Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-10-18 / 42. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2015. október 18. 15 A fejsze megélezése Bizonyára kevés olyan munkahely akad ma még Magyarországon, ahol a munkavállaló havonta egyszer olyan levelet kap a vezetőségtől, amelyben az áll, hogy szánjon rá egy órát, hogy rendet rakjon a számí­tógépén, és ne aggódjon amiatt, hogy éppen más dolga is lenne, mert ez is ugyanolyan fontos. A „sharpening the saw” azaz a fű­rész megélezése igen gyakran hasz­nált kifejezés arra, hogy rendszere­sen karban kell tartani a munkaesz­közeinket. A történet szerint egy favágó egyre romló teljesítményét lát­va megvizsgálták, hogy mi is állhat a háttérben. Az élét vesztett fejszét lát­va meg is kérdezték tőle, hogy miért nem élesíti meg. Erre ő csak annyit felelt: „De hát annyi fát kell kivágnom egész nap, hogy nincs időm a fejszé­vel is foglalkozni.” Pedig éppen ez volt a probléma, és egyben a megoldás kulcsa is... A tanév kezdete, illetve a munka­évkezdet jó apropó arra, hogy a szá­mítógép frissítésére és rendbe raká­sára is rászánjunk egy kis időt, és akár változtassunk is korábbi felhasználói szokásainkon. Irodai programcsomagon nagyon sokáig a Microsoft cég alkalmazásait értették, és még ma is igen gyakori, hogy a szövegszerkesztő helyett csak Wordöt, a táblázatkezelő helyett pe­dig csak Excelt mondanak. A két pi­acvezető alkalmazás éppen ennyire is lett az üzleti és a magánélet része, noha a változó felhasználói szokások végül elkezdték meggyengíteni az egyeduralmukat. EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence Az egyik trónkövetelő az OpenOf­­fice.org illetve egyik leágazása, a Libre- OJfice, amely idén augusztusban je­lentkezett az 5.0-s verzióval. Az elő­ző verzióját becslések szerint nyolc­­vanmillióan telepítették, ezért számos visszajelzés eredménye lett a felhasz­nálói felület praktikus továbbfejlesz­tése. A LibreOffice nyűt forrású, ingye­nesen telepíthető, és külön érdekes­sége, hogy létezik belőle „portable” az­az hordozható verzió, vagyis akár egy pendrive-on is magunkkal vihet­jük a programokat, és használhatjuk akármelyik számítógépen. A LibreOffice sikerét mutatja az is, hogy a Xubuntu nevű Linux-disztri­búció nemsokára megjelenő verzió­ja is ezt fogja tartalmazni. A külön­féle nagyobb Linux-változatok már eddig is ezt választották, de a Xubun­tu kifejezetten kis erőforrású rendszer hírében áll, és ezért eddig a „nagy” programcsomag helyett a kisebb AbiWord szövegszerkesztőt és a Gnumeric táblázatkezelőt telepítet­te a rendszer automatikusan. Ennek mostantól vége, a LibreOf­fice Writer és Calc alkalmazása lesz az alapértelmezett az Ubuntu ezen variánsán is. Bár egyelőre még a LibreOffice nincs felkészítve a leg­újabb magyar helyesírási szabályok­ra, várhatóan nem kell sokáig várni új szótárak megjelenésére. A Microsoft alkalmazásainak má­sodsorban az online szövegszerkesz­tők és táblázatkezelők számítanak, ezek közül talán a Google Docs alkal­mazásai a legismertebbek. Ezektől nem várható el például ugyanaz a sta­tisztikai eszköztár, mint az Excel vagy a Calc esetén, de legtöbbször erre nincs is szükség - nagyobb előnyt je­lent az, hogy a dokumentumok a net­­ről bármilyen számítógépen elérhetők. Októberben a Xubuntu mellett megérkezik az eredeti Ubuntu, illet­ve a más grafikai felülettel rendelke­ző változatai. A Linuxokra jellemző sokszínűség a felhasználói környeze­tek nagy számában is megnyilvá­nul, így mindenképpen megéri kísér­letezni a hozzánk leginkább közel ál­ló kiválasztásával. A VirtualBox nevű programmal (https://www.virtualbox. org) akár Windows alá is egy virtuális számí­tógépbe telepíthetők ezek a rendsze­rek, így mindenféle veszély nélkül kipróbálhatjuk őket, akár párhuza­mosan is. Itt pedig nem is kell megáll­ni, el lehet gondolkozni az Outlook cseréjéről Thunderbirdre, vagy a ré­gebbi Internet Explorert is érdemes leváltani Firefoxra vagy Chrome-ra. Természetesen minden váltás tanu­lással jár, minden váltás egy kicsit ki­mozdítja a felhasználót a komfortzó­nájából. Ám érdemes erre egy izgal­mas utazásként tekinteni, amelynek az a célja, hogy még jobb kedvvel tudjuk használni a számítógépünket. ■ N. B. Ave, Facebook! Családom apraja-nagyja (jószerivel már a nagyobbacska unokák is!) s természetesen barátaink jó része hosszú évek óta vígan használja a Facebookot, engem meg igyekeztek „rákapatni”. Jó­magam azonban ez idáig vadul elzárkóztam és idegenkedtem tőle. Elsősorban talán nem is eredendő technikai topaságom miatt, sokkal inkább azért, mert egyfajta terjedelmesebb, szövegekkel dúsított „selfie"-nek, durvább fogalmazásban: önmutogató, mértéktartást nem ismerő „dicsekvőfalnak” éreztem. Ráadásul gyors, azonnal válaszolgató e-mailező és skype-oló lévén, fölöslegesnek tartottam, hogy megismerkedjem még egy további, kütyühöz kötött kapcsolattartási formával. Azonban október í-jétől máig pontosan tíz nap kellett hoz­zá, hogy a véleményem gyökeresen megváltozzék. Feltűntek persze az én új Facebookom háza táján is a kérkedők és a ga­­gyiságterjesztők. De eddigi, máris meglehetősen és örömteli­én nagyszámú Facebook-társaim, régi, megújult és egészen új kapcsolataim zöme, hála Istennek, az „usus”, az okos célú és szeretetteljes használat embere, s nem az „abususé” a gyakran kíméletlenségbe, ízléstelenségbe torkolló visszaélésé. Rövid idő alatt világossá vált számomra az is, hogy a magyar történelmi egyházakhoz tartozók közül milyen sokan és mi­lyen komoly lelki tartalommal kommunikálnak (sok esetben pedig kifejezetten evangelizálnak!) ezzel a nagyon egyszerű­en kezelhető módszerrel. Rendkívül rokonszenves csoport to­vábbá a kulturális evangelizátoroké is, akik értékes filmrész­leteket, hanganyagokat, képeket, irodalmi szemelvényeket osz­tanak meg partnereikkel, s különböző, figyelmünkre méltó ren­dezvények meghívóit is közkinccsé teszik. Kedves színfoltja a Facebooknak a sok családi kép, továbbá természet- és ínyencfalatfotó is. A „híres ember betegsége” „hí­res ember halála” típusú posztokat és a szélsőséges politizál­­gatást örömmel elengedném, de ezeken könnyedén át lehet ug­rani, el lehet felejteni őket. Egyszóval: ha bölcs önmérséklettel használjuk, és nem vá­lunk ennek a sokszereplős távpárbeszédnek, ha úgy tetszik, ezeknek a sokszorosan futó „párhuzamos életrajzoknak” az idő­pocsékoló, súlyos függőségbe eső rabjaivá, akkor bátran mondhatjuk: „Ave, Facebook!” ■ Petrőczi Éva Fiatal önkéntesek a közösségért Három nap a segítségnyújtás jegyében ► N yolcadik alkalommal rendezték meg hazánkban a 72 óra kompro­misszum nélkül elnevezésű ifjúsági önkéntes akciót a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Ma­gyar Katolikus Egyház szervezésében. Az október 8-11. között több mint nyolcezer fiatalt megmozgató akciósorozat mottójában először szerepelt bibliai ige: „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8) A programot és kiemelt projektjét, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat óbudai Ke­rék utcai játszóterének felújítását október 10-én sajtótájékoztatón mu­tatták be. Az eseményen részt vett Gáncs Péter, a Magyarországi Evan­gélikus Egyház elnök-püspöke is. A szociális önkéntes akcióban or­szágszerte fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai teljesítenek közhasznú fel­adatokat három napon, azaz hetven­két órán keresztül: többek között in­tézmények épületeiben végeznek ki­sebb munkákat, játszóterek felújításá­ban segédkeznek, erdőt takarítanak, szemetet szednek, fát ültetnek, szoci­ális segítségnyújtásban működnek közre, kulturális műsorokat szerveznek fogyatékkal élőknek vagy időseknek. A kezdeményezés Németország­ból indult a 2000-es évek elején, ma pedig már számos országban - példá­ul Ausztriában, Svájcban, Horvátor­szágban, Bosznia-Hercegovinában, Csehországban - rendezik meg több tízezer fiatal részvételével. A magyarországi 72 óra különle­gessége, hogy ökumenikus összefo­gással, a három történelmi egyház fi­atal önkénteseinek munkájával zaj­lik. Idén mintegy ezerhétszáz evan­gélikus ifjú kapcsolódott be a mun­kába az ország legkülönbözőbb pontjain: Orosháza, Tótkomlós, Solt­­vadkert, Csákvár, Sopron, Kaposvár, Tatabánya, Tab és még jó néhány te­lepülés evangélikus gyülekezetei­nek fiataljai végeztek szociális, öko­lógiai vagy fejlesztő feladatokat. A fő­városi akciókban a rákoskeresztúri ificsoport és a Sztehlo Gábor Evan­gélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium két osztálya képviselte a lutheránus színeket. Az önkéntes akciót és kiemelt pro­jektjét, a Magyar Máltai Szeretetszol­gálat óbudai Kerék utcai játszóterének felújítását sajtótájékoztató keretében mutatták be a nyilvánosságnak. A játszótéren zajlott tájékozta­tón a fiatalok kreatív társadalmi je­lenlétét, valamint az önkéntesség népszerűsítését hangsúlyozta Jakab Rita, a rendezvénysorozatot koordi­náló Ökumenikus Ifjúsági Iroda pro­jektvezetője. A 72 óra idei fővédnöke, Vecsei Miklós H. színművész, a Vígszínház társulatának tagja kiemelte, hogy az ak­ció választ adott a fiataloknak, akik se­gíteni szeretnék közösségüket, de nem találták meg a módját. Amint mond­ta, országszerte számos helyszínen meggyőződött a segítő szolgálat sike­réről, ez megerősítette a segítségnyúj­tásba vetett hitében. Személyes példával érzékeltette az ifjúsági önkéntes munka életre szóló hatását dr. Székely János, az Eszter­­gom-Budapesti Főegyházmegye se­gédpüspöke. Pál apostolt idézve kifej­tette, hogy a 72 óra fiataljai testvérként, egy test részeiként teszik szebbé a vi­lágot. A nemzetnek addig van jövője - mondta -, amíg vannak, akik nagy­lelkűségből és felelősségtudatból cse­lekszenek. „Fordítsuk meg a régi mondást, mely szerint ami mindenkié, az senkié. A 72 óra kompromisszum nélkül szo­ciális akció azt bizonyítja, hogy ami a miénk, az lehet mindenkié” - fogalma­zott dr. Szabó István püspök, a Ma­gyarországi Református Egyház Zsina­tának lelkészi elnöke. Európa alkonyának mostanában sokat emlegetett rémképére cáfol rá a 72 óra, amit a bibliai ihletettségű mot­tó is kifejez - utalt az ifjúság megalku­vás nélküli tettrekészségére Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. Jelenlétre, ak­tív lélekjelenlétre van most szüksége az országnak, de a kontinensnek is, hogy jövője legyen — jelentette ki az elnök­püspök. Amint mondta, az idősebbek tanulhatnának az önkéntes fiatalok ökumenikus modelljéből. A nemrég zajlott teremtés hetével is összekapcsol­ta Gáncs Péter a környezetért, a terem­tett világért érzett felelősség motivál­ta munkát, amely nemcsak három napig tart, hanem életformát is adhat. Hadüzenet a közönynek - értékel­te Rétvári Bence, az Emberi Erőfor­rások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára az ifjúsági önkéntes akciót, kiemelve az Ökume­nikus Ifjúsági Iroda erőfeszítéseit, amelyek eredményeként az utóbbi nyolc évben negyvenezer fiatal bevo­násával százötven településen több mint kétezer program valósulhatott meg. A fogyasztói társadalom által sulykolt önmegvalósítással és ön­gondoskodással szemben a 72 óra a közösséget, a másokért való önzet­len cselekvést érvényesíti — mondta az államtitkár. Kalkuttai Teréz anyától idézve szólt a kis dolgokban.kifejeződő nagy sze-Gáncs Péter püspök a pingpongasztalnál is bekapcsolódott a projektnyitóba retetről Fülöp Attila, az Emmi nemze­tiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. A 72 óra legnagyobb küldetésének a közös­ségi szolgálatot, a példamutatást nevez­te, kiemelve az egyházak és az egyhá­zi kötődésű és egyéb civil szervezetek fontosságát. Ötvenhét csapat, ötszáznyolcvanhat fiatal fővárosi önkéntes vett részt az idei akciósorozatban - mondta Szalay- Bobrovniczky Alexandra, Budapest főváros humán területért felelős főpol­gármester-helyettese. A társadalom széles rétegeit kapcsolták össze a pro­jektek, a fiatalok nyitottságot tanulhat­tak a közösségi együttműködés és se­gítségnyújtás által - szólt elismerően a főpolgármester-helyettes a progra­mok sokrétűségéről. A rendezvény házigazdája, Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat közép-magyarországi régió­jának vezetője meghatottságának adott hangot, hogy az egyházi és kormány­zati vezetők jelenlétükkel is kiálltak a közös ügy mellett. Az esemény erejét azonban a harminc önkéntes adja, akik a Kerék utcai játszótér projektjét megvalósították - mutatott rá a régió­vezető, kifejezve reményét, hogy a lelkesedés nem múlik el a rendez­vény lezárultával. A folytatásról szólva bemutatta az aznap indult Jót (t)enni jó! programot, amelynek keretében minden szomba­ton harminc gyermeknek szerveznek közös játékot és főzést. A meghívott vendégek bekapcsolódtak a projektnyi­tóba. Számos izgalmas és mozgalmas tevékenység - kalandpark, kézmű­ves-foglalkozások, bográcsozás, fit­neszedzés, sportjáték - várta a gyer­mekeket a játszótéren. ■ WalkóÁdám

Next

/
Thumbnails
Contents