Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-01 / 44. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. november 1. *• 3 Határátlépő ünnep Templomszentelés és missziói nap Mezőtúron ► Több mezsgyét is átlépett a mezőtúri evangélikus gyülekezet október 24-én. Egyrészt a kis egyházközség nagyszabású pályázat útján teljesen felújított templomát szentelte újra Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. Másrészt az egyházkerület irodavezetője, Jóné Jutási Angelika világvallásokat bemutató interaktív kiállításon és indiai missziói szolgálatáról szóló előadásán tágította a keresztény (és európai) látóhatárt... Isten kétezer éves munkája Ökumenikus reformációi istentisztelet ► A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) elnökségének kilenc évvel ezelőtt hozott döntése értelmében minden esztendőben más-más protestáns hajlékban kerül sor az október 31-ét megelőző vasárnap délutánján az országos reformációi istentiszteletre. Az úrvacsorás ünnepi alkalomnak múlt vasárnap a balatonalmádi református templom adott otthont, ahol Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke hirdette Isten igéjét. Zsúfolásig megtelt a Mezőtúri Evangélikus Egyházközség közel kilencvenéves temploma, a pótszékekre és -padokra is szükség mutatkozott az ünnepi alkalmon. A többségében református város kicsiny lutheránus közössége történetének legnagyobb beruházását valósította meg idén nyáron. A Turisztikai szolgáltatások és attrakciókfejlesztése elnevezésű európai uniós pályázaton a Reformációi emlékutak-zarándokutak program 393 millió forintos össztámogatásán belül mintegy harminchat millió forintot nyertek el a Magyarországi Evangélikus Egyház közreműködésével. Ezt az összeget a templom és a parókia felújítására és energetikai korszerűsítésére fordították. A hálaadó istentiszteleten a Kelet-békési Egyházmegye esperese, Kondor Péter mondott nyitóimát, és olvasta fel a templomszentelés ünnepének evangéliumát (Lk 19,1-10), majd az epistolaige (Jel 21,1-7) hangzott el Fiilöp Mónikától, a Mezőtúri és a Gyomai Evangélikus Egyházközség beosztott lelkészétől. A templom és a misszió között vont párhuzamot Gáncs Péter elnök-püspök ApCsel 8,26-35 alapján tartott prédikációjában. A mozdulatlan, biztonságot adó szakrális tér és a mozgásban lévő, bizonytalan szolgálat a határátlépés nagy kérdéseit veti fel, a „lelki akadálymentesítés” elvont és konkrét határok sokaságára vonatkozik. Ezeket az igében szereplő Fülöpnek, az első misszionáriusnak is át kellett lépnie. Egyházunk lelkészi vezetője a zsebéből előhúzott hagyományos villanykörtével érzékeltette azt a három összetevőt, amely Jézus követéséhez, a keresztény élethez szükséges: az izzószál a Szentírást, a foglalat az embert, az elektromos hálózat pedig Isten Szentleikét jelképezi. A három összetevővel gyullad ki a világosságot adó, melegítő fény, általuk továbbítható, terjeszthető az evangélium. A templom újraszentelése után Gáncs Péter a Kelet-békési Egyházmegye számos - közöttük több, korábban Mezőtúron szolgáló - lelkipásztorával, valamint Lázár Zsolttal a Nyugat-békési Egyházmegye esperesével énekelte együtt a Confirmát. Az istentisztelet után Juhász Sándorné, a mezőtúri evangélikus gyülekezet felügyelője nyitotta meg a közgyűlést, majd Fülöp Mónika ismertette a templom és a parókia felújításának részleteit. Elvégezték a Kovács István építész tervei alapján eklektikus stílusban épült templom teljes körű szigetelését és festését, kicserélték a tetőszerkezet lécezetét és cserepeit, valamint az ablakokat. A templom csillárjainak cseréjét és a parókia parkettázásának egy részét gyülekezeti támogatásból valósították meg. Napkollektorokat szereltek fel, és mozgáskorlátozottak számára is használható mosdót alakítottak ki. A külső megújulás mellett a lelki tartalom, a vonzó programok megújítását is hangsúlyozta a beosztott lelkész. A beszámoló után Kondor Péter, majd Herczeg Zsolt, Mezőtúr polgármestere; Mihalina László, a mezőtúri református gyülekezet lelkésze; Ratkay Dorottya, a gyomai evangélikus gyülekezet felügyelője és Nobik Erzsébet, a szarvas-ótemplomi gyülekezet nyugalmazott lelkésze mondta el köszöntőbeszédét. A szeretetvendégség után Jóné Jutási Angelika Kultúrák találkozása - missziói lehetőségek címmel tartotta meg előadását. A világvallásokat egy-egy „átvedlett” gyülekezeti tag segítségével mutatta be: a zsidók, a muszlimok, a hinduk és a buddhisták jellegzetes viseletében olvasták fel az általuk megjelenített vallás fő hittételeit. A misszió nem térítés, hanem küldetés - hangsúlyozta az angol-hittan szakos tanárnő, aki férjével három évig Dél-Indiában végzett missziós szolgálatot. A keresztény gyökerű Kodaikanal International School (Kodaikanal Nemzetközi Iskola) diákjait a világvallásokról oktatta, míg férje, András klarinétot tanított. A misszionárius-tanárnő tapasztalatai szerint az indiai társadalom kitaszítottjai között rejlik a legnagyobb missziói lehetőség: az özvegyek és a dravidák (kaszton kívüliek) körében. Diavetítéssel és személyes történetekkel mutatta be India északkeleti, egyetlen keresztény többségű tartományát, Mizoramot, valamint ismertette az Interserve nemzetközi missziós szervezetnek és a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének a tevékenységét is. ■ WalkóÁdám A MEÖT elnöki tisztét is betöltő helyi lelkipásztor, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke a Hegyi beszéd mondataival (Mt 5,14-16) köszöntötte az ökumenikus alkalomra egybegyűlteket. Megemlékezett a reformátor ősökről és az evangélium terjesztőiről, akik a testvéri szeretet ezerféle eszközével segítették Isten kegyelmének kiáradását. A reformációi istentiszteleten Luther Márton himnusza zengett fel kezdőénekként. A bűnvallás liturgiájában Kecser István lelkész, a Magyar Pünkösdi Egyház főtitkára olvasta fel a Tízparancsolatot, dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára mondta a gyülekezettel együtt a bűnbánó sorokat, a feloldozást Gáncs Péter hirdette. A lekció első igéje (Ézs 62,6-710- 12) Papp Jánostól, a Magyarországi Baptista Egyház elnökétől, a reformáció ünnepének evangéliuma (Mt 5,2- 11) pedig Vigh Bencétől, a Magyarországi Metodista Egyház kaposvári beosztott lelkészétől hangzott el. „A reformáció nem egy nap, nem is ötszáz év, hanem Isten kétezer éves munkája az ő népében, az emberi szívekben és közösségekben” - hangsúlyozta Gáncs Péter ApCsel 8,26-36 alapján tartott prédikációjában. Az etióp kincstárnoknak Fülöp ugyanúgy Jézus Krisztusból kiindulva, a Szentlélek segítségével magyarázta Ézsaiás próféta sorait, ahogy Luther is a Bibliát tanulmányozva jutott el a felismerésre, hogy egyedül Krisztus által lehetséges az örök élet. Nem a Szentírás azonban a lényeg, a kereszténység nem a könyv vallása, hanem a Szentlélek közvetítette helyes ismereté, a testté lett Igéé - szögezte le az elnök-püspök. A közbenjáró imádsággal Vigh Bence, Kecser István és Papp János fohászkodott a Teremtőhöz. Az úrvacsorái közösség, illetve dr. Fischl Vilmos hálaadó imája után az egyházak jelen lévő képviselői áldással bocsátották útjára az ünnepi alkalomra összegyűlt ökumenikus gyülekezetét. ■ W. Á. Jó hír a temetői csendben Nagyon szeretem a novemberi temetőket. Szeretteik sírjait rendbe teszik a hozzátartozók, virágokat helyeznek rájuk, gyertyákat és mécseseket gyújtanak felettük. A virágok, a pislogó lánggal égő gyertyák és mécsesek a szeretetről, az élő kapcsolatokról, de az emlékezőkről is beszélnek. Nem értem azokat, akik ebben is csak a rosszat látják, és ilyenkor azon keseregnek, hogy máskor bezzeg... Jó, hogy van egy nap, illetve időszak, amikor a társadalom szélesebb rétegeinek figyelme odafordul halottai, felmenői és az emberek számára kikerülhetetlen elmúlás kérdése felé is. Első szolgálati helyemen, Tordason és Gyúrón nagyon szép gyakorlatot örököltem. November t-jén, sötétedés után mindkét temetőben temetői istentiszteletet tartottunk. Először nagyon furcsa volt ez a templomi védettségen kívüli alkalom. Őszintén bevallom, hogy a temetések számomra soha nem voltak könnyű szolgálatok. A lelkész is ember, akit akkor is megérint a gyászolók fájdalma és vesztesége, ha egyébként a temetéseken is evangéliumot hirdethet, és a halál felett győztes Krisztusról tehet bizonyságot. Nem tudok eléggé hálás lenni János evangélistának, aki Lázár feltámasztásának történetében feljegyezte a Bibliában Jn 11,35 alatt található rövidke mondatot, amely így szól: „Jézus könnyekre fakadt’.’ Miért sírt Jézus a betániai temetőben? Hiszen előtte már arról beszélt Mártának, hogy „feltámad a testvéred”. Miért sírt az a Jézus, aki ebben a beszélgetésben már korábban kijelentette, hogy „én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él"? Miért sírt az a Jézus, aki nálunk sokkal jobban tudta nemcsak azt, hogy mi fog történni, de azt is, hogy nem a halálé az utolsó szó? Mert tényleg emberré lett, és az emberi érzések őt is hatalmukba kerítették. Amikor Mária könnyeit látta, akkor János evangélista feljegyzése szerint „megrendült a lelkében és háborgott”. Nem értek egyet azokkal, akik ezt azzal magyarázzák, hogy Jézus az emberek hitetlensége és rövidlátása miatt háborgott volna a lelkében. Nem hiszem, hogy ez esetben Jézus elment volna a Golgotáig. Ebben az evangéliumi jelenetben meggyőződésem szerint éppen az domborodik ki, hogy Jézus mennyire empatikus ember volt, és mennyire rá tudott hangolódni a gyászolókra. Fájdalmuk fájdalmat ébresztett benne is! Aztán amikor a sírhoz vezették, belőle is feltörtek a könnyek. Gyászolóvá tudott válni. Lázár barátja lepecsételt sírja előtt nem a mindenek felett állók hideg érzelemmentességével konstatálta a látottakat, hanem a legmélyebb és legszemélyesebb emberi érzések törtek fel belőle. Az arra járó zsidók ezt így kommentálták: „íme, mennyire szerette’.’ Fontos összefüggést láttak meg a könnyeiben. A betániai történet folytatása jel volt, amely előremutatott a nagypénteki és húsvéti történésekre is. Fontos felfedezni, hogy a szeretet erői mozgatták és mozgatják a jézusi történeteket. A temető nehéz hely. Odamenni még az evangéliumot ismerve is nehéz, hát még anélkül! Sokszoros tapasztalatból tudom, hogy Jézus húsvéti győzelmét ismerve sem könnyű ott megszólalni, mert a halál, az elmúlás, a gyász, az emberi kapcsolatok elszakadása itt a földi életben senkinek nem viselhető el könnyen, még a „hivatásos hívőknek”, a lelkészeknek sem. Itt térek vissza a november í-jei temetői istentiszteletekre. Emlékeimben a legmeghittebb egyházi alkalmakként emlékszem rájuk. Utólag értettem meg, hogy mi teremtette meg a különleges atmoszférát. A temetői istentiszteletek olyan ritka alkalmak voltak, amikor nem a friss gyász és a fájó veszteség hozta össze az embereket. A gyülekezet belső magja énekeskönyvekkel és zseblámpával felszerelkezve várt a megbeszélt helyen. A temetőben szeretteik sírjait rendezgető emberek közül sokan közelebb húzódtak, és sokan aktívan be is kapcsolódtak, mások távolabbról, a sötétbe burkolózva, diszkréten követték az énekeket, hallgatták a prédikációt és az imádságokat. Igazi missziói alkalmak voltak ezek, ahol egyetlen érdeklődőt sem akadályoztak a nehezen lenyomható kilincsek, a sokaknak túl magas templomküszöbök és a nem mindig bátorító testvéri tekintetek sem. Megfigyelhető volt, hogy milyen sokan várták ezeket a különleges alkalmakat, és talán nem véletlenül az istentiszteletek időszakában volt a legforgalmasabb a temető. Jó, hogy van az esztendőnek egy ilyen időszaka, amikor az elmúlás fontos kérdése reflektorfénybe kerül. Mi, evangélikusok, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve felfedezhetjük azt az összefüggést is, hogy Isten fél évezrede a középkori egyház megújítását is egy ilyen temetőjárási időszakhoz kapcsolódóan indította el. Luther 95 tétele azért került ki a wittenbergi vártemplom ajtajára, mert a halottaikra emlékező és nekik szeretetből segíteni akaró embereknek próbált fontos tanácsával útmutatást adni egy értük felelősséget érző szerzetes. A búcsúcédulák teológiai kritikájával Luther a félreérthető és hamis megoldás helyett az igazira mu-ÉGTÁJOLÓ tatott rá. Pénzen nem lehet megvenni a bűnbocsánatot sem magunknak, sem az előrementeknek. Mégsem vagyunk reménytelen helyzetben, mert amit sem aranyért, sem ezüstért, sem mai valutákért megvenni nem lehet, azt Isten Jézus Krisztus értünk vállalt kereszthaláláért, az ő szeretetéért ajándékba kínálja nekünk! A halottaikra emlékezőknek, az elmúlással szembenézőknek, a halál könyörtelensége miatt kétségbeesőknek mondjuk el a Krisztus együttérzéséből, szeretetéből és győzelméből fakadó jó hírt! Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
