Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-08 / 45. szám
2 -m 2015. november 8. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ ELŐTTIT MEGELŐZŐ (ÍTÉLET ) VASÁRNAP - MT 24,15-31 Az ítélet Istennek nem az utolsó szava Oratio oecumenica [Lelkész:] Irgalmas Istenünk! Nincs ember, aki tisztán állhatna meg előtted. Kérünk téged, kegyelmezz nekünk, és éreztesd velünk jóindulatodat, amikor könyörgéseinkkel hozzád fordulunk. [Lektor:] Irgalmazz a benned hívőknek! Add, hogy életünket, melynek te szabsz határt, a tőled kapott bölcsességgel, szolgáló szeretettel élhessük. Ismered gyengeségeinket, vezess bennünket a te utadon, hogy megérkezhessünk hozzád, s Fiadért részesülhessünk országod örömében. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Irgalmazz egyházadnak! Add, hogy az utolsó időkig hűséggel őrizze igéd rábízott drága kincsét, és világossággá lehessen a téged keresők számára! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... [Lektor:] Irgalmazz a világ és népünk vezetőinek! Ne engedd, hogy a telhetetlenség és a hatalomvágy mindent tönkretegyen. Adj tisztánlátást számukra, és mutass kiutat jelenlegi nehéz helyzetünkből. A bizalmatlanságot hadd váltsa fel újra a bizalom! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... [Lektor:] Irgalmazz családjainknak! Gondviselő szereteted őrködjék a házastársak felett, hogy a másikban és a másik által megtalálhassák az igazi boldogságot. Oltalmazd gyermekeinket minden bajtól és veszedelemtől, hogy felnőve megtalálhassák helyüket a világban. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Irgalmazz a szenvedőknek és a betegeknek! Éreztesd jóságos atyai szeretetedet a haldoklókkal és a gyászolókkal. Végtelen hatalmad diadalmaskodjék minden betegség és gyengeség fölött. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Irgalmas Istenünk! Fiad szolgálata által megmutattad, mennyire szeretsz bennünket. Az ő érdemében bízva tekintünk előre az utolsó időkre is. Kérünk, őrizz meg minket irgalmasan! [Gyülekezet:] Ámen. SEMPER REFORMANDA „Az emberi szív hús-vér természete könnyen hajlik az elbizakodottságra. Ahol pedig még hatalmat, vagyont és hírnevet is kap hozzá, ott még inkább elbízza magát úgy, hogy Istent is elfelejti, és alattvalóira sem figyel. Mivel pedig lehetősége van büntetés nélkül tenni a rosszat, egyre inkább belelendül, és olyan lesz, mint valami állat, amely azt teszi, amihez kedve van. így a nevében úr, de a tetteiben szörnyeteg. A[z ókori görög] bölcs, Biasz is helyesen mondta: az uralkodás mutatja meg, ki milyen ember. Az alattvalók a felsőbbségtől való félelem miatt nem mernek kifordulni magukból. Mivel a főuraknak nem kell emberektől tartaniuk, ezért szükséges, hogy ők sokkal inkább tartsanak Istentől, mint mások. Őt és tetteit helyesen ismerjék fel, és gondosan járjanak el; ahogy Szent Pál mondja: »az elöljáró igyekezzen« (Róm 12,9).” M Luther Márton: Magnificat (Takács János és Percze Sándor fordítása) Félelmet keltő, erős képek jelennek meg előttünk. Pusztító utálatosság a szent helyen. Menekülés közelgő veszedelem elől, nincs idő beszaladni a házba a legszükségesebbekért sem, felsőruháért visszamenni a mezőre. Terhes és szoptató anyák menekülése, nyomorúság. Máté evangéliumának első olvasói számára eleven emlékeket idéztek ezek a képek. A jeruzsálemi templom pusztulásának eseményeit Kr. u. 70- ben. A keresztény gyülekezetnek el kellett menekülnie az ország határain túlra. Hátra kellett hagyniuk mindent, vagyonuk nagy részét, otthonukat, ragaszkodásukat az ősök szokásaihoz, törvényeihez; elkülönülésüket a tisztátalan pogányoktól; a néphez, kultúrához tartozás biztonságérzetét. Az események hasonlítottak a két évszázaddal azelőtti időkre, amikor IV. Antiokhosz Epiphanész szír király megalázta a szentélyt, és „felállították az iszonyatos bálványt” (Dán 12,11). Eszükbe juttatta az őstörténetet, Sodorna pusztulásának történetét, Lót családjának menekülését. Minket is megérintenek ezek az erős képek, mert saját élményeinket, szüléink történeteit, kollektív emlékeket hívnak elő. „Imádkozzatok, hogy ne kelljen... télen... menekülnötök.” Néhány napja a horvát-szlovén határon a menekültek háta mögött kerítést húztak föl. A csapdába került férfiak, nők, gyermekek éjszaka a két ország közötti senki földjén, zuhogó esőben várakoztak. Családunk emlékezik nagyszülőre, akit Trianon miatt kitelepítettek, és évekig marhavagonban lakott családjával. Terhes anyára, aki légiriadó alatti menekülés közben veszítette el gyermekét. „Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban!” Félelmet keltenek ezek az igék. Mert ahogyan a megpróbáltatások megtörténtek az őstörténettől kezdve a Biblia korán keresztül napjainkig, úgy velünk is megtörténhetnek. Inkább elfordítanánk a fejünket az ilyen eseményektől, nem akarjuk látni, azt szeretnénk gondolni, a nyomorúság csak másokkal eshet meg, biztosan megvan az oka, hogy velük miért, de velünk nem. Az ige arra figyelmeztet, hogy a megpróbáltatások nem kerülhetők el. Megpróbáltatásokkal számolni kell, de nem a véget jelentik. Isten megtart a bajban is, a bajok nem a véget, nem az utolsó ítéletet jelentik. Az igénket megelőző vers így hangzik: „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég’.’ Egybecseng az ige Máté evangéliumának utolsó szavaival néhány fejezettel később: „... íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig’.’Mintha ezekre a megpróbáltatásokra szükség lenne, de a vég, Isten utolsó szava nem az ítélet, hanem az ő közössége. Életünk, cselekedeteink elkerülhetetlenül, ismételten megítéltetnek. Mint a juhok és a kecskék, jobb felől és bal felől, ami értékes, az örökkévalóságban részesedik, ami hiábavalóság, lelepleződik és szemétre kerül. Nyáron egy felhőszakadás következtében víz alá került lakásunk egy része. Könyvek, szőnyegek, gépek mentek tönkre. Egy négy köbméteres konténer megtelt a kidobott holmikkal. Van, amit sajnálok, van, amire nem is volt szükségem. ítéletet jelentett ez a veszteség, hogy közelebb jussak annak értéséhez, hogy valóban mire van szükségem. Megítélik életünket a veszteségek, szenvedések, megpróbáltatások. Megszabadítanak mindattól, amiket fontosságunk bizonyítására magunk köré felépítünk. De az ítélet nem Isten utolsó szava. Utolsó szava az ő kegyelme. Betölti az űrt haszontalan eszméink helyén. Váratlanul és ellenállhatatlanul, mint a villámlás, amely ellátszik keletről nyugatra. A VASÁRNAP IGÉJE Nemrég megkérdeztem egyik ismerősömet, hogy évekkel ezelőtti súlyos műtétjének maradt-e nyoma, felépült-e betegségéből. Azt válaszolta, hogy a leletek azóta is negatívak, bár kevesebbet bír, hamarabb elfárad, jobban oda kell figyelnie, milyen terhelést vállal. De - tette hozzá - volt hozadéka is betegségének. Jobban tudja értékelni a pillanat szépségét. Örül a jelennek, nem bosszankodik azon, hogy még nem minden tökéletes, nem aggódik annyit, hogy minek kell még megfelelnie a következő napokban. Ajándékként tudja fogadni az életet. Elfogadóbbá vált másokkal szemben is. Máté gyülekezetének el kellett hagynia Jeruzsálemet. El kellett menekülniük, mert elüldözte őket az a nacionalista indulat, amely végül elmerült az erőszakban, és az ország pusztulásához vezetett. De el kellett hagyniuk az országot azért is, hogy valami új megszülethessen: az evangélium eljusson általuk népekhez. Hátra kellett hagyniuk megrögzött - ségeiket, előítéleteiket, tekintélyek mintáit, amelyeknek mindig igyekeztek megfelelni; jónak tartott elveket, amelyek beléjük ivódtak neveltetésük során. Büszkeségüket, különlegességük tudatát, kizárólagos gondolkodásukat, amelyben úgy erősítik meg magukat, ha másokat elítélnek. Sok mindent elveszítettek. De lett hozadéka is a megpróbáltatásban megjelenő ítéletnek. Lehet, hogy ennek a megpróbáltatásnak kellett megelőznie azt, ami a végidő beköszöntét jelenti: Isten országa hirdettetik minden népnek. így váltak nyitottá, hogy minden néphez forduljanak, tanítvánnyá tegyenek minden népet, és ebben a közösségben átélhessék, hogy velük van Krisztus minden napon a világ végezetéig. A megpróbáltatások, az ítélet elkerülhetetlen és szükséges, hogy elhagyjuk mi is megrögzöttségeinket, beidegződéseinket. Elvárásainkat, hogy minek kell megfelelnie életünknek, és mások milyenek legyenek. Hogy képessé váljunk hálára az életért, és képesek legyünk elfogadni másokat. ■ Kézdy Péter Imádkozzunk! Irgalmas Istenünk! Tégy minket késszé ítéleted elfogadására. Tarts meg minket a megpróbáltatásokban. Add, hogy meglássuk kegyelmedet, hogy hálás szívvel, örömmel, benned bízva tudjunk élni. Tudjuk elfogadni önmagunkat és embertársainkat. Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét ► Az egyházi év utolsó előttit megelőző vasárnapján a számvetés és a bűnbánat kerül középpontba. Ehhez nyújt segítséget a reneszánsz humanista Balassi Bálint (1554-1594) Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét (EÉ 404) kezdetű éneke. Azon kevés énekeskönyvi ének közé tartozik, amelyet nagy költőink egyike alkotott. - Elemzés és meditáció egyházzenész és lelkész tollából. CANTATE Az egyházi évben többször visszatérnek a főbb gondolatok, így a bűnbánat és ítélet témája is. Böjt ötödik vasárnapja, feketevasárnap mellett a Szentháromság ünnepe utáni utolsó előttit megelőző, ítéletvasárnap Introitusa (bevezető zsoltára) szintén a Judica me, Deus, azaz „ítélj meg engem, Istenem” (Zsolt 43,1). Iskolai tanulmányainkból emlékezhetünk rá, hogy Balassi verseit a középkori lovagköltők mintájára istenes, vitézi és virágénekekre oszthatjuk. Magyar nyelven az istenes költészetet - a középkori lírai költészet és a reneszánsz protestáns prédikátorok stílusának segítségével - maga Balassi alkotta meg. A költőnek három istenes verse is szerepel énekeskönyvünkben, de csak ez az egy eredeti dallammal (a másik kettő az Áldj meg minket, Úristen, EÉ 323 és az Ó, én kegyelmes Istenem, EÉ 406). A versben bűnbocsánatért esdekel, mielőtt 1584 karácsonyán (a Gergelynaptár szerint 1585. január 4-én) özvegyen maradt unokatestvérével, Dobó Krisztinával - az egri hős, Dobó István leányával - házasságot kötött. Miként a Balassi-strófában (aab, ccb, ddb), a hármas tagolódást itt is felfedezhetjük: versformája a6, b7, c6, b7, d6, d6, b7. Az egyes versszakok kezdőbetűit összeolvasva pedig megkapjuk a költő nevét („Balassj Balinthé"). Az akrosztichon (névrejtés) Magyarországon a 16-18. században élte virágkorát. Balassi mellett Tinódi Lantos Sebestyén (1510 körül -1556) rejtette el előszeretettel a nevét. Énekeskönyvünkben az eredetileg tizenöt stróíás vers 1., 2., 4., 5. és 8. versszaka szerepel. Veretes 16. századi nyelvezete máig érthető, a helyesírást leszámítva - más későbbi énekünkkel ellentétben - nem modernizálták, fülünknek mégis szépen cseng. Balassi a nyelv és a zene összekapcsolásában is kiemelkedőt hozott létre. Verseinek ritmikus lüktetése olvasva is átsugárzik (ütemhangsúlyos), de verseihez legtöbbször nótajelzést is adott, ez esetben ez a Bánja az Úristen a sok nyomorúságot. A dallam a zenetörténeti jelentőségű erdélyi gyűjteményben, az 1634 és 1671 között íródott Kájoni-kódexben maradt fenn. Ebből is láthatjuk, hogy a költőt korabeli tánczenék ihlették meg, verseinek nagy részét hangszerkíséretes éneknek szánta, és alighanem maga is úgy adta elő. Balassi versei nagyon személyesek, versgyűjteményéből az egész élete kirajzolódik. A költő nyughatatlan emberként hosszasan tusakodik a világ csábításaival és az ördög kísértéseivel, de - talán nevelője, az evangélikus Bornemisza Péter hatására - felismeri: Isten kegyelme nélkül tehetetlen, csak az ő kegyelmében bízhat. ■ Halász-Táborszky Györgyi Eged lilén diczeriinc, Nincs olyan ember, aki ne élte volna már át annak terhét, hogy cselekedete, szava olyan folyamatot indított el, aminek kimenetelét már nem tudja megváltoztatni, nem képes megállítani. A következmény önálló, saját törvénye szerinti életre kel, és ez gyakran riasztó, félelmetes, visszafordíthatatlan. A rejtőzködésnek, a felelősség áthárításának, a következmények kisebbítésének technikái az önámítástól a szélhámosságig menő fondorlatosságon át a hazug tagadásig megszámlálhatatlanok. Egyszer azonban az összekuszálni akart szálak kiegyenesednek, ok-okozat lelepleződik, a dolgok világosságra kerülnek. Az egyházi év utolsó vasárnapjai az igazságnak, az Isten igazságának az idők végén mindent kérlelhetetlenül megvilágító valóságára hívják fel a figyelmet. A teljes újjáteremtés csodája előtt kiderül mindenről, hogy mennyit is ért valójában, a nagy lelepleződés elől nem lehet menekülni. Vagy mégis? Van út, amely képes lehetőséget adni arra, hogy az ítélet kegyelem legyen? Balassi Bálint életének felismerése ez volt: csodálatosan sűríti bele abba a versébe, amely ítélet vasárnapján kerül elénk. Egy az út, egy az esély: elébe menni őszinte önvizsgálattal és bűnvallással Isten szeretetének, amelyet a halált szenvedő Krisztus valóságánál semmi nem mutathat jobban. Az önvizsgálat, a bűnvallás nem száraz, elméleti kategória, hanem az ember lelkének legbensőségesebb vallomása azokról a dolgokról, amelyek fájdalmasan félelmetessé teszik a jövő számadását. Az Istentől „elijedett, tétova, kétségbeesett” ember helyzetét nem kell szépíteni. Az igyekezet, a „gyakorta hozzá ismét megtérés” bukásait, sikertelenségeit nem lehet meglevő istenkapcsolatnak hinni. Az ember valódi igazsága nem magyarázkodásaiban, hanem ebben van: „Semmije sincs neki, mivel elődbe menjen.” Erre a kolduskitárulkozásra, „hátul megálló vámszedő” alázatra van felelete Istennek: nem az elvetés, hanem a felemelés; nem a kárhozat, hanem a kegyelem ítélete. A kegyelem teljességét csak az üres szív tudja befogadni, amely nem tulajdonít magának semmit, amivel Istent „megengesztelje” Nem ad, hanem vár, mert nem is adhat, csak kaphat: kegyelmet, örök életet. ítélet vasárnapjának üzenete Balassi gyönyörű vallomásában nem az apokalipszis kürtzengető angyalainak rettentésével, hanem az eredeti vers utolsó előtti versszakának felemelő bátorításával köszönt ránk: ugyan oda kell állnunk Isten ítélőszéke elé, de: „Áldott az ő neve örökké mennyekbe, / ki már megkegyelmeze.” ■ Ördög Endre
