Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-05 / 27. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2015. július 5. *• 15 In memóriám Friedrich Laiosné (1930-2015) A középkorú és idősebb lelkészek még jól emlékezhetnek Friedrich Lajosné Oravecz Ilonára, aki titkárnőként évtizedeken át elválaszthatatlanul hozzátartozott a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalához. 1930. június 22-én született Budapesten. Szüleit nem ismerte. Kiskunhalasra, majd Kecskemétre került. Gyors- és gépíróiskolát végzett, ügyvédi irodában és a megyei tanácsnál dolgozott. Utóbbi helyen jó előmenetelt helyeztek kilátásba számára, ő azonban nem volt hajlandó feladni az egyház iránti elkötelezettségét. 1953-ban kötött házasságot Friedrich Lajos kecskeméti lelkésszel (1907-1966), ekkor költöztek Budapestre. Férje a teológusotthon igazgatója, majd a sajtóosztály ügyvivő lelkésze, később tördelőszerkesztője lett. Friedrich Lajosné 1953-1989 között a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalában dolgozott titkárnőként, összesen négy püspök, javarészt Káldy Zoltán mellett (1958-1985). Munkáját hűségesen, kitartóan végezte, ha kellett, éjt nappallá téve dolgozott. Emellett sokszor jó tanáccsal, vigasztaló szóval támogatta a hivatalban (nem mindig jókedvükben) megforduló lelkészeket, munkatársakat. Férje korai, hirtelen halála nagyon megviselte, emlékét hűségesen ápolta. A püspöki hivatal épületéből kiköltözve életének utolsó húsz évében Angyalföldön lakott. Súlyos betegen, mozgáskorlátozottan is igyekezett életszeretetét, jó kedélyét megőrizni. Április í-jén lakásában elesett, kétszer is kórházba került. A rákospalotai Bolla Árpád Evangélikus Szeretetotthonban hunyt el május 29-én. Búcsúztatása kívánsága szerint szűk körben, az ő és férje hamvainak szórásával június 22-én, nyolcvanötödik születésnapján volt az Új köztemetőben. A szolgálatot Szentpétery Péter teológiai tanár és Kendeh György nyugalmazott angyalföldi lelkész, egykori munkatársai végezték. ■ Sz. P. A nyelvtanulás iránya Vannak bizonyos problémák, amelyeket vagy megoldunk, vagy egyszerűen csak hagyjuk, hogy a technológia fejlődése megoldja őket. A számítógépes nyelvészet fejlődése annyira gyors, hogy akár hátra is dőlhetnénk: mire megtanulnánk egy új idegen nyelvet, addigra a fordítógépek annyit lépnek előre, hogy nyugodtan hallgathatjuk bármilyen más nemzet tagját az anyanyelvén beszélni, egy kis kütyü a zsebünkben azonnal szinkrontolmácsolja nekünk. Persze az „ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy” közmondás igaza kijelöli a másik - sokkal természetesebbnek tűnő - irányt: igenis hasznos rászánni az időt és energiát, hogy megtanuljunk egy-egy új nyelvet. Nem véletlen, hogy ma már az egyetemi diploma feltétele, hogy a hallgató legalább egy idegen nyelvből sikeres nyelvvizsgát tegyen. Ugyanakkor a statisztikai adatok azt mutatják: ez egyáltalán nem könnyű feladat, ugyanis ma Magyarországon ötvenezerrel több diplomás lenne, ha ez a szabály nem létezne. Az idegen nyelv megtanulása a diákok egyik fő mumusa, éppen ezért kiváló terep arra, hogy informatikai eszközökkel segítsük. A Duolingo (https://hu.duolingo.com/) nevű alkalmazás játékot visz a tanulásba. Fejlesztői nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy egyedül és önállóan is élmény legyen egy új nyelv elsajátítása. A rendszert fejlesztő csapatnak külön részlege van, amely a mesterséges intelligenciával foglalkozik, és a felhasználói viselkedést EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence elemzi. Mindezt azért, hogy a tanulók reakciói alapján a tananyagot az igényeikhez igazítsák - azaz a program folyamatosan tanulva egyre inkább úgy viselkedik, mint egy magántanár, aki csak egy adott diákot tanít. Márpedig azt is a statisztikai adatokból lehet tudni, hogy egy közepes képességű diák, akivel magántanár foglalkozik, jobb eredményt ér el, mint a húszfős csoportokban tanuló emberek kilencvennyolc százaléka. A cég által készített tanulmány szerint az átlagfelhasználó harmincnégy óra alatt sajátítja el azt a tananyagot, amelyet egyébként főiskolán egy teljes féléven át oktatnak. Nem csoda, hogy a Duolingónak Magyarországon is kialakult már a rajongótábora: nálunk eddig több mint hatszázhúszezren regisztráltak a rendszerbe, világszerte pedig több mint százmillióan használják. A nagy számokat pedig még egy dolog magyarázza: a rendszer ingyenes, és fejlesztői nem is akarják soha fizetőssé tenni. Ennek ellenére a cég előtt annyira fényes jövőt látnak, hogy a Google Capital - a Google korábbi befektetőiből álló csoport - nemrég negyvenmillió dollárt fektetett a Duolingót fejlesztő cégbe. Az interneten természetesen nemcsak a hagyományos oktatási módszereknek megfelelő tananyagokat és eszközöket lehet megtalálni, hanem vagány alternatív tanulási szemléletekbe is bele lehet botlani. Többek között Tim Ferris, a beszédes, 4 órás munkahét című könyv szerzője is jó szívvel ajánlja Benny, az írpoliglott oldalát, aki saját módszert fejlesztett ki arra, hogy minél gyorsabban tanuljon meg egy új nyelvet. Afluentin3m0nth.com, azaz „folyékonyan 3 hónap alatt” nevet viselő oldalán lehet feliratkozni a világutazó ír fiatalember hírlevelére, amelyben szintén ingyenes útmutatást ad, miként is lehet ezt megvalósítani. Mivel ő most már ebből él, így az oldalán a prémiumtermékeit is meg lehet vásárolni, hogy egészen biztosan elérhessük a kitűzött célt. Úgy tartják - főleg mi, magyarok -, hogy a magyar az egyik legnehezebb nyelv a világon. Benny Lewis azonban eltöltött hazánkban is pár hónapot, és saját módszerét alkalmazva magyarul is megtanult annyira, hogy kedélyesen elbeszélgethessen a helyiekkel. Persze ez a fajta nyelvhalmozás kiváló hobbi lehet, de a legtöbb hazánkfia számára valószínűleg elegendő, ha a Duolingóba regisztrálva egymás után elvégzik a számukra feladott leckéket. A rendszer fejlesztői azt mondják, hogy nagyon könnyű rászokni az alkalmazás használatára, így könnyen lehet, hogy egy év múlva csak annyit mondunk: milyen jót is játszottunk, és lám, közben egy nyelvet is megtanultunk... ■ N. B. Taps tábor Bonyhádon ► Tizenegyedik alkalommal rendezték meg... na ne, nem kezdődhet ilyen sablonosán egy - korántsem sablonos - táborról szóló beszámoló! Kezdjük újra: „Laci, legyen a tábor neve Taps tábor” - mondta nekem Lázárné Skorka Katalin lelkésznő a második napon. Találó és szellemes volt az ötlet, hiszen éppen ez jellemezte legjobban az immár tizenegyedik alkalommal Bonyhádon - június 22-26. között - megrendezett konfirmandus- és ifjúsági tábort. EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Hatvanadik házassági évforduló A közelmúltban adott hálát az Úrnak házassága hatvan évéért Varga György nyugalmazott pápai evangélikus esperes és felesége, Varga Györgyné Bárány Ágota kántor. „... elküldé azokat kettőnként...” - ez a bibliai ige (Lk 10,1; Károli-ford.) házasságkötésük pillanatától végigkíséri a házaspárt. Az elmúlt hat évtizedben mindvégig szeretetben, egyetértésben álltak egymás mellett - és természetesen Isten és egyháza szolgálatában. Varga György lelkésszé szentelése után segédlelkészként Pápán, Bácsi Sándor mellett kezdte meg szolgálatát; itt ismerte meg Bárány László evangélikus hitoktató csodaszép gimnazista lányát, a templomban kántorizáló Bárány Ágotát. Aztán Pápáról Bakonybánkra, majd Bakonyszombathelyre vitt az út. Ez utóbbi helyen fogadtak egymásnak örök hűséget, ekkor kapták útravalóul az említett igét is. Harminchárom esztendőn át vezették a bakonyszombathelyi gyülekezet lelki életét, s csak 1986-ban tértek vissza Pápára, ahol Varga Györgyöt az egyházmegye gyülekezetei esperessé is megválasztották. A lelki élet irányításán túl a Varga házaspár mindig gondoskodott a közösség igazi összekovácsolásáról is. Karitatív kezdeményezéseik mellett kulturális témákban is megmozgatták közösségeiket: az énekkarszervezés, a különféle kötetlen és hitéleti alkalmak mind-mind a gyülekezeti asszonyok, gyermekek épülését szolgálták. A lelkészfeleség még gitározni is megtanult, hogy az ifjúsági énekeket megszerettesse. A bakonyi harminchárom esztendő után tizenkét éven át gondozták a pápai evangélikusokat, s rajtuk kívül számos szeretetteljes kapcsolat ápolására törekedtek s törekednek más felekezetű testvéreikkel is - a Krisztus-hívők egysége jegyében. Nyugdíjba vonulásukat követően sem tétlenkedtek-tétlenkednek. Varga György még három évig helyettes lelkészként szolgált a nagyalásonyi és a dabronyi gyülekezetben, illetve a szórványokban, aztán a lelkészcsere időszakában még közel egy esztendeig újra Pápán. Jóval túl a nyolcvanon sem pihennek, a nyugalmazott esperes ma is aktív lelkigondozói-beteglátogatói tevékenységet folytat, bejár a kórházba, erősíti a betegeket, a szenvedőket; felesége, Ági néni pedig mindmáig hűségesen segíti a kántori feladatokat szeretett közösségükben, valamint költőként saját verseivel is gyakorta megörvendezteti embertársait. További életükre Isten áldását kérjük, jó erőt, egészséget kívánunk mindkettejüknek! Kerecsényi Zoltán (Pápa) Honnan e név? Magától értetődik: a táborban újra és újra spontán módon felcsattanó tapsolásból! A taps az esti zenei szolgálatokból indult, ahol a Doulos, a Large Room és a M.Is.K.A. zenekar tagjai muzsikával tettek bizonyságot hitükről és az Isten szeretetéről. A dalok közben és végén zúgott a taps, éppen egy olyan kamasz korosztálynak - tizenkét-tizenhét éveseknek - köszönhetően, akik sokszor zárkózottak, zavarban vannak, nehezen nyílnak meg mások előtt. Aztán a taps átterjedt más alkalmakra is, egy-egy szép gól, jól sikerült beszélgetés, izgalmas számháború után is lehetett tapsolást hallani. Az együttlét kezdetén még nagyon idegennek tűnt minden és mindenki, hiszen tizennégy gyülekezetből hetven fiatal jött el, akik alig ismerték egymást. Aztán lassan-lassan leomlottak a falak, épültek a kapcsolatok, a barátságok, s a fiatalok egyre többet hallottak Isten csodálatos munkájáról. Isten munkája és szeretete sokféleképpen jött közel a táborozókhoz: Melissa Karges amerikai misszionárius-tanár mellett Bakay Péter, egyházunk cigánymissziói referense beszélt az életéről és romák között végzett szolgálatáról. Isten jelenlétét élték át a tábor résztvevői a zenében is: Füke Szabolcs evangélikus lelkész és Szemerei Benjamin teológushallgató vezetésével szólt az ének, s közben a kenyér helyett a hangszerek szaporodtak meg. Egyre több fuvola, gitár, szaxofon került elő a fiataloktól, s a záró istentiszteleten már tizenegy fős csapat dicsőítette zenével az Istent. Szólt a taps a - Kamráth Tamás és Deák Dániel által szervezett - rengetegjáték és sportesemény közben is. (Különösen zúgott a taps a záróeste éjjelén megrendezett vezetők-fiatalok focimeccs alatt.) Beszédesek voltak a taps közbeni csendes órák is, a meghitt egyéni vagy csoportos beszélgetések vagy a záró istentisztelet szépsége és méltósága Aradi András helyi lelkész igehirdetésével. S ami a legjobb: szerveztem, vezettem, átéltem a tábort, így tudom, hogy kinek szólt igazán a taps - oda, fel az Istennek, akinek a tábort köszönhetjük, és mindent köszönhetünk! .■ ReáK LÁSZW Jelké?Z, tábpryezelő
