Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-15 / 46. szám
Evangélikus Élet elő víz 2015. november 15. »> 7- Hatalmas mondatok! Márta még a fájdalma közepette is csodás hitvallást tesz.- János evangéliuma?- Igen, Lázár feltámasztása. Megérkezik Jézus, és Mártával beszél elsőként.- Én szívesen teszem ezt a Lukácsféle történet mellé.- Amikor Mária a jó részt választja, mert Márta lefoglalja magát a sok szolgálattal?-Igazi háziasszony. Praktikus és célratörő.- János evangéliumában egészen más! Olvasd el ezeket a mondatokat!- Az, amikor azt mondja: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.- Az csak egy közös családi mondat. Ezt Mária is elmondja ugyanígy. Érthető, meghalt a testvérük, Lázár. Gondolom, folyton ezt mondogatták: ha itt lenne Jézus, nem halna meg a testvérünk. Utána viszont ezt halljuk: amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.- Erre Jézus azt mondja, hogy feltámad Lázár. Reménység-Mire Márta kimondja: tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Ez is tele van hittel.- Jézus pedig bizonygatja, hogy most fog feltámadni, és nem az utolsó napon, csak hinnie kell, hogy ahol Jézus ott van, ott élet van.- Viszont Márta kimondja a nagy hitvallást: hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia.- Nekem úgy tűnik, hogy Jézus próbálja megértetni vele, hogy most lesz a tanúja annak, hogy Isten csodát tesz, Márta pedig csak liturgikus mondatokat mond, és végképp nem figyel arra, hogy mi vár rá itt mindjárt.- Liturgikus mondatokat?- Erre fel lehetne építeni egy istentiszteletet. Az imádság, hogy Isten meghallgatja Jézus miatt az imádságot. A feltámadt Krisztus dicsérete a glória. A hitvallás, hogy Krisztus az Isten fia.- De akkor is szép és igaz mondatok.- Szépek, az igaz, de kicsit olyanok, mint egy háziasszony, aki hamar az asztalra szeretne tenni néhány kötelességszerű dolgot.- Neki van hitvallása.- Igaz, Mária nem beszél. Az egy családi mondaton kívül - ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem -nincs egy szava sem. De talán ez ugyanaz a csend, ami Lukácsnál a jó rész, amelyet ő választott.- Márta viszont hitvalló.- De Mártának van még egy mondata. Amikor Jézus azt mondja, hogy nyissák ki a sírt, akkor ezt mondja: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Ez az ő igazi hitvallása.- Hogyan?- Ez a szíve mélyéről jön. A liturgiát el lehet mondani szépen, de az igazi kérdés, hogy hisszük-e azt, hogy van miért kinyitni a sírt. Hogy Jézus jelenlétében tényleg történik majd valami. Tudod, sok temetési liturgiát mondtam már végig, de akkor mit mondok, amikor az én sírjaimra gondolok? Azt hiszem, Mária hallgatása az igazi hitvallás. Akkor egy ideig csönd volt. ■ Koczor Tamás Kilencvenéves a Theologiai Szemle ► Alapításának kilencvenedik évfordulóját ünnepli a Theologiai Szemle. A szaklap ünnepi számának témájául a migrációt választotta a szerkesztőbizottság. A lap története során mindig reagált az aktualitásokra, ezért döntöttek most úgy, hogy a menekültkérdéssel foglalkoznak. A Szegeden október 14-én bemutatott lapszámról Bóna Zoltán főszerkesztő elmondta: nem a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának vagy bármely tagegyházának véleményét közli, hanem „gondolkodó és ismeretekkel rendelkező tudósokét, hiszen a lap nem közlöny, hanem tudományos szaklap” A témaválasztás kapcsán a főszerkesztő azt is elmondta, hogy a lap mindig is reflektált a világ kihívásaira, ezt a hagyományt követik most is. A szemlében többek között olyan írások kaptak helyet, mint Zsengellér Józsefnek, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara dékánjának értekezése a bibliai migrációról, a kérdés biblikateológiai alapvetéseiről; Mészáros Kálmánnak, a Baptista Teológiai Akadémia docensének tanulmánya a migrációról az egyetemes és a magyar történelemben; és olvashatók a számban Kanizsai-Nagy Dórának, a Református Menekültmisszió vezetőjének gondolatai is. A lapbemutató eseményen Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. A püspök a 139. zsoltár alapján - amelyet a menekülés zsoltárának nevezett - arról beszélt, hogy bár utasok vagyunk a világban, velünk vándorló Istenünk van. Hozzátette azt is, hogy Isten nem regionális, hatalma nem szűnik meg az országhatárokkal, hanem velünk jön, bárhová megyünk is. A Theologiai Szemle széles ökumenikus hátterű szaklap: a protestánsok mellett katolikus, ortodox és zsidó szerzők is kapnak benne publikálási lehetőséget. Az újságot kilencven éve alapították, és néhány év kihagyástól eltekintve folyamatosan megjelent. Jelenleg évente négyszer jelentkezik, a tördelést a Kálvin Kiadó végzi. A szerzők valamennyien önkéntesen végzik munkájukat. ■ Hegedűs Márk Forrás: Reformátusok Lapja Isten az, aki megigazít Néhány nappal ezelőtt megdöbbentő élményben volt részem. Lassan húsz éve élünk egy ma már harminc-egynéhány éves fiatalasszony, egy valamikori rosszkedvű kamaszlány szomszédságában. Állandó szürke hangulatán nem csodálkozom, néhai anyja s a még vele egy háztartásban élő, nagyon morcos és nyűgös apja a legenyhébb fogalmazásban is a „nehéz emberek” közé sorolható. Ezt a csak a legritkább esetben visszaköszönő, kemény tekintetű asszonyt körülbelül hat héttel ezelőtt nagy megrázkódtatás érte: egy éjjel szirénázó mentő vitte el, s hetvenöt dekás, koraszülött kislánynak adott életet. Amikor egy hete az utcán véleüenül összefutottam vele, nem tudtam megállni, hogy rá ne kérdezzek a pici korababa hogylétére. És szavakkal le sem írható változás tanúja lehettem. A kemény tekintetű szemek megteltek fénnyel, melegséggel, sőt rajongással, s mintha a legközelebbi barátok lennénk, olyan ellágyult arccal mondta-mondta az ifjú asszony a pár hetes életke történéseit. A büszkén „kis harcosként” bemutatott, aprócska kislány élni akarását, kitartó küzdelmét az életért s minden korty önállóan vett levegőért s azért, hogy súlya továbbra is olyan szépen gyarapodjék, mint eddig, hiszen - nagy szó! - már elhagyta az egy kiló harminc dekát. A beszélgetés közepe táján előkerült az anyuka okostelefonja is, a csövek hálójában, de nyugodtan alvó gyermek képével. Jóval azután, hogy áldáskívánással elbúcsúztam a koraszülöttosztályra siető asszonytól, jutott eszembe, mit is láttam, tapasztaltam voltaképpen egy forgalmas belvárosi utca nyüzsgésében. Nem egyebet, mint a Róm 8,33 hétköznapjainkban is benne élő valóságát: „Isten az, aki megigazít’.’ Félreértés ne essék: senkinek, senki fiának-lányának nem kívánok én a leírthoz hasonló, komoly megpróbáltatásokat. Az azonban tény és való, hogy életünk nehézségeinek - még a sokkal apróbbaknak is - lehet ilyen megigazító erejük, annak ellenére, hogy mi, emberek rettegünk minden bennünket érő fájdalomtól. Egy bizonyos: fiatal szomszédasszonyunk, akinek korábban egy kedves szava sem volt senkihez, fájdalmas anyaságában alig három hét alatt gyökeresen megváltozott: Isten kegyelméből megigazult, s az sem kizárt, hogy lassacskán a hitközeli élet ajándékában is részesül. Szívből várom és kérem Legfőbb Gondviselőnktől azt a szép, lehet, hogy már ádventi napot, amikor a hazatérő kislány egészséges sírása felveri hallgatag utcánk csendjét! ■ PetrőcziÉva SEMPER REFORMANDA „Az a legjobb készenlét az ítéletnapra, ha valaki bűn nélküli életre vágyik. Ha erre vágyói, akkor nincs okod a félelemre. Hiszen ezzel ugyanazt akarod, amit az a nap. Hiszen az ítéletnap azért jön, hogy megváltson a bűntől mindenkit, aki erre vágyik. S lám, te egy akaraton vagy vele. Adj érte hálát Istennek, s maradj meg továbbra is e szándékodban. Krisztus azt mondja, hogy az ő eljövetele megváltás. Vigyázz azonban, s meg ne csald magadat, mondván: én bűn nélkül szeretnék lenni, hogy ne kelljen félnem az ítéletnaptól. Lehet, hogy hamis a szíved, s azért félsz tőle. Nem mintha bűn nélkül szeretnél lenni, hanem mert nem vétkezhetsz nyugodtan és büntetlenül. Vigyázz, hogy a benne levő »világosság« sötétség ne legyen. Mert amely szív valóban örömest elhagyná bűneit, az bizonnyal örül az ítéletnapnak. Hiszen leghőbb vágya telik be véle. Aki pedig nem tud örülni annak a napnak, abban nem alapos a bűntől való szabadulás vágya. Mindennél fontosabb hát, hogy e jövendő irtózó félelmét kivessük magunkból. Ehelyett teljes komolysággal igyekezzünk olyan lélekre, amely örömest elhagyná bűneit. Ha ezt megtettük, akkor nemcsak nyugodtan várhatjuk az ítéletnapot, hanem boldog vágyakozással kérni is tudjuk azt.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) IX0YC HETI ÚTRAVALÓ „Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé’.’ (2Kor 5,10) Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti héten az Útmutató reggeli s ------heti igéi üzenik, hogy célegyenest igyekezzünk elhívatásunk jutalmára, és ezekben az utolsó időkben reménységgel várjuk az Úr visszajövetelét, aki királyok Királyaként fog megjelenni Isten dicsőségében. S ti is „tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok” (íPt 1,13; LK). „Oly jó nékem Isten közelsége! Reménységemet az Úrba vetem! / Ha elenyészik is a testem és a szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem.” (GyLK 723,11.10) Pál szerint az Isten gyermekeinek reménysége, „hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. (...) Mert üdvösségünk reménységre szól. (...) Fia pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk’.’ (Róm 8,18.24-25) „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében... Összegyűjtenek elé minden népet, őpedig elválasztja őket egymástól. .. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottál, örököljétek az országot, amely...” (Mt 25,31-34) - így tanít Jézus az utolsó ítéletről. Luther szerint: „A keresztyéneknek már itt vigasztalás az ítélet eljövendő napja, mikor Krisztus elválasztja a kecskéket a juhoktól; s mindenek nyilvánosan meglátják, kik voltak az ő kegyes, igaz keresztyénéi, s kik voltak istentelen képmutatók, hamis keresztyének.” Jézus kijelentette, csak az megy be a mennyek országába, „aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. És az „hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát”. (Mt 7,21.24) Isten Mózes által elmondta választott népének (lásd 5MÓZ 32,35.36): „ »Enyém a bosszúállás, én megfizetek.«... »Az Úr megítéli az ő népét.« ” (Zsid 10,30.31) A bűnbánati és imanapon, mely jellegében hasonló a hamvazószerdához, Urunk a terméketlen fügefa sorsával ébresztget: „Vágd ki, miért foglalja a földet hiába ?” „Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek”, mint akikre rádőlt a torony. (Lk 13,7.5.4) Pál szól az Úr eljöveteléről: „Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára... amikor Jézus megjelenik..., bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek... Krisztus evangéliumának. ...amikor eljön, csodálják mindazok, akik benne hittek..!’ (zThessz 1,5.7-8.10) A nagytanács előtt Jézus így felelt a főpap e kérdésére: „...vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!” - „Te mondtad. Sőt... meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin’.’ Istenkáromlás volt ez, ezért: „Méltó a halálra!” (Mt 26,63-66) János apostol látott „egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt... a halottak... a trón előtt állnak... és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint. (...) Ez a második halál, a tűz tava. Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett!’ (Jel 20,11-15) Ám aki kétszer született - testtől és Lélektől -, az csak egyszer hal meg. Kérd Urad: „írd az élet könyvébe / Megváltottad nevét...” (EÉ 505,4) ■ Garai András HIRDETÉSEK Kövessen bennünket az interneten is: wm Naponta aktuális tartalommal, lelki táplálékkal, friss hírekkel, érdekes interjúkkal, véleményekkel, deókkal és képekkel várja Önt Magyarországi Evangélikus Egyház talos honlapja. jaitl ...... T kattintásra vagyunk Öntől! Meghívó az EKME missziói estjére Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) missziói estjén Trifán Krisztina interaktív beszélgetés keretében bemutatja Az EKMEfejlesztési terve címmel készülő szakdolgozatát. Időpont: november 16., hétfő, 18 óra. Helyszín: 1091 Budapest, Üllői út 25.1. emelet 16. (tanácsterem).
