Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-10-04 / 40. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. október 4. » 13 ^ wmmmmi wh Ili« Babaháztól a templomig Szekciószemle lő nyitottsággal partner volt ab­ban, hogy a város letétbe vegye az anyagot, és méltó helyet biztosítson neki.- Mi volt a következő lépés?- A gyűjtemény egyes darabjait a múzeum restaurátor-műhelyében fel­újítottuk, majd a régi megyeháza épü­letében, az egykori evangélikus ima­ház hét szobácskájábán állítottuk ki.-A tárgyak ritka volta mellett mi teszi még különlegessé a gyűjteményt?- Az 1970-es évekig nem gyűjtöt­ték itthon a játékokat, ami azért nagy veszteség, mert a történelem vi­haraiban - gondolok itt például a fő­úri gyűjtemények szétesésére, a ho­­lokausztra - a gyerekszobák kincsei kevés kivétellel megsemmisültek. Pedig ahogy a Moskovszky-gyűjte­­ményben is láthatjuk, a korábbi év­századokban nagy gondot fordítot­tak a játékok minőségére és az esz­tétikai nevelésre. Fantasztikus apró­lékossággal díszítették még a legki­sebb edénykét is, a legszebb csipkék­ből varrták a babák ruháit. A játékok nem csupán a kellemes időtöltést szolgálták, hanem felbe­csülhetetlen tanító, nevelő hatással bírtak: a gyerekek ezeken tanulhat­ták meg, gyakorolhatták be például azt, hogy egy születésnapi zsúrra hogyan terítjük meg az asztalt, ho­gyan látogatjuk meg beteg pajtá­sunkat, hogyan vásárolunk egy sza­tócsboltban... A kiállításon látható templombelsők oltárai előtt már ki­csi koruktól kezdve gyakorolták a gyerekek a babáikkal a ministrálást, illetve eljátszhatták akár az esküvő vagy a keresztelés szertartását is.- A Hetedhét Játékmúzeum - Moskovszky- és Réber-gyűjtemény jelenleg az Oskola utca 2-4. szám alatti Hiemer-házban tekinthető meg. Úgy tudom, októberben szakmai konferenciát is tartanak itt. Mint minden évben, idén is meg­tartjuk tudományos konferenciánkat; ez alkalommal Játék - gyűjtő - szen­vedély - GyűjteményeZési stratégiák magán- és közgyűjteményi környezet­ben címmel. Az október 29-én 10 órakor kezdődő napunkon tizenegy referátum hangzik majd el az ország minden tájáról érkező előadóinktól. Az alkalomra minden érdeklődőt szeretettel várunk. ■ Boda Zsuzsa ► „Hetedhét országra” szóló kincseket rejt a székesfehérvári Hetedhét Játékmúzeum Moskovszky-gyűjteménye: a több ezer darabot szám­láló kollekció legrégebbi darabja az 1700-as évek elejéről való, míg a legújabbat az 1930-as években készítették. A gyűjtemény története is mesébe il­lő, bár az eleje szomorú. Egy jómódú polgári családba született leány, Au­er Erzsébet boldog gyermekkorához - a főleg édesapjától kapott - rengeteg játék is hozzátartozott. Ám amikor ti­zenhárom éves lett, édesapja meghalt, édesanyjával pedig másik lakásba költöztek, ahova babáit már nem vi­hette magával. így a kislányt kétsze­res bánat érte: nemcsak rajongva sze­retett édesapját vesztette el, hanem az otthon melegét jelentő játékait is. Jó pár évvel később megszületett a lánya, Éva. Ekkor határozta el, hogy megpróbálja pótolni gyermek­kora kincseit - a játékgyűjtés aztán a szenvedélyévé lett. A felcseperedő Moskovszky Éva ebben nemcsak tár­sa lett édesanyjának, hanem a későb­biekben tudományos szinten fog­lalkozott játéktörténettel. Anya és lánya hetven éven át gyűj­tötte a régi korok játék babáit, játé­kait. Restaurálva, rendszerezve és apró szobácskákba helyezve őket alakították.ki különleges gyűjtemé­nyüket. A babaszobák berendezését korabeli bútorok, dísztárgyak (porce­lánok, textilek, képek, üveg-, réz-, ón- és ezüstedények, gyertyatartók, lám­pák, csillárok) és minikönyvek egé­szítik ki. Az egyik babaszobában például egy Mária Terézia korabeli intarziás kabinetszekrény áll, többek között Shakespeare, Goethe, Schiller eredeti nyelvű minikönyveivel és egy teljes angol nyelvű Bibliával. A Ma­gyarország története című apró köny­A tárlók alatt elhelyezett, kihúzha­tó fiókok játékos feladatokat rejtenek - érdemes ezekbe is belekukkanta­ni még a felnőtteknek is. * # # A Moskovszky-gyűjtemény mesébe il­lő történetének fontos fejezete volt, amikor a világon is ritkaságnak számí­tó anyag Székesfehérvárra került. Ez pedig a Szent István Király Múzeum nyugalmazott főrestaurátorának, a Marosi Arnold-díjjal kitüntetett Illyés Endrénének a nevéhez fűződik, aki nem mellesleg a székesfehérvári evan­gélikus gyülekezet tagja (képünkön).- Az én történetem eleje ahhoz a porcelánfejű játék babához köthető, amit még a békéscsabai nagyszüleim­­től kaptam. 1996-ot írtunk, és arra gondoltam, milyen jó lenne egy játék­kiállítást szervezni itt, a székesfehér­vári múzeumban, de igen hamar ki­derült, hogy a múzeumoknak meny­nyire szegényes a gyűjteményük játékokból. Szakmai berkekben azon­ban köztudott volt, hogy dr. Mos­kovszky Éva régész, művészettörté­nész, a Magyar Nemzeti Múzeum öt nyelven beszélő könyvtárosa szenve­délyes játékgyűjtő. Felkerestem őt, és ámulattal láttam, hogy otthona pin­céjében micsoda kincseket tárol. Sikerült is akkor egy nagyobb anyagot kiválogatnunk; a múzeum dísztermében a karácsonyi időszak táján volt látható a belőle készült ki­állítás. Két hónap alatt tízezer láto­gató tekintette meg!- Gondolom, ez a siker nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gyűjtemény ma Székesfehérváron van.- így van. Moskovszky Éva öt év­vel ezelőtt, nyolcvanöt éves korában hagyott itt minket. Nagyszerű, nagy tudású asszony volt, aki rajongásig szerette a hazáját. Hiába kereste őt meg több külföldi játékgyűjtő is, Éva néni ragaszkodott ahhoz, hogy Ma­gyarországon leljen méltó otthon­ra ez a páratían gyűjtemény. Az em­lített kiállítást akkor dr. Nagy István polgármester nyitotta meg, aki kel­vet egykor Csinszka, vagyis Boncza Berta, Ady Endre özvegye ajándékoz­ta Fenyő Miksa lányának, Annának: „Fenyő Pannika barátnőmnek, 1926. karácsony, Csinszka" - olvasható benne a dedikáció. A polgári és paraszti lakások szo­bái és konyhái, a különféle üzletek (például szatócs- és kalaposbolt), il­letve iskolai padok és katonazené­szekkel teli parkrészletek mellett fon­tos helyet kapnak a gyűjteményben templombelsők miniatűr változatai is. A gazdagon faragott és aranyozott ol­tárok egyikén például a mariazelli kegyképet lehet felismerni. Nem csak lányoknak való játéko­kat rejt azonban Székesfehérváron az Oskola utcai Hiemer-ház kiállítása. Az emeleti részen - egyebek mellett - egy óriási terepasztal látható, ame­lyen az 1901-ből származó nürnber­gi óraműves mozdonyt a látogatók személyesen is elindíthatják. E terep­asztal fontos eleme a 19. század vé­géről származó vár; ez dr. Grexa Gyula történész-tanár gyerekkori játéka volt. Az asztalon a spanyol­amerikai és az orosz-japán háború csatahajói, valamint egy spirituszlán­­gos, valódi gőzgép hajtotta tenger­alattjáró is feltűnik. Az idősek helyzete gyülekezeteinkben ► Idősödő egyház vagyunk. A tényhez az evangélikus presbiterek - szep­tember 19-én megrendezett - második országos találkozóján (EPOT) Fábri György északi egyházkerületi felügyelő előadása sok olyan in­formációval szolgált, amely továbbgondolásra, elemzésre kötelez ben­nünket. Mi a feladat, a kihívás, a lehetőség, a cél; melyek azok a ta­pasztalatok, amelyekről ebben a körben hasznos beszélgetni? Az EPOT egyik szekciójában sokad­­magammal arra voltam kíváncsi: mi­lyen a gyülekezeteink tagságának többségét kitevő korosztály helyzete ma? Erről a témáról Körösi Krisztina, a Nádasdi Evangélikus Egyházközség lelkésze, mentálhigiénés szakember, a helyi diakóniai intézmény vezető­je tartott érdekes előadást. A lelkésznő először az idősek álta­lános helyzetéről beszélt. Felmérések szerint az idős emberek többsége szo­morúnak, aggasztónak találja az egészségügyi helyzetét. De máris itt egy tisztázandó kérdés: ki "az öreg? Mikortól idős az idős? A Központi Statisztikai Hivatal által végzett felmérés azt mutatja, Ezért fontos a második terület mindenkori végiggondolása: mit adunk idős gyülekezeti tagjainknak? Mire vágynak, s megtalálják-e ná­lunk, amire szükségük van? Adunk közösséget, megtartó em­beri kapcsolatokat. Sok idős magá­nyos, így a családja, távol élő szeretet­tel helyét a mindennapokban a gyü­lekezeti közösség tölti be. Adjuk azt az érzést, hogy számíthatnak valaki­re. Programot is ad a gyülekezet, a va­sárnapi istentisztelet mint fő alkalom mellett számos vonzó hitépítő együtt­­lét működhet: klub, kreatív asszony­kor, házi bibliaóra. Ezek az elfoglalt­ságon túl a „hasznos vagyok, szükség van rám” érzését is nyújtják, ami so­hogy a megkérdezettek 60%-a szerint az tekinthető idősnek, aki már nem tudja magát ellátni; 50%-uk pedig úgy véli, a szellemi leépülés tesz öreggé. Az idősek anyagi helyzete is keserves hazánkban, a nyugdíjak alacsonyak, a gyógyszerek drágák, az ellátórend­szerbe bekerülni hosszú várólisták út­ján lehet. A sok ijesztő tény arra indít, hogy ki-ki tervezze meg előre életének utolsó harmadát, gondolkodjon elő­re, hogyan is szeretne megöregedni, és milyen módon tud önmagáról gondoskodni. Ehhez az egyház segít­ségét kérhetjük, hiszen diakóniai in­tézmények nyújtanak országszerte megoldást. Körösi Krisztina előadásából meg­tudtuk, mit adnak nekünk az idősek, és mit adhatunk mi, egyház, gyüle­kezet nekik. Amit az idősek adnak: például lelkészeinknek van kinek prédikálniuk. Főleg falun a presbité­rium tagjai zömmel idős, nyugdíjas emberek - és ők a közösség motor­jai. Anyagilag is ők, az idősek tartják fenn az egyházat, nemritkán gyerme­keik, unokáik helyett is ők fizetik be az egyházfenntartói járulékot. Miat­tuk, általuk van evangélikus egyház! Q. \­Ö (- o LL. kát jelent az aktív munkából hirtelen nyugdíjba kerülő emberek számára. Fontos, hogy figyeljünk időseink­re, látogassuk őket, és a kórházban se hagyjuk őket magukra. A lelkésznő arra is rámutatott: célszerű lenne tanítani a fiatalokat, középkorúakat arra, hogyan kell, le­het méltósággal megöregedni. Egy­­egy gyülekezeti alkalmon őszinte beszélgetéseket lehet e témában kez­deményezni. Végül arról hallottunk, hogy mit tanít a Szentírás az időskorról. A tisz­telethez, amelyet az idős emberek iránt érzünk, a kor önmagában nem elég. Sok házsártos, nehéz természe­tű idős embert ismerünk mindannyi­an. Fontos, hogy életünk minden szakaszában látsszon rajtunk a meg­élt hit, látsszon, hogy élő istenkapcso­latból merítjük erőnket, ez az embe­ri oldala annak, amit a Biblia az idős ember tiszteletéről tanít. A megélt kor felelősséget, köteles­séget is ró ránk, de ehhez hitünkből mindig erőt meríthetünk, és a közös­ségben, amelyet az egyház kínál, megoszthatjuk az időskorból adódó, ránk nehezedő terheket is. ■ Stifner-Kőháti Dorottya HIRDETÉS Meghívó jubileumi ünnepségre Szeretettel meghívjuk a megszervezésének 450. évfordulóját ünneplő Sop­roni Evangélikus Egyházközség jubileumi ünnepére október 10-ére, szom­bat délelőttre. Ennek keretében 10 órakor ünnepi istentiszteletet tartunk a Szent Mihály-templomban, a soproni evangélikusok egykori főtemp­lomában. Igét hirdet Ittzés János nyugalmazott püspök, a liturgiában szol­gálnak a gyülekezet lelkészei. Ezt követően együtt vonulunk át a gyülekezeti házhoz (Színház u. 27.). 11.30-kor megnyitjuk A soproni evangélikus gyülekezet évszázadai című megújult állandó kiállítást. Köszöntőt mond dr. Hafenscher Károly mi­niszteri biztos, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelké­sz! elnöke; dr. Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója és Tóth Károly lelkész. Ünnepünkre mindenkit szeretettel várunk! A Soproni Evangélikus Egyházközség presbitériuma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents