Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-20 / 38. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2015. szeptember 20. *• 15 Az információ - élet Az ifjúság szolgálata az Úr országáért - országunk határán túl Az internettel kapcsolatban emlegették még régebben, hogy mennyire váratlanul is érte a világháló elterjedése az embereket, hiszen a klasszikus tudományos-fantasztikus könyvek szerzői ilyenfajta globális tudásbázissal nem igazán számoltak. Hasonlóképpen még ehhez képest is újabb ugrásnak lehet tekinteni az okostelefonok megjelenését. A nagyon kis méretbe összepakolt számítógép mellé még különféle szenzorokat is beépítenek, így a készülék több dolgot is képes észlelni a környezetében. Hogy csak egy példát említsek: legutóbb e sorok írójának családtagjai jegyezték meg, hogy az egyéves kislányunknak vett xilofon egy kicsit hamis. Okostelefonnal percek alatt be lehetett mérni, hogy mi a gond: az a G hang bizony inkább G#. És ennek kiderítéséhez mindössze egy apró, ingyenesen elérhető alkalmazást kellett letölteni, a többi feladatot már az éppen erre kitalált program elvégezte. És ez a problémamegoldási módszer nem egyedi, rengeteg hanggal, fénnyel és mozgással kapcsolatos kérdésre választ kaphatunk egy ilyen készülékkel. Másoknak persze a hangskálás játszadozásoknál jóval fontosabb eszköz az okostelefon. Sőt egyeseknek csaknem annyira szükséges, mint az ivóvíz vagy a menedékhely. Szeptember 7-én jelentette be a Telekom, hogy a pályaudvarokon lévő tranzitzónákban ingyen vezeték nélküli internetet fog biztosítani a menekülteknek, és gondoskodik arról, A kis evangélikus közösség július végén nyilvánította ki azon szándékát, hogy önállóvá válna, és a közeli Tázlárral mint filiával közös gyülekezetét alakítana. Nemzeti ünnepünkre pedig egy kerti pavilon átadását időzítették: a favázas építmény a község Nagy várakozás előzi meg, amikor egy jeles városi eseményen, nemzeti ünnepen kitüntetéseket adnak át az arra érdemeseknek. Amikor kiderül, kik a díjazottak, máris készülnek a családok, baráti körök, egyesületek, intézmények és egyházak az ünnepeltek köszöntésére. Kiskunhalason kicsiny gyülekezettel bírnak az evangélikusok, ezért annál nagyobb volt az öröm, amikor május 10-én egyik tagjuk nyerte el a díszpolgári címet. A köztiszteletben álló Gszelmann Ádám kutatásai nyomán az evangélikusokról is publikált már. A nyugalmazott iskolaigazgató és törté-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence hogy az okostelefonjaikat is fel tudják tölteni. A tapasztalat ugyanis az, hogy a háborús övezetekből érkezőknek a túléléshez szükségük van egy olyan készülékre, amely pontosan jelzi a helyzetüket, elérhetők róla az aktuális hírek, és szükség esetén segít megtalálni az egymástól elsodródott családtagokat. Vagy éppen az is megtudható a segítségével, hogy a Keleti pályaudvarról kifutó vonatot megállították Bicskénél, hogy az ottani menekülttáborba tereljék a rajta utazókat. A The Guardian brit országos napilap Passport, lifejacket, lemons: what Syrian refugees pack for the crossing to Europe (Útlevél, mentőmellény, citromok: mit pakol be egy Szíriái menekült európai útjára) című cikke népszerű formátumú riport. A „mit viszel magaddal egy útra” típusú írások általában olyan illusztrációt mutatnak, amelyen például egy nyaralni induló rendezi egymás mellé a poggyászaiba szánt rengeteg holmit. Ugyanez a menekültek esetén csupán néhány darabot jelent: általában útlevelet, egy nejlonzacskót, amelybe az előbbit rakják, mentőmellényt, fájdalomcsillapítót, elemlámpát, jó esetben egy váltás ruhát. És akinek van, okostelefont. önkormányzata, a helyi gyülekezet és az egyházmegye támogatásával épült meg. A két oldalról nyitott pavilon kiválóan alkalmas lesz ifjúsági foglalkozások, családi napok, sőt mi több: istentiszteletek megrendezésére is. nész a Bács-Kiskun megyei Kiskunhalason él feleségével, Halmágyi Juliannával. Itt dolgozott tanítóként, később pedig a Felsővárosi Iskola igazgatójaként. Ezen térség történelméről publikálta kutatási eredményeit, elsősorban az oktatást véve górcső alá. Doktori fokozatát is ebben a témakörben szerezte meg 1982-ben. Különös, németes hangzású neve azoknak is elárulja soltvadkerti gyökereit, akik személyesen nem ismerik. Ebben a közeli kisvárosban született 1934-ben, és a mai napig büszke a soltvadkerti sváb felmenőkre. A menekültek mozgásának másik kulcsa, hogy a közösségi oldalakon - elsősorban a Facebookon - meg is osztják egymással, hogy milyen útvonalat érdemes használni, vagy éppen hol kaphatnak segítséget. A készülékek beépített GPS-jelvevőivel pontosan tudják, hogy merre is tartanak, és milyen útvonalat kell még megtenniük az ajánlott helyekig. A Facebook azonban nemcsak a menekültek számára bizonyult hasznos eszköznek, de a budapesti fejpályaudvarokon kialakult krízishelyzet orvoslásában is nagy segítséget jelentett. A Migration Aid civil önkéntesei gondoskodtak arról, hogy a Keletiben, a Déliben és a Nyugatiban rekedt menekültek élelmiszerhez és orvosi ellátáshoz jussanak. Minden pályaudvar saját csoportot hozott létre, amelyen információkat osztottak meg, illetve a közös Facebook-oldal látta el azt a szerepet, hogy tájékoztassák az embereket, hogy éppen élelmiszerre, takarókra, cipőkre vagy gyógyszerekre van-e szükség. A leginkább a hírekben szerepelő Keleti pályaudvaron a válság szeptember legelején tetőzött, a humanitárius katasztrófát azok a felajánlók akadályozták meg, akik többnyire a közösségi médiából értesültek arról, hogy mennyire méltatlan helyzet alakult ki a menekültek ellátásában. Nem kell feltétlenül örülnünk a civilizáció mai állásának, de annyi bizonyos, hogy egyre jobb eszközeink vannak arra, hogy jót cselekedjünk. És végső soron ez az egyik célja a technikai fejlődésnek. Erre volt jó alkalom az augusztus 20-i ökumenikus istentisztelet: a hatvan négyzetméteren kirakott padokon szépen megfértek a különböző helyi felekezetek tagjai. László Lajos Gergely megbízott gyülekezeti lelkész így köszöntötte az ünneplő keresztyéneket: „Őseink hite annak a bizonyítéka, hogy hiába az »ész, erő és oly szent akarat«, egymagunkban kevesek vagyunk, kell valami plusz. S ez nem más, mint az Isten áldása. Hiába a legszebb álmok, a zseniális tervek, a magasztos célok, ha ez nincs rajtuk! Áldás nélkül nem lesz belőlük az égvilágon semmi, csupán hiábavaló fáradozás. Erre jött rá a zsoltáros is, Szent István királyunk is, és még sokan mások, akik az Úr oltalmában szerették tudni mind a saját, mind családjuk s tágabb családjuk, azaz népük életét és jövőjét. A mi számunkra is, akiken most van a sor, hogy hozzátegyük a magunk részét, megtanulandó lecke a zsoltáros szava: »Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.« (Zsolt 127,1)” ■ K. L. Különös szeretettel mesél Sikter András lelkészről és Szakács László tanítóról. Publikációiban többször is érinti a' kisvárost, különösen a kistérség evangélikus vonatkozásainak taglalásakor. Amikor a halasi evangélikus gyülekezet összetételét vizsgálta, jelentős számú ide áttelepült soltvadkerti, kiskőrösi és hartai nyomára bukkant. Nyugdíjasként ugyancsak megtalálja a feladatokat: többek között a tanyasi iskolák és a halasi izraelita oktatás történetét kutatta és kutatja mind a mai napig. ■ Ifj. Káposzta Lajos A Filadelfia Evangélikus Egyházközség nyírteleki és kisvárdai ifjúsági csapata szolgálatra indult - színdarabbal, énekekkel, bizonyságtételekkel - az Úr hívására augusztus 28-án. A próbák áldottak voltak, Istenünk formált minket általuk. Mindenkinek megvolt a maga szolgálata: valakinek főszerep, valakinek mellékszerep; volt, aki zenélt, s volt, aki a háttérben támogatott minket, de bármelyikről legyen is szó, az Úrért tettük, s így nem volt hasztalan. Hálás szívvel indultunk útnak, s úgy gondolom, ugyanígy jöttünk haza. Az Úrnak szolgálni öröm, s nekünk van szükségünk rá, nem pedig neki. Épít minket, erősíti hitünket. Oly csodálatos számomra mindezt megélni, nem csupán leírni. Ha az Atya szolgálatra hív minket, akkor cselekedj ük is az ő akaratát! Első állomásunk még itthon Csurgó volt, ahol a helyi színházban adhattuk elő a Tékozló fiú című bibliai történetet. Ezen az alkalmon többen is megjelentek, reménységünk, hogy Isten szólongatta őket e darabon keresztül. Számunkra áldássá lett minden pillanata. A kedves vendéglátás, pihenés, városnézés után reggeli énekpróba, majd indulás következett a szlovéniai Őrihódos közelében elhelyezkedő ökofarmra, innen pedig Goricába, ahol végleges szállásunkra költözhettünk be. Ottlétünk során a vendéglátó család sok meglepetéssel szolgált. Vasárnap reggel egy lendvai templomban volt lehetőségünk előadni az Isteni mérce című színdarabot, melynek fő üzenetét ezzel az igével írnám le: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg és higgyetek az evangéliumban’.’ (Mk 1,15) A darab lényege, hogy Isten mércéje nem úgy működik, mint az emberek által felállított mércék, s hogy mi sokszor olyan könnyelműen állunk az élethez, miközben az a kárhozat felé tart. De „Ma még lehet, ma még szabad, / borulj le a kereszt alatt!” (EKE-énekeskönyv, 348) Úgy gondolom, ez az istentisztelet, melynek keretében előadtuk a színjátékot, kétségkívül áldott volt, s az Úr igéje szólt, az ő tiszta, szent és igaz szava. Délután Muraszombatra utaztunk, ahol egy nagyobb templomban adhattuk elő újra a Tékozló fiút, melynek üzenete és szövege szlovén nyelven is eljuthatott az érdeklődőkhöz, s bár nem voltak sokan, úgy gondolom, nem szólt hiába ott sem az ige, hiszen hallgató fülekre s a lefordított, kivetített szöveget olvasó szemekre talált. Másnap megcsodálhattuk az Adriai-tengert Portorozban, s meg is mártózhattunk benne. Maradandó élményt jelentett mindannyiunknak. Csodálatos volt végignézni a hatalmas, végtelennek tűnő kékségen s meglátni benne mindenható Istenünk keze munkáját. Délután Piran városába utaztunk, ahol turistákként járhattuk a macskaköves utakat, s újból megcsodálhattuk a tengert. Kedd reggel hálával telt szívvel, megerősödve, Isten szent harcának fegyverzetével felövezve indulhattunk útnak. Bár voltak próbák, nehézségek az öt nap alatt, kegyelmes a mi Urunk, mindig találkozhattunk oltalmával. Nagyon hálásak lehetünk neki, s hiszem, azok is vagyunk ezért a lehetőségért, mely nem emberektől, hanem a mi Atyánk kezéből származik. Köszönjük, Urunk! így köszöntünk téged is, kedves olvasó: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!” (4MÓZ 6,24) Kívánjuk, hogy a próbák, bukások, nehézségek, szenvedések ellenére merj az Úr tanítványává lenni, hiszen neki semmi sem lehetetlen! Bízz egyedül benne, s bízd rá egész életed! Ne felejtsd, bármilyen tett vagy szó szolgálat lehet, nem a milyenség, hanem a tartalom a fontos! Ha a tartalom pedig az Úrnak való őszinte, örömteli szolgálat s a vele való élő kapcsolat, akkor semmi más nem számít. A Rómaiakhoz írt levélből vett idézettel fejezem be írásomat, melyben így szól az Úr igéje: „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (12,4-5) Ne feledd:„...aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik’.’ (Mt 7,8) Az Úr indíttatására írta: ■ Soltész Virág (14 éves) m n.b. Kis gyülekezet is ünnepelhet méltó módon ► Teljesen emberi, minden felesleges pufogtatást nélkülöző az alig kétezer lakosú, Bács-Kiskun megye közepén található Bocsa község Szent István-napja. Az augusztus 20-án minden évben megrendezett falunapon egyaránt megvan a helye az egyházi ünnepségeknek, a beszédeknek és a gondtalan szórakozásnak. Evangélikus díszpolgára lett Kiskunhalasnak Szolgálatában állni Olyan Isten szolgálatában lenni, mint reménytelve magokat vetni. Nem emberek tetszésére teszed, s nem akkor, mikor neked van kedved. Bármilyen tett vagy szó szolgálat lehet, ha vele Uradat, Istent dicsőíted. Ha szavának engedsz, sfigyelmes vagy, akkor szolgai fád gyümölcsöket ad. Hallgass rá, mert Ő szólja az igazat, fogadd el, ha szeretettel int, igazgat! Ha alázattal az Ő nevéért teszed, akkor a lelkek Őt látják majd benned. Ne a magad dicsősége legyen fontos, csakis Őérte tedd a dolgod! Ha az emberek meglátják Istent rajtad, tudd, ez az engedelmességből fakad! „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”
