, ahová elhivatott.

Az igei alapozás után Némethyné dr. Uzoni Hanna egyházmegyei felügyelő és dr. Győrfi Károly, a gyülekezet felügyelője köszöntötte a vendégeket.

A nap főelőadását, a későbbi beszélgetés kiinduló gondolatait dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa tartotta Hittel az iskolában címmel. Mint utalt rá: nem tekinti magát pedagógusnak - viszont lelkészként a hitoktatásban és évtizedeken át a teológián, a rendszeres teológiai tanszék vezetőjeként szerzett tapasztalatait szívesen megosztja. Ám rögtön pontosítani kell, mutatott rá: konkrétan Krisztus-hitről kell beszélnünk.

Ez ma is vitatott téma, noha a rendszerváltás óta nem ütközik akadályba a világi iskolákban a hitoktatás, sőt 2013 óta kötelező erkölcstant vagy hit- és erkölcstant tanulniuk a diákoknak. Nincs tehát „üldözés” de kritika, ellenérzés, nem mindig pozitív megjegyzések vannak... Reuss professzor elgondolkodtató megjegyzése szerint ma sem „természetes” az iskolákban (persze másutt sem), hogy „keresztények vannak” és hogy megélik a hitüket. Erről a későbbiekben a részt vevő tizenkét pedagógusnő és a jelen lévő lelkészek élénk eszmecserét folytattak. Úgy tűnik: az alapkérdésekből indulnak ki a legizgalmasabb, egyre mélyebb szintekre vezető, bensőséges beszélgetések, melyekben ezen a napon nem volt hiány.

De visszatérve az előadásra, a téma érzékeny az iskola oldaláról is: „Ide ne

tessék világnézeti, vallási meggyőződéseket, hitbeli kérdéseket behozni! A hitét hagyja mindenki otthon, vagy a templomban gyakorolja!” - vélik és hangoztatják egyesek. Az a pedagógus, aki komolyan veszi hitét, arra eszmélhet: kellemetlenségben, „cikizésben” van része, nem nézik jó szemmel Krisztus-tanítványi életét.

Reuss professzor egyháztörténeti távlatban is megvilágította a témát. Reformátoraink, különösen Luther és Melanchthon nagyon komolyan vették az oktatás ügyét, nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megújuljanak az iskolák (bár akkor csak teológusokat, jogászokat és csak férfiakat képeztek; a cipészek vagy asztalosok mesterük lábainál tanultak). Síkraszálltak iskolák létrejöttéért, a lányok tanulási lehetőségéért, könyvtárak alapításáért, a tanítók fizetéséért és így tovább. Hit és evangélium elválaszthatatlan volt az iskolában zajló oktató-nevelő folyamattól egyházunk nagyjainak gondolkodásában. Emberileg, nyitottan foglalkoztak a kérdéssel, ez példaadó lehet számunkra is.

A Trianon utáni helyzetet Reményik Sándor jól ismert verse, a Templom és iskola ábrázolja. Az 1948-as államosítás után pedig még újabb helyzet állt elő, a Trianon előtti több száz evangélikus iskola maradékát is kivették az egyházak kezéből. A nagy lehetőségek ideje 1989-ben érkezett el - ez napjainkig vezet: hogyan tudunk helyesen élni azzal, amivel a történelem Ura újra megajándékozott. Ne feledjük, a reformáció az oktatásra úgy tekintett, mint ahol az ember Istennek szolgálhat, a hitét megélheti. Hivatás ez tehát a javából! Istentől kapta a pedagógus, neki is tartozik elszámolással - amit tesz e pályán, az Isten-tisztelet!

Nagy kérdés, hogy a pedagógus iskolai magatartása milyen: szeretetet, szolidaritást tükrpz-e - merthogy hite áll próbatétel előtt világi téren nap mint nap.

Krisztus-hittel az iskolában: összefoglalva, az ember úgy maradhat meg a hitben, ha növekszik benne. Tápláléka az ige, kerete a közösség, az alkalmak, a rendszeresség, a rend! Nagy kérdés: missziói terep-e az iskola? Egy szép szóval kifejezve: az iskolában „apostolkodni” kell? Csodás, ha ez megvalósulhat, de addig is: példaadás a kulcsszó. Apró dolgokban felmutatni keresztény hitünk erejét, azt, hogy a Szentíélek eszközei lehetünk. Az iskola a diákok és a szülők közössége is. Feléjük hogyan éli meg a pedagógus a hitét, ha fáradt, ha felidegesítik, ha nem győzi az adminisztrációt? Soren Kierkegaard 19. századi dán filozófus és teológus szavaival válaszolt e kérdésre Reuss András: „Tanítónak lenni azt jelenti: tanulónak lenni.” A kereszténység lényege, hogy tanítványok vagyunk! Interaktivitás legyen jellemzőnk az iskolában és a hitben is.

Az előadás után a résztvevők - Budaörsről, Dunakesziről, Dunaharasztiból, Menőéről, Pestszentlőrincről, illetve Gyónról és Pilisről (mindkét helységből többen) érkeztek - körbeülve kezdték el elemezni a hallottakat, és ki-ki beszámolt saját gyülekezeti hátteréről, valamint a világi iskolában szerzett tapasztalatairól. Szó esett a közösségről, ahol a terhek letehetők, illetve a hit átadásának lehetőségeiről a hivatásgyakorlás során („Ha ráerőszakolom, egyből hiteltelenné válók”); a közös élményről, hogy a diákok, kollégák és szülők is „megérzik” a hívő pedagógus „valamiben más” Hangsúlyozták a gyülekezet-templom-iskola hármasságának, e három

kapcsolatának, az élő kommunikációnak fontosságát, a „nehéz” gyerekek kezelésének lehetőségeit, és a megfáradás, a túlterhelés orvosságáról is (igés lap az autóban, Útmutató-ige reggel) szó került.

Ebéd után Bak Péter felnőttképzési ügyintéző adott tájékoztatást egyebek mellett az Evangélikus Pedagógiai- Szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet működéséről, és jelezte, készséggel adnak tanácsot, útmutatást az állami, alapítványi iskolákban, óvodákban tanító pedagógusoknak. Elindult egy adatbázis létrehozása is.

A nap Balicza Iván nyugalmazott budavári lelkész áhítatával ért véget. A lelkész húszéves tapasztalattal bír a hitoktatás terén, a Baár-Madas-gimnáziumban, heti nyolc órában tanít hittant. Elmondta: ma alapkövetelmény korszerűnek lenni. Ahogy a jó pap, a jó pedagógus is holtig tanul, de ami ma korszerű, az holnapra már elavul! Mi az alap, mi az, ami nem változik a korral? A lelkész íKor 13,13 sorait olvasta feleletül. A legnagyobb: a szeretet. Ebben még a nem hívők is egyetértenek: ez a legtöbb, amit ember embernek adhat. S ha nem adjuk, az a legnagyobb mulasztás, amelyet egymás ellen elkövetünk.

Jézus egyetlen mérce alá állította életünket: ez pedig a szeretet. A „legnagyobb szeretet” nem emberi produktum: „importcikk”. Az importőr működik, a cég létezik, a szeretet - méghozzá ingyen! - hozzáférhető. Csakis Jézus Krisztusban. Minden reggel ebből a szeretetből meríthetünk erőt, s tudjuk hitünket megélni, átadni ott, ahová Isten küldött - ebből meríthet minden pedagógus is, s nevelheti a rábízottakat, szeretheti diákjait, és tehet bizonyságot világi terepen keresztény hitéről.