Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-20 / 38. szám
2 -m 2015. szeptember 20. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Mint a szarvas kívánkozik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad lelkünk, Istenünk. Mert szeretetedből megtartasz minket ebben a földi életben, és irgalmaddal hordozol bennünket országod teljessége felé. Atyai jóságodat ismerve Jézus Krisztus bátorítására visszük most eléd könyörgésünket. Hallgass meg minket kegyelmesen! [Lektor:] Mennyei Atyánk, aki előtt Jézijs Krisztus közbenjárt értünk, bűnösökért, könyörgünk gyülekezetünkért, testvérgyülekezeteinkért és minden keresztyén testvérünkért, hogy szavunkkal és életünkkel bizonyságot tegyünk Jézusról az emberek előtt. Add, hogy az igehirdetés sokak számára az élet forrása legyen! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Úr Jézus Krisztus, aki előttünk jársz, és követésedre hívsz bennünket, segíts meg minket döntéseink között, lehetőségeink bőségében és örömeink gazdagságában, hogy tőled soha el ne térjünk, hanem jóságod jelei legyünk a szenvedők és a rászorulók számára, hogy életed fényét tükrözzük az igazi élet után vágyakozó világ számára. Szent nevedért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... [Lektor:] Szentlélek Isten, aki a hitet ébresztetted bennünk, hogy Jézus Krisztus kezéből senki nem ragadhat ki, erősíts meg minket kísértéseink között, tarts meg minket szenvedésünkben és halálunkban, hogy őbenne reménységet, vigasztalást és békességet találjunk! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... [Lektor:] Mennyei Atyánk! Teremtett világodért is könyörgünk. Add Lelked józanságát, hogy a nekünk adott kicsinyen, ezen a múlandó világon hűségesnek bizonyuljunk, hogy a sokat, az örökkévalót ránk bízhasd! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy életünk el van rejtve tebenned. Add, hogy elrejtett életünk egyszer nyilvánvalóvá váljék, és színről színre láthassunk téged Jézus Krisztus, a mi Urunk, a te Fiad által. [Gyülekezet:] Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ki mérhetné fel a keresztyén ember gazdagságát és dicsőségét? Mindent megtehet, mindene megvan, és nem szenved hiányt semmiben; úr a bűn, a halál és a pokol felett, egyúttal mégis mindenek engedelmes és hasznos szolgája. De ez ma sajnos az egész világon ismeretien. Nem is prédikálják, nem is keresik, annyira, hogy egyáltalában magunk sem ismerjük nevünket, miért vagyunk keresztyének, és miért neveztetünk keresztyéneknek. Kétségtelenül Krisztusról neveztetünk így, aki nem távol, hanem bennünk van; vagyis ha hiszünk benne, és egymásnak kölcsönösen Krisztusa vagyunk, akkor azt tesszük embertársainkkal, amit Krisztus tesz velünk. De most emberi tanokkal arra oktatnak minket, hogy semmi mást ne keressünk, mint érdemeket, jutalmat és a magunk hasznát, Krisztusból pedig semmi mást nem csináltunk, mint Mózesnél is kegyetlenebb végrehajtót.” M Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP - EF 3,13-21 Titkos imádság Van a hívő embernek egy legmélyebb, titkos imádsága. Olyat szeretne Istentől, amiben magát teljesen tehetetlennek érzi. Nem tudja befolyásolni, és beszélni sem szívesen beszél róla, mert alaposan belegázolna mások privát szférájába. Pedig mély aggodalom és a legmélyebb jó szándék vezeti, miközben saját erőtlenségét az ügyben teljesen átérzi. Ilyenkor közeli embereket foglal az ember imájába, de nem a szokásos módon. Nem egészséget és céljaik valóra válását kéri, nem is valami fennálló rossz végét, hanem egy másik, valószínűleg el nem hangzó imádság helyére lép a fohász: „Add, Uram, hogy hozzád találjon, és élő hite legyen!” Pál ennél kevesebbet kér. Már hívő és imádkozó emberekért térdel le saját megpróbáltatásai közepette. Olyan összefüggések megértését és átélését kéri az efezusi keresztyének számára, amelyek nem a keresztyén hit vizében történő első megmártózást jelentik, hanem úszást a mély vízben. A számára legkülönlegesebb élményt akarja átadni azoknak, akik ennek kapujában állnak. A hit megélése az esetek többségében pár csepp vízzel indul az élet hajnalán. A biológiai élet is a víztől indul, és egészen az ember bonyolult világáig ér. A hitélet, mint az élet maga, fejlődés. A saját fejlődési útját járja be. Egyszerűtől indul, majd folyamatosan egyre több élmény és ismeret épül bele. Ebben a folyamatban a stagnálás mindig veszélyes. A belső ember. Az igénkbe foglalt imádság maximalista. A teljesség elérését kéri, és a hozzá vezető utat is A VASÁRNAP IGÉJE felvázolja. Mindent a Lélek munkája indít. Az emberi személyiség egy különleges oldala, a belső ember megerősödése a Lélek munkájának hatása. Bizonyos fokú érzékenység, finomság, gyermekiség nélkül nem támadhat hit. Ahogy a fatörzs élettel teli, fiatal középső részét körbeveszi az elhalt kéreg, a külső ember is a személyiségmagot védi, és a belső ember megvalósítója a fizikai világban. Ha a külső ember a maga igényeivel, erejével, felnőtté keményedéit merevségével elkezdi uralma alá vonni a belső embert, az szoborrá keményedést hoz. Nemcsak egyének, de közösségek szintjén is így van ez. A puha, friss, élettel teli belső emberben készít helyet a Lélek Krisztusnak, aki a benne való hittel találja meg otthonát az emberben. A Jézusba vetett bizalom alapja a szeretet legkiemelkedőbb formájának megtapasztalása. Isten Fia önmagát adó szeretetének célja a kapcsolatba lépés. A szeretet bármilyen formájának megtapasztalása teszi az embert képessé az istenkapcsolatra. Itt támad az emberben az a gyanú, hogy valami egészen nagynak vagyunk a részesei. Csak ennyi érzelem után érkezünk a megértéshez. Azután, hogy a szeretet tapasztalatában megfogant a hit, Krisztusban vagyunk képesek megérteni. Amit megértünk, csak a szeretet összefüggésében értelmes. A szeretet körei nyílnak meg, a teljes ismeret pedig a teljes emberszeretet. A belső ember mint a föld alatt rejlő szarvasgombát érzi meg a hozzá hasonló belső embert egyre több embertársában a teljesség felé haladva. Ezzel határok, ellentétek, féltékenységek tűnnek el. A hit és az imádság csodája mint identitás. Az imádság csodája az, hogy a darabokra esés veszélyétől fenyegetett embert összerakja. Hogyan történik ez az összerendeződés? Wilfried Härle, a dogmatika professzora érdekesen fogalmazza ezt meg: az imádság kulcsszerepe abban rejlik, hogy segít az embernek a saját magától való elkülönülésben, egyfajta eltávolodásban, és így adja meg az összerendeződés lehetőségét. Egy egyre kaotikusabbnak tűnő, összevissza világban nehezen túlbecsülhető ajándék az összerendeződés lehetősége. Miközben körbevesz a végtelen, és minden végső ponton új végtelenek nyílnak, az elveszettség érzése a természetes állapot. A kudarcok, csalódások még az irányokat is viszonylagossá teszik. Eszmék, filozófiák, vallások, pártok, ideológiák, csoportok és emberek veszíthetik el jelentőségüket és iránymutató hitelességüket. Iparágak dolgoznak azon, és élnek meg abból, hogy minden nagyszerűt legalább szürkévé piszkoljanak, és minden sötétet szürkévé fényezzenek. Ilyen körülmények között megtudni magasságot és mélységet, szélességet és hosszúságot a szabadság kapuja. A hit csodája, hogy minden változása közben olyan kapcsolatot jelent, amelyben állandóság is van. Emelkedettebb szóval: identitás. Nagyon szemléletesen ír erről Gerd Theissen újszövetséges teológus: miközben hétévente az összes molekulám kicserélődik, és mást gondolok dolgokról, mint tegnap, miközben emberi kapcsolataim is változnak - az örökkévaló Istennel való kapcsolatomban ugyanaz lehetek. Mert ő állandó. Olyan stabilitás ez, amely a létemet jelenti. Gyerekkorom lelkes imádságát, kamaszkorom lázadó kérdéseit, felnőtt felelősségem súlyának megosztását és időskorom erőtlen szavait ugyanannak a beszélgetésnek a részeként foghatom fel. A teljesség több nálam. Több annál, mint amit elképzelni tudok. Amikor találkozom a teljességgel, csak az ámulat hangján szólhatok. Ez a csoda az egyház közösségépítő alapja. Ebben a csodában osztozni ajándék, amelyet nem lehet kierőszakolni. Viszont legnagyobb ajándékunkat megosztani másokkal a szeretet lényegéből következik. Ezért igénkkel együtt kérhetjük: Hitet ébresztő Szentlélek Isten! Újítsd meg a belső embert a hozzánk közel állókban. Azokban, akikkel sok-sok témában olyan természetesen találjuk meg a közös hangot, de a hitben annyira nehezen. Mutasd meg hogy nincsen szeretet Isten nélkül, és aki szeretni tud, Isten teremtését juttatja közelebb céljához. Építsd egyházunkat, hogy a lényeg határozza meg közösségünket, és ez meglátsszon rajtunk. Ebbe a közösségbe érkezhessen meg akinek hozzád térése szívünk vágya. Ámen. ■ Dr. Szabó B. András Légy csendes szívvel, légy békével! ► Gerhadt-sorozatunk következő éneke, a Légy csendes szívvel, légy békével (EÉ 340) a lelkész-költőre jellemző békét, nyugalmat és bensőséges légkört tárja elénk. - Elemzés és meditáció egyházzenész és lelkész tollából. Paul Gerhardt (1607-1676) berlini lelkészségének végén buzdított ezzel a gyönyörű verssel, amely 1666-ban, állása elvesztésének évében látott napvilágot 119 megzenésített versével együtt. A kötetet Johann Georg Ebeling (1637-1676) szerkesztette, aki mind a berlini kántori tisztségben, mind Gerhardt verseinek megzenésítésében Johann Crüger (1598-1662) méltó utódja lett. Az evangélikusok régóta nyomás alatt voltak, mivel a brandenburgi választófejedelem, János Zsigmond (1572-1619) 1613-ban kálvinista hitre tért, s ettől kezdve Berlin a két protestáns felekezet hitvitáinak színtere volt. A fejedelem unokája, Frigyes Vilmos (1620-1688) 1664-ben türelmi rendeletet adott ki, amelyben az evangélikus vallást többek közt eretneknek bélyegezte, lelkészeit pedig elbocsátotta. Gerhardtra 1666-ban került sor, s ez fordulópontot jelentett az életében. így a vers kétségtelenül személyes megtapasztalásokon alapul, azonban a lelkész ebből tiszteletre méltó módon semmit sem érzékeltetett, és szövege általános érvényű maradt, mi több, a vers dogmatikailag és retorikailag is mestermű. Gerhardtot három zsoltár ihlette, legfőképpen az alábbi három vers. „Légy csendben, és várj az Úrra! Ne induljfel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!” (Zsolt 37,7) „Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez.” (Zsolt 42,9) „Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!” (Zsolt 116,7) Emellett egy lutheri bibliafordításban szereplő apokrif irat, Tóbiás könyvének egy mondata is meghatározó, amint Tobit megnyugtatja aggódó feleségét Tóbiás fiuk elbocsátásánál: „így hallgatott (az anyja) és bizakodott’.’ (Tób 5,29b) A német énekeskönyv a Gib dich zufrieden und sei Stille mind a tizenöt versszakát közli (EG 371). Kilencsoros strófaformáját - a9, b8, a9, b8, C4, d5, C4, ds, es - Gerhardt maga alkotta meg, hogy még jobban felhívja a figyelmet az összes versszakon átívelő refrénre: „Gib dich zufrieden!" Kis János lelkész-költő (1770— 1846) fordította magyarra, majd Zábrák Dénes lelkész (1852-1913) stilizálta az éneket. Énekeskönyvünkben csupán öt strófa szerepel, soraiban a rövid sorok rímei nem érvényesülnek. A dallamot Jakob Hintze (1622- 1702) írta, aki berlini városi zenészként gondozásba vette a Crüger által elindított Praxis pietatis melica sorozatot. Művét feltehetően házi ájtatosságra szánta, mert eredetileg billentyűs hangszerrel (generálbasszussal) kísért szólóária. Népszerűségét mutatja, hogy Johann Sebastian Bach is feldolgozta az 1725-ös Klavierbüchlein für Anna Magdalena egyik koráljaként. Noha az eredeti dallam kicsit eltér az énekeskönyvünkben találhatótól, nagy, decimát átfogó ívelésével érzékelteti az Isten és az ember közti, minden nehézség ellenére is működő szeretetkapcsolatot. ■ Halász-Táborszky Györgyi A csend sokkal közelebb áll a szívemhez, mint bármiféle zaj, lárma, hangos beszéd. A csendben meghallani azt, amit a másik mond, a csendben fel lehet figyelni a körülöttünk zajló apró történésekre is, a csendben meghallom saját gondolataimat, megértem a szívem rejtett szándékát. A csend megtisztít, megnyugtat, felemel. „Légy csendes szívvel” - énekeljük az ének kezdősorában és minden versszak végén, emlékeztetve, nyomatékosan. Fontos és szükséges ismétlés a mai kor türelmetlen, siető, nyughatatlan, hangos, szavát hallató, öntudatos, kevés alázattal bíró embere felé. Nem csendre int a felszólítás, nem elsősorban ez rejlik a szavak mögött, még ha érezzük is ennek szerepét. Sokkal nagyobb mélység van ennek az éneknek az ismétlődő, ugyanakkor tartalmában talán fokozást sugalló sora mögött. Mindenki, aki a belső csendjében a szövegre figyelve énekel, meghallhatja, végiggondolhatja, átélheti, mi mindent jelent a keresztyén ember számára csendes szívvel lenni, élni. Légy türelmes, békességet munkáló, amikor keresed a boldogság, a boldogulás útját! Isten fogja megadni ezt számodra, és nem azon az úton találod meg, amelyen öncélúan, önerődből keresed. Állj meg, gondold végig, lehet, hogy nagyon régóta rossz úton keresed. Légy istenfélő, alázatos, akkor is, ha gondok és nehézségek követik egymást az életedben, mert egyedül az élő Isten segíthet át ezeken a küzdelmes próbákon, kísértéseken. Ne akarj hős lenni, ne akarj erős lenni önmagadban. Légy bizakodó, reménységgel teli, támaszodat keresd az Úrban, amikor úgy érzed, nem maradt más erőforrás az utadon. Ő akkor is kísér, letörli könnyedet, amikor azt érzed, magadra maradtál. Innen is fel tud emelni. Előtte felvállalhatod kudarcaidat, elveszettségedet. CANTATE Eged Iften diczeriinc. Légy nyugodt, Istenre hagyatkozó, mert sokszor később mutatkozik meg szenvedésünk, megpróbáltatásunk értelme, és csodálatos módon válik javunkra mindez. Életújulást, életváltozást jelenthet ez a gyermeki ráhagyatkozás Istenre. Mindig tudd: akit Isten szeret, annak minden a javát szolgálja. Légy örvendező, szívedet ünneplőbe öltöztető, amikor mindebből feltekintesz, előretekintesz Isten megígért ajándéka, az örök élet, a vele való találkozás felé. Sőt türelmünknek, reménységünknek, belé vetett bizalmunknak és ráhagyatkozásunknak csodálatos Isten-tapasztalásai vannak már itt, e földi vándorúton. Várjuk, vágyjuk, keressük csendes szívvel itt s majdan odaát ezt a csodát! ■ Keczkó Szilvia
