Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-20 / 38. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. szeptember 20. 11 Istenfélő kívánságok Egy 340 éves írás máig ható üzenetei ► A pietista kegyességi, ébredési mozgalmat elindító frankfurti prédikátor és szenior, Spener Jakab Fülöp (1635-1705) Pia desideria vagy istenfélő kívánságok címmel 1675-ben jegyezte le néhány egyszerű javaslatát az igazi evangéliumi egyházak Istennek tetsző javítására. Hat pontba sűrítve foglalta össze a megújulás általa helyesnek tartott útját: 1. Szükséges a Szentírásnak alapos, mélyebb megismerése. 2. Meg kell valósítani a lelki, egyetemes papságot. 3. A keresztyén tanítást át kell ültetni a mindennapi életbe. 4. Kerülni kell a szenvedélyes hitvitákat. 5. Meg kell reformálni a lelkészképzést. 6. Az igehirdetés ébresztő, építő legyen. - Az alábbiakban szemelvényeket közlünk a „reformáció utáni reformátornak” is nevezett német lelkipásztor háromszáznegyven éves „istenfélő kívánságaiból” hogy megismerjük egy lelki ébredés gyökereit... Minden keresztyénnek, különösképpen pedig mindazoknak, akiket az Úr egyes helyeken az ő egyházában őrállókká rendelt, kötelességük, hogy lássák meg az egyház egykori állapotát és azt, hogy most hogyan lehetne segíteni rajta. Erre pedig vitathatatlanul minden prédikátor hivatva van, ezért vagyok bátor én is papírra vetni itt, amit az írás nyomán fontosnak és szükségesnek tartok, miután az Istentől kapott képességem szerint felismerhettem a rám és szeretett testvéreimre bízott szent egyház hiányait, és azokat javítani és megépíteni szeretném. 1. Gondoljunk arra, hogy Isten Igéjét gazdagabban szólaltassuk meg közöttünk. Ezért tehát kivétel nélkül az egész írást kellene megismertetni a gyülekezettel, ha annak minden szükséges hasznát meg akarjuk nyerni. Az emberek maguk is szorgalmasan olvassák, tanulmányozzák a Szentírást! Luther kívánja: „Minden más írás magához az Igéhez irányítson, mert semmiféle írás nem magasabb és jobb, mint a Szentírás, amit maga Isten készített.” 2. A lelki papság felállítása és szorgalmas gyakorlása, mert minden keresztyénnek kivétel nélkül van lelki szolgálata. így egyre többeket nyernénk meg, végül az egyház észrevehetően gyógyulna. 3. Ehhez tartozik, hogy megértessük az emberekkel: ne higgyék, hogy a keresztyénségben elég a tudás, hanem sokkal inkább szükséges a gyakorlat. A mi szeretett Megváltónk különösen a szeretetre utal, amely az ő tanítványainak igazi ismertetőjele. 4. Hozzá kell még tennünk, hogy magunkra pontosan ügyeljünk, hogyan kell viselkedni vallási vitatkozásokban és olyanokkal szemben, akik hitetlenek vagy hamis hitűek, ugyanis arra törekedjünk, hogy megerősítsük a mieinket és a többi hívő testvért a felismert igazságban, és nagy gonddal őrizzük meg őket minden félrevezetéstől. 5. Persze az egyház javulását illetően a legtöbbet a prédikátornak kell tennie, ezért az ő hiányai nagy károkat okoznak. így tehát az a legfontosabb, hogy olyan lelkészeink legyenek, akik maguk a legelőrehaladottabb igazi keresztyének, legyen isteni bölcsességük, és gondosan rávezessenek másokat az Úr útjára. így nagy dolog történnék az egyház javulására, és nagy szükség van rá, hogy senki mást, mint ilyen embereket hívjunk el, akik erre alkalmasak lennének, és hogy az elhívásban semmi másra ne gondoljunk, mint Isten dicsőségére. Ez az egyetlen és igazi cél. 6. Ezek mellett a saját keresztyénségüknek hasznos gyakorlatok mellett bizonyára segítene, ha lelki tanítóiktól alkalmat kapnának a begyakorlásra, hogy majd hivatásukban egykor helyesen járjanak el: hogyan kell némelykor tudatlanokat tanítani, betegeket vigasztalni és ehhez hasonlót. Ne csak a külső emberrel foglalkozzunk (...), ezért szorgalmasan arra kellene igyekezni, hogy az Igének és a szentségeknek minden eszköze a belső ember megteremtése és erősítése legyen. Végül bensőségesen kiáltok fel az igazán jóságos Istenhez, minden jó adományozójához (...), ez az írás is eszközzé legyen a mi egyházunk szívből panaszolt nyomorult állapotának további javulására. Mindez pedig történjék a hatalmas Isten dicsőségére és az ő országának előbbre vitelére a Jézus Krisztusért. Ámen. Frankfurt am Main, 1675. március 24. Dr. Philipp Jacob Spener ugyanott prédikátor és szenior (Forrás: Spener Jakab Fülöp: Pia desideria - Istenfélő kívánságok. Primo Kiadó, Budapest, 1993.) ■ Válogatta és ajánlja: G. A. HETI ÚTRAVALÓ „Krisztus Jézus... megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (2Tim 1,10) Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a Krisztusba vetett élő hit által elnyerhető, de még benne elrejtett örök életet hirdetik (lásd Jn 3,16; Kol 3,3; tjn 3,2). Életünk el van rejtve Krisztusban: „Ahogyan az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” (Jn 5,21; LK) Valljuk: Jézus Isten, egylényegű az Atyával. „Szomjúhozik lelkem az élő Isten után.” (GyLK 704) S nyugtalan a szívem, amíg meg nem nyugszik tebenned, ó, Istenem! Lázár feltámasztása az Úr Jézus feltámadásának a jele is volt. Ő jelenti ki és kérdi meg ma tőled ezt: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25- 26) Aki itt hisz Jézus örök érvényű igéjében - ő a testté lett Ige -, az meglátja az Úristen dicsőségét a feltámadásban. Luther szerint: „Aki Krisztus igéjén csüng, az a halál közepette sem érez és lát halált. Mert a keresztyén ember elalszik a halálban - és általa bemegy az örök életbe (lásd Jn 8,51).” Üdvözítőnk emberré létele által vált számunkra ismertté Isten szabad s kegyelmes akaratán alapuló döntése: „... ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim 1,9) Ezért erre figyelmeztet Pál: a kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk! „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban’.’ (Róm 6,23) Pál szilárd elhatározását Agabosz próféciája sem változtatta meg: „Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (ApCsel 21,13) Jairus lányának feltámasztásakor Jézus isteni hatalmával parancsolt: „...megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! A leányka pedig azonnal felkelt és járt..” (Mk 5,41-42) Pál bizonyos benne: élete a halálban is Krisztusban van elrejtve; küldetése egyedül az Úr Jézus hirdetése volt (lásd Gál 2,20). „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség’.’ (Fii 1,21) Elfogatásakor is Jézus dicsősége nyilvánult meg (lásd Fii 2,10-11), amikor kijelentette nevét kétszer is: „Én vagyok’.’ Elfogói ekkor „visszatántorodtak, és a földre estek”. (Jn 18,5.8.6) Isten e névvel jelentette ki önmagát (lásd 2MÓZ 3,14), s Jézus hirdette: „Én és az Atya egy vagyunk’.’ (Jn 10,30) Megdicsőülésekor három tanítvány szeme „láttára elváltozott. Ruhája olyan tündöklőfehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. (...) De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! És...” (Mk 9,2-3.7-8) Neked se marad más, csak Jézus egyedül! Kérheted: „Életem, Jézus, egyedül te töltsd be!" (EÉ 387) ■ Garai András Füller Tímea Zac Úgy hívják: Zac. Talán a néhány éve oly népszerű film jóképű főszereplője után. Talán. Már megnézte magának a fickót. Nyámnyila alak. Állítólag a dalokat nem is ő énekelte. De magában azért reménykedik, hogy mégis az a srác a névadója. Mert a másik változat még roszszabb. A fiúk azt mondják, a Zac egyszerűen a kávézacc rövidítése.- Talán volt humorérzéke anyádnak, csak a helyesírása volt csapnivaló. Lehet, hogy azt gondolta, átömlött rajta valami forró, amit élvezett, a*tán meg ott maradtál te, mint a kávé után a zacc - röhögnek. Ő is próbál vigyorogni velük, pedig fáj ezt hallgatni. Csak azt nem szabad másnak látnia, hogy fáj. Mert az gyengeség. Ha valaki felfedezi, hogy gyenge vagy, véged. Kiszekálnak. Ez van. Szülők, rokonok sehol. A világ ez a csapat fiú, őket meg kell tartani, bármi áron. Persze mindent ő se bír ki. A Zacc rajzfilm miatt behúzott az egyik srácnak. Büntetés járt érte, világos. De akkor elkapta az ideg. Már nem ovis ő, hogy ilyeneket nézzen. És az ő „keletkezési dátuma” nem is egyezik a filmével. Valószínűbb a művészeti sulis változat. Ha csak tényleg nem a zacc... Ha neki gyereke lesz, feltétlenül normális nevet ad majd neki. Attila lesz vagy Dávid. Azok mind rendes nevek. Mondjuk a dilis költő - a kisbalázsos - még amiatt is vinnyogott. Mit szólt volna vajon, ha őt hívják Zacnak?! Nevelőszülők. Ha eddig nem kellett senkinek, ugyan miért akarná éppen most valaki őt?! Sokszor próbálta elképzelni az anyját, az igazit. A „kapcsolattartás” címén évente kétszer kapott képeslap alapján nem könnyű. A szöveg mindig ugyanaz: Boldog születésnapot, boldog karácsonyt. Mert ugye, névnapja az nincsen rendes. Nem mintha számítana amúgy. De azért sokszor elképzeli mégis. Mindig a születését képzeli el. Azt az anyját, aki éppen akkor a világra hozta. Nem a mostanit, aki talán nincs is. Vagyis jobb azt hinni, hogy nincs, mert különben nagyon gyűlöli az ember, amiért nincs mellette, és nem törődik vele. Azt a régi anyát még lehet dédelgetni. Nagyon fiatalnak és szépnek képzeli. Hosszú, barna haja van, mint annak a lánynak a szomszéd épületből, akiről kiderült a múltkor, hogy terhes. Nagy patáliát csaptak miatta. Elvetették azt a gyereket... Őt nem vetették el. Az anyja tehát megszülte. Szép volt, amikor szült, pedig nagyon szenvedett biztosan. Verejtékes volt az arca a szüléstől, mint a filmekben. Sírt, amikor már tudta, hogy elmegy őnélküle a kórházból. Lehet, hogy a folyóba is ölte magát, amiért nem vihette haza a gyerekét. Talán a szigorú ősei akadályozták meg abban, hogy jó anya lehessen. Vagy az érzéketlen barátja fenyegette meg, hogy szétszaggatja a kölyköt, ha a szeme elé kerül. Lehet, hogy úgy látta, ez lesz a legjobb a gyereknek, azért nem merte magához venni őt. A fiúk azt mondják, mindegyiküknek az anyja rohadt szemétláda volt. Egy érzékeden, üresfejű bunkó. Jobb is nem ismerni. Terhesen maradt prosti vagy ilyesmi. De azért a magáét mindenki máshogy képzeli el. Jobb volna, ha nem lenne felelős azért, ami vele történt. Hogy itt él az otthonban, ami nem otthon végül is. És ami még rosszabb, hogy el sem tud képzelni mást. Na, majd most. Azt mondják, a nevelőszülőknél egészen más lesz. Aztán senki sem mesél. Csak köpnek, ha kérdezed őket, mi volt. A nagyobbakat gyakran visszahozzák. Minél kisebb valaki, annál kelendőbb. Ő már lejárt szavatosságú. Tizenkét és fél évesen az ember már nem reménykedhet, csak ha teljesen őrült. Vannak pillanatok, amikor úgy érzi, ő teljesen őrült. A hivatalos ügyintézés kiszámíthatatlan ideig eltart. Állítólag a nevelőszülők se tudják előre, kit kapnak. Nincs válogatás. Vagyis ha létezik szerencse, még bármi lehet. Mondjuk felnőttől származnak az információk. Felnőttben sose bízz meg, ez alapszabály. Kivéve a portás Kati nénit. Ő csempészte be, amikor egyszer takarodó után ért vissza. Már mindenki kereste, még a rendőrség is. Ha azok megtalálják, arra emlékszik az ember, ezt mondták a többiek. Neki szerencséje volt, mert Kati néni volt az éjszakás, és amikor kiengedte a váltótársát, őket beterelte a portára. Aztán amikor jól letolták, azt hazudta, hogy a fiúk segítettek neki, aztán meg elbeszélgetett velük. Ők Józsival csak lapítottak. A ruhájuk csupa kosz. A pofájuk beverve. A szemét kintiek kezdték. Az ember nem szívesen hallja mástól, hogy ő milyen csóró. Aki patyolatpólyába született, az kussoljon. A Kati nénis eset szerencse volt. Akár most is lehet szerencséje. Talán kifog egy normális családot. Normális. Mi az, hogy normális? Van reggeli, ebéd, vacsora. Mondjuk egy mobiltelefon, egy rendes, meg persze wifi. Azt mondják, ezek ma már alapdolgok. Hogy mit kezd a mobillal meg a wifivel, azon eltöprengett már párszor. A filmekben az emberek a barátaikat hívják fel. De az ő barátai vagy társai vagy mi, azok mind itt vannak bent. Azoknak nincs ilyen telefonjuk. Ha van, akkor is letétben valamelyik felnőttnél.- Attila, telefonon hív az édesapád.- Árpi, édesanyád van a vonalban. Ezek ilyen vasárnap délutáni mondatok. Mindig nézi az arcokat, hogy örülnek-e a hívásnak. Alig rezdül valami, a beszélgetés is egyforma ezen az oldalon:- Nincs semmi... Mikor jössz? Jó, szia, leteszem... Ennyi. Fintorognak.- Apám részeg volt, mint az atom.- Anyám már kinézett egy munkahelyet magának. Az egyik rossz hír, a másik lehetne jó. Ha nem felnőtt mondta volna, így nem jelent semmit. Semmit. Nincs különbség. Őt nem hívják. Csak a képeslapok vannak. Minek az is? Egy darabig kirakta őket a falra. Attila mondta, hogy sok anya előre megírja a gyerek tizennyolc éves koráig az ilyesmit, és leadja őket valakinél, aki szépen kézbesíti, mikor esedékes. Aztán a szülő mehet tovább a maga útján, mintha mi sem történt volna. Elfelejtheti az egész gyerekügyet egy életre. Nem tudjuk, igaz-e. Kicsit fájt. Jobb volt azt hinni, hogy valahol valakinek legalább még eszébe jut az ember. De ha nem, hát nem. Ezt is meg lehet szokni. A lapok jönnek évente kétszer rendületlenül. Most már rögtön a kukába dobja őket. A fiúk röhögnek. Együtt röhögni jó. Még akkor is, ha az ember csak egy ilyen kis zaccféleség. Ma megérkezett a gyerek. Nyurga, fekete srác. Zacnak hívják. A származásáról nem mondtak el sokat. Talán valami külföldi az apja, ezért kapott ilyen szokatlan nevet. Nagy szerelem lehetett, helyes kis pofija van, ragyogó nagy szemei. Kicsit még riadtnak tűnik. Amikor megkérdeztük, hogyan szólíthatjuk, azt mondta, hívjuk Attilának. Ákos mondta neki, hogy használhatja a saját nevét is. Bár elég ritka név a Zakariás, nagyon szép. És megmutatta neki a laptopján, hogy a jelentése is értelmes. Azt jelenti: akiről az Úr megemlékezik. Elsírta magát. Mind együtt sírtunk. Talán velünk marad... HIRDETÉS Tízéves a Piliscsabai Evangélikus Egyházközség Ebből az alkalomból szeptember 20-án 10 órától gyülekezeti napot tartunk a Béthel Missziói Otthonban (Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12.). Program: istentisztelet, fotókiállítás, ebéd, játék, kézművesprogramok, népzene, népdal, testvérgyülekezetünk néptáncegyüttese, gyermek-bibliakörösök bábelőadása, az ifjúság színielőadása, kamarazene, kórus. 17 órakor záróáhítat.
