Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-15 / 46. szám
2 -m 2015. november 15. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Istenünk! Szeretnénk most csöndben eléd lépni. Te jól látod, milyen utakon jöttünk ma hozzád, milyen gondolatok, gondok, örömök, milyen kérdések lakoznak szívünkben. Hozzád fordulunk most, aki útitársunkká szegődtél, és azt ígérted, velünk maradsz minden napon a világ végezetéig. Kérünk, hadd érezzük meg jelenléted erejét ma és a hétköznapi pillanatokban egyaránt. Segíts, hogy néped tagjaiként szereteted tanúivá legyünk ott, ahová küldesz, és ahol helyünket kijelölöd. Add, hogy ajándékaidat, áldásaidat, amelyekben részünk lehet, szívesen megosszuk, továbbadjuk embertársainknak. Tégy minket követeiddé, akik evangéliumodat hirdetik szóval és tettekkel - otthon, munkahelyen, iskolában és amerre csak járnak. Könyörgünk hozzád a szenvedőkért. Azokért, akik nehéz terheket cipelnek, akiket gondok nyomasztanak, betegségek törnek le. Azokért, akik kilátástalannak látják a jövőt, és azokért is, akik számára csak a földi élet valósága létezik. Könyörgünk hozzád azokért, akik természeti csapások, háborúk áldozataivá váltak és válnak, akik elvesztik szeretteiket. Könyörgünk a halál révén állókért, hogy békességet találjanak tebenned. Könyörgünk felsebzett földgolyónkért, ahol annyi emberi önzés és gyűlölet uralkodik, ahol sok embertársunkat tévesztenek meg hamis célok, eszmék, és nem ismernek föl téged: az élet forrását, a menedéket, a célt. Könyörgünk szeretteinkért: köszönjük, hogy egymás mellett állhatunk, hogy ajándékká, támasszá, rád mutató jellé lehetünk egymás számára. Segíts, hogy minden dolgunk szeretetben menjen végbe. Könyörgünk hozzád saját magunkért: erősíts minket a jóért, igazért való küzdelmeinkben, állj mellénk a szenvedésben és a megpróbáltatások között. Taníts, hogy egyedül hozzád meneküljünk, keresztedre nézzünk, és belekapaszkodjunk irgalmas szeretetedbe. Segíts, hogy komolyan vegyük ítéleted valóságát, de kérünk, légy mellettünk, és szabadíts meg a kétségbeeséstől. Kérünk téged, Istenünk, teljesítsd be rajtunk ígéreteidet. Add, hogy már most átéljük a te egyszerre jelen lévő és majdan eljövendő országod örömét, amikor a te nevedben vagyunk együtt, a te akaratodat cselekedjük, és neked adunk hálát sokféle ajándékodért. Légy velünk, vezess minket, hogy Jézus lábnyomába illeszkedjen az életünk. Békességedet és áldásodat kérjük családunkra, otthonainkra, szeretteinkre, országunkra és az egész világra. Egyedül rád van szükségünk. Jöjj el, jöjj újra el - szabadításodat hozva! Ámen. evangelikus.hu SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ ELŐTTI (REMÉNYSÉG ) VASÁRNAP - MT 25,31-46 Életre nevelő ítélet Jézus dicsőséges megjelenésével nyilvánvalóvá válik, hogy Isten az igazság, a békesség, a szeretet Istene. És azokat, akiknek a földi életében meglátszott valami az ő igazságosságából, békéjéből, másokon segítő szeretetéből, az ő mennyei dicsőségébe magához veszi. Azokat, akik enni adtak az éhezőnek, inni a szomjazónak, meglátogatták a beteget, megvigasztalták a szomorkodót, befogadták a hontalant, felöltöztették a ruhátlant, akikben az az indulat, amelyet Krisztus hozott erre a világra, cselekedeteket mozgató erővé vált, azokat részeseivé teszi annak a világnak, amelyben maga a szeretet: az Isten uralkodik. Akikből pedig hiányzott ez a jézusi indulat - amely odafordul a másik emberhez, hogy segítő szeretettel emelje fel az elesettet -, azokat eltaszítja magától az Úr, s nem lesznek részesei az örök szeretet országának. Ott, az ítéleten derül majd ki, hogy kik is vagyunk valójában. Ott fog lelepleződni a legtitkosabb belső énünk, amelyet most még elrejthetünk. Ott lehull minden álarc, és leplezetlenül állunk majd Krisztus ítélőszéke előtt. Elválik a jó és a rossz, az igaz és a hamis. Csodálkozva látjuk majd, hogy nem tudtuk, mikor tettünk jót, vagy mikor nem tettünk jót valakivel. Az ítéletet senki nem kerülheti el. Az Úr tudja, ki hová tartozik. Őt nem lehet megtéveszteni, ezért csak neki van joga és bölcsessége elkülöníteni az igazakat a hamisaktól. Ezt az igét hallva sokan azt gondolják, amit az Úr jobb és bal keze felől állók is gondoltak: ha Jézus személy szerint járna közöttük, örömmel szolgálnának neki. De nekik is azt válaszolja az Úr: amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg, illetve amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. Jézus jár ma is közöttünk azok személyében, akik segítségre szorulnak. Nem a feleslegünkből adott jótékonykodást várva, hanem a nyomorult felemelését. Nem a bölcs okfejtéseket hiányolva, hanem a nélkülözést enyhítő, a rászorulókat segítő intézmények megalkotását. Az emberi szegénység jó alkalom arra, hogy az Isten iránti hálánk az emberek iránti segítő szeretetben valósággá váljon. A VASÁRNAP IGÉJE A szégyen mindig az, ha a szegény nem találkozik felkaroló szeretettel. Az a nyomorúság forrása, hogy a jóllakott nem látja meg az éhezőt, a nélkülözőt. Az a baj, hogy a védett, meleg otthonban ülő nem törődik a hajléktalannal. S aki a ruhái közt válogat, nem látja, hogy más rongyokkal sem tudja elfedni fázó meztelenségét. Az a baj, hogy az egészségben élő nem gondol a betegségben szenvedőre. S akik szabadon élvezhetik az élet minden gazdagságát, szépségét, nem gondolnak a fogságban sínylődőkre. És ne csak a test börtönére gondoljunk. Mert a bajok és nyomorúságok felsorolásánál az Úr nem csak a testi élet hiányaira gondol. Mert van éhes lélek, szomjazó szív, mezítelen élet, és létezik a betegség börtöne. A kilakoltatások mai korában nemcsak a test válik hajléktalanná, hanem a megnyomorodott lélek is, mert nem talál segítő szeretetet, és az elhatalmasodó elkeseredés kéz a kézben jár a gyűlölettel. Az a bűn, hogy az ember nem lát mást, mint a saját igényeit és vágyait. Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga baja, saját életének nyomorúsága, de mindig vannak olyanok is a közelünkben, akiknek a mienknél nagyobb gondjaik, súlyosabb terheik vannak. Akármekkora gondjaid vannak, mégis hidd el: van, aki felnéz rád. Vannak, akik szegényebbek és nyomorultabbak nálad. Vedd észre őket! Erre tarnt az ítélet. Ne azokhoz hasonlítsd magad, akiknek jobban megy a sora. Ne lentről nézz felfelé, ne azokkal törődj, akik fent vannak, hanem azokkal, akik lent, mert ők várnak rád mint Krisztus tanítványára. Isten tekintetének és mozdulatának is ez az iránya: a magasból a mélybe. Olyan nagyon mélyre hajol Isten Jézusban, ahol már nem is vesszük észre. A szegénység, a gyalázat mélységeibe. Mennyei dicsőségéből a betlehemi istállóba, királyi székéből a keresztfára. Gazdag lévén, szegénnyé lett értünk. Jézus ott van az emberi élet mélységeiben, ahol fáznak, ahol szenvednek. Ha találkozni akarsz vele, akkor ott keresd. Ott akar bevonni a szeretetébe azáltal, hogy észreveszed és szereted a rászorulót melletted. Minden ezen múlik, hogy meglátod-e a melletted nélkülöző testvéredet, akinek talán éppen az hiányzik, ami neked megvan. Mert melletted is él magányos lélek, gondokkal küszködő ember, nyomorult, megvetett. Valaki, akinek éppen a te szereteted hiányzik. Az a bűnük a király bal keze felől álló átkozottaknak, hogy nem vették észre a másik embert. Te vajon észreveszed? Ugye látjuk, valóban nehezen mennek be a mennyek országába a gazdagok, akiknek több van valamiből, mint másoknak? Több tehetségük, testi vagy szellemi képességük, több pénzük. Olyan hamar becsukódik az ajtó a felebarát felé, akinek kevesebb adatott, akinek semmije nincs, pedig csak vele együtt mehetsz oda Istenhez. Az a Jézus, aki az Isten és az ember közötti távolságot áthidalta, rajtunk keresztül az ember és ember közötti távolságot is áthidalhatja. Akinek Krisztusban Atyjává lett az Isten, annak a másik ember testvérévé kell, hogy legyen. Látod-e már, ki az, aki melletted szükséget szenved? Lehet, hogy nem szimpatikus, talán ki nem állhatod, talán az idegeidre megy, de van valamid, ami neki nincs. Talán tehetséged, ő pedig tehetségtelen. Vagy családod és barátaid, ő pedig magányosan járja az útjait. Neked van hited, ő pedig Istentől távol éli az életet. Vedd észre a gyengeségét, a gátlásait, a bánatát, a hitetíenségét. Jézus nem bosszantani akar vele, hanem általa akar találkozni veled, hogy így vonjon be Istennek abba a szolgáló szeretetébe, amely gyógyít, és új életet teremt. ■ Kondor Péter Imádkozzunk! Könyörgünk, Uru'nk, a nélkülözőkért, a szegényekért, az özvegyekért, az árvákért, a betegekért és a foglyokért. Kérünk, Urunk, munkálkodj bennünk, és tégy bennünket késszé minden jóra, az értük való szolgálatra és áldozatra. Engeddfelismernünk mindazt, amit ajándékaidból rajtunk keresztül akarsz adni nekik, hogy áldásod csatornájává lehessünk számukra. Ámen. Ó, Jézus, mi Üdvözítőnk ► Reménység vasárnapján egy olyan éneket kapunk ajándékba, amely életünk minden napján, az egyházi év bármely időszakában erősíthet bennünket: Ó, Jézus, mi Üdvözítőnk (GyLK 811). - Elemzés és meditáció egyházzenész és lelkész tollából. A Gyülekezeti liturgikus könyvbe olyan verses énekeket válogattunk, amelyek valamilyen vonásuk miatt érdekességnek számítanak, különlegességükkel gazdagíthatják istentiszteleti életünket. A. Régi magyar istenes énekek című gyűjteményben (RMIÉ, szerkesztette Schulek Tibor és Sulyok Imre, Győr, 1945) hívta fel magára a figyelmet egy Luther-ének magyar változata, az Ó, Jézus, mi Üdvözítőnk (RMIÉ 41). Ugyanezt az éneket megtalálhatjuk - kis eltérésekkel - a református énekeskönyvben is (RÉ 293). írásunk nagy részben Csomasz Tóth Kálmán református himnológus adatközlésein alapszik. Az ének eredeti alakja tehát Luther Mártontól való - Jesus Christus, unser Heiland, der den Tod überwand (EG 102) -: igen korai, 1524-ben megjelentetett húsvéti ének. A ma használt dallamot is Luther szerzeményének tarthatjuk, német kutatók 1529-re teszik komponálását. Középkori dallamfordulatokból építkezik, különlegessége az, hogy a dallam az elején még dóros jellegű, s csak a zárósor fordul a moll hangkészlet felé. Versszakai négy plusz egy sorosak, amelyekben az ötödik sor refrénszerű Kyrie eleison. így ez az ének a /eís-énekek csoportjába tartozik, ami szintén a középkori gyökereket erősíti: a refrénszerű kyriék éneklésébe könnyen bele tudott kapcsolódni a teljes közösség. Luther éneke Bodrog Miklós költői fordításában szerepel énekeskönyvünkben: Jézus Krisztus, Üdvözítőnk szövegkezdettel (EÉ 214). Németországban még a 16. században nyolc versszakossá bővítették a Luther-éneket, ebből hat versszakot vett át a magyar protestantizmus. Újfalvi Imre 1597-es iskolai énekeskönyvében találkozunk vele először; gyülekezeti énekként is ő közölte, mégpedig az általa szerkesztett, 1602-es debreceni énekeskönyvben. Két évszázadon keresztül, 1802-ig jelen volt a református énekeskönyvekben. A dallam is „magyarosodott" az átvétellel: a mollos befejezést eleinkfríg zárlatúvá „kurucosították” Nyomtatásban 1744-ben találkozhatunk vele először; a GyLK dallamváltozata az 1744- es kolozsvári és az 1774-es debreceni közlésre épít. Összetett hátterű tehát ez az énekünk: lutheri eredetű, de a magyar reformáció nagyot alakított rajta, igazi magyar énekké tette. S gazdagságnak tarthatjuk, hogy az 1524-es Lutheréneket kétféleképpen is használhatjuk immár: az eredeti versről készített modern versfordítással és a reformáció századában keletkezett régi magyar változatában is. A magyar változat legnagyobb értékének azt tarthatjuk, hogy úgy szól a húsvéti örömhírről, hogy közben megtartja annak komolyságát. Kerüli az erőltetett zenei vidámkodást, és szövege az isteni üdvterv egészével láttatja a feltámadás evangéliumát. Érdekes, hogy Schulek Tiborék - talán éppen az ének komolysága miatt - böjti énekként közölték kötetükben. Ezt követtük mi is a Gyülekezeti liturgikus könyv szerkesztőiként; de bátran énekelhetjük mindenkor, az egyházi év minden vasárnapján, minden ünnepén. ■ Dr. Bence Gábor A reménység jelképe a horgony. A Zsidókhoz írt levél 6. fejezetében a Szentírás nevezi horgonynak a reménységet. Már a 2. századtól kezdődően megtaláljuk ezt az ábrázolást a katakombákban. A reménység abból az ígéretből fakad, amelyet Jézus Krisztús szerzett nekünk szenvedése, halála és feltámadása által, amikor a szentélyt elválasztó kárpitot elszakítva belépett Isten országába (Mt 27,51)Amikor azt mondják: „remélem” az emberek inkább vágyukat, bizonytalan óhajukat fejezik ki. A reménység azonban bizonyos. Ezt fejezi ki a horgony. Még viharokban is megtartja a hullámokon ingó hajót. A reménység megtartja a sorsa hullámain elbizonytalanodó, hitükben megingó keresztyéneket. A keresztyén ember reménysége nem saját vágyaiból fakad, nem szívének hitéből sarjad, hanem Jézus Krisztus értünk végzett műve teremti meg. A GyLK 811. éneke a reménység dala. Nem is mond el mást, csak azt, amit Jézus tett értünk. Ahogyan az Apostoli és a Niceai hitvallásban valljuk, ez az ének is Jézus születéséről, szenvedéséről és haláláról, feltámadásáról és megdicsőüléséről tesz vallást. Ahogyan a GyLK 644. könyörgésében áll: „Szent születéseddel, haláltusáddal és kiontott véreddel, kereszteddel és haláloddal, feltámadásoddal és mennybemeneteled-CANTATE del utolsó óránkon és az utolsó ítéletben - segíts meg minket, Urunk, Istenünk!” Nem beszél a tanításáról és csodatetteiről, hanem arról a hatalmas küzdelemről, amellyel Jézus lerombolta a sátán munkáját, és megnyitotta számunkra Isten országát. Illetve még egy gondolatkör szólal meg ebben az énekben. Az Atya haragjáról, bűneink tömlöcéről ír az énekszerző. Ezek azok az erők, amelyek a hajót bizonytalanságban tartják. Ma talán sokan csak a hullámzó tengert látják. Tőlük független, külső okokban találják meg sorsuk bizonytalanságát. Ők más emberek vagy a külső körülmények megváltozásában, a hullámok lecsendesedésében látnák életük biztonságát. Valójában - így tapasztaltuk a hitben előttünk járó nemzedékeknél - a hit személyes bizonyossága, az erős reménység meg tud őrizni minden viharban. Nem a vihar erejétől, hanem a horgony erejétől függ megmaradásunk. Nem a külső körülmények alakulásától, hanem a megtartó Jézustól függ megmaradásunk. Ezért horgonyunk ma is Jézus Krisztus. A régi énekkel együtt mi is kiáltunk Krisztushoz, aki halálával és életével küzd érettünk: „Irgalmazz minékünk!” ■ Bencze András
